20. Fejezet

''Sziasztook!! Meghoztam a 20. fejezetet! Rövid lett tudom.. :// De megírom most a folytatását..!!Remélem tetszeni fog nektek ez a fejezet is!! Jó olvasást és komizzatok..!! ;] ♥ Puszi: Vivii''

•~Ha az eső lennék, ami összeköti az eget és a földet, akik soha nem lesznek eggyé..Vajon össze tudnám-e kötni az emberek szívét?~•

Vagy is hát nem pont haza, mert először el kellett menni a kocsihoz a parkolóba. Oda sétáltunk a parkolóhoz majd megkerestük a kocsit. Zayn elkezdte keresni a kocsi kulcsot. Aztán valami ijedséget véltem felfedezni arcán. Egyből gondoltam, hogy mi van.

-Ugye nem vesztetted el a kocsi kulcsot? –kérdeztem reménykedve.

-Hát…úgy látszik, hogy de. –kereste tovább a kulcsot.

-És most hogy fogunk haza menni? –kérdeztem idegesen.

-Hát..haza sétálunk. –felelt egy egyszerű válasszal.

-Oké. –könnyebbültem meg. Megmondom őszintén tényleg nem tudtam elképzelni, hogy hogyan vagy mivel fogunk haza jutni. :D

-Na, nincs meg? –kérdeztem.

-Áááh, nem találom. –idegeskedett.

-Te meg mit keresel a kocsi tetején? –kérdezte nevetve.

-Hát mivel más hova nem tudtam ülni, ezért úgy gondoltam, hogy ide felülök. Remélem nem baj. –én.

-Nem baj. Maradj csak ott. –Zayn.

-Na, akkor haza sétálunk? –kérdeztem.

-Hát, ja. –Zayn.

-Akkor menjünk. –ugrottam le a kocsi tetejéről majd elindultunk.

Már fél úton jártunk, amikor egyszer csak ránk szakadt az ég. Még hogy jó idő van. A frászt.

-Hát, ezt nem hiszem el. –morogtam.

-Isten hozott Londonban. –nevetett Zayn.

-Köszi. –mondtam.

-Szerintem fussunk. –Zayn.

-Oké. –mondtam majd futni kezdtünk.

Csak futottunk és futottunk. Már láttam az utca végén lévő házunkat.

-Vedd gyorsabbra a tempót mindjárt ott vagyunk. –kiáltottam Zaynnek.

-Hajrá. –és ezzel olyan gyorsa vette a tempót, hogy utol érjen.

De aztán azt vettem észre, hogy Zayn elesik. Megálltam majd hátra fordultam és csak annyit láttam, hogy a betonon térdel, és csak röhög.

-Úr isten. Jól vagy? –szaladtam oda hozzá, de sajna nem tudtam megállni, hogy ne röhögjek.

-Jól vagyok, köszi. –mondta.

-Akkor jól van. Na, gyere, segítek felállni. –nyújtottam a kezem.

Zayn megfogta a kezem majd húzni kezdtem, de ő lehúzott maga mellé a földre. És BUM! Bele estem egy nagy tócsába. Ez se én lettem volna. Hát igen. Íme Vanessa James. :DD

-Áááh, te hülye vagy? –kérdeztem nevetve.

-Nem. Én okos vagyok. –nevetett Zayn.

-Üm..persze. –bólogattam.

-Na, de most érjünk már végre haza. –mondtam nevetve. 

Olyan szinten nevettünk, hogy nem bírtunk felállni. Akkor képzelhetitek? Úr isten még mindig fáj a hasam a sok nevetéstől. Nagy nehezen sikerült felállnunk a földről és újból elindultunk az utca végén lévő házhoz. Szentem az egész utca a mi nevetésünktől zengett. Oda értünk a házhoz és láttuk, hogy fel vannak kapcsolva a lámpák és a TV is ég. Gondoltam magamba: Akkor biztos fent lehetnek még.

Előkerestem a kulcsomat, beraktam a kulcslyukba a kulcsot majd elfordítottam és kinyitottam az ajtót. Ezt a műveletet természetesen nevetve végeztem el.

-Na, meg is érkeztetek? –fordította a fejét felénk Niall.

-Aha. –mondtam röhögve.

-Miért nevettek ennyire? –kérdezte mosolyogva Louis.

-Azon hogy futottunk haza az eső elöl…-mesélte Zayn, de én félbe szakítottam és én folytattam a mesélést.

-…és-és-röhögtem és Z-Zayn elesett. – na, és ekkor kitört belőlem az a nevetés, hogy megszólalni nem bírtam. De aztán vettem egy nagy levegőt majd folytattam.

-De még mekkorát esett. Úr isten. Ha azt láttátok volna. Áh, istenem már fáj hasam. –mondtam nevetve. Már annyira nevettem, hogy szó szerint bekönnyeztem.

A többiek is nevetni kezdtek.

-Hogy lehetsz ennyire nyomi? –kérdezte Niall röhögve.

-De tényleg. –könnyezett a nevetéstől Louis is.

-Gratulálok. –nevetett Harry is.

-Jaj, Zayn. Te két-bal kezes. Legközelebb figyelj a lábad elé. Te nyomiii. –figyelmeztette Liam.

-Haha..Te inkább maradj kussba, mert múltkor meg te estél el az esőben. –mutogatott Liamre.

-Oké, oké. –Liam.

