43. Fejezet

"Sziasztok! Meghoztam az új fejezetet! :) Köszönöm azt az egy komit is! Szerintem ez a fejezet borzalmas lett. Próbáltam valahogy formázni a dolgokat, de hát szerintem nem sikerült valami fényesen. De azért remélem nektek tetszeni fog. Gondolom mindenki, aki olvassa a blogom az arra vár, hogy történjen már valami Vanessával és Zaynnel. 

Nem mondok el előre semmit! ;) :D Tudom gonosz vagyok, de hát ez van..!! :D 

Szóval Jó olvasást és komizzatok! 

Puszi: Vivii"

U.í: A komiknak nagyon örülök szóval jöhet sok komi! ;)♥

Jaj és még valami! :D Nagyon, meg köszönném én is az is , aki rajzolta, ha ezt a képet lájkolnátok.

Szerintem nagyon jó lett lett ez a rajz! *-* Nekem nagyon tetszik! 

Szóval sok ennek a lánynak a rajzára!

Link: http://www.facebook.com/photo.php?fbid=498535403536015&set=a.498534783536077.1073741825.311971755525715&type=1&theater 

Előre is nagyon köszönjük! ;)♥ Xx

Mindenki a tv-re koncentrált, mint a kisgyerekek. 

A végén kiderült, hogy maraton van. Juj, de jó!  Na, szóval nagyon hamar eltelt az idő. Hamar este lett. Eleanorék is haza jöttek már. Mivel már este volt ezért elmentem zuhanyozni. Bementem a szobámba, mert nekem szerencsére van külön fürdőm és bementem zuhanyozni. De én hülye elfelejtettem a pizsamámat behozni magammal. És ez mikor jutott az eszembe? Akkor amikor már lezuhanyoztam és épp kerestem a pizsimet. De mivel eleve a szobámba lépek be, ha a fürdőből kijövök, nagy bajom nem lehet. Hisz úgy sincs itt senki. Fogtam, magamra csavartam a törülközőt és kiléptem a fürdőszobából. Amikor is megláttam egy személyt az ágyamon ülve miközben engem nézett.

- Basszus, Zayn! Te meg mit keresel itt? –kérdeztem tőle.

- Megijesztettelek? –kérdezte.

- Áh, nem Zayn. De hogy is. –mondtam ironikusan.

- Jó, ne haragudj. –mondta.

- Semmi baj, de miért jöttél? –kérdeztem.

- Szeretnék veled beszélni. –mondta.

- Jó rendben, de először had öltözzek fel. Rendben? –néztem rá.

- Jó, oké. Akkor majd lent találkozunk. –mondta majd felállt és lement.

Gyorsan felvettem a pizsimet, ami egy XXL-es pólóból és egy rövidnadrágból állt. Felvettem az otthoni papucsomat és lementem a többiekhez a földszintre, de senki nem volt ott. Aztán a kertből meghallottam a nevetéseket. Kimentem és láttam, hogy a tűz körül ülnek és beszélgetnek. Oda mentem és leültem Niall és Eleanor közé.

- Na, hol voltál király lány? –kérdezte Louis.

- Zuhanyozni voltam királyfi. –mondtam.

- Jól van. –mondta.

- Nem éneklünk egyet? –kérdezte Niall.

- De énekeljünk. És énekeljük el Vanessa egyik dalát. –adta az ötletet Harry.

- Szerintem ez nem jó ötlet. –mondtam.

- Szerintem meg igen. Szóval akkor hajrá. –Harry.

Niall és Liam elővették a gitárokat és a dalszövegemet majd énekelni kezdték. Kicsit fura volt az ő hangjukkal ez a dalszöveg, de azért jó volt. A dal végén mindenki megtapsolt. De miért pont engem? Jaj, mert én írtam a dalszöveget. De hülye vagyok! Szóval ezek után csak beszélgettünk és beszélgettünk. Zayn velem szemben ült és éreztem hogy nagyon néz engem, de vajon miért? Aztán amikor rá néztem biccentett a fejével. Ami most azt jelentette, hogy menjünk el beszélgetni. Igen már eléggé ismerem. :D Felálltunk és a kert hátsó része felé kezdtünk sétálni.

