17. Fejezet

 ''Helló mindenkinek!!! :) Meghoztam a következő fejezetet. Remélem tetszeni fog nektek!  Köszönöm a komit, 1DodoPayne-nek! ;)♥ Örülök, hogy komiztál..tényleg nagyon örülök neki! :) Köszönöm még egyszer! :)♥ A fejezetről: egy KICSIT hosszú lett. :D Próbáltam minél jobbra írni. Igyekeztem vele, hisz' megígértem, hogy este hozom. Mivel az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó! :) Na, de most már nem regélek nektek! :D Jó olvasást és komizzatok! ;)♥ Puszi: Vivii''

Aztán megláttam, hogy Gigi neve van kiírva. Gyorsan bekapcsoltam a kamerát és beszélgetni kezdtünk.

- Na, helló. – én.

- Szia, Vani.- Gigi.

- Mizu Magyarországon? – én.

- Semmi. Minden a régi. Hiányoztok már nekünk. – mondta szomorúan.

- Jaj, ne szomorkodj Gigi. – mondtam.

- És amúgy London milyen? – érdeklődött.

- Jó. Olyan amilyennek gondoltam. – meséltem.

- Abby hol van? – Gigi.

- Zuhanyzik. – én.

- Ja, értem.- Gigi.

- És találkoztál Niallel? – kérdezte komoly fejjel.

- Igen. – mondtam mosolyogva.

- És kibékültetek? – kérdezte.

- Igen. Olyan jó érzés volt. Ezt is Lindseynek meg Abbynek köszönhetem. – mondtam.

- Ki az a Lindsey? –Gigi.

- Hát Lindsey….- épp mondani akartam amikor Lindsey megjelent egy melegítő alsóba és egy fehér trikóba.

- Na, szóval ő Lindsey. –mondtam Giginek.

- Gyere, ide Lindsey had mutassalak be a barátnőmnek. – én.

- Megyek. – Lindsey.

- Szia Lindsey vagyok. – köszönt.

- Szia, én pedig Gigi vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek. –köszönt Gigi, Lindseynek.

(Magyarul)

- Őm beszélhetünk magyarul is. – mondta nevetve Lindsey.

- Jaj, te tudsz magyarul nem is tudtam. Akkor legközelebb magyarul beszélgetünk. – Gigi.

- Rendben. De nekem most mennem kell öltözni. Szia Gigi. – köszönt el Lindsey.

- Szia. – Gigi.

- Jut eszembe nekem is mennem kell. Majd még beszélünk. Szia és puszilom Abbyit, List meg mindenkit. – köszönt el.

- Oké. Át adom. Én is puszilok mindenkit. Szia. – köszöntem én is majd megszakítottuk a video beszélgetést.

                                                                       * 7 órakor*

Pont hétre lettünk kész a lányokkal vagy is nem igazán lettünk kész, mert én még festettem magam, Abby a haját fonta, Lindsey pedig a cipöjét kereste. Aztá nagy nehezen készen lettünk.

Én:

Abby:

 

Lindsey: 

  

Mi már Lindseyvel lent ültünk a nappaliban, de még Abby mindig a hajával sz*rakodott.

- Vanessa, gyere légyszi. – kiáltott le Abby.

- Megyek. – mondtam majd felsiettem Abbyhez a fürdőbe.

- Mondjad. – én.

- Segítesz nekem itt befonni? –mutatott arra helyre ahol a sz*rul befont rész volt. :D

- Persze. –mondtam elvettem tőle a hajkefét és hozzáfogtam. Azt hozzá teszem, hogy az ö haját nagyon nehéz megcsinálni főleg akkor, ha ilyesmire szeretné. Amíg csináltam Abby haját meghallottuk, hogy a fiúk is megérkeztek. Aztán hangos trappolást hallottunk a folyosóról. Hirtelen kinyitották a fürdőszoba ajtaját.

- Jaj, sziasztok, csajok. – Zayn.

- Basszus már megint megijesztettél. – mondtam.

- De nem csak téged. –nézett fel rám Abby.

- Bocsi. Muszáj volt felszaladnom, mert otthon kifogyott a hajzselém és gondol.... – nézett rám Zayn és mesélt, de én félbe szakítottam.

