28. Fejezet

"Sziasztok! Ma is hoztam nektek fejezetet! Nem lett valami jó, de azért remélem tetszeni fog mindenkinek! :) Sokáig javítgattam a fejezetet, de nem ment valami fényesen! :/ A komit köszönöm! ;]♥ Jó olvasást és komizzatok! Köszönöm! :)♥ Puszi: Vivii"

Nem sokára vége is lett. Őszintén szóval a zene hallgatás után, amikor úgy döntöttem, hogy nézem a többiekkel a filmet, nem nagyon tudtam nézni. Felén bealudtam. :D Max. 10 percet aludhattam a filmen, mert arra keltem fel, hogy a mellettem ülő Zayn és Liam, ’verték’ egymást a nevetéstől RAJTAM keresztül. De hogy a francba csinálják ezt? Egyszer meg kell tőlük kérdeznem, mert kíváncsi vagyok. :D Na, szóval, kijöttünk a mozi teremből Niall pedig már is futott a mosdóba. Értitek? Futott! :D

-Áh, gyerekek ez egy történelmi pillanat. Niall fut! –röhögött Harry.

Erre mindenki nevetni kezdett. Kivéve Liamet.

-Jaj, hagyjátok már szegényt. –szólt ránk Liam.

-Mi egy szót se szóltunk. –mondta Louis.

-Inkább nem szólok már semmit. –mondta Liam legyintve.

-Na, meg is vagyok. –sétál vissza hozzánk Niall.

-Jól van haver. Akkor mehetünk? –Liam.

Niall csak bólintott egyet és eljöttünk a mozitól. A kijárat felé sétáltunk, amikor váratlanul Niallel egyszerre megszólaltunk.

-Éhes vagyok. –Niall, én.

-Oké. Ez már félelmetes. –nézett ránk Louis.

-Hát halljátok az. –helyeselte Liam is.

-Nem tehetünk róla. –vontam vállat.

-De ha mondjuk Abbyvel csinálnátok ezt, akkor azt mondom, hogy oké, mert lányok vagytok és szinte már testvérek. De Niallel? Ez már beteges. –Harry.

-Na, akkor megyünk enni? –kérdeztük Niallel egyszerre.

-Már megint kezdik! –Louis.

-B*szki! Nem tehetünk róla. –kezdtem mérges lenni.

-Jól van. oké, oké. –Louis.

-És hová menjünk enni? –Abby.

-Burgerking? –néztem a többiekre.

Ők válaszként csak bólintottak egyet és elindultunk a kajáldák felé. Szerencsére a Burgerking előtt nem állt olyan nagy sor, mint más hol. Oda mentünk és mindenki nézte a széles választékot… :D Egy  valaki nem nézte. Na, ki volt az? Hát persze Niall. Ahogy oda értünk, ő már kérte is a menüjét. De jó neki. Ő legalább tudja, hogy mit egyen. Na, mindegy. Mindenki kikérte a kajáját. Egyedül én nem. :/ Még mindig nem tudom, hogy mit egyek. A többiek már az asztalnál voltak és ettek. Aztán észrevettem, hogy valaki mellém lép.

-Még mindig nem tudod, hogy mit egyél? –kérdezte Abby.

-A-a. –ráztam a fejem.

-Egyél Long Chicken menüt. Azt ettél otthon is. –Abby.

-Tényleg. Jó, hogy eszembe juttattad Abby. És itt lehet olyan kapni? – én.

-Minden Burgerkingben lehet olyat kapni, te okoska. –mosolygott Abby.

-Hát. Oké. Akkor olyat kérek. –mondtam.

-Rendben. Én visszamegyek enni. Ott leszünk. Oké? –mutatott arra az asztalra, ahol ülünk.

-Jól van, menj csak. Sietek. – én.

Abby visszament a többiekhez, én pedig kivártam a soromat.

-Őm. Szia! –köszöntem.

-Szia. Mit adhatok? –kérdezte.

-Szeretnék kérni egy Long Chicken menüt, Cóláva jég nélkül. –soroltam.

-Rendben. Itt fogyasztod? –kérdezte a csaj. Ahogy láttam a táblácskáján lévő nevet Alisonnak hívhatták.

-Igen. Itt fogyasztom. –én.

Kifizettem a kaját, aztán meg szólalt. Öm..Igen..Alison.

-Oké. Egy pillanat. –mondta majd megfordult aztán vissza és ezt addig csinálta, amíg a megrendelt menü nem volt a tálcámon.