*Louis szemszög*

Beszélgetés közben Zayn és Vanessa hirtelen felálltak majd elmentek. Mindenki egymásra nézett majd mindenki vállat vont. Én kicsit gondolkodtam, hogy mi volt ez az előbb. Vajon most fogja elmondani Zayn Vanessának, hogy tetszik neki? Ki tudja! Majd meglátjuk.

- Most hová mentek? –kérdezte Harry.

- Harry kedves, ha annyira érdekel, menj oda és kérdezd meg tőlük! –mondta idegesen El.

- Jól van na. Azért nem kell leszedni a fejemet. –Harry.

- Jó bocsi, csak felidegesített ez a kérdés. –mondta El.

- Amúgy mi a véleményetek Vanessáról? –kérdeztük Eltől és Danitől.

- Szerintem jó fej, aranyos és kedves. Juj, és nagyon szép. –mondta Danielle.

- Szerintem is jó fej, aranyos és kedves. ÉS szép. Biztos jókat lehet vele hülyülni, mert olyannak tűnik, mint ti 5-en csak ő ilyen mix. Mindegyikőtökből van egy kicsi benne. –röhögött már a végén El.

- Téényleg. –röhögött már Danielle is.

- Oké. –mondtuk a srácokkal.

- De amúgy Vanessa és Zayn közt tényleg nincsen semmi? –kérdezte meglepődötten Danielle.

- Tényleg. –mondtuk.

- Azt nem hiszem el. –mondta Dani.

- Pedig hidd el. –Liam.

- Furák. –mondta Dani.

- Nem csak te szerinted. –mondta El.

Épp beszélgettünk, amikor Harry „HÚÚÚÚ”-zni kezdett.

♫Vanessa szemszöge♫

Szóval csendben sétáltunk a kert hátsó felébe. A csöndet végül én törtem meg.

- Na, mit szeretnél? Miért szeretnél velem minél előbb beszélni? –kérdeztem.

Megálltunk és leültünk a hinta ágyra.

- Azért szeretnék minél előbb beszélni, mert nem szeretnélek elveszíteni. –mondta.

- Ezt most nem értem. Miért veszítenél el? –kérdeztem értetlenkedve. Tényleg nem értem miért mondta ezt.

- Ajh, Vanessa! Látom nem érted. –sóhajtott.

- Hát, nem, de úgy viszont megérteném, ha elmagyaráznád, mert néma gyereknek az anyja se érti a szavát. –mondtam.

- Uh, szóval…-kezdett bele. 

Úr isten. Ő most izgul. Mit szeretne mondani, hogy ennyire izgul? Úr isten. Én még ilyennek soha nem láttam.

- Igen? –kérdeztem rá.

- Szóval már régen elszerettem volna neked mondani, de valahogy soha nem mertem, mert féltem, hogy mit fogsz rá reagálni, de aztán rájöttem, hogy ha nem most mondom el, akkor nagyot hibázok. –mondta.

- Jó, de elmondod már végre? –kérdeztem.

- Elmondom. Szóval én..vagy is..nekem..te..t-t-tetszel. Nem is tetszel, mert igazából szerelmes vagyok. Nagyon, nagyon, nagyon szerelmes vagyok beléd. –mondta ki végül.

- Úh, hát ez most váratlanul ért. De még is mi óta? –kérdeztem.

- Emlékszel arra, amikor elvittelek London látványosságaihoz? –kérdezett vissza.

- Igen, emlékszem. –bólintottam.

- Na, hát az óta. De akkor még csak tetszettél. De amióta így több időt töltünk együtt az óta már sokkal, sokkal többet érzek irántad. –mesélte.

- Értem. –csak ennyit tudtam mondani. 

Jelenleg a fejemben annyi minden kavargott, hogy az már fájdalmas. De tényleg.

- És most, akkor te? Te is úgy vagy ahogy én vagy nem? –kérdezte félénken.

