24. Fejezet

 "Sziasztook!!! ;] Meghoztam az új fejezetet! Sietni szerettem volna vele, de büntiben voltam..!!! ://:D DE! Most itt vagyok! Holnap is fogok jönni új fejezettel! ;]♥ Köszönöm a komikat, 1DodoPayne-nek! Örülök, hogy érdekel a blogom! ;) Tényleg nagyon örülök neki!  Na, de inkább olvassatok! ;´:)) Jó olvasást és komizzatok!! ;)) Puszi: Vivii"

 

 

One Way or Another..!!! I love this song! *-*♥ Xx

Mindannyian kiszaladtunk a nappaliba, hogy megnézzük mi volt ez. Vagy inkább KI volt ez. Amikor beléptünk a nappaliba csak azt láttuk, hogy Zayn fekszik a lépcsőn és fogja a fejét. Mi mindannyian nevetni kezdtünk szegényen. Gyorsan odaszaladtunk.

-Úr isten, Zayn. Jól vagy haver? –húzta fel a földről Louis röhögve.

-Igen, jól vagyok. Csak a fejem fáj. –mondta még mindig a fejét fogva.

-Akkor jól van. –Louis.

-Mi a francot csináltál? –kérdeztem. Ekkor már bent ültünk a konyhában.

-Semmit. Jöttem le a lépcsőn és az egyik lépcsőfok szélére léptem és ez miatt megcsúsztam.. –mesélte.

-Gratulálok. – mondta kuncogva Lindsey.

-Ügyes vagy. – ’dicsérte’ Niall.

-Istenem. Figyelj a lábad elé. –figyelmeztette Liam.

-Jól van fater. –Zayn.

-Te nyomii. –szekálta Harry.

-Kussolj már be. –Zayn.

-Oké, oké. Kussba maradok, csak ne kiabálj. –ijedt meg Harry.

-Köszönöm. –Zayn.

-Gyerekek! Abby hol van? –kérdeztem.

-Nem tudjuk. –vontak vállat a többiek.

Ekkor kinyílt a bejárati ajtó.

-Megjöttem! –kiáltott be Abby.

Abby bejött a konyhába és egyből kérdőre vontam.

-Te meg hol voltál? –vontam kérdőre.

-A boltba szaladtam ki, mert nincs itthon üdítő. –mondta.

-Miért? –kérdezte.

-Ja, oké. Csak kérdeztem. –én.

-Abby berakta a hűtőbe az üdítőket majd ő is leült közénk.

-Ma van valami dolgotok? –kérdeztem a fiúktól.

-Most nincs szerencsére. Most olyan ’nyári szünet’ féleségünk van. –mondta Niall.

-Ja, értem. Akkor nincs semmi dolgotok. –én.

-Ühüm. –Niall.

-Nektek? –kérdezte.

-Hát én nem tudom. Nekem legalább is nincs semmi. –én.

-Nekem sincs. –Abby.

-Hát nekem sem lesz semmi dolgom. –Lindsey.

-Milyen idő lesz ma? –én.

-Most jelenleg 10 óra van. –Harry.

-Okos. Én azt kérdeztem, hogy az időjárás milyen lesz, nem azt, hogy mennyi idő lesz. –magyaráztam.

-Jaaa. Bocsi. –Harry.

-Várjatok, megnézem a neten. –mondtam majd gyorsan felszaladtam a laptopomért.

-Na, itt is vagyok. –futottam be a konyhába és egyből le is ültem.

-Hú, de jó valakinek a laptopja. – Louis.

-Őm..Köszi. –köszöntem meg.

-Mikor kaptad ezt? –Louis.

-Az utazásom előtti napon kaptam a bátyámtól és az anyukámtól. –én.

Felmentem a netre és megnéztem milyen idő lesz délután.

-Na? –Lindsey.

-25-27 °C-ot írnak. –mondtam meglepődve.

-Hát ez csoda. –Harry.

-Érdekes. Ami óta itt vagyunk az óta csak kétszer esett az eső. –Abby.

-Igen. Én is ezt mondtam. –én.

-Mit csináljunk ma? –Lindsey.

-Mert az tuti, hogy olyan jó időben nem fogok itthon ülni. –jelentette ki Lindsey.

-Hát, megmondom őszintén, hogy nem tudom. Passz. –én.

-Abby? –Lindsey.

-Semmi ötlet. –Abby.

-Am..milyen nap van ma? –Lindsey.

-Péntek. –Liam.

-B*szki. Nekem mennem kellett volna dolgozni. –csapott a homlokára Lindsey.

-Mikorra kellett volna beérned? –én.

-Öm..10-re. –mondta.

-Még be tudsz érni, mert még csak 10:05 van. –mondtam.

