44. Fejezet

"Sziasztok! Meghoztam az új fejezetet. Remélem mindenkinek tetszeni fog! ;))

Jó olvasást és komizzatok!! :D 

Puszi: Vivii"

U.í.: Elnézést kérek mindenkitől a helyesírási hibákért! Xx

Nem néztem meg, hogy ki jött be, de hogy megmondjam őszintét nagyon féltem. Aztán hirtelen valaki befekdüt mellém az ágyba. Megfordultam és úgy megijedtem, hogy az már leírhatatlan.

-Te meg még is mit keresel itt? –kérdeztem.

- Remélem nem baj, ha ide jöttem. –mondta.

- Niall! Figyelj! Monnd meg miért jöttél? –kérdeztem.

- Rosszat álmodtam. Tudod, hogy amikor rosszat álmodok akkor mindig hozzád jövök, nem? –kérdezte.

- Végülis igaz. –mondtam.

- Akkor itt maradhatok? –kérdezte.

- Persze. –mondtam.

- Köszi. –mondta.

Elhelyeszkedett Niall is az ágyon, én is visszatornásztam magam a kényelmes pozíciomba majd elaludtam.

Mindenki lent volt a konyhában. Mindannyian nevetgélve beszélgettünk. Szétszrotan ültünk vagy álltunk a konyhában. Egyszer csak valaki szószerint ki csapta a bejárati ajtónkat. Majd beszaladt a konyhába az a személy, akit nagyon nem akartam látni.

-Apu? Te még mit keresel itt?? –kérdeztem.

- Az most nem érdekes! Velem jössz most! –mondta majd megragadt a karomat és húzni kezdett ki a konyhából.

- Apu! Hagyjál. Nem akarlak látni. Még is minek menjek veled? Menjél vissza a te kis feleségedhez, ha van neked egyáltalán. –ordítottam. Próbáltam kiszabadulni a szorítása alól, de nem jártam sok sikerrel.

- Hagyd már békén! –ordított apura Niall.

- Menjen innen el! –Liam.

- Ti ne szóljatok bele! Nektek KUSS van! Világos? –kiáltott apu a srácokra.

- Takarodjon innen el! MOST! –kiáltott Harry.

- NEM! –Apu.

- Hívjam a rendőröket? –kérdezte Louis.

- MONDOM, HOGY NEKTEK, KUSS VAN! –Apu.

- Apu, hagyjál már békén. Nem akarok veled menni, már felnőttem. 18 vagyok. Nem tudod felfogni? –már sírva ordítottam apuval.

- Kussolsz! –csapott pofon majd kirángatott a házból. A srácok utánam futottak és próbálták leállítani aput, de nem sikerült nekik. Aztán megint pofon vágot apu. Én a földre kerültem. Nagyon, nagyon sírtam. Aztán megláttam Zayn kocsiját aztán már csak annyit láttam, hogy Zayn rászól apura majd Zayn leüti aput. Apu földre került, Zayn pedig hozzám szaladt. Legugolt hozzám és szorosan magához ölelt.

- Zayn! Istenem! Köszönöm! Nagyon, köszönöm! –öleltem magamhoz szorosan miközben sírtam.

- Jól van, nyugi. Nincsen semmi baj. Shhh…-nyugtatott.

- Zayn, apu elakart vinni magával, ha te most nem jössz, már itt sem lennék. –mondtam sírva.

- De nem vitt el. Most már nem lesz semmi bajod. –mondta Zayn.

- Zayn, szeretlek! –néztem Zayn csokibarna szemeibe.

- Én i…-mondta volna ki, de valaki hirtelen leütötte hátulról. Nem hittem a szememnek. Apu volt az.

Louis begurult és leütött aput. Apu újból a földre került. Én pedig elájultam…..

Arra keltem fel, hogy égnek a szemeim. Hirtelen felültem.

-Minden oké? –kérdezte Niall.

- Persze, csak rosszat álmodtam. –mondtam.

- Nyugi. Nincs semmi baj. –mondta majd megölelt.

- Na, én vissza alszok. Ha van valami kelts fel, tudod, hogy nem baj. –mondta Niall majd visszafeküdt.

Én egész éjszaka nem aludtam. Azon gondolkoztam, hogy apu, hogy a francba kerül az álmomba. Soha nem álmodtam vele. Ilyen álmot nem kívánok senkinek. Hidjétek el nagyon szörnyű. Borzalmas. Reggel 7-ig bírtam az ágyban feküdni. Aztán lementem halkan a földszintre. Kimentem a konyhába, csináltam mindenkinek kávét majd mi utén az enyémmel végeztem leültem az ebédlő asztalhoz és magam elé meredve ittam a kávémat. Már egy jó ideje itt ülök a konyhába. Hirtelen valakik hátulról megöleltek.

