29. Fejezet

"Sziasztok! Meghoztam a következő fejezetet! Most jó kedvemben vagyok! Szóval ez most tuti, hogy jól sikerült! :) Ha pedig nem, akkor nem.! :/ ;] Köszönöm a komit!♥ Valószínű, hogy holnap is felfogok rakni fejezeteket, mert nekem mától Sí szünetem van! ^^ :D♥ Na, de nem szaporítom tovább szót! Jó olvasást és komizzatok! Puszi: Vivii"

*Abby szemszöge*

Vanessától visszamentem a többiekhez. Tök jól elvoltunk. Ahogy észreveszem magamon, hamar megkedveltem a srácokat. Jó fejek. Nagyon bírom őket. De szerintem ennyit elég mondanom. :D

Miközben beszélgettünk a többiekkel, Zayn mellém ült.

-Szia, Vanessának mi a baja? Olyan fura. –kérdezte.

-Hello. Am. Nem tudom. Én is kérdeztem tőle, de ő csak azt mondta, hogy nincs semmi baja. De amúgy látszik rajta, hogy nagyon le van törve. –mondtam Zaynnek.

-Értem. –mondta majd felállt mellőlem és elment.

Kicsit egyedül szerettem volna lenni, ezért felálltam és oda sétáltam egy sziklához. Felültem a sziklára, szememre raktam a napszemüvegemet és csak néztem magam elé. Egyszer csak leült mellém valaki.

-Szia, Abby. Zavarlak? –szólalt meg a mellettem ülő Niall.

-Szia. Niall. Nem. Nem zavarsz. –ráztam meg a fejem.

-Miért jöttél el? –kérdezte.

-Kicsit egyedül szerettem volna lenni. –mondtam.

-Ja, akkor én most megyek. –mondta majd le akart szállni a szikláról.

-Ne. Ne menj. –én.

-Biztos?. –Niall.

-Igen. –bólogattam.

-Hát rendben. –Niall.

Sokáig ültünk csendben egymás mellett. Aztán Niall megszólalt.

-Abby? –Niall.

-Igen? –én.

-Kérdezhetek valamit? –Niall.

-Persze kérdezz. –én.

-Nincs kedved eljönni velem vacsorázni holnap? Persze csak akkor, ha nincs semmi programod. –kérdezte félénken.

-Nincs semmi programom. Úgyhogy, igen van kedvem menni. De ha lenne programom, én akkor is mennék veled. –mondtam neki mosolyogva.

-Ennek örülök. –mosolygott ő is.

-És hová megyünk? –kérdeztem izgatottan.

-Az legyen titok. –nézett rám.

-Rendben. –én.

-Itt a telefon számom, majd megírom neked SMS-ben, hogy mikor megyek érted. –mondta mosolyogva majd át nyújtott egy cetlit, amin az ő telefon száma volt.

-Oké. –én csak ennyit tudtam mondani.

Azon gondolkoztam, hogy ő miért nem kéri el az én telefon számomat.

-Az én telefon számom nem kell? –kérdeztem Niallt.

-Őm. Nem. Már meg van a te teló számod. –mosolygott.

-Óh, tényleg? És ki csipogta el? –kérdeztem.

-Vanessa. –mondta nevetve Niall.

Beszélgetés közben meghallottuk, hogy a többiek énekelnek és gitároznak. Niallel megfordultunk és nem hittem a szememnek. Vanessa a kezében fogta a gitárt és játszott rajta. És, hogy ez miért hihetetlen? Azért, mert már nagyon rég gitározott. De ahogy látom a srácok rávették, hogy gitározzon és énekeljen is.

-Látom, a többiek jól elvannak. –nevetett Niall.

-Igen. –én.

-Nem is tudtam, hogy Vanessa tud gitározni. –Niall.

-De most már tudod. –néztem rá.

-Nem megyünk vissza a többiekhez? –Niall.

-De mehetünk. –én.

Felálltunk majd visszasétáltunk a többiekhez. Sétálás közben Niall kérdezett valamit.

-Hogy-hogy kis korunkban nem is találkoztunk? A nővéred vagy is Lis mindig kijött a szüleitekkel Írországba meglátogatni Vanessát. Téged miért nem láttalak soha? –kérdezte.