- Ott van a polcon. – mutattam a polcra mosolyogva.

- Oké, köszi. – Zayn.

Elvette a polcról a hajzselét majd oda furakodott a tükörhöz és ott próbálta megcsinálni a haját.

Én nagy nehezen megcsináltam Abby haját.

- Na, kész van. –mondtam egy nagy sóhajtással.

- Jaj, köszi. - mondta majd felállt és még egyszer szemügyre vette a haját.

- Ez qva jó lett Vanessa. Nagyon szépen köszönöm. – Abby.

- Nagyon szívesen. –én.

- Muti csak!- Zayn.

Abby oda fordult Zaynhez, hogy megmutassa a haját.

- Hát ez tényleg jó lett. Ügyi vagy Vanessa. –Zayn.

- Jaj, köszi. De látom te még sehol se tartasz a hajaddal. –mondtam.

- Hát nem igazán. –Zayn.

- Segítsek? –én.

- Öm, igen légyszi. –Zayn.

- Oké. Akkor add oda a hajzselés tubust és ne mozogj, mert akkor nem tudom megcsinálni. -én.

- Oké. –Zayn.

Zayn oda adta a hajzselés tubust és gyorsan megcsináltam neki a haját.

- Na, kész. Tetszik? –én.

- Köszi. Igen tetszik. –Zayn.

- Na, akkor menjünk, mert szentem a többiek már várnak. –én.

- Oké. –Zayn.

Gyorsan leszaladtunk. A többiek már vártak.

- Sziasztok. –köszöntem a srácoknak.

- De csini itt valaki. –Louis.

- Jaj, én? Jaj, köszi. –Zayn.

- Menj már. –Louis.

Erre mindannyian nevetni kezdtünk.

- Én Vanessára értettem. –Louis.

- Ja, nem tudtam. –Zayn.

- Látom, te még mindig a nadrágnál voksolsz. –mondta Niall nevetve.

- Még jóhogy. –mondtam.

- Na, akkor mehetünk, mert már éhes vagyok? –én.

- Én is ezt szerettem volna kérdezni. –Niall.

- Mehetünk. –Liam.

- Gyalog megyünk? –Niall.

- A-a. –Liam.

- Akkor? –Niall.

- Jaj, istenem. Nem mindegy? –Liam.

- Nem! –Niall.

- Kocsival megyünk. –Liam.

- És hogy férünk be az 5 személyes kocsiba 8-an? –Niall.

- Igen. Ez jó kérdés. –Abby.

- Látszik, hogy mind a kettő szőke. – Harry.

- Én nem vagyok szőke és ezt te is jól tudod. – sértődött meg Niall.

- Én meg szőke vagyok, de azt még nem azt jelenti, hogy hülye is vagyok. – követte Niall példáját Abby.

- Jó most ne veszekedjünk. Amúgy meg ne aggódjatok el fogunk férni, mert a nagy busszal megyünk. –Liam.

- Igen, igen. –Louis.

- Ja, oké. –Niall, Abby.

Oda mentünk a kocsihoz mindannyian beültünk. Szerencsére mindannyian elfértünk a kocsiban. Kb.5 perc alatt oda értünk az étteremhez. Niallel mi voltunk az elsők, akik kipattantak a kocsiból. Gyorsan oda szaladtunk az étterem ajtajához és sürgettük a többieket, hogy siessenek már.

- Gyorsabban nem lehetne? –Niall.

- Igen, igen. Minél gyorsabbak vagytok, annál előbb ehetünk. –én.

- Megyünk, megyünk. –Liam.

Gyorsan kiszálltak a kocsiból és együtt bementünk az étterembe. Leültünk a foglalt asztalunk hoz. Jó nagy körasztal volt. Pechemre Louis és Harry közé kellett ülnöm.

Harry mellett Lindsey, Lindsey mellett Abby, Abby mellett Niall, Niall mellett Zayn, Zayn és Louis között pedig Liam ült. A pincér hamar megérkezett az étlapokkal majd felvette a rendelést, hogy milyen italokat kérünk.

- Én ásványvizet szeretnék kérni. –Harry.

