31, Fejezet

"Jó estét! Itt a Pótló! :D Remélem tetszeni fog mindenkinek! Hosszabb lett, mint az előző! Jó olvasását és komizzatok! Puszi: Vivii"

Reggel arra keltem fel, hogy a szemembe süt a nap. Elég rossz érzés volt szememnek. Próbáltam kinyitni a szemem, de nem jártam sok sikerrel. Csak hunyorítani tudtam. Felültem az ágyon és láttam, hogy még mindenki alszik, de egy valaki hiányzott. Lis. Hol lehet? Na, mindegy. Elvettem a telefont az éjjeli asztalomról és megnéztem mennyi idő.

-Úr isten, még csak fél 8 van? –kérdeztem magamban.

Felkeltem az ágyból majd halkan kiosontam a folyosóra. Szerencsére a többiek nem keltek fel. Lementem a konyhába kávét készíteni. Gyorsan megcsináltam majd leültem az ebédlő asztalhoz és akkor vettem észre, hogy az asztalon van egy cetli. Elvettem az asztalról és olvasni kezdtem.

A cetlin:

Sziasztok, lányok! Ne haragudjatok, hogy olyan korán elmentem, de küldtek egy üzenetet hajnalban, hogy mennem kell dolgozni. Ezért nem tudtam ott maradni nálatok. Na, de sietek is, mert vár a munka. Vigyázzatok magatokra, szeretlek titeket! Puszi: Lis.

Végig futottam a cetlin majd félre raktam, hogy a lányok is el tudják majd olvasni. El sem hiszem, hogy fél 8-kor keltem. Főleg ilyenkor, amikor nincs suli. :D Megittam a kávémat és kimentem a földszinti teraszra. Leültem a kerti bútorra és csak bámultam. Nem tudom meddig. Aztán arra lettem figyelmes, hogy korogni kezdett a hasam. Így, felálltam és visszamentem a konyhába reggelit csinálni. Benéztem a hűtőbe, hogy vajon mit tudnék csinálni reggelire. De mivel én nagyon édes szájú vagyok, ezért én a gofrit és a mini palacsintát választottam. :D Gyorsan megcsináltam a gofrinak és a palacsintának a tésztáját majd sütni kezdtem. Jósok palacsinta és gofri tésztát csinálhattam, mert amikor már 15. gofrinál és a 23. palacsintánál tartottam már 9 óra múlt. A lányok még mindig aludtak. Egyszer csak azt hallottam, hogy valaki bejön a bejárati ajtón és egyenesen a konyhába tart, vagy is inkább tartanak. :D

-Jó reggelt, Vanessa! –ült le a konyhapulthoz Niall.

-Szia, Vanessa! –követte Niall példáját Louis, Harry és Liam is.

-Sziasztok, srácok! Ti ilyenkor mit kerestek itt? –néztem rájuk álmos szemekkel. Hát igen. Még most se tudtam, hogy hol vagyok. De ez nálam természetes.

-Ja, csak gondoltuk át jövünk hozzátok. –vont vállat Niall.

-Jaaaa. És mi van, ha mindenki alszik még? –néztem rájuk kérdően.

-Semmi. Akkor is bejöttünk volna. –Louis.

-Kigondolta volna. –motyogtam az orrom alatt.

-Tessék? –Louis.

-Semmi, semmi. –mondtam legyintve majd visszafordultam a gofrikhoz és a palacsintákhoz.

-Uh, mi lesz a reggeli? –Niall.

-Mini palacsinta meg gofri. –mondtam.

-Juj, az finom. Mi is kaphatunk majd belőle? –Niall.

-Persze… Hogy nem. –én.

-Jól van akkor. –durcizott be Niall.

-Jól van, majd kaptok. –én.

-Na, azért. –Louis.

-Amúgy a hét alvót hol hagytátok? –kérdeztem miközben hozzá fogtam a palacsinták töltéséhez.

-A hét alvó még mindig alszik. Hét alvóról jut eszembe. Te, hogy-hogy már ilyenkor fent vagy? –nézett rám meglepődötten Niall.

-Nem tudom. –ráztam a fejem.

-Fogadjunk, hogy csak reggelizni jöttetek. Mi? –kérdeztem mosolyogva.

-Hát..az úgy volt, hogy…. –kezdett bele Liam.

-Igen, igen. –Louis meg csak bólogatott.

-Jaj, most minek mentegetőzni. Reggelizni jöttünk és kész. –fejezte be a beszédet Harry.

-Na, jól van. Mindegy. Hagyjuk. Mit kértek a palacsintára? –kérdeztem.

-Tudod mit? Rajk ki minden olyat az asztalra, amit rá lehet kenni a palacsintára. –Liam.