-Tessék. Fogyaszd egészséggel. –mondta majd elém tolta a tálcát.

-Köszi. –megfogtam a tálcát és elindultam a többiekhez.

-Na, végre, hogy megjöttél. –tömte a száját Niall.

-Ne, légyszi. Ez undorító. –szólt Liam, Niallre.

-Elfoglaltad a kedvenc helyemet. –mondtam Harrynek.

-Bocsi. Nem tudtam. Ide szeretnél ülni? –kérdezte.

-Aha. –én.

Oda mentem és vártam, hogy Harry felálljon. De nem állt fel. Ezt nem értem. Minek kérdezte, ha úgy se adja oda helyet? Hm… Nem tudom. Na, mindegy.

-Na, akkor ülj Hazza ölébe. –nevetett Harry.

-Kapdbe. –mondtam nevetve Harrynek.

-És még is mit? –nézett rám komoly fejjel Harry.

-Harold kedves. Ezt ne most vitassátok meg. Jó? –nézett mérgesen Liam, Harryre.

-Jó. –mondta.

Mivel Harry nem adta oda helyett, ezért én Zayn és Niall közé kerültem. Leültem majd én is enni kezdtem. Evés közben felmerült az előbb nézett film. Mi meglepő. Tudtam én. :D

-Na, kinek mi a véleménye erről a filmről? –kérdezte Abby.

-Szentem vicces volt. –nevetett Liam.

-De még milyen. –röhögött Zayn is.

-Nekem nagyon tetszett. Jó kis film az biztos. –Louis.

-Tudtam én, hogy jó ez. Amúgy nekem is nagyon tetszett. –Harry.

-Nagyon perverz egy film az biztos. Pont Harrynek találták ki. –kezdtem a vér szívást.

A többiek nevetni kezdtek.

-Haha…Kabe Vanessa! –nézett rám Harry.

-Jaj, Harry. Már megint ez a perverz éned. Ne legyél Ted. –mondtam Harrynek. Muszáj volt röhögnöm ezen.

-Perverz a bátyád az perverz. –mondta Harry.

-Hát mi tagadás. Ő az. Ezzel nem is vitatkozom. –mondtam nevetve.

-Na, mindegy. Hagyjuk. –legyintett Harry.

-Hoztam a következő adagot. – ült le mellém Niall. Úr isten. Ez meg mikor ment el?

-B*ki. Ezt mi nem fogjuk tudni megenni. –nézett Liam, Niallre.

-De, hogy nem. –bólintott Niall.

Neki fogtunk a második adaghoz. Evés közben Zayn oda súgott valamit.

-Tudom már a holnapit. –Zayn.

Én visszasúgtam.

-Na? –én.

Zayn egyből megsúgta a választ.

-Én mozira gondoltam. Na, jó lesz? –Zayn.

Ahogy ezt a fülembe súgta elmosolyodtam, mert nekem is ez jutott az eszembe,

-Nagyon is. –válaszként csak ennyit súgtam a fülébe. Észrevettem, hogy ő is mosolyog majd ő is súgott nekem még valamit.

-Örülök neki. A többit majd később megbeszéljük. –Zayn.

Erre csak bólintottam egyet mosolyogva. Zayn is rám mosolygott. Mosolygásunkat Harry zavarta meg.

-Khm. Nem illik társaságban sugdolózni. –Harry.

-Jól van. Illem tanár. –Zayn.

Megettük még a maradékot és már jöttünk is el a plázából. Niallek tényleg igaza volt. Meg tudtuk enni a második adagot is. :DD Kifelé menet megnéztem a telón, hogy mennyi az idő.

-Gyerekek! 5 óra lesz 4 perc múlva. –mondtam a többieknek.

-Oké. – mondták egyszerre.

-Messze van innen a part? –kérdezte Abby.

-Nem annyira. –Harry.

-De sokat kell sétálni? –Abby.

-Aha. –Harry.

-Akkor jó, mert én szeretek sétálni. –mosolygott Abby.

Már 5 óra elmúlt és még mindig sétáltunk. Jó messze van innen ez a part. Még, hogy nem annyira. A frászt. A lábam majd leszakadt.