-Én minden nyáron a nagyszüleimnél nyaraltam. Azért nem látogattam meg soha Vanessát, mert tudtuk mindketten, hogy úgy rosszabb mindkettőnknek, ha találkozunk. Ezért tartottuk a kapcsolatot telefonon vagy számítógépen. –meséltem Niallnek.

-Értem. Én amúgy mindig azt hittem, hogy Lisnek nincs is tesója. De aztán Vanessa elmesélte, hogy Lisnek van tesója vagy is te. Tőle is megkérdeztem, hogy miért nem látogatod meg őt, de ő nem mondott semmit. Így hát nem is kérdeztem tovább. – mesélte Niall.

-Gondoltam. –mondtam.

Nem sokára oda is értünk. Láttam már Lindsey is megérkezett. Ahhoz képest, hogy azt mondta, hogy 5-kor végez és sietni fog. Ahogy oda értünk ezt szóvá is tettem.

-Sziasztok. Szia, Lindsey. Jó hamar ide értél. –kacsintottam rá.

-Jaj, hallod. Ne kezd már te is. Jó? Elég, hogy a nővérkém kioktatott. –nézett Vanessára, Lindsey.

-Igen. Nehogy már te is kioktasd. –nevetett Vanessa.

-Hát ezt nem hiszem el. –rázta a fejét Lindsey.

-Jaj, hagyjátok már szegényt. Ti boszik.–Harry.

-Kuss, perverz. –mutatott rá Vanessa.

-Óh, mint ha neked nem lenne mocskos a fantáziád. –kezdett veszekedni Harry, Vanessával.

-Kedves Ted! A mocskos fantázia és a perverzió között sok a különbség. –kötött Harrybe, Vanessa.

-Én nem vagyok Ted. Én Harry vagyok. Érted? –Harry kezdett kissé kiborulni.

-Oké, oké. Srácok. Nyugi. –csitítgattam őket.

*Vanessa szemszöge*

-Jól van. Befejeztem. Bocs Hazza. –mondtam.

-Én is befejeztem. Neked is bocsi Vanessa. –mondta Harry majd megöleltük egymást.

Arra gondoltam, hogy mivel már rég fotóztam ezért, kipróbálom Abbyn. Épp akkor kaptam le, amikor fújt a szél. Nagyon jó lett a kép. Nekem legalább is tetszett. :D

-Hé! Te meg mit fény képezgetsz itt? –futott felém Abby.

-Csak egy szörnyet. –nyújtottam ki a nyelvem.

-Na, várj csak. Majd kihúzom én a nyelved. –kiáltott utánam.

-Mennyi az idő? –kérdezte Abby.

-Még csak fél 7 van. –néztem a telefonomra.

-Nem sétálunk egyet? Itt a parton. Egész végig csak ülünk. –húzta a száját Lindsey.

-Mehetünk. –vontam vállat majd kérdően a többiekre néztem, akik csak bólintottak egyet, hogy ők is velünk tartanak. Felálltunk, összeszedtük a cuccainkat és sétálni kezdtünk. Sétálás közben észrevettem, hogy Niall és Abby egyre többet beszélgetnek, és végig együtt vannak. Ez fura. Lehet, hogy igent mondott Niallnek? Áh, most nem megyek oda hozzájuk. Majd később megkérdezem Niallt… Áh, de nem tudok várni. Inkább küldök neki egy SMS-t. :D

SMS-em:

Szia Niall! Muszáj megkérdeznem.. Hogy sikerült? Igent mondott? :D Bocsi, hogy itt kérdezem meg, de kíváncsi vagyok rá. Tudod, hogy én nem bírok várni. ;) :D Ha megkaptad az SMS-t, akkor írj vissza! ;) :D

Puszi: Vanessa!

Elküldtem az SMS-t és hülyültem tovább a többiekkel. Louis és Harry azon veszekedtek, hogy most a homok világos barna, vagy sárga. :D Hát igen. Íme, Harry Styles és Louis Tomlinson. :D

-Mondom, hogy az világos barna! Hát nem érted? –kiabált Louis, Harrynek.

-De az nem világos barna, hanem sárga, te nagyon beteg! –kiabált Harry.

-Komolyan mondom, ez egyre élvezetesebb. –szólt oda nekem Liam. Ezen elröhögtem magam.