-Tényleg. –csaptam a homlokomra.

Kiraktam mindent az asztalra a palacsintával és a gofrival együtt. A fiúk leültek az asztalhoz, én pedig felment a lányokat felébreszteni. Halkan bementem a szobába és először Lindseyt vettem célba. Oda mentem az ágyhoz és rázogatni kezdtem.

-Lindsey, Lindsey. Keljél! Kész a reggeli és a fiúk is itt vannak. –keltegettem Lindseyt.

-Jaj, ne hagyj aludni. Várj! Mit mondtál? Azt mondtam, hogy itt vannak a fiúk? –ült fel hirtelen az ágyon.

-B*ki. Ezek mit keresnek itt ilyenkor? –kérdezte álmos fejjel.

-Reggelizni jöttek. –vontam vállat.

-Na, jó megyek. – kelt ki az ágyból Lindsey.

-Nagyon helyes. –bólogattam.

-Oda mentem Abbyhez, majd őt is keltegetni kezdtem.

-Abby, Abby. –én.

-Mi van? –kérdezte a reggeli kicsit rekedt hangjával.

-Csipkerózsika, keljél fel. Kész a reggeli és a fiúk is itt vannak. –mondtam Abbynek.

-Ajh, jól van kelek. –morogta Abby.

-Na, akkor igyekezzetek. –parancsoltam a lányokra majd rájuk csuktam a szoba ajtót és lementem a srácokhoz. Leültem az asztalhoz és egyből meg is jelentek a lányok.

-Jó reggelt. –csoszogott ki a konyhába Lindsey és ő is leült hozzánk az asztalhoz.

-Szia. –köszöntek a fiúk egyszerre.

Aztán megérkezett a Csipkerózsika is.

-Jó reggel mindenkinek. –szökdécselt ki a konyhába mosolyogva Abby.

-Hello. –köszöntek a srácok.

Abby is leült majd enni kezdtünk.

-Úr isten. Te hány gofrit csináltál? –Liam.

-Jó kérdés. Ez még 26 db. De még a hűtőben van a maradék tészta, amit csináltam. – mondtam nevetve.

-26 db GOFRI?! –nézett rám Abby.

-Igen. Jól van, na. Éhes voltam. –vontam vállat.

-És hány palacsintát csináltál? –Harry.

-40-45 db. Asszem. De lehet, hogy kevesebb. –mondtam.

Enni kezdtünk, majd csöngetett valaki. Felálltam majd kimentem ajtót nyitni.

-Jaj. Jó reggelt, Zayn. –köszöntem.

-Szia, neked is. Gondolom a srácok is itt vannak. –Zayn.

-Igen, haver itt vagyunk. –kiáltott ki Louis.

-Ja, itt vannak már 9 óra óta. –mondtam grimaszolva.

-Gyere, be a konyhába. Most lett kész a palacsinta meg a gofri. –én.

-Oké. –Zayn.

Bementünk a konyhába majd Zayn is közénk ült. Mindenki megreggelizett, a fiúk még itt volt pár percig aztán le is léptek. Mi egyedül maradtunk. Elkezdtünk nézni valami nagyon, nagy baromságot a tv-ben, amire én egyből bealudtam.

*Abby szemszöge*

Épp néztük tv-t a lányokkal, amikor meghallottam, hogy pittyegett a telefonom. Oda mentem a polcoz, ahová leraktam telefont és megnéztem miért jelzett. Há, SMS-em jött. Nialltől. Gyorsan megnyitottam az SMS-t és olvasni kezdtem.

Niall üzenete:

Szia, Abby! Ma este 8-ra megyek érted. Csínos legyél! ;) Majd találkozunk. Puszi: Niall.

Elolvastam majd gyorsan visszaírtam SMS-t, hogy ’oké’. Aztán észrevettem, hogy Vanessa alszik. Nem keltettem fel, mert úgy is visszaaludna ezen a filmen. Ahogy látom Lindsey is bealudt rajta. Ezért én elvettem Lindseytől a távirányítót és elkapcsoltam valami érdekesebbre. Hát nem volt semmi érdekes. Minden hol unalmas filmek vagy sorozatok mentem. Ott hagytam az egyik tv adón és annyira beleméllyűltem a tv nézésbe, hogy elnyomott engem is az álom. Arra keltem fel, hogy leesett mellőlem a távirányító. Gyorsan felkaptam majd visszaraktam a helyére. Ránéztem az órára mennyi az idő. A szemeim teljesen kikerekedtek. Komolyan ilyen sokáig aludtam. B*ki fel kell keltenem Vanessát. Felálltam a kényelmes fotelemből és oda mentem a kanapéhoz felkelteni Vanessát.

