"Sziasztok! Meg is hoztam az új fejezetet! Remélem tetszeni fog mindenkinek! ;) Jó olvasást és komizzatok! :))♥
Jaj, még mi előtt el nem felejtem!! Nagy nehezen, de rá vettem magam arra, hogy jelentkezzek egy blog versenyre..és hát jelentkeztem, ami nálam nagy dolog! :D Szóval nagyon megköszönném, ha lájkolnátok a képet! :)) És ha szeretnétek még meg is oszthatjátok! Na szóval tényleg nagyon, de nagyon, nagyon megköszönném nektek! :D♥
Puszi: Vivii"
-Hát sok
minden történt –én
-Na, mesélj. Most rá érek. –anyu.
-Csoda, hogy rá érsz. Hogy-hogy? –én.
-Kaptam 3 nap szabadságot. –anyu.
-Az jó. –én.
-Na, inkább mesélj már. Mizu a
lányokkal? –anyu.
-Lis és David jól vannak, úgy ahogy
Abbyék is. –én.
-Örülök neki. Várj! Abbyék?! Ezt hogy
érted? –anyu.
-Ja, őm..izé. Abby és Niall
összejöttek. –én.
-Tényleg?! Úr isten! Ez tök jó. –anyu.
-De ezt légyszi ne mond el senkinek.
Még Logannek se! Rendben?-én.
-Oké, oké. Értettem. –anyu.
-Ja, és Lindsey is jól van. Tudod ő az
a másik szőke hajú lány. -én.
-Igen, igen. Tudom. És te hogy vagy?
–én.
-Jól vagyok, köszi. Néha hiányzik Magyarország.
Ti meg nem néha, ha nem MINDIG hiányoztok. –én.
-Te is nekem, kincsem. Barátod van
már? –anyu.
-Anyu! –én.
-Most mi van?! –anyu.
-Semmi. Amúgy még nincs. –én.
-És mi van Zaynnel? –anyu.
-Anyu. Mi nem járunk. –én.
-De te szeretnéd mi? –Logan.
-Na, már te is bejöttél a képbe, te
szúnyog? –én.
-Micsoda kedvesség. Szeretlek, Ego.
–Logan.
-Én meg nem.. Haha! –én.
-Ez most nem volt szép. –Logan.
-Jól van. Bocsi. –én.
-Semmi baj. Megbocsizok. –Logan.
-Akkor jó. –én.
-Na, de most nekem mennem kell, mert a
srácok várnak. Sziasztok, és puszi Ego. –Logan.
-Szia, Logan. Puszi. –én.
-Na, akkor mi is van Zaynnel? –anyu.
-Semmi. Csak barátok vagyunk és kész,
de sokan azt hiszik, vagy is inkább a kis ’családom’, hogy mi járunk, azért
mert sokat lógunk, vagyunk együtt. –én.
-Értem. Holnap mit csináltok? –anyu.
-Holnap megyünk bútorokat venni a
fiúkkal meg a lányokkal. –én.
-Miért vesztek bútort? –anyu.
-Jaj, tényleg nem is mondtam. Abby,
én, Lindsey és az 5 srác egy házba költözünk. –én.
-Hát, oké. Nem lesz kicsit húzós öt
sráccal lakni majd? –anyu.
-Szerintem nem. –én.
-Okéé. És mikor költöztök be? –anyu.
-Remélhetőleg holnap után. –én.
-De a fiúknak nincs külön házuk vagy
lakásuk? Mert én úgy tudtam, hogy az 1D ’birodalom’ az csak ilyen összejövő
hely, vagy micsoda. Érted nem? –anyu.
-De van. Csak a rajongók arra is
rájöttek, hogy a házaik, ahol laknak, hogy hol van. Úgy, mint a 1D
’birodalom’-ra. Ezért költöznek ők is velünk. –én.
-Jaaa, értem. –anyu.
-És ti mit csináltok, holnap? –én.
-Holnap én megyek vásárolni, Logan
dolgozni megy. Szokásos. –anyu.
-Értem. –én.
Miközben beszélgettem anyuval, a
srácok kiabálva kerestek engem. Milyen figyelmesek, hogy kb. fél óra múlva
kezdenek keresni. :D pár percre rá berontottak mind az öten a szobámba.
Ordítva. Ismétlem. ORDÍTVA.
-VANESSA! –mondták kórusban.
-Várj csak, anyu. Most bemutatom őket.
–én.
-Rendben. Várok. –anyu.
Intettem a fiúknak, hogy jöjjenek az
ágyhoz. Oda jöttek és mind az öten kényelembe helyezték magukat az ágyban.
-Na, szóval. Anyu ő itt…-én.
-Ő itt Liam Payne, Louis Tomlinson,
Harry Styles és Zayn Malik. –anyu.
-Te ezt honnan tudod? –én.
-Volt kitől hallanom elég sokszor.
–anyu.
-Hé, én kimaradtam. –Niall.
-Jaj, téged kis korod óta ismerlek,
Nialler. –anyu.
-Az igaz. –Niall.
-Csókolom, Mrs. James. –Louis, Liam,
Zayn, Harry.
Sziasztok, srácok. De inkább
tegezzetek, mert, ha magánzótok akkor öregnek érzem magam. –anyu.
-Akkor szia! –srácok.
-Jessica! –Niall.
-Igen? –anyu.
Tudnál nekem küldeni azt a magyar
csokit? –Niall.
-Niall vagy 50 féle magyar csoki van.
–én.
-Azt a zöldet. –Niall.
-Jaj, a sport szeletre gondolsz? –én.
-Igen. –Niall.
-Oké. Küldök. Más kívánság? –anyu.
-Igen. TÚRÓ RUDIT mindenféleképpen,
mert már rég ettem olyat. –én.