-Srácok. A homok az világos barna. –mondtam röhögve.

-Mondtam én!? Megmondtam vagy megmondtam? –kiáltott Louis.

-Jól van. Persze. Nehogy most véletlenül is mellém állj. –sértődött meg Harry. Na, ezen tényleg felidegesítettem magam.

-B*meg! Ha egyszer a homok világos barna, akkor miért adjak neked igazat, hogy a homok sárga? –kezdtem egyre idegesebb lenni.

-Mert az sárga. Nem pedig világos barna. –magyarázta nekem Harry, mintha ő értené.

-De Harry! B*meg! AZ-NEM-SÁR-GA! ÉR-TED? –szótagoltam el neki.

-DE AZ SÁRGA! –Harry.

-Gyerekek! Álljatok már le! Hogy lehet ilyen baromságon összeveszni? –Liam.

Mindenki csöndben maradt.

-Ha TE szerinted sárga, akkor neked legyen sárga. Ha TI szerintetek világos barna, akkor nektek legyen világos barna. Ennyi. Ezen mi a francnak veszekedni? Komolyan mondom, borzalmasak vagytok. –kiabált velünk Liam.

Ilyennek még sose láttam. Biztos nagyon idegesítette, ha már így elkezdett kiabálni.

-Bocsánat. –mondtam Louissal és Harryvel egyszerre.

-Köszönöm szépen. –mondta sóhajtva Liam.

Sétálás közben mi leváltunk Lindseyvel a srácoktól, hogy tudjunk mi is beszélgetni.

-Hallom veszekedtetek. –mosolygott Lindsey.

-Hát, jól hallottad. –néztem rá.

-De min veszekedtetek ennyire? –Lindsey.

-Hogy a homoknak sárga vagy világos barna színe van. –mondtam Lindseynek.

-Ki mondta azt, hogy sárga? –nézett rám meglepődötten Lindsey.

-Harry mondta. De Louis belekötött, hogy nem sárga színe van, hanem világos barna. Aztán már én is belekötöttem, hogy Louis igazat mond. És ebből lett a veszekedés. –meséltem.

-Akkor ezért kiabált veletek ennyire Liam? –kérdezte.

-Valószínű. –én.

-Hallod, Abbyvel és Niallel mi van? –Lindsey.

-Nem tudom. Ami óta eljöttek a sziklától az óta csak együtt vannak és beszélgetnek. –mondtam.

-Fura. Nem? –Lindsey.

-Hát az. –bólogattam.

Sétálás közben sokat hülyültünk. Abbyék is csatlakoztak. De hogy fogalmazzak? A sétálásból inkább fogócskázás lett, ahol mindenki esett-bukott. Úr isten mennyit nevettem.  Mindenki, mindenkit kergetett. Miközben én futottam Louis felé, észrevettem, hogy felém fordul majd int a kezével valakinek, ez után visszafordult és gyorsabbra vette a tempót. Nem nagyon tudtam utol érni, de azért futottam, nehogy feladjam már. :D Egyszer csak egy meleg érintést éreztem a derekamon majd hirtelen felkapott valaki és elkiáltotta magát.

-Most meg vagy! –kiáltott.

-Tegyél le! Zayn légyszi! –mondtam röhögve.

-Nem, nem. Soha. –mondta és futott velem.

-Áh, segítség. Segítsen valaki! Haló! Valaki! Senki? Ne már! Istenem. –kiabáltam.

-Hát, én most szívesen segítenék, de sajnos azt mondtad rám, hogy perverz vagyok. Sajnálom. –vont vállat Harry.

-Kapd be Hazza! Kapd be! –mutattam középső ujjaimat Harrynek.

Ő csak nevetett.

-Na, jó most már tegyél le. –nevettem.

-Oké. –mondta majd szó szerint ledobott a homokra.

Én gyorsan felpattantam a homokról és futottam Zayn felé.

-Neked most annyi! –kiáltottam Zaynnek.

Ő észrevette, hogy felé futok. Erre ő sarkon fordult és futni kezdett. Szerencsére beértem és a hátára tudtam ugrani. Szegényre úgy rá ugrottam, hogy elestünk. :D

-A fenébe. Hogy tudsz te ilyen gyorsan futni? –kérdezte nevetve.