Nem sokára meg is érkeztünk a parthoz. Azt hittem, hogy Lindsey már itt lesz, de akkor ő hívott volna, mert így beszéltük meg. Leültünk a homokra. Én külön ültem. A többiek pedig együtt. Elmerültem a csodás tájban. Csak néztem magam elé. Semmivel nem törődtem. Végig futott az a fejemben, hogy vajon apuval mi lehet. Hol él most? És kivel? Még mindig együtt lehet azzal a csajjal? Lehet, hogy már gyerekei is vannak tőle? Apu még gondol a régi családjára? Rám, Loganre? És Anyára? Mért nem hív fel minket, hogy mi történik velünk? Lehet nem is érdekeljük őt? És még ennél is több kérdések bolyongtak a fejemben, de ezekre a kérdésekre soha nem fogok választ kapni. A szememre toltam a napszemüvegemet és úgy csodáltam tovább a naplementét. Olyan szép volt. A gyönyörködésemet egy fényképező hangja zavarta meg. A hang felé fordultam és megláttam Abbyt, aki a fényképezőjét tartogatja a kezében és mosolyogva engem nézett.

Hé, ne fényképezz. Tudod, hogy nem nagyon szeretem. –ültem Abby mellé.

Tudom, de ez olyan jó lett. Nézd csak meg. –nyomta a kezembe a fényképezőt.

A kép tényleg nagyon jó lett. Büszke vagyok rá, hogy ilyen jól tud fotózni. :D

Na, gyere. Ülj le közénk. –Abby.

Majd később. Nem baj? –néztem Abbyre.

Nem, dehogy is. Csak nincs valami baj? –kérdezte aggódóan Abby.

Nincs, semmi. –mondtam egy erőltetett mosollyal Abbynek.

Biztos? –kérdezte.

Abby! –szóltam rá szememet forgatva.

Jó, oké. Békén hagylak. –mondta nevetve.

Köszönöm. –mondtam majd megöleltem.

Abby visszament a többiekhez, én pedig egyedül ültem a homokban és csak gondolkoztam. Egyik pillanatban rá néztem a nevető barátaimra majd vissza gondoltam a régi családomra. Amikor rá néztem a többiekre arra gondoltam, hogy új családom lett. Hát igen. Tudom, nemrég ismertem meg a srácokat Niall kivételével, de számomra már az én kis családom tagjai. :DD Vicces nem? Ugye, hogy nem? Inkább komoly. :D Egyszer csak azt vettem észre, hogy valaki leül mellém.

-Szia, jó lett a kép. –szólalt meg Zayn.

-Szia, milyen kép? –néztem rá.

-Hát, amit Abby csinált rólad. –mosolygot.

-Ja, a francba. Azt hittem nem fogja megmutatni. –húztam a számat.

-De, hát miért? –értetlenkedett Zayn.

-Nem nagyon szeretem, ha a rólam készült képeket mutogatják. –mondtam.

-Pedig szerintem nagyon jó fénykép arcod van. Vagy, hogy hívják. –Zayn.

-Köszi. –mondtam mosolyogva.

-Holnap mikor megyünk moziba? –kérdeztem Zaynt.

-Hát nem is tudom. Először is mit nézzünk meg? Mit szólnál a Tedhez? –kérdezte nevetve.

-Jaj, ne. Még egyszer azt ne. Isten őrizzen. Akkor inkább megnézzem a Titanicot 60-szor, mint hogy azt a perverz filmet végig nézzem. Amúgy is az nem nekem való, hanem olyan perverz embereknek, mint Harry. –mondtam nevetve.

-Ebből most megtudtam azt, hogy nem szereted a Titanicot, és a nagyon perverz filmeket a Tedet belevéve. Ja és hogy Harryt nagyon perverznek tartod. –nevetett Zayn.

-A fején találtad a szöget. –mondtam.

-Akkor mit nézzünk? –Zayn.

-Nem tudom. Hé figyu! Szereted a táncos filmeket? –kérdeztem.

-Mint például? –nézett rám kérdően.

-Mondjuk a Step Up. –én. (Ez a film jutott eszembe! :D Szerk. Megj.)

-Aha. Főleg azt. –bolintott.

-Jaj, az jó. Mi lenne, ha megnéznénk a Step Up 4-et? Holnaptól fogják játszani a mozikban. –kérdeztem.

-Oké. Benne vagyok. –vágta rá.

-Akkor jól van. –én.

-És mikor megyünk? –kérdeztem.

-Figyu, én megrendelem a jegyeket neten, és ha már meg van minden, akkor küldök egy SMS-et, amiben benne lesz minden. Oké? –kérdezte.

-Oké. Tudod a telefon számom? –kérdeztem.

-Nem. –rázta a fejét.

-Na, add a telefonod. –én.

