34. Fejezet

"Helló! Itt a dupla fejezet utolsója.! :) Remélem tetszeni fog mindenkinek! Puszi: Vivii" 

*Abby szemszöge*

Amikor az utcán sétáltunk észrevettünk egy parkot. Nagy volt és szép. Elsétáltunk a parkig majd a parkban sétáltunk. Sokat sétáltunk. Talán ilyen sokat még életemben nem sétáltam. :D Nagyon sokat beszélgettem Niallel. Nagyon sok mindent megtudtam róla. Mivel Niallről van szó, megmondom, őszintén nekem tetszik.. Nem is kicsit. Csak attól félek, hogy Niall nem úgy érez irántam, ahogy én ő iránta. Remélem, értitek. :))

Nagyon jól érzem magam Niallel. Régebben nem beszélgettem vele olyan sokat. Néha amikor közelében voltam/vagyok akkor mindig valami fura érzés tölt/töltött el. Nem tudom miért. De néha már kicsit idegesít. Visszatérve a sétára a parkban…

-Mikor fogunk haza menni? –néztem Niallre miközben sétáltunk egymás mellett.

-Miért? Nem érzed jól magad? –kérdezte Niall.

-Csak kérdeztem. És de nagyon is jól érzem magam. –bólogatva mosolyogtam.

-Örülök neki. –Niall.

Már egy ideje sétálgattunk, de aztán mind a ketten kifáradtunk a sétálásban. Tudni illik rólam, hogy nem nagyon szeret sétálgatni hosszú ideig. Akkor inkább futok, mint hogy sétáljak. Fura, mi?

Leültünk egy padra megpihenni majd sétáltunk tovább. Épp amikor sétáltunk az egyik fa felé, minél közelebb mentünk annál jobban és tisztábban lehetett hallani a személyek hangját. Nem nagyon ismertük fel a két személyt a hangjukról, de ahogy közelebb értünk, megláttuk az arcukat a parkban lévő lámpaoszlop fényének köszönhetően.

-Vanessa?! –léptem eléjük.

-Zayn?! –követte példámat Niall.

-Abby?! –Vanessa.

-Niall?! –Zayn.

-Ti meg mit kerestek itt? –kérdeztük egyszerre mind a négyen.

*Vanessa szemszöge*

-Őm. Először mondjátok ti. –mutattunk Zaynnel, Abbyékre.

-Nem, nem. Ti mondjátok. –mondták Niallék.

-Hát, oké. Szóval az úgy volt, hogy mivel már zárt a pláza eljöttünk a parkba sétálni. Ennyi. –meséltem a rövid sztorit.

-És ti? –Zayn.

-Mi eljöttünk az étteremből és mivel még nem volt olyan sötét, mint most –mutatott az égre.

-Ezért sétálni kezdtünk és hát észre vettük, hogy itt van a park…a többi meg ugyan az. –mesélte Abby.

-Nem ültök le? –Zayn.

-Nem köszi. Nem akarunk zavarni. –Niall.

-Miért zavarnátok? –kérdeztük egyszerre Zaynnel.

-Hát még is csak egy randin vagytok. –Niall.

-Ez nem randi. –vágtuk rá egyszerre Zaynnel.

-Oké, oké. Nem kell leharapni a fejem. –Niall.

-Na, akkor leültök vagy nem? –néztem fel rájuk.

-Ja, persze. –Niall.

Abbyék leültek közénk és sztorizgattunk. Már jó késő lehetett az biztos. Elő vettem a telefonom, hogy megnézzem mennyi az idő. Hát tényleg késő volt már.

-Mennyi az idő? –nézett rám kérdően Niall.

-10 óra múlt. –mondtam.

-Nem megyünk? –Zayn.

-De szerintem is menni kéne. –álltam fel a fűről.

-Hát, akkor menjünk. –Abby.

Felálltak a többiek is majd elindultunk hazafelé. Ahogy mondtam szerencsére közel van a park a házunkhoz, így simán haza tudtunk sétálni. Az utca végében lévő ház volt a mi kis csajos házunk. Imádom. Láttuk, hogy nincs felkapcsolva a lámpa a nappaliban, erről tudtam azt levonni, hogy már mindenki alszik. És hogy miért mondtam azt, hogy mindenki? Azért mert tuti, hogy a srácok is itt maradtak. Miközben a ház felé sétáltunk még mindig nyomtuk a dumát.

-Itt aludtok? –kérdezte Abby a srácoktól.

-Hát… -néztek egymásra a fiúk.

-Na, légyszí. Tuti, hogy a többiek is itt aludnak. Na? –néztem rájuk kérlelően.

-Na, jól van. –Niall.

Oda értünk a házhoz gyorsan kinyitottam és bementünk a házba halkan és csöndesen. Szerencsére senki nem kelt fel… ADDIG amíg Abby meg nem csúszott a lépcsőn. Ő rá esett Niallre. Niall meglökött engem én pedig egyenesen Zaynnen landoltam. Hát ez király. -.-’ senki nem bírt felállni. Mind a négyen röhögni kezdtünk. Nagy nehezen, de sikerült felállnunk. Felmentünk mindannyian az emeletre. És hát nem aludt még senki. Mindannyian kint voltak a teraszon. Abby bement át öltözni a szobájába, Niall wc-re ment, mi pedig Zaynnel kimentünk a többiekhez a teraszra.

-Óh, kit látnak szemeim. –Louis.

-Sziasztok. –huppantam le Lindsey mellé és köszönés képpen megöleltem az én húgomat.

-Hello. –köszönt Zayn is majd leült a srácok közé.

-Niallék? Merre? –Liam.

-Niall wc-n van, Abby pedig átöltözik. –soroltam.

-Mit néztetek a moziban? –Harry.

-Step Up 4. –mondtuk egyszerre Zayn.

-Juj, azt mondják, hogy az tök jó film. –Harry.

-És milyen igaz. –bólogatott Zayn.

-Mondtam én, hogy jó lesz a film. –kacsintottam Zaynre.

Megérkeztek Abbyék is. A srácok őket is kikérdezték. Majd mivel mindannyian fáradtak voltunk mindenki elment aludni. A srácok maradtak a ’saját’ szobájukban. Mindenki elköszönt mindenkitől és mentünk aludni. Bementem a szobámba és mivel már nem nagyon volt kedvem lefürödni ezért úgy döntöttem, hogy majd reggel lefürdök. Így átöltöztem és felvettem a pamut rövid nadrágomat, meg a fehér trikómat. Lefekvés előtt még gyorsan megmostam a fogam majd a laptoppal együtt befeküdtem az ágyba. Felmentem facebookra és twittere. Nem volt semmi érdekes. Lecsuktam a laptopomat és félre raktam. Magamra húztam a takarót és bekapcsoltam a tv-t és addig néztem amíg el nem aludtam. Arra riadtam fel, hogy valaki kopog az szobám ajtaján. (...)