-Jó reggelt királynő! –köszönt Louis és Harry.

- Sziasztok. –köszöntem.

- Hogy-hogy te már ilyenkor fent vagy? –kérdezte Louis majd leült mellém az asztalhoz.

- Rosszat álmodtam éjszaka és nem bírtam vissza aludni. –mondtam.

- Áh, értem. –mondta Louis,

- El meséled? –kérdezte Harry.

- Nem, nagyon szeretnék róla beszélni. –mondtam.

- Jó, rendben. –mondta.

- Mióta ülsz itt? –kérdezte Louis.

- 7-kor jöttem le. –mondtam.

- Az nem semmi. –mondta Harry.

- Miért most mennyi az idő? –kérdeztem,

- 9 óra van. –mondta Louis.

- Úr isten. –mondtam.

- Biztos jól vagy? –kérdezte Louis.

- Igen. Minden oké. –mondtam.

- Hát, rendben. –mondta Louis.

- Na, de én megyek lezuhanyzom. –Louis.

- Oké. –mondtuk Harryvel.

Louis kiment a konyhából.

-Nagyon felzaklatott ez az álmod ugye jol gondolom? –nézett rám Harry.

- Sajnos igen. –bólintottam.

- Biztos nem szeretnéd elmondani? –kérdezte kedvesen.

- Az apám volt benne. Elakart vinni engem magával. Többször is pofon csapott. Aztán kint a kertben Zayn leütötte aput, de aztán apu Zaynt ütötte le, aztán aput leütötte Louis. A többire nem emlészem, mert az álmomban elájultam. –meséltem. A végét már sírva mondtam.

- Jól van, nyugi. Ne sírj. –mondta majd magához ölelt.

- De ezt légyszi ne mond el senkinek. –néztem rá.

- Jó, rendben. Titok. –mondta Harry majd nyomott egy puszit a homlokomra.

- Te vagy az én perverz kisöcsém. –mondtam mosolyogva.

- Te pedig az én mocskod fantáziájú, egoista nővérkém. –mondta ő is mosolyogva.

*Délután*

Zayn elment valahová. De amúgy mindenki itthon van. Mindenki lent volt a konyhában. Mindannyian nevetgélve beszélgettünk. Szétszrotan ültünk vagy álltunk a konyhában. Egyszer csak valaki szószerint ki csapta a bejárati ajtónkat. Majd beszaladt a konyhába az a személy, akit nagyon nem akartam látni.

-Apu? Te még mit keresel itt?? –kérdeztem.

Na, ne. Minden úgy van ahogy azt álmodtam. Ne, csak ne folytatódjon. Könyörgöm..

- Az most nem érdekes! Velem jössz most! –mondta majd megragadt a karomat és húzni kezdett ki a konyhából.

- Apu! Hagyjál. Nem akarlak látni. Még is minek menjek veled? Menjél vissza a te kis feleségedhez, ha van neked egyáltalán. –ordítottam. Próbáltam kiszabadulni a szorítása alól, de nem jártam sok sikerrel.

- Hagyd már békén! –ordított apura Niall.

- Menjen innen el! –Liam.

- Ti ne szóljatok bele! Nektek KUSS van! Világos? –kiáltott apu a srácokra.

- Takarodjon innen el! MOST! –kiáltott Harry.

- NEM! –Apu.

- Hívjam a rendőröket? –kérdezte Louis.

- MONDOM, HOGY NEKTEK, KUSS VAN! –Apu.

- Apu, hagyjál már békén. Nem akarok veled menni, már felnőttem. 18 vagyok. Nem tudod felfogni? –már sírva ordítottam apuval.

- Kussolsz! –csapott pofon majd kirángatott a házból. A srácok utánam futottak és próbálták leállítani aput, de nem sikerült nekik. Aztán én elordítottam magam, apu pedig leütött, de szó szerint. Én a földre kerültem. Nagyon, nagyon sírtam. Orromból ömleni kezdett a vér. Aztán megláttam Zayn kocsiját aztán már csak annyit láttam, hogy Zayn rászól apura majd Zayn leüti aput. Apu földre került, Zayn pedig hozzám szaladt. Legugolt hozzám és szorosan magához ölelt.

- Zayn! Istenem! Köszönöm! Nagyon, köszönöm! –öleltem magamhoz szorosan miközben sírtam.

- Jól van, nyugi. Nincsen semmi baj. Shhh…-nyugtatott.

- Zayn, apu el akart vinni magával, ha te most nem jössz, már itt sem lennék. –mondtam sírva.