- Én Fantát. –Lindsey.

- Én CocaColát. –Abby.

- Én is Colát. – Niall.

- Ásványvíz. –Liam.

- Cola. –Zayn.

- Hát én is maradok a Colánál. –én.

- Rendben és ön uram? Mit hozhatok magának? – fordult a pincér Louis felé.

- Hát..nem is tudom. –Louis.

- Jaj, válasz már, mert soha nem fogunk enni. –Niall.

- Jaj, meg van. –Louis.

- Mondja. –pincér.

- Répa levük van? –Louis.

- Nincsen. –pincér.

- Mi az, hogy nincs répa levük? –háborodott fel Louis.

- Nyugodj le Louis. Jó lesz neked az ásványvíz is. Ugye? – én.

- Persze. – nyugodott le Louis.

- Rendben akkor még egy ásványvíz. Nem sokára hozom az italokat, addig döntsék el, hogy mit szeretnének enni. –mondta majd elment a rendelésünkkel.

Pár percen belül meg is hozta az italokat és fel is vette a rendelésünket. Én sok gondolkodás után rántott sajtot kértem, sült krumplival és vörösboros megy szósszal. Amikor meghozták a kajáinkat, mindenki az én kajámra pályázott. Ilyen jól nézhetett ki? Nem is tudom. :D

- Látom, nagyon bejön nektek a kajám. Kértek belőle? –én.

- Nem köszi. –Liam.

- Én sem kérek. –Louis.

- Én sem. –Harry.

- Én lopok belőle. –Niall.

- Jól van. Lopjál belőle. Megengedem. –mondtam nevetve.

Ez az este is nagyon jó volt. Jól éreztem magam. Sokat beszélgettünk. De egy dolog engem nagyon zavart..hogy Zayn egész este engem nézett..és hát, hogy meg mondjam..izé..elég feltűnően. Először kicsit kellemetlenül éreztem magam, de beletörődtem. Utána már nem is foglalkoztam ezzel a dologgal. :D Hazafelé az egész utat végig énekeltük, pedig csak 5 perc a távolság. A fiúk kitettek minket a ház előtt. Elköszöntünk tőlük majd bementünk a házba. Én egyesen felmentem a szobámba és elmentem fürödni. Jó érzés volt beülni egy kádforró meleg vízbe még nyáron is. :D Bő 20 percig áztattam magam aztán megtörülköztem és felvettem a pizsimet. Amikor készen lettem le is mentem a többiekhez.

- Már pizsibe nyomod? –Lindsey.

- Lindsey. Néz már az órára. 11 óra van. –én.

- És akkor? –Lindsey.

- Ááhh..mindegy hagyjuk. –mondtam majd kimentem a teraszra Abbyhez.

- Szia, Abby. –köszöntem neki halkan.

- Szia, Vani. Gyere, ülj le mellém. –mondta majd arrébb húzódott.

- Köszi. – mondtam és leültem mellé.

- Minden rendben? Olyan fura vagy. –én.

- Hogy érted, hogy fura? –nézett rám Abby.

- Hát az előbb is egész végig magad elé néztél és ilyenkor van valami bajod vagy gondolkozol valamin –magyaráztam.

- Ja, éretem. –Abby.

- Na, de most tényleg. Van valami baj? –én.

- Nincs semmi bajom. Csak el sem hiszem, ami velem történik. –mondta Abby.

- Értem. –én.

- Na, menjünk be, mert lefagyok. –mondta Abby nevetve.

- Oké. –én.

- Bementünk és Lindsey is már pizsiben volt.

- No, csak. Pisziben vagy? –Abby.

- Ja. – Lindsey.

Leültünk Abbyvel, Lindsey mellé a kanapéra és nézni kezdtük a TV-t. Valami vígjáték ment, amin szó szerint sírtam a nevetéstől. Aztán a végén kiderült, hogy ennek a filmnek most az összes részét leadják, aminek mi nagyon örültünk. Vége lett az első résznek és reklám nélkül elindult a második rész is. Párpercre rá csörögni kezdett a telefonom, ami ráadásul kint volt a konyhába. Remek.

- Vanessa, csörög a telefonod! –kiáltott Abby a konyhából.

