31, Fejezet

"Jó estét! Itt a Pótló! :D Remélem tetszeni fog mindenkinek! Hosszabb lett, mint az előző! Jó olvasását és komizzatok! Puszi: Vivii"

Reggel arra keltem fel, hogy a szemembe süt a nap. Elég rossz érzés volt szememnek. Próbáltam kinyitni a szemem, de nem jártam sok sikerrel. Csak hunyorítani tudtam. Felültem az ágyon és láttam, hogy még mindenki alszik, de egy valaki hiányzott. Lis. Hol lehet? Na, mindegy. Elvettem a telefont az éjjeli asztalomról és megnéztem mennyi idő.

-Úr isten, még csak fél 8 van? –kérdeztem magamban.

Felkeltem az ágyból majd halkan kiosontam a folyosóra. Szerencsére a többiek nem keltek fel. Lementem a konyhába kávét készíteni. Gyorsan megcsináltam majd leültem az ebédlő asztalhoz és akkor vettem észre, hogy az asztalon van egy cetli. Elvettem az asztalról és olvasni kezdtem.

A cetlin:

Sziasztok, lányok! Ne haragudjatok, hogy olyan korán elmentem, de küldtek egy üzenetet hajnalban, hogy mennem kell dolgozni. Ezért nem tudtam ott maradni nálatok. Na, de sietek is, mert vár a munka. Vigyázzatok magatokra, szeretlek titeket! Puszi: Lis.

Végig futottam a cetlin majd félre raktam, hogy a lányok is el tudják majd olvasni. El sem hiszem, hogy fél 8-kor keltem. Főleg ilyenkor, amikor nincs suli. :D Megittam a kávémat és kimentem a földszinti teraszra. Leültem a kerti bútorra és csak bámultam. Nem tudom meddig. Aztán arra lettem figyelmes, hogy korogni kezdett a hasam. Így, felálltam és visszamentem a konyhába reggelit csinálni. Benéztem a hűtőbe, hogy vajon mit tudnék csinálni reggelire. De mivel én nagyon édes szájú vagyok, ezért én a gofrit és a mini palacsintát választottam. :D Gyorsan megcsináltam a gofrinak és a palacsintának a tésztáját majd sütni kezdtem. Jósok palacsinta és gofri tésztát csinálhattam, mert amikor már 15. gofrinál és a 23. palacsintánál tartottam már 9 óra múlt. A lányok még mindig aludtak. Egyszer csak azt hallottam, hogy valaki bejön a bejárati ajtón és egyenesen a konyhába tart, vagy is inkább tartanak. :D

-Jó reggelt, Vanessa! –ült le a konyhapulthoz Niall.

-Szia, Vanessa! –követte Niall példáját Louis, Harry és Liam is.

-Sziasztok, srácok! Ti ilyenkor mit kerestek itt? –néztem rájuk álmos szemekkel. Hát igen. Még most se tudtam, hogy hol vagyok. De ez nálam természetes.

-Ja, csak gondoltuk át jövünk hozzátok. –vont vállat Niall.

-Jaaaa. És mi van, ha mindenki alszik még? –néztem rájuk kérdően.

-Semmi. Akkor is bejöttünk volna. –Louis.

-Kigondolta volna. –motyogtam az orrom alatt.

-Tessék? –Louis.

-Semmi, semmi. –mondtam legyintve majd visszafordultam a gofrikhoz és a palacsintákhoz.

-Uh, mi lesz a reggeli? –Niall.

-Mini palacsinta meg gofri. –mondtam.

-Juj, az finom. Mi is kaphatunk majd belőle? –Niall.

-Persze… Hogy nem. –én.

-Jól van akkor. –durcizott be Niall.

-Jól van, majd kaptok. –én.

-Na, azért. –Louis.

-Amúgy a hét alvót hol hagytátok? –kérdeztem miközben hozzá fogtam a palacsinták töltéséhez.