-Vani, keljél! Fél 6 van, és amire te elkészülődsz karácsony. –keltegettem.

Szemei egyből kinyitódtak és villám sebességgel felpattant a kanapéról.

*Vanessza szemszöge*

Jaj, de jó, hogy Abby keltet. Felpattantam a kanapéról, megköszöntem egy öleléssel Abbytől, hogy felkeltett majd futottam felfele a szobámba. Bementem és egyből megtámadtam a szekrényemet. Nem akartam kiöltözni meg semmi. Inkább maradok az igazi Vanessánál. Kivettem a ruhákat, és szaladtam a fürdőszobába zuhanyozni és hajat mosni. Kb. 10 perc alatt végeztem. Felvettem a ruhámat, a hajamat megszárítottam majd kivasaltam. Festeni, nem festettem ki magam annyira. Csak szempilla spirált, szájfényt és szem ceruzát használtam. Semmi többet.

Én:

Amikor készen lettem leszaladtam Abbyékhez. Már Lindsey is felkelt.

-Csajok, ez nem nagyon sportos? –álltam eléjük.

-Figyu. Moziba mentek. Nem gála estre. –Lindsey.

-Igaz. Hagyd ezt magadon. Hidd el. Ez jó így, úgy ahogy van. –Abby.

-Akkor oké. –mondtam majd visszaszaladtam a szobámba. Gondolkoztam azon, hogy vigyek-e valami kardigánt vagy ilyesmit. Inkább viszek, mit hogy lefagyjak. Így, elővettem a kedvenc fekete rövid bőr dzsekimet. A telefonomat zsebre raktam és indulni akartam a nappaliba, de szerencsémre eszembe jutottak a karkötők. Gyorsan visszaszaladtam és kerestem valami olyan karkötőt, ami illik a szerelésemhez. Felraktam a karomra karkötőt majd mentem lefele a lányokhoz.

-Na, kész vagyok. –mondtam egy sóhajtva.

-Legalább te itt maradsz mellettem. –nézett Lindsey, Abbyre.

-Én se maradok. –Abby.

-Miért is? –kérdezte Lindsey.

-Vacsorázni hívott Niall, ma estére. –Abby.

-Szóval randizni mentek? –kérdeztem.

-Am. Hát úgy látszik. –Abby.

-Hát, ezt nem hiszem el. Egyedül hagyjátok a húgotokat? –nézett ránk Lindsey.

-Tuti, hogy nem leszel egyedül. Hidd el. –mondtam Lindseynek mosolyogva.

-Ajánlom is.  –mutatott fenyegetően mutató ujjaival felém.

-És én mit vegyek fel? –kérdezte tőlünk Abby.

-Na, várj adok neked egy ruhát. Mert neked csak csillámos ruháid vannak. –mondtam.

-Hé, mért neked milyenjeid vannak? –Abby.

-Nekem, egyszerű és szép. –mosolyogtam.

-Ha, ha. Most kíváncsi vagyok mit fogsz lehozni. –kiáltott utánam Abby.

Felmentem a szobámba és a szekrényem elé álltam és kerestem Abbynek valami könnyű és szép ruhát. :D

Nagy nehezen meglett. Kivettem a szekrényből és leszaladtam vele Abbyhez. Majd át nyújtottam neki.

-Úr isten. Ez tényleg jól nézki. –Abby.

-Hát, hallod az. –bólogatott Lindsey is.

-Na, akkor ez megfelel? –néztem kérdően Abbyre.

-Persze. –bólintott Abby.

-Mikor jön érted Niall? –én.

-8-ra. Érted? –Abby.

-7-re. –én.

-Mennyi az idő? –kérdeztem.

-7 múlt 5 perccel. –Lindsey.

-Késik. Ez már szar lesz. Úgy érzem. –Lindsey.

-A frászt lesz szar. Jönni fog az ne félj. –mondtam Lindseynek.

-Szentem én már felmegyek felöltözni. –mondta Abby majd felsietett. Felment felöltözött majd lejött hozzánk. Lindsey elkezdte a haját csinálni.

Abby:

Ez a kedvenc ruhám. Egyszerű, szép, stb… :D

Már 7 óra 10 van. Néztem a fali óránkra. Kezdek félni, hogy nem jön. DE! Egyszer csak megszólalt a csengő.

-Megyek! –kiáltottam. Oda mentem az ajtóhoz és kinyitottam.

-Szia! –köszöntem.

-Szia! Ne haragudj, hogy késtem csak nagy volt a dugó. –mentegetőzött Zayn.

-Jól nézel ki. –dicsért meg.

-Semmi baj. És köszi. De addig is tudtam segíteni Abbynek. –mondtam Abbyre mutatva.