- Behozod nekem? –én.

- Tessék, itt van. - jött be Abby a nappaliba.

- És ki az? –én.

- Öm..Ismeretlen szám. –nézett Abby a telefonom képernyőjére.

- Na, ad oda. Felveszem. –én.

Abby oda adta a telót és felvettem. Lindsey lehalkította Tv-t.

*Fiúknál, Zayn szemszöge*

Ahogy hazaértünk mindenki hulla fáradt volt. Nem csodálom, hisz ez a három lány kifárasztott minket. :D Ez a nap is jó volt. A tegnapi nap is jó volt. Apropó! Tegnapról jut eszembe. Tök jó volt. Sokat hülyéskedtünk aznap. Vanessa nagyon vicces és megértő is. Olyan, amilyenek Niall elmesélte. Tegnap éjszaka sokat beszélgettem Vanessával és olyan volt, mint ha már 1000 éve ismerném pedig még csak pár napja ismertem meg. Nagyon bírom, és hogy megmondjam, az igazat tetszik nekem.

- Hálló Zayn. Föld hívja Zaynt. –rázogatott meg Louis.

- Mi? Tessék? –riadtam fel gondolataimból.

- Jól vagy? –Louis.

- Ja, persze. – én.

Bent ültünk a nappaliban és néztük a Tv-t. Engem nem nagyon érdekelt a film. Így én kimentem a teraszra és leültem a kipárnázott padra. Párpercre rá észrevettem, hogy leül mellém valaki.

- Mizus? –hallottam meg Louis hangját mellőlem.

- Semmi. –mondtam egy nagy sóhajtás kíséretében.

- Na, nem mondod? Biztos van valami. Na, mi az? Nekem elmondhatod. –Louis.

- Semmi. Mondom, hogy semmi. –én.

- Oké, akkor találgatok. Jó? –Louis.

Én nem szóltam semmit.

- Am..jaaj, nem is kéne találgatnom, mert tuti, hogy egy lányról van szó, mert akkor szoktál ilyen lenni. – mondta mosolyogva Louis.

- Igazam van? -kérdezte.

- Hát…igen. –mondtam halkan.                              

- És ismerem? –Louis.

- Igen. –én.

- Akkor meg is van ki az. –Louis.

Én kérdően ránéztem.

- Vanessa. Igaz? –Louis.

Erre én csak lehajtottam a fejem és nem szóltam semmit.

- Tudtam. Én tudtam. Szinte éreztem. –Louis.

- De honnan? –kérdeztem értetlenkedve.

- Onnan, hogy ma este elég észrevehetően nézted az étteremben. –mosolygott Louis.

- Aj, b*ki. Hát most már mind egy. –én.

- Miért nem hívod el randizni? –Louis.

- Azért mert nem tudom, hogy én tetszek-e neki. –magyaráztam Louisnak.

- Majd megtudod akkor, ha elhívod randizni. –Louis.

- De…-én.

- Nincs, de. Itt a telefon és hívd most fel. –Louis.

- Most? –én.

- Igen. –Louis.

- És mi van, ha már alszik? –kérdeztem.

- Szerintem ilyenkor ő még nem alszik. –mondta majd a kezembe nyomta a telefont.

- Jó akkor felhívom. –mondtam.

- Oké. Akkor én most visszamegyek a fiúkhoz, hogy te tudj vele beszélni. Hajrá. –Louis.

- Oké. Köszi. –én.

Louis bement a házba, én pedig kint maradtam a teraszon egy szál magamban. Csak néztem a teló képernyőjét miközben villogott a csík a számok végén és azon gondolkodtam, hogy megnyomjam a zöld gombot vagy ne.

De nagy nehezen rávettem magamat és megnyomtam a zöld gombot. Kicsöngőt. A tenyerem izzadt, a szívem majd kiugrott, a torkomban pedig egy nagy gombóc keletkezett. Velem ilyen még soha nem volt. Mi van velem? Nem értem magam..

*Lányoknál, Vanessa szemszöge*

Beleszóltam a telefonba.

-Hálló, tessék? –én.

-Szia, én vagyok. –Zayn.

-Ki az, az én? – értetlenkedtem.