-Hu. Akkor megyek készülődni. –mondta megkönnyebbülve és szaladt fel az emeletre.

-Lindsey! –kilátottam fel neki.

-Tessék? –kiáltott le.

-Meddig leszel? –én.

-5-ig. –Lindsey.

-Oké. –én.

10 percre rá már meg is jelent a konyhában.

Na, én megyek dolgozni. Sziasztok. –köszönt el hadarva és már távozott is. Még köszönni se tudtunk neki.

-Na, akkor mit csináljunk? –néztem Abbyre.

-Nem tudom. –Abby.

-És mi mit csináljunk? –nézett Niall a többiekre.

-Egy ötletem sincs. –Harry.

-Passz. –Louis.

-Fogalmam sincs. –Liam.

-Hát, nem tudom. –Zayn.

-Egy cipőben járunk. –nézett rám Niall.

-Hát azt látom. –mosolyogtam rá.

-Van egy ötletem. –kiáltott fel Abby.

-Figyelünk. –fordultunk Abby felé.

-Mi lenne, ha elmennénk sétálni, meg moziba vagy tőlem mozi helyett lehet más is. –mondta.

-Ez jó ötlet. –mondtuk mindannyian.

-Na, akkor készülődjünk. –állt fel Abby a székről.

-Ne olyan gyorsan. Kéne főzni valamit. –én.

-Tényleg. – ült vissza a székre.

-És mit főzzünk? –kérdeztem a többiektől.

-Kupak tanács! –kiáltott fel Niall majd a többiek összedugták a fejüket és végül döntöttek.

-Na? –kíváncsiskodtam.

-Meg hoztuk a döntést. –Niall.

-Hát, arra rá jöttem. De mi a döntés? –én.

-Milánói. –Niall.

-Oké. Az hamar kész van és mindenki szereti. –én.

-Segítetek nekem főzni? –kérdeztem a srácoktól.

-Ott van Abby. Majd ő segít neked. –Louis.

-De kedves valaki. –én.

-Én nem fogok most segíteni, mert kitakarítom a házat. –Abby.

-Igen. Úgyhogy döntsetek, hogy Abbyvel takarítjátok a házat vagy velem főztök? –én.

-Én főzök. –Niall.

-Én is. –Harry.

-Én is. –Zayn.

-Dettó. –Louis.

-Én segítek Abbynek. –Liam.

-Ne, mááá’ –Louis.

-De már. Segítek neki, mert, ha egyedül csinálja, akkor soha nem lesz kész és akkor soha az életbe nem fogunk kijutni a házból. –Liam.

-Igaz, igaz. –Louis.

-Na, akkor gyere Liam segíteni. –húzta magával Abby.

-Na, akkor mi meg kezdjünk főzni. –csaptam össze kezem.

Elő vettem a Milánói hozzávalóit és beosztottam, hogy ki mit fog csinálni.

-Louis és Zayn, ti sajtot reszeltek. –én.

-Oké. –mondták egyszerre.

-Harry, te főzd ki a tésztát. –én.

-Rendben. –Harry.

-Én megcsinálom hozzá a húst. –én.

-És én mit fogok csinálni? –Niall.

-Te megterítesz az asztalon, és ha kész vagy akkor mehetsz a srácokhoz sajtot reszelni. –mondtam.

-Oké. –Niall.

-Na, akkor fogjunk neki. –mondtam majd mindenki a ’helyére’ ment és elkezdtünk főzni.

* 10 perccel később *

-Louis, Zayn! Ne dobáljátok egymást a sajttal! –kiabáltam rájuk.

-De miért? –vágott szomorú arcot Louis.

-Mert NEM arra van! –mondtam kihangsúlyozva a NEM szót.

-Harry, ki főzted a tésztát? –fordultam felé.

-Öm..igen. Az első csomag tészta most főtt meg. Most fogom belerakni a második csomag tésztát. –mondta.

-Jól van. –én.

-Niall? Te megterítettél? –kérdeztem.

-Aha. –Niall.

-Oké. –én.

Gyorsan megcsináltuk a milánóit. Amire mi készen lettünk, addigra Abbyék is készen lettek. Kiraktam az asztalra a milánóit majd mindannyian oda ültünk és enni kezdtük.

-Ümm… De jó sajtot reszeltem. –Louis.

-Reszeltünk. – nézett rá Zayn.

-Vagy is.. Ja. –Louis.

-Azta. Ezt nagyon jó lett. –mondta Abby.

-Igen. Nekem is ízlik. – Niall.

-Szentem is jó lett. –Harry.

-Oké. Jól van. Mindenki ízlik. Ez a lényeg. –én.

-De nekem nem ízlik. –Louis.

-Akkor ne egyél belőle. –tudtam, hogy ö idegesíteni akart, ezért én próbáltam úgy mond vissza vágni.