- De nem vitt el. Most már nem lesz semmi bajod. –mondta Zayn.

- Zayn, szeretlek! –néztem Zayn csokibarna szemeibe.

- Én i…-mondta volna ki, de valaki hirtelen leütötte hátulról. Nem hittem a szememnek. Apu volt az.

Louis begurult és leütötte aput. Apu újból a földre került. Én pedig elájultam. Többre már nem is emlékszem.

♫Louis szemszög♫

-Hívjátok a mentőket és a rendőröket. –mondtam a többeiknek.

A lányok már is hivták a mentősöket a srácok pedig a rendőröket. Max. 5 percet kellett várnunk. Vanessa apját el is vitték a rendőrök. A mentősök pedig egyből bevitték Zaynt és Vanessát a kórházba, met mind a ketten elájultak. Én és Niall egyből kocsiba ugrottunk és mentünk a kórházba. A többiek majd a Vanessáék cuccaival jönnek be.

♪Eleanor szemszöge♪

Ezek az események túl gyorsan történtek. Lousiék elmentek a kórházba. Liam és Harry, Zayn cuccait pakolták, Én és Danielle pedig Vanessáét. Nagyon remélem, hogy nem lett semelyiküknek semmi baja.

-Jaj, Eleanor. Remélem nem lett semmi bajuk. –mondta Danielle miközben Vanessa ruháit pakoltuk.

- Én is nagyon remélem. –mondtam.

- Na, menjünk. Szóljunk a srácoknak, hogy kész vagyunk a pakiolással. –mondta Danielle.

- Rendben. –mondtam.

Felkaptuk a sport táskát és kimentünk a szobából.

♫Harry szemszöge♫

Még mindig nem hiszem el. Komolyan megálmodta, azt ami ma vele történt? Ez hihetetlen. Egyszerűen nem tudom el hinni. Pedig ez van. Fura. Nagyon fura egy lány az biztos. Mi Liammel összepakoltuk Zayn cuccait majd lent a földszinten találkozutnk a lányokkal és már indultunk is a kórházba.

♫Niall szemszöge♫

Istenem. Nagyon megijedtem. Régen sem szerettem Vanessa apját, de ezért most még jobban megutáltam. Megérdelmete, hogy kapott Zayntől és Louistól is. Remélem nem lett semmi bajuk Vanessáéknak. Nagyon féltem a húgimat, na meg persze a tesómat is. Ha valami bajuk lesz én esküszüm, hogy megölöm Vanessa apját. Kint ültünk a folyosón. Megláttuk a lányokat és a srácokat is a sok táskával.

-Na, van már valami hír Vanessáról? –kérdezték a lányok.

-Semmi. –rázta a fejét Louis.

- És Zaynről? –kérdeztés a srácok.

- Semmi. –mondtam sóhajtva.

- Jaj, remélem nem lesz semmi baja az én nővérkémnek. Na, meg persze a bátyjámnak –ült le mellém Harry.

- Ennyire aggódsz Vanessáért? –kérdeztem tőle meglepődötten.

- Attól függetlenül, hogy marakodunk még szerethetjük egymást, nem? –Harry,

- Végülis. –mondtam.

- Na, akkor meg kuss. –mondta.

- Jól van. –mondtam.

- Istenem. Már 1 órája itt ülünk és egy rohadr orvos nem jön ki azon vagy azon az ajtón. –járkált fel-alá Louis.

- Ne idegeskedj, Louis. Attól nem lesz jobb. –mondta Eleanor, Louisnak.

- Igaz, igaz. –mondta Louis majd leült.

- Én felhívom Lindseyt, hogy mi történt. –mondta Harry.

- Én pedig Abbyt és az anyját. –modntam.

Elővettem a telefont majd tárcsásztam Jessica számát. Remélem felveszi. Ez az! Felvette.

*Telefonbeszélgetés*

-Igen, tessék? –szólalt meg Jessica.

- Szia. Itt, Niall. –köszöntem.

- Jaj, szia. Mondjad miért hívtál? –kérdezte.

- Vanessa kórházba van. –mondtam.

- Miért mi történt? –hangja hirtelen ijedséggel lett tele.

- Nem rég megjelent nálunk Vanessa apja és hát magával akarta vinni. Mi próbáltuk megállítani, de nem ment. Vanessát egyszer pofont vágta aztán leütötte. Aztán Zayn leütötte Vanessa apját, aztán volt fordítva is, majd Louis leütötte Vanessa apját. Zayn és Vanessa pedig elájultak. Most itt vagyunk a kórházba. Jelenleg még nincs semmi hír. Vanessa apját bevitték a rendőrségre. Róla nem tudok semmit. –meséltem.