- Jaj, bocsi. Zayn vagyok. –nevetett a telefonba.

- Jaj, szia. Mondjad, miért hívtál? – kérdeztem és közben felálltam a kanapéról és kimentem a teraszra.

- Csak azért hívtalak, mert megszeretném, kérdezi, hogy holnap van-e valami programod. –Zayn.

- Hát, nincsen. Miért? –érdeklödtem tovább.

- És megnézted már London látványosságait? – kérdezett tovább.

- Nem. Még nem volt rá alkalmam. –én.

- Akkor lenne kedved eljönni velem? Megmutatok neked mindent. –Zayn.

Én elmosolyodtam, de ezt természetesen ő nem látta.

- Persze. És mikor megyük? –kérdeztem.

- Mondjuk, oda megyek hozzátok olyan 2 órára. Az jó? –Zayn.

- Igen. Nekem megfelel. –én.

- Akkor majd holnap találkozunk. –Zayn.

- Rendben. Szia és jó éjt. –köszöntem el.

- Szia. Neked is. –köszönt majd letette.

- Én is kinyomtam a telefont és egy lenem vakart mosoly ült ki arcomon. Bement a nappaliba és leültem a lányokhoz és tovább kezdtem nézni a filmet.

- Na, ki volt az? –érdeklődött Abby.

- Zayn. –válaszoltam.

- Zayn?! – lepődött meg Lindsey.

- Mit akar az ilyenkor? –Abby.

- Holnap megmutatja nekem Londont. –én.

- Áh, értem már. – Lindsey.

- Szóval randira hívott. –Abby.

- Ez miért számítana randinak? Csak megmutatja nekem Londont. - Ennyi. –én.

- Na, jól van akkor. –Abby.

- És mikor jön? –Lindsey.

- 2-re. –én.

- Oké. – Lindsey.

- A többiek is jönnek át? –Abby.

- Am..szentem igen. –én.

- Akkor holnap nem főzünk, mert én délelőtt elmegyek a Nando’sba kajáért és hozok.  –Lindsey.

- Oké. Akkor ez is meg van beszélve. –én.

*Fiúkál, Zayn szemszöge*

Letettem a telefont és bement a fiúkhoz Tv-t nézni.

Leültem a kanapéra Louis mellé és abban a szent pillanatban megkérdezte.

- Na, mi volt? –Louis.

- Holnap elviszem London látványosságaihoz. –mondtam.

- Jó ötlet. Ez nekem nem is jutott eszembe. –Louis.

- Ugye? Nekem is tetszik az ötlet. –én.

A többiek csak hülyén néztek ránk.

- Kit viszel, hova? –Harry.

- Vanessát elviszem holnap London látványosságaihoz, mert még nem volt rá alkalma, hogy megnézze. Én pedig úgy gondoltam, hogy megmutatom neki. –magyaráztam.

- Akkor randiztok? –Liam.

- Hát nem nevezném annak. –én.

- Dehogy nem. Ez egy randi és kész. –Louis.

Ekkor rá néztem Louisra elég szúrós szemekkel.

- És mikor mész érte? –Harry.

- 2-re megyek. –én.

- Akkor mi is megyünk veled. –Harry.

- Ja. Meglátogatjuk a lányokat. –Liam.

- Oké. –mondtam.

- Szóval, Zayn. Vigyázz a húgomra. Oké? –nézet rám Niall.

- Igen is. –viccelődtem.

- És most ezt komolyan mondtam. Ő az egyetlen húgom. –Niall.

- Neked is nincs is húgod. Csak egy bátyád van. –Louis.

- De nekem attól függően lehet a húgom. Nem? –Niall.

- Ja, hát, de. –Louis.

- Köszönöm. –Niall.

- Oké. Rendben. Vigyázok rá. –én.

- Na, én megyek aludni. –mondta Harry majd fel is húzott a szobájába.

- Én is megyek. – csatlakozott Liam is.

- Hát, húzok én is. Jó éjt srácok. –köszönt el Louis is.