-A hét alvó még mindig alszik. Hét alvóról jut eszembe. Te, hogy-hogy már ilyenkor fent vagy? –nézett rám meglepődötten Niall.

-Nem tudom. –ráztam a fejem.

-Fogadjunk, hogy csak reggelizni jöttetek. Mi? –kérdeztem mosolyogva.

-Hát..az úgy volt, hogy…. –kezdett bele Liam.

-Igen, igen. –Louis meg csak bólogatott.

-Jaj, most minek mentegetőzni. Reggelizni jöttünk és kész. –fejezte be a beszédet Harry.

-Na, jól van. Mindegy. Hagyjuk. Mit kértek a palacsintára? –kérdeztem.

-Tudod mit? Rajk ki minden olyat az asztalra, amit rá lehet kenni a palacsintára. –Liam.

-Tényleg. –csaptam a homlokomra.

Kiraktam mindent az asztalra a palacsintával és a gofrival együtt. A fiúk leültek az asztalhoz, én pedig felment a lányokat felébreszteni. Halkan bementem a szobába és először Lindseyt vettem célba. Oda mentem az ágyhoz és rázogatni kezdtem.

-Lindsey, Lindsey. Keljél! Kész a reggeli és a fiúk is itt vannak. –keltegettem Lindseyt.

-Jaj, ne hagyj aludni. Várj! Mit mondtál? Azt mondtam, hogy itt vannak a fiúk? –ült fel hirtelen az ágyon.

-B*ki. Ezek mit keresnek itt ilyenkor? –kérdezte álmos fejjel.

-Reggelizni jöttek. –vontam vállat.

-Na, jó megyek. – kelt ki az ágyból Lindsey.

-Nagyon helyes. –bólogattam.

-Oda mentem Abbyhez, majd őt is keltegetni kezdtem.

-Abby, Abby. –én.

-Mi van? –kérdezte a reggeli kicsit rekedt hangjával.

-Csipkerózsika, keljél fel. Kész a reggeli és a fiúk is itt vannak. –mondtam Abbynek.

-Ajh, jól van kelek. –morogta Abby.

-Na, akkor igyekezzetek. –parancsoltam a lányokra majd rájuk csuktam a szoba ajtót és lementem a srácokhoz. Leültem az asztalhoz és egyből meg is jelentek a lányok.

-Jó reggelt. –csoszogott ki a konyhába Lindsey és ő is leült hozzánk az asztalhoz.

-Szia. –köszöntek a fiúk egyszerre.

Aztán megérkezett a Csipkerózsika is.

-Jó reggel mindenkinek. –szökdécselt ki a konyhába mosolyogva Abby.

-Hello. –köszöntek a srácok.

Abby is leült majd enni kezdtünk.

-Úr isten. Te hány gofrit csináltál? –Liam.

-Jó kérdés. Ez még 26 db. De még a hűtőben van a maradék tészta, amit csináltam. – mondtam nevetve.

-26 db GOFRI?! –nézett rám Abby.

-Igen. Jól van, na. Éhes voltam. –vontam vállat.

-És hány palacsintát csináltál? –Harry.

-40-45 db. Asszem. De lehet, hogy kevesebb. –mondtam.

Enni kezdtünk, majd csöngetett valaki. Felálltam majd kimentem ajtót nyitni.

-Jaj. Jó reggelt, Zayn. –köszöntem.

-Szia, neked is. Gondolom a srácok is itt vannak. –Zayn.

-Igen, haver itt vagyunk. –kiáltott ki Louis.

-Ja, itt vannak már 9 óra óta. –mondtam grimaszolva.

-Gyere, be a konyhába. Most lett kész a palacsinta meg a gofri. –én.

-Oké. –Zayn.

Bementünk a konyhába majd Zayn is közénk ült. Mindenki megreggelizett, a fiúk még itt volt pár percig aztán le is léptek. Mi egyedül maradtunk. Elkezdtünk nézni valami nagyon, nagy baromságot a tv-ben, amire én egyből bealudtam.