-Na, én felmegyek és átöltözök. –mondtam.

Ahogy kimondtam már is futottam felfele. Beszaladtam a szobámba, előkaptam egy törülközőt és bementem a fürdőbe. Gyorsan megtörülköztem majd felkaptam a pizsimet. Ép a hajamat szárítottam, amikor valaki benyitott a szobába.

-Szia! –Zayn.

-Jaj, szia. –én.

-Mondjad, miért jöttél? –tettem fel a kérdést.

-Ja, csak azért mert majd el szeretném kérni a haj szárítódat, ha megengeded. –nézett rám.

-Öm..Persze. Tessék. Nekem már nem kell. –mondtam majd a kezébe nyomtam a haj szárítót.

-Rendben. Köszi. –Zayn.

-Figyu ott van a haj zselé, ha kell. Ha pedig kész vagy akkor csak rakd az ágyra a haj szárítót. –mutogattam.

-Oké. Köszi. –Zayn.

-Szívesen. Én lent leszek. –mutattam az ajtóra.

Ő csak bólintott egyet. Én lementem a többiekhez a nappaliba és lehuppantam közéjük a kanapéra.

-Mit csináltatok ma? –kérdeztem.

-Hát, voltunk sétálni, fagyizni, plázáztunk is, stb…-mesélte Abby.

-Akkor jól elvoltatok. –mondtam.

-Hát igen. –Liam.

-És ti mit csináltatok? –kérdezte Louis mosolyogva. Megmondom őszintén itt valami nem stimmel vagy is Louissal. Szóval értitek? :)

-Elmentünk a Bigbenhez, utána a Buckingham-palotához, voltunk fagyizni, benéztünk valami parkba is. Ott pihentünk aztán elmentünk a Subwaybe enni, sétáltunk, este pedig el akartunk menni a London Eyehoz. –mondtam.

-Hogy, hogy csak el akartatok? – kérdezte Harry.

-Már nem lehetett felszállni rá. –mondtam szomorú arccal.

-Ne szomorkodj. Majd elmész máskor. –Harry.

-Lindsey hol van? –néztem körül.

-Kint van a teraszon. –Liam.

-Lindsey nem jössz be? –kiáltottam ki.

-De megyek. –kiáltott nekem majd rá pár percre meg is jelent.

-És Zayn hol van? –kérdezte Louis.

Fent a szobámba. –mondtam. Ekkor mindenki rám nézett és olyan fejet vágtak, mint ha kínaiul beszéltem volna.

-Mit keres ott? –tette fel a kérdést Abby.

-Oda adtam neki a haj szárítómat. –mondtam.

-Jaaa, értem. –Abby.

-De amúgy tényleg. Már rég óta itt vagyok lent. Mit csinálhat? –tettem fel a kérdést.

-Hát én nem tudom. De úgy hallom, hogy már egy jó ideje nem megy a haj szárító. –Liam.

-Na, jó. Én felmegyek, és megnézem, mit csinál. –mondtam majd felálltam a kanapéról és felmentem a szobámba. Kinyitottam a szobám ajtaját és mit látnak szemeim. Zayn ott ül az íróasztalomnál és olvassa a füzetemben lévő dalszövegeimet.

-Neeeee!!!! Zayn!!! Ne olvasd el! –kiabáltam rá.

-Már késő. –mondtam mosolyogva.

Oda szaladtam és ki akartam kapni a kezéből a füzetet, de aztán rájöttem, hogy tök fölösleges, mert már úgy is elolvasta mindegyiket.

-Hol találtad meg? –kérdeztem.

-Itt volt az asztalon. –Zayn.

-A francba. –mondtam.

-Szépen írsz. –dicsért meg.

-Köszi. –én.

-Mióta írsz dalszövegeket? –kérdezte.

-14 éves korom óta. –én.

-És ez hogy jött neked. –Zayn.

Hát úgyhogy, amikor összevesztem Niall akkor nagyon, nagyon szomorú voltam és nem tudtam mibe kifejezni bánatomat és mivel én nem vezettem és még most sem vezetek naplót, ezért akkor dalszövegbe fejeztem ki vagy valami ilyesmi. –meséltem.

-Azta. –Zayn.

-De ezt ne mond el senkinek. Oké? –én.

-Okééé. –Zayn.

-Na, menjünk le a többiekhez. –mondtam.

Felálltunk majd lementünk a többiekhez.

-Itt alszotok? –kérdeztem és leültem a bab zsákomra.

-Aha. –adott egy egyszerű választ Niall.

-Oké. –ezzel el is rendeztük.

-Na, akkor mit csináljunk? –kérdeztem.

-Nézzünk horror filmet. –jött az ötlet Liamtől.

-Oké. –mondtuk kórusba.

Amíg a fiuk kiválasztották a filmet addig mi megcsináltuk a popcorn. Amikor készen lettünk bementünk a nappaliba az 5 tál popcornnal. Igen 5 tál. Hát, ha Niall Horannel szeretnétek, filmet nézi akkor max 2 doboz popcornt kell venned. ;) ja és bevittük az üdítőket is. Mindenki elfoglalta a helyét majd beraktuk a filmet. Én, Zayn, Louis meg Liam a kanapén feküdtünk egymást hegyén-hátán, Abby és Lindsey a kettesen, Niall a babzsákomban, Harry pedig a fotelba ült.(..)