-Csak, nem megy valahova? –lépett be a nappaliba Zayn.

-De, de. Még hozzá randira megy. –Lindsey.

-Most ez tényleg muszáj volt. Ugye? –nézett Abby, Lindseyre.

-Igen. Muszáj volt. –bólintott Lindsey.

-És kivel, ha szabad tudnom. –érdeklődött Zayn.

Oda léptem hozzá majd a fülébe súgtam a választ.

-Szóval Niallel mész randizni? –mosolygott.

-Igen. –mosolygott Abby.

-Akkor Niall ezért készülődik otthon annyira. –csapott homlokára Zayn.

-Amúgy szegény Lindseyt meg itt hagyjuk. –Zayn.

-Én is ezt mondom. –mondta Lindsey miközben Abby haját csinálta.

-De ne aggódj a srácok tuti át fognak jönni. –Zayn.

-Akkor oké. –Lindsey.

-Amúgy mikor is kezdődik a film? –néztem Zaynre.

-Hát mennyi az idő? – nézett az órára.

-Hát, izé 45- kor kezdődik és még 22 van. –Zayn.

-Akkor szentem induljunk, mert nem szeretnék megint futni, úgy ahogy tegnap. –nevettem.

-Oké, akkor menjünk. –Zayn.

Gyorsan magamra vettem a dzsekit, elköszöntünk a lányoktól és már mentünk is. Épp kiléptünk a házból Zaynnel, amikor..(…)

30. Fejezet

"Sziasztok! Éljen a 30. fejezet! :D Ez a fejezet rövid lett tudom :/ DE! Hozom ez után a pótló fejezetet! Ha fogalmazhatom így! :) A kominak nagyon örülök!♥ Jó olvasást & Komizzatok! ;) Puszi: Vivii"

A telefonom pont Lis mellett volt. Én gondoltam, hogy Zayn az, ezért próbáltam gyorsan oda szaladni a telefonhoz, de ez nem sikerült. Lis elvette a telefont az asztalról és szokásos módján megnézte, hogy kitől jött. Én vissza ’dobtam’ magam az ágyra feladás képen. Lis felém fordult majd mosolyogni kezdett.

-Zayn Malik írt neked személyesen! –mondta mosolyogva.

-Dobd ide a telefont. –nyújtottam magasba kezeimet.

-Tessék. –dobta az ágyra a telefont.

Elvettem a telefont az ágyról és megnéztem mit írt.

Zayn üzenete:

Szia, Vanessa!

Megrendeltem neten a jegyeket. Holnap 7 órára érted megyek! ;) Már várom a holnapi mozizást. ;)) Jó éjt! Puszi: Zayn.

Az SMS olvasása közben csak mosolyogni tudtam. Aztán észbe kaptam és gyorsan visszaírtam neki.

Üzenetem:

Én is várom már! ;)) Neked is jó éjt, Zayn! Puszi: Vanessa.

Elküldtem az SMS-t majd leraktam a telómat az asztalra.

-Hú, de mosolyog valaki. –fordult felém Lis.

-Igen, igen. Nagyon ’happy’ itt valaki. –bujt ki a telójából Lindsey.

-Happy Vanessa visszatért. –Abby.

-Jaj, hagyjatok. –mondtam nevetve miközben arcomat párnáimba fúrtam.

-Mit írt? –kíváncsiskodott Lis.

-Semmi közöd hozzá. –vágtam rá nevetve, de arcom még mindig a párnáim között volt.

-De van. –nevetett Lis.

Lis felállt és oda futott a telefonomhoz. Ép nyúlni szerettem volna telómhoz, hogy nehogy elvegye, de Lis kikapta a kezemből és elkezdte olvasni az SMS-t. De nem is magában, hanem jó hangosan, hogy mindenki hallja. Hát igen. Íme, a vér szívó Elisabeth Jonhson.

-Óh, valaki randizni megy. –kezdte vér szívást Lis.

Lindsey és Lis nevetni kezdtek.

-Hagyjatok már. –mosolyogtam.

-Úh, most nagyon zavarba jött valaki. –Lindsey.

-Kussolj, McLeod! –mutattam rá.

-Jaj, hagyjátok már. Tényleg. –Abby.

-Neked meg mi szállta lelkedet, hogy nem szívod Vanessa vérét? –csodálkozott Lis.

-Nem mindegy? –nézett Lisre.

-Nekem aztán, oly mindegy. –Lis.

-Akkor jól van. –Abby.

-Na, szerintem aludjunk. –próbáltam témát váltani. Ismétlem, PRÓBÁLTAM.

