25. Fejezet

 "Jó estét! :] Meghoztam a kövi fejezetet! Kicsit rövid lett tudom! :/  De hát most így adódott! DE! Azon gondolkoztam, hogy hozzak-e még egy fejezetet! Mert megmondom őszintén nem szeretek rövid fejezetekkel jelentkezni! :] Szóval lehet, hogy még jövök egy fejezettel! ÉS az is lehet, hogy ha rövid fejezetet hozok, mint például ez, akkor jövök még egyel! ;] De ez nem biztos! :] Jó olvasást és komizzatok! Puszi: Vivii''

 

One Way or Another..!!!*--* /saját kép/ ;]♥ Xx

-Nem szaladunk be Lindseyhez? –kérdezte Abby.

-De. Végül is beszaladhatunk. Gondolom Niall úgy is éhes. –néztem Niallre mosolyogva.

-Jaj, Vanessa mondtam már, hogy mennyire szeretlek? –ölelt át szorosan Niall.

-Öm..nem. Még nem mondtad. –én.

-Na, jó. Akkor most merre is megyünk? Elvesztettem a fonalat. –Louis.

-Most először benézzünk Lindseyhez, aztán mehetünk máshová.. –Abby.

-Ja, oké. És ahol Lindsey dolgozik, az messze van innen? –Louis.

-Öm…nem. Nincs olyan messze. Kb.10 perc alatt oda lehet érni. –én.

-Akkor gyalog megyünk? –kérdezte szomorú arccal Niall.

-Igen, te lusti.  –nevettem.

-Haha… -Niall.

Elindultunk a Nando’s-ba, ahol Lindsey dolgozik. Út közben fel is hívtam, hogy beugrunk. Egész úton a srácokkal hülyéskedtem. Tök meglepő. Nem? :D aztán láttam, hogy Niall nagyon elgondolkodik valamin. Nem tudom, hogy min, de én kicsit félre húztam majd megkérdeztem tőle.

-Niall, mi a baj? –néztem rá.

-Semmi, semmi. –mondta Niall.

-Biztos? Mert az előbb nagyon elgondolkodtál és fura fejeket is vágtál hozzá. –én.

-Igen. Biztos. Nyugi, jól vagyok. –Niall.

-Akkor rendben. –én.

-Amúgy mikor fogod elhívni? –jutott eszembe.

-Hát nem tudom. Épp azon gondolkodtam az előbb, hogy most vagy majd később. –mondta Niall gondolkozó arc kifejezéssel.

-És mire jutottál? –kérdeztem, de erre nem kaptam választ csak egy olyan ’mit mondtál?’ Arc kifejezéssel nézett rám.

-Már, mint arra, hogy mikor kérdezed meg. –mondtam. 
De most komolyan. Tényleg olyan volt, mint ha kínaiul beszéltem volna? Mert szerintem nem. Én ezt soha nem értettem. :D

-Jaa. Hát én arra gondoltam, hogy majd akkor, ha úgymond nem vagyunk szemel előtt…vagy is…na szóval érted? –magyarázta Niall.

Mások ezt tuti nem értették volna, de én Niall kommunikálását nagyon is értem.

-Értem. Szóval akkor te azt várod, hogy többiek ne figyeljenek rád és Abbyre és majd akkor fogod elhívni? –kérdeztem rá.

-Azt mondtad, hogy érted. Nem? De amúgy igen. –Niall.

-De azt mondtam. –én.

-A beszélgetésünket Harry kiáltása zavarta meg.

-Vanessa, Niall! Siessetek! –Harry.

-Megyünk! –kiáltottuk Harrynek, aki csak egy bólintással válaszolt.

Oda siettünk a többiekhez és aztán velük együtt sétáltunk tovább. Harry, Niall és Abby elől hülyéskedtek, Liam és Louis hátul beszélgettek, Én és Zayn pedig középen mentünk és beszélgettünk.

-Holnap van kedved elmenni valahova? –kérdezte Zayn.

-Hát nem is tudom. Attól függ, hogy hová. –én.

-Hát azt még sem tudom, hogy hová, de elmenni az biztos. –nevetett Zayn.

-Na, figyu. Gondolkozzunk, hogy hová és akkor, ha eszünkbe jut valami, akkor értesítjük egymást. Na? –vetettem fel ötletemet.

-Üm..Ez jó. Oké. –Zayn.

-Na, akkor ezt meg is beszéltük. –én.

-Vanessa? –Zayn.

-Igen? –fordultam felé.

-Még mindig az egyik dalszöveged megy a fejemben. –mondta mosolyogva.

-Óh, tényleg? Örülök neki. –mondtam mosolyogva én is.

-Igen. Örülök, hogy örülsz neki. –Zayn.

-Na, az jó, mert én is örülök, hogy te is örülsz, mert én örülök. –én.

-Én meg azért örülök, mert te örülsz annak, hogy én örülök azért, mert te örülsz. –folytatta a játékot Zayn.

-Na, jó ezt ne. Innentől már elvesztettem a fonalat. –mondtam nevetve.

-Óh, pedig még csak most jöttem bele a játékba. –Zayn.

-Hát kár volt. –én.

* Abby szemszöge *

-..És akkor, Bum! Lefejelte a polcot. –meséltem sírva a nevetéstől azt amikor Vanessa lefejelte a polcot még Magyar országon. Mert hát most ilyesmiket meséltünk egymásnak a srácokkal. :D

-Na, ne már! –sírt a nevetéstől Niall.

-Úr isten! –követte Niallt példáját Harry is.

-De, és ha láttátok volna azt a fejet. Úr isten! –nevettem én is.

-A mi kis Zaynünk sem más. –kezdte a mesét Harry.

-Miért? Mi történt? –kíváncsiskodtam. Hát igen. Én ilyen vagyok.

-Az volt, hogy épp sétáltunk az utcán, Zayn pedig nagyban magyarázott és nem vette észre a lámpaoszlopot és hát enyhén lefejelte. –mesélte Harry.

-De olyan is volt, amikor futott fel a lépcsőn és megakadt a lába majd arcra esett. –Niall.

-Júúúj. –mondtam össze húzott szemöldökkel.

Még így beszélgettünk sokáig.

*Louis szemszöge *

Sokat beszélgettem Liammel és beszélgetés közben felmerültek a többiek is. Épp azt néztük, hogy ki mit csinált. Ahogy észreveszem, Zayn és Vanessa jól elvannak egymás társaságában. Harryékről meg ne is beszéljünk. Már szó szerint én is nevettem rajtuk. Főleg amikor Niall nevetett valamin. Tudjátok, hogy hogyan szokott nevetni. Vagy nem? :/ :D

-Min nevetsz ennyire? –nézett rám mosolyogva Liam.

-Csak Nialléken. –mondtam miközben még mindig nevettem.

-Ja, a nevetése miatt? –Liam.

-Hát szerinted? Nézd meg most is, hogy nevet. –mutattam Niallékre.

-Liam oda nézett majd ő is nevetni kezdett.

-Ilyet már rég hallottam. –nevetett.

-Hát én is. –én.

-Am..tényleg! Bírod a csajokat? –kérdeztem Liamet.

-Aha. Jó fejek. Bírom őket. –válaszolt Liam.

-És melyikkel beszéltél többet? –kérdeztem.

-Őszintén? –nézett rám.

-Aha. –bolintottam.

-Abbyvel. És te? –kérdezte.

-Vanessával. –én.

-És aranyos? –Liam.

-Ja. Tök jó fej. Olyan, mint ahogy Niall mesélte. –én.

Na, kb. így beszélgettünk. Egész úton. Majd egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy Vanessa hasra esik. (…)