- Uram isten. Na, jó. Én megvettem a jegyet Londonba. Estére ott leszek. Küld el SMS-ben a kórház címét, nevét stb… Ígérem sietek. –mondta Jessica.

- Rendben. –mondtam.

- Na, szia. –köszönt.

- Szia. –köszöntem.

Letettem a telefont majd hívtam Abbyt. Abby a második csörrenés után felvette.

*Telefonbeszélgetés-*

-Szia, Niall. –köszönt vidáman.

- Szia, édes. Baj van. –mondtam.

- Mi a baj? Mi történt? –kérdzte.

- Vanessa és Zayn kórházba kerültek. –mondtam.

- Mi történt? –kérdezte. Hangjáról már lehetett következtetni, hogy mindjárt elsírja magát.

- Ne sírj most. Légyszi. –mondtam.

- Elmondod már? –kérdezte.

- A lényeg, hogy megtámadta Vanessa apja Vanessát. Pofon csapta aztán leütötte. Aztán Zaynt is kiütötte. De Vanessa apját bevitték a rendőrségre. Mi pedig most a kórházba vagyunk. –meséltem.

- Istenem. Azaz ember mindig mindent tönkre tesz. Az első repülővel megyünk. –mondta.

- Jól van. Rendben. Lisa is jön? –kérdeztem.

- Persze, még jó hogy. –mondta.

- Oké. –én.

- Jessicának szóltál már? –kérdezte Abby.

- Igen szóltam. Giginek szólj már, mert neki nem tudom a telefon számát. Logant mindjárt hívom. Lindsesyt pedig Harry hívja. –mondtam.

- Oké. Na, megyek intézem a jegyeket a repülőre. Szia, ha van valami értesíts. –mondta.

- Jó, jó. Szia. –köszöntem.

Letettem a telefont majd ugyan igy felhívtam Logant is. Ő is az első géppel utazik ide Londonba. Úgy ahogy Lindsey is. 3 órája várjuk, hogy jöjjön egy orvos. ÉS csoga történt. Kijjött az orvos. Mindenki oda rohant az orvos.

-Jó napot! Van valami hír róluk? –kérdeztük türelmetlenkedve.

- Maguk, Vanessa James és Zayn Malik hozzá tartozói? –kérdezte az orvos.

- Igen, mi vagyunk a legjobb barátai. –mondtuk.

­- Úr isten. Tricáékat nem hívtuk fel. –csapott homlokára Liam. Elő vettem a telefont és félre ment telefonálni.

-Na, szóval. A lány állapota stabil. Szerencsére nem esett semmi baja. Kisebb zúzódásokkal megúszta. Csak egy baj van, hogy eszméletét veszette. De biztosítom önöket, hogy nem sokára felfog kelni. –mondta az orvos.

- Szóval akkor nem is ájult el? –kérdezte Louis.

- Nem. Eszméletét vesztette, ami nem ugyan az. –mondta az orvos.

- Rendben. Értem. És a srác? –kérdezte Harry.

- A srác..hát, hogy modnjam. Ő is eszméletét vesztette, de ő már fel kelt. Egy kis agyrászkódása van, biztos nagy volt az ütés amit kapot. Ő is kisebb zúzódásokkal megúszta. –magyarázta az orvos.

- És be lehet menni valamelyikhez? –kérdeztük.

- Még csak Zaynhez mehetnek be. De kérem ne nagyon zavarják. Menjenekbe inkább kevesen sokszor, mint sokan kevesebbszer. –javasolta.

- Jó, köszönjük. –mondtuk.

Az orvos elment mi pedig megvártuk amig Liam vissza jön.

-Na, itt vagyok. –Liam.

- Rendben. Mit mondtak Tricáék? –kérdezte Louis.

- Most indultak el Bradfordból. Azt mondják estére itt lesznek. De mit mondott az orvos? –kérdezte Liam.

- Azt, hogy Vanessa megúszta pár zúzódással. Eszméleltét vesztette és még nem kelt fel. Zaynnek pedig kisebb agyrászkodása van. Ő is eszméleltét veszette, de ő már fel kelt. Jelenleg csak ő hozzá lehet bemenni. –magyarázta Danielle.

- Értem. És akkor most kimegy be Zaynhez? –kérdezte Liam.

- Én beszeretnék menni. –mondta Louis.

- Oké, akkor megyek még én is. –mondta Liam.

- Mi most maradunk egy kicsit. –mondtam Harryvel együtt.

- Mi is maradunk még. –mondták a lányok.

- Hát, rendben. –mondták a srácok majd benyitottak a kórterembe.(…)