-Jaj, jaj. Valaki ’tv csatornát’ szeretne váltani. –emelgette szemöldökét Lindsey.

-Ajh, most már tényleg befejezhetnétek. –kezdtem kiakadni.

-Én most meg se szólaltam. –tette fel a kezeit Lis.

-Na, jól van. Én lefekszem aludni. –mondtam majd fekvő helyzetbe tornáztam magam és bebújtam a paplan alá.

-Jó éjt. –köszöntem el a lányoktól.

Ahogy hallottam mindenki lefeküdt aludni.

-Jó éjt csajok. –köszönt Lis.

-Jó éjt. –Abby.

-Szép álmokat. –köszönt el Lindsey is majd leoltotta a lámpát és korom sötétség lett. Lindsey mellém feküdt, mivel ő aludt ott mellettem. Azt éreztem, hogy bökdös. Hátra fordultam és megkérdeztem tőle.

-Mit szeretnél? –kérdeztem erélyesen.

-Ne haragudj, hogy a véredet szívtam a randival kapcsolatban. –suttogta Lindsey.

-Nem randi. De nincs semmi baj. De légyszi, ha azt mondom, hogy elég, akkor kérlek, ne folytasd tovább. Rendben? –kérdeztem halkan.

-Rendben. Akkor nem haragszol rám? –kérdezte.

-Dehogy haragszom. –ráztam a fejem.

-Akkor barátnők? –Lindsey.

-Testvérek. –mondtam majd megöleltük egymást.

-Jó éjt, te vér szívó. –köszöntem el Lindseytől.

-Neked is. –Lindsey.

A teraszom ajtaja felé fordultam, bámultam pár percig a holdat majd a hold bámulása közben elnyomott az álom.(...)

29. Fejezet

"Sziasztok! Meghoztam a következő fejezetet! Most jó kedvemben vagyok! Szóval ez most tuti, hogy jól sikerült! :) Ha pedig nem, akkor nem.! :/ ;] Köszönöm a komit!♥ Valószínű, hogy holnap is felfogok rakni fejezeteket, mert nekem mától Sí szünetem van! ^^ :D♥ Na, de nem szaporítom tovább szót! Jó olvasást és komizzatok! Puszi: Vivii"

*Abby szemszöge*

Vanessától visszamentem a többiekhez. Tök jól elvoltunk. Ahogy észreveszem magamon, hamar megkedveltem a srácokat. Jó fejek. Nagyon bírom őket. De szerintem ennyit elég mondanom. :D

Miközben beszélgettünk a többiekkel, Zayn mellém ült.

-Szia, Vanessának mi a baja? Olyan fura. –kérdezte.

-Hello. Am. Nem tudom. Én is kérdeztem tőle, de ő csak azt mondta, hogy nincs semmi baja. De amúgy látszik rajta, hogy nagyon le van törve. –mondtam Zaynnek.

-Értem. –mondta majd felállt mellőlem és elment.

Kicsit egyedül szerettem volna lenni, ezért felálltam és oda sétáltam egy sziklához. Felültem a sziklára, szememre raktam a napszemüvegemet és csak néztem magam elé. Egyszer csak leült mellém valaki.

-Szia, Abby. Zavarlak? –szólalt meg a mellettem ülő Niall.

-Szia. Niall. Nem. Nem zavarsz. –ráztam meg a fejem.

-Miért jöttél el? –kérdezte.

-Kicsit egyedül szerettem volna lenni. –mondtam.

-Ja, akkor én most megyek. –mondta majd le akart szállni a szikláról.

-Ne. Ne menj. –én.

-Biztos?. –Niall.

-Igen. –bólogattam.

-Hát rendben. –Niall.

Sokáig ültünk csendben egymás mellett. Aztán Niall megszólalt.

-Abby? –Niall.

-Igen? –én.

-Kérdezhetek valamit? –Niall.

-Persze kérdezz. –én.

-Nincs kedved eljönni velem vacsorázni holnap? Persze csak akkor, ha nincs semmi programod. –kérdezte félénken.

-Nincs semmi programom. Úgyhogy, igen van kedvem menni. De ha lenne programom, én akkor is mennék veled. –mondtam neki mosolyogva.

-Ennek örülök. –mosolygott ő is.

-És hová megyünk? –kérdeztem izgatottan.

-Az legyen titok. –nézett rám.

-Rendben. –én.

-Itt a telefon számom, majd megírom neked SMS-ben, hogy mikor megyek érted. –mondta mosolyogva majd át nyújtott egy cetlit, amin az ő telefon száma volt.

-Oké. –én csak ennyit tudtam mondani.

Azon gondolkoztam, hogy ő miért nem kéri el az én telefon számomat.