- Már csak mi ketten maradtunk Niallel. Most attól féltem, hogy Niall szépen elmondja, hogy ha bármi baja lesz a ’’ húgának’’ akkor nagy bajba leszek. Hát én kellemesen csalódtam. Nagy volt csönd a nappaliban csak a Tv-nek halk hangját lehetet hallani. Aztán Niall megszólalt.

- Zayn? –Niall.

- Igen? –fordultam Niall felé.

- Kérdezhetek valamit? –Niall.

- Persze. Kérdezz. –én.

- Neked tényleg tetszik Vanessa? –Niall.

- Igen. Tényleg. De miért kérdezed? –én.

- Semmi. Csak megkérdeztem. –Niall.

- Ja, jó. Azt hittem már van valami baj. –én.

- Nincs, ne aggódj. –mondta mosolyogva Niall.

- Oké. De ha most nem haragszol én megyek és lefekszem aludni. –mondtam majd ásítottam egyet.

- Nem baj. Amúgy is már én is menni akartam. –Niall.

Niallel felálltunk a kanapéról, felmentünk az emeletre, elköszöntünk egymástól és mindenki ment a saját szobájába. Én gyorsan átöltöztem az alvós cuccomba és bebújtam az ágyamba és elnyomott az álom.

*Lányoknál, Vanessa szemszöge*

Még megbeszéltük a holnapi dolgokat aztán pedig mindenki elment aludni. Épp amikor lecsuktam a szemeim megcsörrent a telefonom.

- Ki hív engem hajnal 1 órakor? –kérdeztem magamba.

Elvettem a telefont az éjjeli asztalról és reflexszerűen felvettem a telefont majd az én álmos és rekedt hangommal beleszóltam.

- Ki az? –kérdeztem mérgesen.

- Szia, Ego. –köszönt vidáman.

- Logan?! Miért hívtál te hajnali 1-kor? –kérdeztem.

- Hát, gondoltam felhívlak, mert rég hallottam a hangodat. –Logan.

- Kössz. És ez nem ért volna rá..mondjuk holnap? –kérdeztem mérgesen.

- Nem, mert holnap a srácokkal megyek focimeccsre. –Logan.

- No, csak. A fiúkkal lógsz? –kérdeztem nevetve.

- Igen, képzeld. – Logan.

- Anyu? –én.

- Anyu jól van. Már alszik. Veled mizu? –Logan.

- Ááh, semmi. Minden rendben van. Képzeld kibékültem Niallel. –én.

- Tényleg? És hogy? –Logan.

- Hát, Abbyék vettek 1D-s koncert jegyeket és ott…- meséltem.

- Ja, értem. Gondolom sírtál is. –mondta nevetve.

- Haha…nagyon vicces vagy. –mondtam gúnyosan.

- És találkoztál már a többi fiúval is? –Logan.

- Igen.tök jó fejek. –én.

- Akkor jól van. Holnap mit csináltok? –Logan.

- Nem tom mit fognak csinálni a lányok, mert én megyek, megnézem London érdekességeit. –mondtam.

- Óh, és még is kivel? –lepödött meg Logan.

- Tudod, van az 1D-böl az a sötétbarna hajú srác. –én.

- Jaj, tudom kiről beszél. Arról beszélsz, akinek a képei beteríti az itthoni szobád falait? – kérdezte röhögve.

- Nagyon vicces kedvedben vagy. Amúgy igen arról beszélek. –én.

- Oké. De vigyázz magadra. Rendben? –Logan.

- Rendben. De ne aggódj, mert Niall tuti, hogy rá szólt, hogy vigyázzon rám. –mondtam nevetve.

- Bíztam az öcsémben. – nevetett Logan.

- Na, de most már megyek, mert aludni szeretnék Logan. Úgyhogy szia, Logan. Jó éjt. Mond meg anyának, hogy puszilom és szeretem és hogy nagyon, nagyon hiányzik. A srácoknak meg azt üzenem, hogy hiányoznak és őket is puszilom. – köszöntem el.

- Oké. Át adom. Neked is jó éjt. Puszilom a Lányokat, Niallnek mond meg, hogy rég beszéltem már vele. –Logan.

- Oké, oké. Na, szia. –én.

- Szia. –mondta majd egyszerre letettük.

Magam mellé raktam a telefont és egyből elnyomott az állom.(…)