*Abby szemszöge*

Épp néztük tv-t a lányokkal, amikor meghallottam, hogy pittyegett a telefonom. Oda mentem a polcoz, ahová leraktam telefont és megnéztem miért jelzett. Há, SMS-em jött. Nialltől. Gyorsan megnyitottam az SMS-t és olvasni kezdtem.

Niall üzenete:

Szia, Abby! Ma este 8-ra megyek érted. Csínos legyél! ;) Majd találkozunk. Puszi: Niall.

Elolvastam majd gyorsan visszaírtam SMS-t, hogy ’oké’. Aztán észrevettem, hogy Vanessa alszik. Nem keltettem fel, mert úgy is visszaaludna ezen a filmen. Ahogy látom Lindsey is bealudt rajta. Ezért én elvettem Lindseytől a távirányítót és elkapcsoltam valami érdekesebbre. Hát nem volt semmi érdekes. Minden hol unalmas filmek vagy sorozatok mentem. Ott hagytam az egyik tv adón és annyira beleméllyűltem a tv nézésbe, hogy elnyomott engem is az álom. Arra keltem fel, hogy leesett mellőlem a távirányító. Gyorsan felkaptam majd visszaraktam a helyére. Ránéztem az órára mennyi az idő. A szemeim teljesen kikerekedtek. Komolyan ilyen sokáig aludtam. B*ki fel kell keltenem Vanessát. Felálltam a kényelmes fotelemből és oda mentem a kanapéhoz felkelteni Vanessát.

-Vani, keljél! Fél 6 van, és amire te elkészülődsz karácsony. –keltegettem.

Szemei egyből kinyitódtak és villám sebességgel felpattant a kanapéról.

*Vanessza szemszöge*

Jaj, de jó, hogy Abby keltet. Felpattantam a kanapéról, megköszöntem egy öleléssel Abbytől, hogy felkeltett majd futottam felfele a szobámba. Bementem és egyből megtámadtam a szekrényemet. Nem akartam kiöltözni meg semmi. Inkább maradok az igazi Vanessánál. Kivettem a ruhákat, és szaladtam a fürdőszobába zuhanyozni és hajat mosni. Kb. 10 perc alatt végeztem. Felvettem a ruhámat, a hajamat megszárítottam majd kivasaltam. Festeni, nem festettem ki magam annyira. Csak szempilla spirált, szájfényt és szem ceruzát használtam. Semmi többet.

Én:

Amikor készen lettem leszaladtam Abbyékhez. Már Lindsey is felkelt.

-Csajok, ez nem nagyon sportos? –álltam eléjük.

-Figyu. Moziba mentek. Nem gála estre. –Lindsey.

-Igaz. Hagyd ezt magadon. Hidd el. Ez jó így, úgy ahogy van. –Abby.

-Akkor oké. –mondtam majd visszaszaladtam a szobámba. Gondolkoztam azon, hogy vigyek-e valami kardigánt vagy ilyesmit. Inkább viszek, mit hogy lefagyjak. Így, elővettem a kedvenc fekete rövid bőr dzsekimet. A telefonomat zsebre raktam és indulni akartam a nappaliba, de szerencsémre eszembe jutottak a karkötők. Gyorsan visszaszaladtam és kerestem valami olyan karkötőt, ami illik a szerelésemhez. Felraktam a karomra karkötőt majd mentem lefele a lányokhoz.

-Na, kész vagyok. –mondtam egy sóhajtva.

-Legalább te itt maradsz mellettem. –nézett Lindsey, Abbyre.

-Én se maradok. –Abby.

-Miért is? –kérdezte Lindsey.

-Vacsorázni hívott Niall, ma estére. –Abby.

-Szóval randizni mentek? –kérdeztem.

-Am. Hát úgy látszik. –Abby.