-Az én telefon számom nem kell? –kérdeztem Niallt.

-Őm. Nem. Már meg van a te teló számod. –mosolygott.

-Óh, tényleg? És ki csipogta el? –kérdeztem.

-Vanessa. –mondta nevetve Niall.

Beszélgetés közben meghallottuk, hogy a többiek énekelnek és gitároznak. Niallel megfordultunk és nem hittem a szememnek. Vanessa a kezében fogta a gitárt és játszott rajta. És, hogy ez miért hihetetlen? Azért, mert már nagyon rég gitározott. De ahogy látom a srácok rávették, hogy gitározzon és énekeljen is.

-Látom, a többiek jól elvannak. –nevetett Niall.

-Igen. –én.

-Nem is tudtam, hogy Vanessa tud gitározni. –Niall.

-De most már tudod. –néztem rá.

-Nem megyünk vissza a többiekhez? –Niall.

-De mehetünk. –én.

Felálltunk majd visszasétáltunk a többiekhez. Sétálás közben Niall kérdezett valamit.

-Hogy-hogy kis korunkban nem is találkoztunk? A nővéred vagy is Lis mindig kijött a szüleitekkel Írországba meglátogatni Vanessát. Téged miért nem láttalak soha? –kérdezte.

-Én minden nyáron a nagyszüleimnél nyaraltam. Azért nem látogattam meg soha Vanessát, mert tudtuk mindketten, hogy úgy rosszabb mindkettőnknek, ha találkozunk. Ezért tartottuk a kapcsolatot telefonon vagy számítógépen. –meséltem Niallnek.

-Értem. Én amúgy mindig azt hittem, hogy Lisnek nincs is tesója. De aztán Vanessa elmesélte, hogy Lisnek van tesója vagy is te. Tőle is megkérdeztem, hogy miért nem látogatod meg őt, de ő nem mondott semmit. Így hát nem is kérdeztem tovább. – mesélte Niall.

-Gondoltam. –mondtam.

Nem sokára oda is értünk. Láttam már Lindsey is megérkezett. Ahhoz képest, hogy azt mondta, hogy 5-kor végez és sietni fog. Ahogy oda értünk ezt szóvá is tettem.

-Sziasztok. Szia, Lindsey. Jó hamar ide értél. –kacsintottam rá.

-Jaj, hallod. Ne kezd már te is. Jó? Elég, hogy a nővérkém kioktatott. –nézett Vanessára, Lindsey.

-Igen. Nehogy már te is kioktasd. –nevetett Vanessa.

-Hát ezt nem hiszem el. –rázta a fejét Lindsey.

-Jaj, hagyjátok már szegényt. Ti boszik.–Harry.

-Kuss, perverz. –mutatott rá Vanessa.

-Óh, mint ha neked nem lenne mocskos a fantáziád. –kezdett veszekedni Harry, Vanessával.

-Kedves Ted! A mocskos fantázia és a perverzió között sok a különbség. –kötött Harrybe, Vanessa.

-Én nem vagyok Ted. Én Harry vagyok. Érted? –Harry kezdett kissé kiborulni.

-Oké, oké. Srácok. Nyugi. –csitítgattam őket.

*Vanessa szemszöge*

-Jól van. Befejeztem. Bocs Hazza. –mondtam.

-Én is befejeztem. Neked is bocsi Vanessa. –mondta Harry majd megöleltük egymást.

Arra gondoltam, hogy mivel már rég fotóztam ezért, kipróbálom Abbyn. Épp akkor kaptam le, amikor fújt a szél. Nagyon jó lett a kép. Nekem legalább is tetszett. :D

-Hé! Te meg mit fény képezgetsz itt? –futott felém Abby.

-Csak egy szörnyet. –nyújtottam ki a nyelvem.

-Na, várj csak. Majd kihúzom én a nyelved. –kiáltott utánam.

-Mennyi az idő? –kérdezte Abby.

-Még csak fél 7 van. –néztem a telefonomra.

-Nem sétálunk egyet? Itt a parton. Egész végig csak ülünk. –húzta a száját Lindsey.

-Mehetünk. –vontam vállat majd kérdően a többiekre néztem, akik csak bólintottak egyet, hogy ők is velünk tartanak. Felálltunk, összeszedtük a cuccainkat és sétálni kezdtünk. Sétálás közben észrevettem, hogy Niall és Abby egyre többet beszélgetnek, és végig együtt vannak. Ez fura. Lehet, hogy igent mondott Niallnek? Áh, most nem megyek oda hozzájuk. Majd később megkérdezem Niallt… Áh, de nem tudok várni. Inkább küldök neki egy SMS-t. :D

SMS-em:

Szia Niall! Muszáj megkérdeznem.. Hogy sikerült? Igent mondott? :D Bocsi, hogy itt kérdezem meg, de kíváncsi vagyok rá. Tudod, hogy én nem bírok várni. ;) :D Ha megkaptad az SMS-t, akkor írj vissza! ;) :D

Puszi: Vanessa!

