32. Fejezet

"Szép napot mindenkinek! :) Meghoztam a kövi fejezetet! Tanulás előtt gyorsan megírtam nektek a fejezetet! :D Lehet, hogy kicsit olyannak fog tűnni, mint ha össze lenne csapva! :/ Pedig nem! :D Na, de inkább nem szaporítom tovább szót! Remélem mindenkinek tetszeni fog! Jó olvasását és komizzatok! ;)♥ Puszi: Vivii"

Amikor pont a fiúk jöttek hozzánk, Niallel együtt.

-Sziasztok! –köszöntek a srácok.

-Helló. –köszöntünk vissza.

-Hova, hova ilyenkor? –kérdezte tőlünk Louis.

-Őm. Izé. Moziba megyünk. –Zayn.

-Óh, szóval moziba mentek. –Harry.

-Igen. Moziba. –bólogattam.

-Akkor most randizni mentek? –Louis.

-Ez nem egy randi! –vágtuk rá egyszerre Zaynnel.

-Oké, oké. Azért nem kell leharapni a fejemet. –Louis.

-Jól van, bocsi. –én.

-Na, jó én bemegyek. Jó mozizást. –rázott le minket Niall.

-Oké, menj csak. Neked meg sok szerencsét. –mondtuk Zaynnel.

Erre a többiek furán néztek.

-Na, jó. Szentem mi menjünk, mert lekéssük a filmet. –nézett rám Zayn.

-Ja. Úgyhogy, mi megyünk is. Sziasztok! –köszöntünk el a srácoktól.

-Sziasztok! Jó szórakozást. –kiáltották utánunk.

A fiúk bementek a házba mi pedig a kocsihoz sétáltunk. Beszálltunk a kocsiba, majd abban a szent pillanatban Zayn rá taposott a gázra és már mentünk is. Mit ne mondjak nem ment olyan lassan. Hamar oda értünk. Rá néztem a telefonomra és még csak 36 volt. Huh, még van majdnem 10 percünk. Kiszálltunk a kocsiból bementünk a plázába, felmentünk a 3. emeletre, és besiettünk a moziba. Megvettük a popcoronokat és az üdítőt, meg ami kellett még és rohantunk a mozi terembe. Ahogy beültünk a film vászon elé akkor kezdődött el a film.

-Azta. De nagy szerencsénk volt. –néztem Zaynre.

-A francba el kellett volna mennem WC-re. Kikísérsz? –nézett rám Zayn.

-Ah, azt már nem. Örülök, hogy beértünk. –mondtam.

-Jaj, nyugi. Csak vicceltem. –nevetett Zayn. 

-Haha…- én.

-Na, maradj csöndben. Nézem a filmet. –Zayn.

-Jól van, na. –mondtam. És én is nézni kezdtem a filmet.

* Abby szemszöge*

Ahogy Vanessáék kiléptek az ajtón, rá pár percre meg is jelent Niall majd utána a srácok.

-Hali! –lépett be az ajtón Niall.

-Szia! –köszöntünk Lindseyvel. De persze még mindig a hajamat csinálta. Olyan nehéz ezt megcsinálni? :/ Habár.. Lehet.

-Sziasztok, Csajok! –jöttek be a srácok.

-Hali! –Lindsey.

-Sziasztok! –köszöntem a srácoknak.

A fiúk leültek Niall mellé a kanapéra és nézni kezdték, ahogy Lindsey szarakodik a hajammal. :D De nem sokára sikerült is.

-Na, tessék! Kész van! Remélem, tetszik. – sóhajtott fel Lindsey.

-Köszi. –mondtam majd felálltam a székről és oda álltam a tükörhöz, hogy megnézzem a hajamat.

-Nagyon jó. Köszi még egyszer. –öleltem át Lindseyt.

-Mikor mentek? –kérdezte Lindsey.

-Ki megy, hová? –néztek a fiúk értetlenkedve.

-Ti nem is tudtátok? –kérdezte a srácoktól Lindsey. A fiúk csak rázták a fejüket, azzal jelezve, hogy nem tudják.