Zayn oda adta és ő is elkérte az én telómat. Mind a ketten bepötyögtük a telefon számunkat és visszaadtuk egymás telóját.

-Nem jössz oda hozzánk? –kérdezte.

-De megyek. –mondtam.

Felálltunk majd oda mentünk a többiekhez. Már alig vártam a holnapot. De nem csak én voltam így vele. Ahogy elnéztem Zayn is várja már. :D Rólam és róla lenem vakart mosoly ült ki arcunkon. Amit a többiek észre is vettek.

-Ti miért mosolyogtok így? –nézett ránk Louis.

-Semmi, semmi. –mondtuk egyszerre Zaynnel.

Aztán észrevettem, hogy Abby nincs itt.

-Srácok Abby hova tűnt? –kérdeztem.

-Nem tudjuk, de Niall sincs itt. –nézett körül Liam.

-Áh, ott vannak. –mutatott az egyik sziklára Louis.

Erre mindenki oda nézett.

-Oda megyek. Szólok nekik, hogy jöjjenek ide. –Louis.

-Ne, hagyjad őket. Hagy ismerjék meg egymást. Még úgy se beszélgettek olyan sokat. –mondtam. Muszáj volt megállítanom Louist, mert gondoltam, hogy most fogja megkérdezni.

-Hát oké. –ült vissza Louis.

-Éneklünk egyet? –kérdezte Harry.

-A többiek bólintottak egyet, én viszont inkább tiltakoztam.

-De most miért? –Harry.

-Nincs jó hangom. Az oké, hogy tudok zongorázni meg gitározni, de énekelni nem nagyon tudok. –magyaráztam.

-Próbáljuk meg. –Louis.

-Hát, oké. –mentem bele.

-Liam elő állított egy gitárral a kezében.

-Tessék. Most te gitározol. –Liam.

-Üm. Oké. És mit gitározzak? –néztem a srácokra.

-Melyik számunkat tudod elgitározni? –Louis.

-A One Thing-et. –én.

-Oké, akkor azt. –Louis,

-Jól van rendben. –én.

-És az én részemmel kezdesz. –jelentette ki Liam.

-De hát az az első. –estem kétségbe.

-Tudom. De nyugi. –Liam.

-Oké. –én.

Elkezdtem gitározni a One Thinget. Én voltam az első. Gyorsan elénekeltem, már amennyire ellehet olyan gyorsan énekelni gitár kíséretével. :D Amikor vége lett a számnak Harry megszólalt.

- Tök jól énekelsz. Nem te énekled azt a Rihanna számot fent a neten? –kérdezte.

-A Te Amo-ra gondolsz? –kérdeztem vissza mosolyogva. (csak ez a szám jutott most eszembe!:D Szerk. Megj.)

-Úr isten. Akkor te énekled. El sem hiszem. Áh, Vanessza, te nagyon jól tudsz énekelni. –dicsért Harry.

-Köszi. –mondtam mosolyogva.

-Tényleg jól elénekelted a Rihanna számot. –Liam.

-Ja. Én fel sem ismertelek volna. Ha ismertelek volna, akkor. –Louis.

-Még mindig nem jutok szóhoz. Tudod meddig kutattam a neten? Nem tudtam, hogy hívnak téged. Csak annyi volt a YouTube-on is kiírva, hogy Vanessa. –Harry.

-Hát, most itt vagyok. De légyszi, ne írd ki Twitterre. –mondtam Harrynek.

-Oké,oké. De miért? –Harry.

-Hosszú. Inkább hagyjuk. –legyintettem egyet.

-Visszatérve Harry kereséses történetére. Te voltál a csengő hangja. –Louis.

-Tényleg? –néztem kérdően Harryre.

-Ezt nem kellett volna Louis. Amúgy igen. –mondta.

-Örülök neki. –mondtam.

-Sziasztok. Késtem? –lihegett egy sort Lindsey.

-Áh, nem. Max. 1 órát. Te gyerek 6 óra van! –néztem rá.

-Jó, bocs. Ez a szemét főnök benn tartott. –ült le hozzánk Lindsey.

-Am. A két szöszi hol van? –Lindsey.

-Ott. –mutattam a sziklára.

-Ja, értem. –bólintott.

-És mit néztetek a moziban? –Lindsey.

-Hát….-kezdtük mesélni Lindseynek a mai délutánt. Töviről-hegyire. Szó szerint mindent részletesen elmondtunk neki. Ő csak hallgatta. Néhol nevetett velünk. (…)