21. Fejezet

''Meglepii!!! Kicsit unatkozom ezért úgy döntöttem, hogy egy fejezettel gyarapítom a fejezeteim mennyiségét..!! :'D Jó olvasást & komizzatok! ;] ♥ Puszi: Vivii''

  

                                                             * 1 órával később *

-Na, jó már be vagyok parázva. Elég lesz ezekből a filmekből. –mondta Abby.

-Igen, igen. Már én is parázok. –Louis.

-Dettó. –Harry.

-Nem vagytok egyedül. –Lindsey.

Jaaaj, hát azt nem is mondtam, hogy volt egy olyan rész, amikor gyilkoltak (micsoda véletlen. Nem? xD) és Abby olyan szinten beparázott, hogy el sem tudom mondani. Ezért előkaptam a telómat és lefényképeztem. A képnek címet is adtam! :D 

Kép címe: Parázás 1000-rel..!!! :’DD♥

-Na, jó. Hadjuk abba a filmezést. Már fáradt vagyok. –mondtam.

-Miért, ha nem lennél fáradt, akkor nem hagynánk abba a filmezést? –kérdezte durcásan Abby.

-Hát…-mondtam.

-Na, jó én mentem aludni. –mondta Lindsey.

-Jó éjt mindenkinek. –köszönt el.

-Jó éjt. –köszöntünk kórusban.

-Na, akkor mit csináljunk most? –Abby.

-Nézzünk TV-t. –adta az ötletet Liam.

-Oké. –mondtam majd át kapcsoltam a DVD-t, TV üzem módra. :)

*15 perccel később*

-Éhes vagyok. –mondtuk egyszerre Niallel.

-Jó. Ez már kész vicc. –mondta Harry.

-Nem tehetünk róla. –vontam vállat.

-Na, akkor mit együnk? –mentünk ki a konyhába a hűtőhöz Niallel.

-Nem tudom. Valami édesség kéne. Nem? –néztem Niallre.

-De, de. valami nagyon édes édesség. –bólintott Niall.

-Mit szólnál a nutellához? –néztem rá kérdően.

-Oké. –Niall.

-És mit igyunk hozzá? –kérdezte.

-Mit szólnál az én specialitásomhoz? –én.

-A te finom kakaódra gondolsz? –kérdezte mosolyogva.

-Ühüm. –bólogattam.

-Oké. Én benne vagyok. –Niall.

-De azt a nutellát rá kéne kenni valamire. Nem? –Niall.

-Hát, végül is úgy is finom. Akkor kenjük kenyérre. Oké? –én.

-Rendben. –Niall.

Elővettük a nutellát, a kenyeret és kakaót majd csinálni kezdtük a mi kis vacsinkat.

-Hol a Tej? –futottam be a nappaliba Abbyhez.

-A hűtőben. Hol máshol lenne? –Abby.

-Na, jó. Köszi.  –mondtam majd sarkon fordultam és visszamentem a konyhába.

-Na, akkor hol is van a tej? –Niall.

-A hűtőben. –mondtam.

Elővettem a tejet, én gyorsan megcsináltam a finom kakaómat, Niall pedig elkészítette a nutellás kenyereket. Felraktuk egy tálcára és bementünk vele a nappaliba. Mind a ketten leültünk a szabad 2-esre és enni kezdtünk volna, de aztán eszembe jutott a többi bögre kakaó, amit a többieknek csináltam. Gyorsan felpattantam és kiszaladtam a konyhába bögrékért majd vissza óvatosan visszasiettem a nappaliba bögrékkel teli kezemmel.

-Tessék. Ez a tiétek. –mondtam majd leraktam az asztalra.

-Köszi. –mondták egyszerre.

Visszaültem Niall mellé, de amikor magam elé raktam a tálcám, kongott az ürességtől.

-Hol van a nutellás kenyerem? –kérdeztem dühösen.

-Niall elpusztította. –mártotta be Louis.

Én ekkor szúrós tekintettel ránéztem Niallre.

-Miért etted meg? Tudod, hogy ha nutelláról van szó, akkor bármit megtennék érte. –mondtam szomorúan.

-Jaj, ne haragudj, hogy elpusztítottam. Nem állt szándékomban. –magyarázkodott.

-Na, jó. Hagyjuk. Csinálok magamnak másikat. –mondtam és felálltam. Újból a konyhába mentem…VOLNA.

Abby egyszer csak beállított a nappaliba egy tányér nutellás kenyérrel.

-Tessék, Vanessa. –adta oda nekem a tányért Abby.

-Úr isten Abby. Köszi. –mondtam majd szorosan átöleltem.

-Szívesen. De légyszi engedj el, mert megfojtasz. –Abby.

-Jaj, bocsi. –engedtem el.

Visszaültünk a helyünkre. Én megettem a nutellás kenyerem majd kimentem a konyhába mosogatni. Mindenki hozta sorba bögréket. A végén Niall jött be egy tálcával és egy bögrével a kezében.

Köszi. Finom volt. –mondta és belerakta a mosogatóba a tálcát és a bögrét.

-Szívesen. –mondtam.

-Am.. kérdezhetek valamit? –ült le az asztalhoz Niall.

-Öm..persze. –zártam el a vizet a csapnál és én is leültem az asztalhoz. 

-Mondjad. –utasítottam.

-Szóval, tetszi….-mondani akarta volna tovább, de Louis bejött.

-Louis, mit keresel annyira? –néztem rá.

-Öm..poharat. –mondta.

-Ott van a hűtő melletti szekrényben. –mutattam a szekrényre.

-Ja, oké. Köszi. –Louis.

-Mit szerettél volna mondani? –kérdeztem Niallt.

-Áááh, semmi. Hagyjuk. Majd később elmondom. –nézett Louisra majd rám.

-Rendben. –bólintottam egyet.

Bementem a nappaliba és már Harry is és Zayn is elaludt.

-Én felmentem aludni. –suttogtam Abbyéknek.

-Oké. Jó éjt. –köszöntek el.

Felmentem a szobámba és bebújtam az ágyamba. Nagyon fáradt voltam, de egyszerűen nem tudtam elaludni. Hallottam, amikor mindenki feljött aludni az emeletre. De aztán elhalkult minden. Egyszer csak kopogtattak az ajtómon.(…)