-Abby és Niall megy vacsizni. –Lindsey.

-Áh, vacsizni. Értem én. –Louis.

-Na, szóval mikor is mentek? –tért vissza a kérdéshez és Niallre nézett.

-Hát szentem már mehetünk. Nem? –nézett rám Niall.

-Tőlem mehetünk. –vontam vállat.

-De akkor várj, mert fel kell vennem a kabátomat és utána mehetünk. Oké? –én.

-Rendben. –Niall.

Gyorsan felszaladtam a szobámba és kivettem egy kicsit vastag kardigánt, ami illik a szetthez. Felvettem a kardigánt magamra raktam a táskát és már indultam is lefele.

-Na, itt is vagyok. Mehetünk is. –mondtam Niallre nézve.

-Csini, csini. –mosolygott rám Niall.

-Őm. Köszi. –mosolyodtam el.

-Na, akkor mi mentünk. Majd jövünk valamikor. –mondtuk Niallel.

-Rendben. Jó szórakozást nektek. Sziasztok! –köszöntek a többiek.

-Köszi. Nektek is. Helló! –köszöntünk el mi is majd bezártuk az ajtót és elindultunk a kocsi felé. Beszálltunk a kocsiba és egyből el is indultunk.

-Na, elmondod, hogy hová megyünk? –néztem Niallre.

-A-a. –rázta a fejét Niall.

-Hát, oké. –hagytam ennyibe a dolgot.

Jó sokáig mentünk és mentünk, mentünk. Út közben sokat beszélgettünk és hülyéskedtünk. Jól elvoltunk tényleg. Niallel tök jól el vagyok. Mondtam már, hogy marhára hasonlít a barátnőmre, Vanessára? Mert nem rémlik, hogy mondtam volna…

* Lindsey szemszöge*

-Na, srácok! Abbyék is elmentek, Vanesszáék is elmentek. Mit csináljunk? –tértem a lényeghez.

-Nem tudom. –rázta a fejét Liam.

-Dettó. –csatlakozott Harry.

-Lindsey? –nézett rám Liam.

-Én sem tudom. –ráztam meg a fejemet.

-Mi lenne, ha filmet néznénk? –javasolta Louis.

-Jó, oké én benne vagyok. –mondtam.

Szerencsére mindenki belement, hogy filmezzünk. De aztán veszekedés lett belőlle…

-De ÉN a ToyStory 3-at szeretném MEGNÉZNI. –hangsúlyozta ki az ’én’-t és a ’megnézni’ szót Liam.

-De én meg nem akarok rajz filmet nézni, mert én most akció filmet szeretnék nézni. –Louis.

-Én meg horrort szeretnék nézni. –Harry.

-Na, jó nekem elegem van. tudjátok mit? Nézzünk akció filmet…- mondani szerettem volna tovább, de Louis félbe szakított.

-Ez az! Akció filmet nézünk. –örvendezett Louis.

De, nem azt amire gondolsz!–fejeztem be mondatomat.

Szerencsére mindegyik fiú benne volt. Míg én a popcornt pattogtattam, addig a fiúk kiválasztottak egy akció filmet. Kipattogtattam a két csomag popcornt és bementem a tálakkal a nappaliba. Leültünk mindannyian, de nem mindenki tudod elférni a kanapén. Ezért Louis és Liam szó szerint egymáson feküdve, Én a fotelban ’ülve’, Harry pedig a kettesen heverészve nézte a filmet...

*Vanessa szemszöge*

-Jaj, ne már vége lett filmnek. – mondtam szomorúan.

-Ha szeretnéd megnézhetjük még egyszer is. –nézett rám.

-Nem kösz. –fordultam felé.

Felálltunk a ülő helyről, majd mindannyian kijöttünk a mozi teremből.

-Na, és most mit csinálunk? –néztem Zaynre.

-Amikor jöttünk fel a moziba, elmentünk egy cukrászda mellett. Mi lenne, ha elmennénk oda? –vetette fel az ötletet Zayn.

