30. Fejezet

"Sziasztok! Éljen a 30. fejezet! :D Ez a fejezet rövid lett tudom :/ DE! Hozom ez után a pótló fejezetet! Ha fogalmazhatom így! :) A kominak nagyon örülök!♥ Jó olvasást & Komizzatok! ;) Puszi: Vivii"

A telefonom pont Lis mellett volt. Én gondoltam, hogy Zayn az, ezért próbáltam gyorsan oda szaladni a telefonhoz, de ez nem sikerült. Lis elvette a telefont az asztalról és szokásos módján megnézte, hogy kitől jött. Én vissza ’dobtam’ magam az ágyra feladás képen. Lis felém fordult majd mosolyogni kezdett.

-Zayn Malik írt neked személyesen! –mondta mosolyogva.

-Dobd ide a telefont. –nyújtottam magasba kezeimet.

-Tessék. –dobta az ágyra a telefont.

Elvettem a telefont az ágyról és megnéztem mit írt.

Zayn üzenete:

Szia, Vanessa!

Megrendeltem neten a jegyeket. Holnap 7 órára érted megyek! ;) Már várom a holnapi mozizást. ;)) Jó éjt! Puszi: Zayn.

Az SMS olvasása közben csak mosolyogni tudtam. Aztán észbe kaptam és gyorsan visszaírtam neki.

Üzenetem:

Én is várom már! ;)) Neked is jó éjt, Zayn! Puszi: Vanessa.

Elküldtem az SMS-t majd leraktam a telómat az asztalra.

-Hú, de mosolyog valaki. –fordult felém Lis.

-Igen, igen. Nagyon ’happy’ itt valaki. –bujt ki a telójából Lindsey.

-Happy Vanessa visszatért. –Abby.

-Jaj, hagyjatok. –mondtam nevetve miközben arcomat párnáimba fúrtam.

-Mit írt? –kíváncsiskodott Lis.

-Semmi közöd hozzá. –vágtam rá nevetve, de arcom még mindig a párnáim között volt.

-De van. –nevetett Lis.

Lis felállt és oda futott a telefonomhoz. Ép nyúlni szerettem volna telómhoz, hogy nehogy elvegye, de Lis kikapta a kezemből és elkezdte olvasni az SMS-t. De nem is magában, hanem jó hangosan, hogy mindenki hallja. Hát igen. Íme, a vér szívó Elisabeth Jonhson.

-Óh, valaki randizni megy. –kezdte vér szívást Lis.

Lindsey és Lis nevetni kezdtek.

-Hagyjatok már. –mosolyogtam.

-Úh, most nagyon zavarba jött valaki. –Lindsey.

-Kussolj, McLeod! –mutattam rá.

-Jaj, hagyjátok már. Tényleg. –Abby.

-Neked meg mi szállta lelkedet, hogy nem szívod Vanessa vérét? –csodálkozott Lis.

-Nem mindegy? –nézett Lisre.

-Nekem aztán, oly mindegy. –Lis.

-Akkor jól van. –Abby.

-Na, szerintem aludjunk. –próbáltam témát váltani. Ismétlem, PRÓBÁLTAM.

-Jaj, jaj. Valaki ’tv csatornát’ szeretne váltani. –emelgette szemöldökét Lindsey.

-Ajh, most már tényleg befejezhetnétek. –kezdtem kiakadni.

-Én most meg se szólaltam. –tette fel a kezeit Lis.

-Na, jól van. Én lefekszem aludni. –mondtam majd fekvő helyzetbe tornáztam magam és bebújtam a paplan alá.

-Jó éjt. –köszöntem el a lányoktól.

Ahogy hallottam mindenki lefeküdt aludni.

-Jó éjt csajok. –köszönt Lis.

-Jó éjt. –Abby.

-Szép álmokat. –köszönt el Lindsey is majd leoltotta a lámpát és korom sötétség lett. Lindsey mellém feküdt, mivel ő aludt ott mellettem. Azt éreztem, hogy bökdös. Hátra fordultam és megkérdeztem tőle.

-Mit szeretnél? –kérdeztem erélyesen.

-Ne haragudj, hogy a véredet szívtam a randival kapcsolatban. –suttogta Lindsey.

-Nem randi. De nincs semmi baj. De légyszi, ha azt mondom, hogy elég, akkor kérlek, ne folytasd tovább. Rendben? –kérdeztem halkan.

-Rendben. Akkor nem haragszol rám? –kérdezte.

-Dehogy haragszom. –ráztam a fejem.

-Akkor barátnők? –Lindsey.

-Testvérek. –mondtam majd megöleltük egymást.

-Jó éjt, te vér szívó. –köszöntem el Lindseytől.

-Neked is. –Lindsey.

A teraszom ajtaja felé fordultam, bámultam pár percig a holdat majd a hold bámulása közben elnyomott az álom.(...)