Elküldtem az SMS-t és hülyültem tovább a többiekkel. Louis és Harry azon veszekedtek, hogy most a homok világos barna, vagy sárga. :D Hát igen. Íme, Harry Styles és Louis Tomlinson. :D

-Mondom, hogy az világos barna! Hát nem érted? –kiabált Louis, Harrynek.

-De az nem világos barna, hanem sárga, te nagyon beteg! –kiabált Harry.

-Komolyan mondom, ez egyre élvezetesebb. –szólt oda nekem Liam. Ezen elröhögtem magam.

-Srácok. A homok az világos barna. –mondtam röhögve.

-Mondtam én!? Megmondtam vagy megmondtam? –kiáltott Louis.

-Jól van. Persze. Nehogy most véletlenül is mellém állj. –sértődött meg Harry. Na, ezen tényleg felidegesítettem magam.

-B*meg! Ha egyszer a homok világos barna, akkor miért adjak neked igazat, hogy a homok sárga? –kezdtem egyre idegesebb lenni.

-Mert az sárga. Nem pedig világos barna. –magyarázta nekem Harry, mintha ő értené.

-De Harry! B*meg! AZ-NEM-SÁR-GA! ÉR-TED? –szótagoltam el neki.

-DE AZ SÁRGA! –Harry.

-Gyerekek! Álljatok már le! Hogy lehet ilyen baromságon összeveszni? –Liam.

Mindenki csöndben maradt.

-Ha TE szerinted sárga, akkor neked legyen sárga. Ha TI szerintetek világos barna, akkor nektek legyen világos barna. Ennyi. Ezen mi a francnak veszekedni? Komolyan mondom, borzalmasak vagytok. –kiabált velünk Liam.

Ilyennek még sose láttam. Biztos nagyon idegesítette, ha már így elkezdett kiabálni.

-Bocsánat. –mondtam Louissal és Harryvel egyszerre.

-Köszönöm szépen. –mondta sóhajtva Liam.

Sétálás közben mi leváltunk Lindseyvel a srácoktól, hogy tudjunk mi is beszélgetni.

-Hallom veszekedtetek. –mosolygott Lindsey.

-Hát, jól hallottad. –néztem rá.

-De min veszekedtetek ennyire? –Lindsey.

-Hogy a homoknak sárga vagy világos barna színe van. –mondtam Lindseynek.

-Ki mondta azt, hogy sárga? –nézett rám meglepődötten Lindsey.

-Harry mondta. De Louis belekötött, hogy nem sárga színe van, hanem világos barna. Aztán már én is belekötöttem, hogy Louis igazat mond. És ebből lett a veszekedés. –meséltem.

-Akkor ezért kiabált veletek ennyire Liam? –kérdezte.

-Valószínű. –én.

-Hallod, Abbyvel és Niallel mi van? –Lindsey.

-Nem tudom. Ami óta eljöttek a sziklától az óta csak együtt vannak és beszélgetnek. –mondtam.

-Fura. Nem? –Lindsey.

-Hát az. –bólogattam.

Sétálás közben sokat hülyültünk. Abbyék is csatlakoztak. De hogy fogalmazzak? A sétálásból inkább fogócskázás lett, ahol mindenki esett-bukott. Úr isten mennyit nevettem.  Mindenki, mindenkit kergetett. Miközben én futottam Louis felé, észrevettem, hogy felém fordul majd int a kezével valakinek, ez után visszafordult és gyorsabbra vette a tempót. Nem nagyon tudtam utol érni, de azért futottam, nehogy feladjam már. :D Egyszer csak egy meleg érintést éreztem a derekamon majd hirtelen felkapott valaki és elkiáltotta magát.

-Most meg vagy! –kiáltott.

-Tegyél le! Zayn légyszi! –mondtam röhögve.

-Nem, nem. Soha. –mondta és futott velem.

-Áh, segítség. Segítsen valaki! Haló! Valaki! Senki? Ne már! Istenem. –kiabáltam.

-Hát, én most szívesen segítenék, de sajnos azt mondtad rám, hogy perverz vagyok. Sajnálom. –vont vállat Harry.

-Kapd be Hazza! Kapd be! –mutattam középső ujjaimat Harrynek.

Ő csak nevetett.

-Na, jó most már tegyél le. –nevettem.

-Oké. –mondta majd szó szerint ledobott a homokra.