-Nekem bejön, mehetünk. –bólintottam egyet és elindultunk a cukrászda felé. Oda sétáltunk a cukrászdához és még az volt a szerencsénk, hogy most később zártak a kelleténél. :D Oda mentünk a sütis pulthoz és annyi süti volt ott, hogy nem tudtam választani. Rám jött a szar pánik roham. Már qvára elegem van belőle, hogy mindig rám jön ez a szar pánik roham. :@ Gyorsan leültem egy közeli székre, majd szóltam Zaynnek, hogy vegyen nekem egy ásványvizet. Zayn pár percen belül hozta is a vizet.

-Tessék. –nyújtotta a vizet.

-Köszönöm. -vettem el a vizet.

-Minden rendben? –kérdezte és leült a mellettem lévő székre.

-Megint rám jött az a szar pánik roham. –mondtam.

-Ja, értem. –Zayn.

-Milyen sütit hozzak neked? –állt fel mellőlem Zayn.

-Nem tudom. Amit te szeretsz. –mosolyogtam rá.

-Oké. –mondta majd el is tűnt.

Nem sokára vissza is jött.

-Tessék. –rakta elém a tányért, amin egy csokis torta volt.

-Jaj, köszi. Ez a kedvencem. –néztem rá mosolyogva.

-Gondoltam. –mosolygott.

Leült ő is velem szemben majd beszélgetni kezdtünk.

-Na, milyen volt a film? –kérdeztem. Tényleg kíváncsi voltam rá, hogy hogy tetszett neki a film, hisz én ajánlottam a filmet.

-Nekem nagyon tetszett, de láttam neked is nagyon bejött a film. –mosolygott.

-Igeeen. –nevettem fel.

-Kérdezhetek valamit? –Zayn.

-Persze. –én.

-Az angol és magyar nyelven kívül tudsz más nyelven is beszélni? –tette fel a kérdést Zayn.

-Igen, tudok. –én.

-És milyen nyelven tudsz még beszélni? –Zayn.

-Hát, tudok Franciául, Spanyolul és Arabul. –válaszoltam.

-És mindegyiket anya nyelvi szinten tudod beszélni? –Zayn.

-Igen. –bólogattam.

-De várj! Milyen nyelveket mondtál? –Zayn.

-Francia, Spanyol, Arab. –soroltam el újból.

-Arabul? –lepődött meg.

-Igen. –én.

-Akkor mi tudunk beszélgetni. –mosolyodott el.

-Jaj, tényleg. –jutott eszembe.

-És ráadásul Harryvel is tudsz beszélni, mert ő is anya nyelvi szinten tud beszélni Franciául, mint te. –Zayn.

-Igen. Tudom. Tök jó. –én.

-És az Arab nyelvet ki tanította neked? –Zayn.

-A bátyám haverja, mert ő is Arab. – mondtam.

-Áh, értem. És Spanyol? –Zayn.

-Anyukám barátnője spanyol tanár. -én.

-Na és a francia? –nevetett fel Zayn.

-Jaj. A franciát az nekem tanulnom kellett a gimnáziumban, mivel már az angolt anya nyelvi szinten tudtam beszélni. –meséltem.

-Oké. –Zayn.

Sokáig így beszélgettünk….

*Abby szemszöge*

-Elárulod, hogy hová megyünk vacsizni? –néztem Niallre.

-Nem, nem. Az titok. –rázta a fejét.

-Jaj, ne már. Légyszi Niall. –kérleltem.

-Nem. –Niall.

-Akkor jól van. – ’durciztam’ be.

-Mindjárt ott vagyunk. Bírd ki. –Niall.

-Jól van. Na. –mondtam.

Oda értünk az étteremhez és nem hittem a szememnek. Ez az az étterem, ahová el szerettem volna jönni. Nagyon puccos egy hely, az biztos. Ezért nem szeretet volna eljönni velem Vanessa. Kiszálltunk a kocsiból majd bementünk az étterembe és a foglalt asztalhoz mentünk és leültünk.