Válaszként nem mondtam semmit. Helyette inkább megcsókoltam. Ahogy láttam hirtelenül érte ez az egész, de aztán leesett neki és visszacsókolt. Megmondom őszintén nekem is tetszett és hát a végén már én is szerelmes lettem, de még magamnak sem vallottam be. Ahogy Zayn visszacsókolt egy nagy „Húúú”-zás hallatszott elölről. Először egy embertől majd többtől is. Gondolom látták. Csókunkba véletlenül belenevettem, mert ezek az „Húú”-zások olyanok voltak, mint amikor a tehenek azt a fura hangot adják ki.

- Min nevetsz? –kérdezte Zayn.

- A többieken. Nem hallottad? Amikor „Húúú”-ztak olyan hangjuk volt, mint a teheneknek. –nevettem tovább.

- Úristen, tényleg. Hogy te miket nem veszel észre. –nevetett már Zayn is.

- Ugye.?! –én.

- Visszatérve arra, amiért most mi itt vagyunk..-Zayn.

- Igen, ez azt jelenti, hogy úgy vagyok ahogy te. –mondtam bólogatva.

- Úristen. Azt hittem, hogy majd elküldesz melegebb éghajlatra. –sóhajtott.

- Azért annyira szemét nem vagyok. –nevettem.

- Holnap eljössz velem vacsizni? –kérdezte.

- A parkba? –nevettem el magam.

- Neeeem. Most nem. –mondta nevetve.

- Oké, tőlem mehetünk RANDIZNI. –mondtam.

- Oké. Akkor majd holnap este mondjuk jó neked a fél 7? –kérdezte.

- Most ezt te komolyan kérdezed Zayn? Ma beszéltük, hogy ma semelyikünknek sincs dolga. –nevettem.

- Juj, tényleg. –csapott homlokára.

- Istenem. –forgattam szemeimet majd felálltam és elindultam a többiekhez.

- Hé, mi az, hogy istenem? Nem felejthetek el semmit sem? –kérdezte miközben utánam futott.

- Végül is de. Hisz, csoda lenne, ha a nagy egod mellett megjegyeznél bár mit is. –mondtam nevetve majd futni kezdtem.

- Na, ez most fájt. –mondta majd utánam futott.

Épp oda értem a többiekhez amikor is azt éreztem hogy valaki hátulról felemel majd megpörget és letesz. Nem szédültem el, áh nem de hogy is.

- Úh, basszus. Elszédültem. –nevettem el magam.

- Megérdemelted. –nevetett Zayn.

- Am..gyerekek? –Louis.

- Hm..-fordultunk Louis felé.

- Ti most? –kérdezte Louis.

Mi egymásra néztünk Zaynnel majd ránéztünk Louisra és mosolyogtunk.

-Tényleg? –kérdezte mosolyogva Louis.

- Igen. –mondtuk.

- Na, ne már. –hitetlenkedett Liam.

- De, de már. –Zayn.

- De jóó! –örvendtek a lányok.

- Én megmondtam! –mutatott magára Harry.

- Vigyázni a húgomra, oké? –nézett komoly fejjel Niall, Zaynre.

- Rendben. –mondta.

- ÉS mikor mentek randizni? –kérdezte El.

- Holnap. –mondtuk.

- Okéka. –mondta El.

- De én viszont megyek aludni. –mondtam.

- Jaj, na ne már. –Louis.

- Jaj, Louis. Nagyon fáradt vagyok. Muszáj aludnom. –mondtam.

- Jó, oké. –mondta.

- Na, sziasztok. –köszöntem.

- Szia, Vanessa. Jó éjt! –köszöntek el.

Bementem a házba aztán fel az emeletre a szobámba. Befeküdtem az ágyba bekapcsoltam a laptopomat, bejelentkeztem Facebookra írtam anyának, Logannek, Abbynek, Lindseynek, Giginek hogy majd holnap beszélek velük, majd kijelentkeztem aztán a laptopot is kikapcsoltam. Magamra húztam a takarót, oldalamra feküdtem és próbáltam elaludni. Épp elaludtam VOLNA, amikor is valaki kinyitotta a szobám ajtaját. (…)