Én gyorsan felpattantam a homokról és futottam Zayn felé.

-Neked most annyi! –kiáltottam Zaynnek.

Ő észrevette, hogy felé futok. Erre ő sarkon fordult és futni kezdett. Szerencsére beértem és a hátára tudtam ugrani. Szegényre úgy rá ugrottam, hogy elestünk. :D

-A fenébe. Hogy tudsz te ilyen gyorsan futni? –kérdezte nevetve.

-Sok tesi órám volt gyerek koromban. –nevettem.

-Haha…-Zayn.

-Bocsi, hogy váratlanul rád ugrottam. Már megint. –én.

-Semmi baj. –Zayn.

Felálltunk a homokról, leporoltuk magunkat és oda mentünk a többiekhez.

-Ti meg hol voltatok? –kérdezte Louis.

-Először is. Ezt még visszakapod. –mutattam Louisra.

-Mit csináltam én? –kérdezte nevetve.

-Rám küldted Zaynt. –mondtam.

-Igen. Mert tudtam, hogy beérsz engem és akkor nekem annyi. –nevetett.

-Kösz. –én.

-Akkor válaszoltok a kérdésemre? –Louis.

-Persze. –én.

-Na? –Louis.

-Már válaszoltam. –én.

-Szerintem nem. –rázta a fejét Louis.

-Úh, b*szki ez nem érti. –csaptam a homlokomra.

A többiek nevetni kezdtek.

-Na, mind1. Hagyjuk. Vegyük úgy, mint ha meg sem kérdeztem volna. Ok? –nézett rám Louis.

-Okés. –én.

-Szerintem menjünk haza. –Lindsey.

-Ezt nekem mondtad? –mutatott mára Harry.

-Én nem azt mondtam, hogy Hazza, hanem azt hogy haza. Tudod? Ház, lakás, otthon… Soroljam még? –magyarázta Lindsey.

-Ja, értem. Nem kell magyarázni. –Harry.

-Szerintem is menjünk. Már fáradt vagyok. –mondtam.

-Akkor menjünk. –Liam.

Nagy nehezen elindultunk haza. A fiúk haza kísértek, elköszöntünk tőlük majd besiettünk a házba. Abby ledobta magát a kanapéra, Lindsey felment zuhanyozni, én pedig a konyhában voltam. Egyszer csak rezgett a telóm. Vagy is SMS-em jött. Gyorsan elő vettem a telómat és megnéztem kitől jött az SMS. Nialltől. Megnyitottam és elkezdtem olvasni.

Niall üzenete:

Szia, Vanessza! Elég, ha annyit mondok, hogy sikerült? :D Remélem igen. Figyu, el tudnád küldeni az étteremnek a címét? Előre is köszönöm Ego! ;) <3 xx

Puszi: Niall.

A számon csak egy hangos igen jött ki.

-Mi igen? –jött be Abby a konyhába.

-Ja, semmi. Csak izé.. Hogy bejött a net a telómon. –hazudtam.

-Ja, akkor oké.  –mondta majd visszament a nappaliba.

Niallnek gyorsan leírtam az étterem címét és elküldtem az SMS-t.

Lindsey után mindenki elment zuhanyozni és mindannyian pizsibe bujtunk. Megbeszéltük, hogy most filmes estét tartunk. Ezért mindenki az én szobámba jött. Nem tudom miért, de ez nálunk így szokott lenni. Át hívtuk List is. Szerencsére másnap nem kellett neki elmennie, dolgozni ezért át jött ő is. Abbyék kiválasztottak egy filmet addig, amíg én meg nem csináltam a popcorn. Gyorsan kipattogtattam a két csomag popcornt, elő készítettem az üdítőket és a poharakat majd Lis segítségével felvittem őket.

-Na, mit választottatok? –ültem fel az ágyra.

-Háát. Mi a Jégkorszakot választottuk. –Abby.

-Akkor mese filmezünk? –kérdeztem.

-Aha. –bólogattak.

-Oké. Benne vagyok. –mondtam.

Abby elindította a filmet. Mindenki elhelyezkedett. Én és Lindsey a francia ágyon feküdve néztük, Abby és Lis pedig a kihúzhatós kis kanapémon nézték. Sokat nevettünk ezen a filmen. Én nagyon szeretem a rajz filmeket. :D Amikor vége lett filmnek mindenki kockulni kezdett és közben úgy beszélgettünk. Lis a nagy gép előtt kockult, Lindsey a telóján, Abby és én pedig a laptopunkon. Elvoltunk. Én felraktam facebookra és twitterre az Abbyről készült képet, és ahogy láttam Abby is azt tette a rólam készült képpel is. Egyszer csak megint egy SMS-m jött. (…)