-Úr isten, Niall. Annyira örülök, hogy ide hoztál. Köszönöm. –mondtam széles mosollyal Niallnek.

-Semmiség. Örülök neki, hogy tetszik. –mosolyogott.

A pincér épp hogy oda ért hozzánk Niall már sorolni akarta, hogy milyen kaját kér.

-Őm. Niall! Még csak az italok kell kikérni. –mosolyogtam rá.

-Ja. Akkor kérnénk szépen egy Colát. –nevetve nézett a pincérre.

-Én pedig ásványvizet kérnék. –mondtam a pincérnek.

-Rendben. Már is hozom. –ezzel a pincér el is tűnt.

-Miért nem szóltál előbb, hogy ne kérjek kaját? –nézett rám Niall.

-Mert én azt gondoltam, hogy nem fogod egyből a kajákat kérni? –kérdeztem tárt karokkal.

-Jól van, bocsi. –Niall.

-Semmi baj. –mosolyogtam Niallre.

-És amúgy milyen kaját kérsz? –Niall.

-Nem tudom még. –mondtam nevetve.

-De gondolom, neked nem kell gondolkodni. Ugye? –kérdeztem.

-Hát, az igazat megvallva… Nekem nem kell gondolkodnom. –nevetett Niall.

-Ki gondolta volna. –én.

-Hát, te. –mutatott rám.

-Na, jó. Inkább ne a kajáról beszélgessünk. –Niall.

-Oké, akkor miről? –kérdeztem.

-Mesélj magadról. –Niall.

-Mit szeretnél megtudni rólam? –én.

-Hm.. Hát mondjuk… Te inkább lányos lány vagy, vagy inkább fiús lány? –Niall.

-Az attól függ, hogy nálad mi a lányos lány és a fiús lány. –én.

-A fiús lány az nálam olyan, mint Vanessa. A lányos lány pedig Vanessánál lányosabb. Remélem érted. –Niall.

-Ja, igen értem. Akkor én lányos lány vagyok. –én.

-És mi a kedvenc színed? –Niall.

-Rózsaszín, piros, narancs sárga, mályva szín, világos lila, ciklámen, baba rózsaszín, baba kék, krém szín, fekete, fehér, és még sorolhatnám. –én.

-És jobb itt Londonban, mint Magyar országon? –kérdezte Niall.

-Őszintén szólva egy kicsit jobb. Habár néha honvágyam van, de az szerencsére nálam hamar elmúlik. –magyaráztam.

-És amúgy hobbid van? –érdeklődött.

-Van. A modellkedés. Szeretem, ha fotóznak, de csak akkor, ha tudok róla. Ha nem tudom, hogy épp fotózni szeretnének engem, akkor mérges leszek. –én.

-És már dolgoztál modellként? –Niall.

-Nem, még nem. –ráztam a fejem.

-Van már fotósod? –Niall.

-Igen van. –mosolyogtam.

-És ki az? – Nialler.

-A drága Vanessa James. –én.

-Tényleg? –kerekedtek ki a szemei.

-Nem. Kamuzok. A Micimackó a fotósom. –forgattam szemeim.

-Jól van, na. Nem is tudtam, hogy Vanessa fotós. –Niall.

-Hát inkább csak hobbi. –mondtam.

-És a modellkedésen kívül van még hobbid? –Niall.

-Nincsen. Habár én is szeretek fotózni, de nem nevezem annak magam, mint Vanessa. Meg hát ő azért már fejlettebb ebben az ügyben. – magyaráztam.

-Értem. Akkor számodra csak a modellkedés a hobbi. És amúgy milyen nyelveken tudsz beszélni? –Niall.

-Az angol és a magyar. Ennyi. –én.

Jaj, e közbe már meghozták a vizet és a Colát is , meg az ételeket is. Mi előtt el nem felejtem. Beszélgetés közben megettük még a desszertet is majd Niall fizetett és eljöttünk az étteremből. Mivel még nem volt annyira sötét ezért elmentünk sétálni.(…)