-Louis, nem tudsz engem felidegesíteni. –mondtam neki nagy mosollyal az arcomon.

-A francba. –mondta.

-Haha…- Liam.

-Kuss. Te inkább egyél. –mondta Louis.

-Te kussolj. –mutatott rá Liam.

-Na, várjál csak. –mondta Louis.

-Mire várjak? –Liam.

-Hát, erre. –Louis egyszer csak elő vett egy kanalat. Igen egy kanalat. :D

-Ne. –kiáltott Liam majd felpattant a székről és futni kezdett.

-De. –kiáltott Louis. Ő is felpattant és futni kezdett Liam után.

Amíg mi ettünk ők fogócskáztak a házban. A HÁZBAN. Komolyan mondom olyanok, mint a gyerekek. :D Niall olyan szinten nevetett rajtuk, hogy amikor Liam befutott a konyhába és megcsúszott majd szó szerint orra esett, ő a szájában lévő milánói adagot, úgy ahogy volt kiköpte. És nem is akár kire. Hát persze, hogy rám. De most már tudom, hogy legközelebb nem ülök Niallel szembe. :D xD Szegény Niallre mérges voltam. Amikor rám köpte az ő KIS adagját :D akkor mindenki rám nézett. Abby rázta a fejét, Zayn, Louis és Liam röhögtek, Niall pedig a szájához rakta a kezét és olyan ’jaj, ne. Mit csináltam.’ Fejet vágott.

-NIALL JAMES HORAN! TE MI A F*SZT CSINÁLTÁL? –kiabáltam rá. Szegényre tényleg kiakadtam, de csak azért, mert a kedvenc pizsim volt rajtam.

-Jaj, Vanessa. Ne haragudj. Nem szándékosan csináltam. –mentegetőzött.

-Aj, b*ki. Most mehet át öltözni. –mondtam unott arc kifejezéssel.

-De így is-úgy is át kellett volna öltöznöd. –Louis.

-Na, jó. Inkább te maradj csöndben. –mutattam rá.

-Inkább üljetek le és együnk normálisan. –Abby.

-Oké. – mondta Liam és Louis majd leültek és ők is enni kezdtek.

Amikor már készen voltunk az evéssel és át cseréltem a pólóm, mi Abbyvel elmosogattunk, a fiúk pedig haza mentek készülődni. Most veszem észre, hogy egyre többet vannak nálunk. Nem? :D

Gyorsan elmosogattunk majd mi is mentünk készülődni.

Bementem a szobámba kikészítettem a ruhámat és a ruhával együtt bementem a fürdőszobámba. Hallottam, hogy már Abby is zuhanyozik ezért én is gyorsan beálltam a zuhany alá. Kb. 5 perc alatt lezuhanyoztam. Felvettem a ruhámat majd oda álltam a tükör elé, hogy még is milyen az összeállításom. Hát borzalmas volt. Úgyhogy megint oda álltam a szekrényem elé és gondolkozni kezdtem. Aztán rájöttem, hogy minek kiöltözni, én inkább maradok a sportos és kényelmes cuccoknál. Így én kivettem az amerikai zászlós pulcsimat, a szürke rövid ujjú pólómat, és a fekete rövid szárú nadrágomat. Hajamat kifésültem majd szokásos módon kivasaltam a haj vasalómmal. Kifesteni, nem festettem ki magam, mert minek? :D Egyszer csak csöngetés hallottam, meg azt hogy Abby kiált egyet, hogy megyek.

-Hát ezt nem hiszem el. Ez rohadt cipő mindig eltűnik. –mondtam mérgembe.

Már vagy 5 perce kerestem a cipőt, de sehol sem találtam.

-Feladom. Ennyi. Nincs meg akkor nincs meg. Kész. –mondtam magamba.

Oda mentem a cipőimhez és elvettem onnan a fehér, rövid szárú converse cipőmet.

-Vanessa! Kész vagy? –kiáltott fel Abby az emeletre.

-Igen. Mindjárt megyek! –kiáltottam vissza.

Gyorsan felkaptam a pulcsimat, a napszemüveget felraktam a fejemre, telefont belecsúsztattam a nadrágzsebembe és már szaladtam is lefele a többiekhez.

-Sziasztok! Jó gyorsak voltatok. Ahhoz képest, hogy messze laktok tőlünk. –én.

-Szia! –köszöntem egyszerre.

-És igen tudjuk, hogy gyorsak voltunk. –közölte Liam.

-Ja, akkor oké. –én.

-Na, mehetünk? –Louis.

-Persze. –mondtuk egyszerre Abbyvel.

Abby magára rakta a táskáját majd kiléptünk az ajtón és elindultunk sétálni. (…)