-Hát, ezt nem hiszem el. Egyedül hagyjátok a húgotokat? –nézett ránk Lindsey.

-Tuti, hogy nem leszel egyedül. Hidd el. –mondtam Lindseynek mosolyogva.

-Ajánlom is.  –mutatott fenyegetően mutató ujjaival felém.

-És én mit vegyek fel? –kérdezte tőlünk Abby.

-Na, várj adok neked egy ruhát. Mert neked csak csillámos ruháid vannak. –mondtam.

-Hé, mért neked milyenjeid vannak? –Abby.

-Nekem, egyszerű és szép. –mosolyogtam.

-Ha, ha. Most kíváncsi vagyok mit fogsz lehozni. –kiáltott utánam Abby.

Felmentem a szobámba és a szekrényem elé álltam és kerestem Abbynek valami könnyű és szép ruhát. :D

Nagy nehezen meglett. Kivettem a szekrényből és leszaladtam vele Abbyhez. Majd át nyújtottam neki.

-Úr isten. Ez tényleg jól nézki. –Abby.

-Hát, hallod az. –bólogatott Lindsey is.

-Na, akkor ez megfelel? –néztem kérdően Abbyre.

-Persze. –bólintott Abby.

-Mikor jön érted Niall? –én.

-8-ra. Érted? –Abby.

-7-re. –én.

-Mennyi az idő? –kérdeztem.

-7 múlt 5 perccel. –Lindsey.

-Késik. Ez már szar lesz. Úgy érzem. –Lindsey.

-A frászt lesz szar. Jönni fog az ne félj. –mondtam Lindseynek.

-Szentem én már felmegyek felöltözni. –mondta Abby majd felsietett. Felment felöltözött majd lejött hozzánk. Lindsey elkezdte a haját csinálni.

Abby:

Ez a kedvenc ruhám. Egyszerű, szép, stb… :D

Már 7 óra 10 van. Néztem a fali óránkra. Kezdek félni, hogy nem jön. DE! Egyszer csak megszólalt a csengő.

-Megyek! –kiáltottam. Oda mentem az ajtóhoz és kinyitottam.

-Szia! –köszöntem.

-Szia! Ne haragudj, hogy késtem csak nagy volt a dugó. –mentegetőzött Zayn.

-Jól nézel ki. –dicsért meg.

-Semmi baj. És köszi. De addig is tudtam segíteni Abbynek. –mondtam Abbyre mutatva.

-Csak, nem megy valahova? –lépett be a nappaliba Zayn.

-De, de. Még hozzá randira megy. –Lindsey.

-Most ez tényleg muszáj volt. Ugye? –nézett Abby, Lindseyre.

-Igen. Muszáj volt. –bólintott Lindsey.

-És kivel, ha szabad tudnom. –érdeklődött Zayn.

Oda léptem hozzá majd a fülébe súgtam a választ.

-Szóval Niallel mész randizni? –mosolygott.

-Igen. –mosolygott Abby.

-Akkor Niall ezért készülődik otthon annyira. –csapott homlokára Zayn.

-Amúgy szegény Lindseyt meg itt hagyjuk. –Zayn.

-Én is ezt mondom. –mondta Lindsey miközben Abby haját csinálta.

-De ne aggódj a srácok tuti át fognak jönni. –Zayn.

-Akkor oké. –Lindsey.

-Amúgy mikor is kezdődik a film? –néztem Zaynre.

-Hát mennyi az idő? – nézett az órára.

-Hát, izé 45- kor kezdődik és még 22 van. –Zayn.

-Akkor szentem induljunk, mert nem szeretnék megint futni, úgy ahogy tegnap. –nevettem.

-Oké, akkor menjünk. –Zayn.

Gyorsan magamra vettem a dzsekit, elköszöntünk a lányoktól és már mentünk is. Épp kiléptünk a házból Zaynnel, amikor..(…)