-Sok tesi órám volt gyerek koromban. –nevettem.

-Haha…-Zayn.

-Bocsi, hogy váratlanul rád ugrottam. Már megint. –én.

-Semmi baj. –Zayn.

Felálltunk a homokról, leporoltuk magunkat és oda mentünk a többiekhez.

-Ti meg hol voltatok? –kérdezte Louis.

-Először is. Ezt még visszakapod. –mutattam Louisra.

-Mit csináltam én? –kérdezte nevetve.

-Rám küldted Zaynt. –mondtam.

-Igen. Mert tudtam, hogy beérsz engem és akkor nekem annyi. –nevetett.

-Kösz. –én.

-Akkor válaszoltok a kérdésemre? –Louis.

-Persze. –én.

-Na? –Louis.

-Már válaszoltam. –én.

-Szerintem nem. –rázta a fejét Louis.

-Úh, b*szki ez nem érti. –csaptam a homlokomra.

A többiek nevetni kezdtek.

-Na, mind1. Hagyjuk. Vegyük úgy, mint ha meg sem kérdeztem volna. Ok? –nézett rám Louis.

-Okés. –én.

-Szerintem menjünk haza. –Lindsey.

-Ezt nekem mondtad? –mutatott mára Harry.

-Én nem azt mondtam, hogy Hazza, hanem azt hogy haza. Tudod? Ház, lakás, otthon… Soroljam még? –magyarázta Lindsey.

-Ja, értem. Nem kell magyarázni. –Harry.

-Szerintem is menjünk. Már fáradt vagyok. –mondtam.

-Akkor menjünk. –Liam.

Nagy nehezen elindultunk haza. A fiúk haza kísértek, elköszöntünk tőlük majd besiettünk a házba. Abby ledobta magát a kanapéra, Lindsey felment zuhanyozni, én pedig a konyhában voltam. Egyszer csak rezgett a telóm. Vagy is SMS-em jött. Gyorsan elő vettem a telómat és megnéztem kitől jött az SMS. Nialltől. Megnyitottam és elkezdtem olvasni.

Niall üzenete:

Szia, Vanessza! Elég, ha annyit mondok, hogy sikerült? :D Remélem igen. Figyu, el tudnád küldeni az étteremnek a címét? Előre is köszönöm Ego! ;) <3 xx

Puszi: Niall.

A számon csak egy hangos igen jött ki.

-Mi igen? –jött be Abby a konyhába.

-Ja, semmi. Csak izé.. Hogy bejött a net a telómon. –hazudtam.

-Ja, akkor oké.  –mondta majd visszament a nappaliba.

Niallnek gyorsan leírtam az étterem címét és elküldtem az SMS-t.

Lindsey után mindenki elment zuhanyozni és mindannyian pizsibe bujtunk. Megbeszéltük, hogy most filmes estét tartunk. Ezért mindenki az én szobámba jött. Nem tudom miért, de ez nálunk így szokott lenni. Át hívtuk List is. Szerencsére másnap nem kellett neki elmennie, dolgozni ezért át jött ő is. Abbyék kiválasztottak egy filmet addig, amíg én meg nem csináltam a popcorn. Gyorsan kipattogtattam a két csomag popcornt, elő készítettem az üdítőket és a poharakat majd Lis segítségével felvittem őket.

-Na, mit választottatok? –ültem fel az ágyra.

-Háát. Mi a Jégkorszakot választottuk. –Abby.

-Akkor mese filmezünk? –kérdeztem.

-Aha. –bólogattak.

-Oké. Benne vagyok. –mondtam.

Abby elindította a filmet. Mindenki elhelyezkedett. Én és Lindsey a francia ágyon feküdve néztük, Abby és Lis pedig a kihúzhatós kis kanapémon nézték. Sokat nevettünk ezen a filmen. Én nagyon szeretem a rajz filmeket. :D Amikor vége lett filmnek mindenki kockulni kezdett és közben úgy beszélgettünk. Lis a nagy gép előtt kockult, Lindsey a telóján, Abby és én pedig a laptopunkon. Elvoltunk. Én felraktam facebookra és twitterre az Abbyről készült képet, és ahogy láttam Abby is azt tette a rólam készült képpel is. Egyszer csak megint egy SMS-m jött. (…)