-Még valamit? –anyu.
-Balatont! –én, Niall.
-Rendben. –anyu.
-Köszi. –én, Niall.
-Hallom, jársz a húgod, húgával,
Niall. –anyu.
-Tessék? –Niall.
-Jaj, ő Abbyre gondolt. Mert én vagyok
a te ’húgod’, az én ’húgom’ meg Abby. –én.
-Ja, értem. És igen. Jól hallottad.
Együtt vagyunk. –Niall.
Még beszélgettünk anyuval. A srácok
kiszédítették anyut a sok hülyeségeikkel. Szegény anyu. Most jól megkapta. Kár,
hogy most nem volt itt Logan. Úr isten mi lett volna itt. Áh, nem is szeretném
tudni. Elköszöntünk anyutól és visszamentünk mindannyian a nappaliba. A többiek
még mindig azt a filmet nézték. Ilyen hosszú ez a film? Ki tudja!
-Úr isten! Ti még mindig ezt a….-
mondani akartam volna tovább, de aztán észrevettem, hogy tök fölösleges lenne
beszélnem, mert ugyan is lányok bealudtak.
-Na, most mit csináljunk? –néztem a
srácokra.
-Nem tudjuk. –vontak vállat.
-Mennyi az idő? –Liam.
-Őm. Még csak 5 óra van. –Harry.
-Mi lenne, ha elmennénk sétálni?
–nézett rám Zayn.
-A parkba. – néztem én is mosolyogva
Zaynre. Elnevettük magunkat, mivel, hogy mi, ha elindulunk sétálni mindig a
parkba lyukadunk ki.
-Hát, oké. –Niall.
-Akkor én felmegyek, átöltözök és
mehetünk sétálni. Oké? –én.
-Oké. –bólintottak.
Felmentem és gyorsan át öltöztem.
Én:
Hajamat kiengedve hagytam. Ahogy
felöltöztem és felvettem a cipőmet egyből szaladtam lefele. Gyorsan írtam egy
cetlire, hogy értesítsem a lányokat. A srácok is felvették addigra a cipőjüket
és már indultunk is a parkba. Én elől mentem, mellettem pedig Niall. Jól
kifaggattam Abbyvel kapcsolatban. Épp mesélt valamit, amikor oda jött hozzánk
Zayn. Niall egyből hátra sétált a srácokhoz. De én ezt nem értem. A fiúk is
miért vannak hátul? Miért nem jönnek előre? Ezt már csak ők tudják.
-Szia. –Zayn.
-Szia. Mizus? –kérdeztem.
-Semmi különös. –felelt.
-Am..miért mondtad azt, hogy menjünk
sétálni? –néztem Zaynre.
-Mert gondoltam, hogy egyből a park
fog eszedbe jutni. –mosolygott.
-Te ennyire ismersz? –nevettem.
-Valószínű. –nevetett.
-Anyukád tök jó fej. Olyan fiatalos.
–Zayn.
-Hát, igen. –sóhajtottam.
-És ez baj? –kérdezte Zayn.
-A fején találtad a szöget. –mondtam.
-De miért? –Zayn.
-Néha túlzásba viszi a dolgokat. –én.
-Miért mit csinált? –Zayn.
-Hát volt olyan, hogy a barátnőm
szülinapját ünnepeltük és anyu meg Abby anyukája mivel fiatalnak hiszik
magukat, erőszakosan el kellett vinnünk magunkkal őket bulizni. És hát ne tud
meg miket csináltak. –meséltem.
-Áh, gáz volt mi? –nevetett Zayn.
-Nem is kicsit. –én.
-Szegény, Vanessa. –ölelt meg nevetve
Zayn.
-Haha..nagyon vicces, te egoista. –nyújtottam
ki rá a nyelvem.
-Megfogom. –Zayn.
-Nem mered. –én.
-Dehogy nem. –Zayn.
-Zayn, ehngehd ejl a nyehjvemeht. –én.
-Csak akkor, ha többet nem mondom azt
nekem, hogy ego. –nevetett Zayn.
-Ohké. –én.
-Zayn elengedte a nyelvem és a karjába
bokszoltam, hogy valahogy kiegyenlítsem az állást. :D
*Louis szemszöge*
Niall elől ment Vanessával. Nagyon
bele voltak mélyülve a beszélgetésbe. Liam, Zayn, Harry és Én pedig hátul
sétáltunk.
-Mit szóltok hozzá, hogy három lánnyal
fogunk holnap utántól együtt lakni? –kérdeztem a srácoktól.
-Én személy szerint örülök neki. –Harry.
-Abbyre ne is gondolj. –nézett rá
Liam.
-Nem is rá gondoltam. –Harry.
-Vanessára se gondolj. –szólt rá Zayn.
Erre mindannyian furán néztek Zaynre.
Csak én nem, de azért mert én tudtam róla.
-Miért? Neki van barátja? –Harry.
-Nem, nincsen. –Zayn.
-Akkor? –Harry.
-Semmi, semmi. –legyintett Zayn.
-De amúgy nem rá gondoltam. –Harry.
Rá néztem Zaynre, aki egy sóhajtással
jelezte, hogy megnyugodott.
-Akkor, kire? –kérdeztük egyszerre.
-Én Lindseyre gondoltam. –mondta
Harry.
Nem számítottam erre, névre. Én azt
hittem, hogy Vanessára gondol, de komolyan mondom. Aztán azt vettük észre, hogy
Zayn eltűnt mellőlünk.
-Ezt meg hová tűnt? –nézett körül
Liam.
-Én nem tudom. –vont vállat Harry.
Körül néztem, hogy hol lehet és
megláttam, hogy Vanessáékhoz megy.
-Áh, én tudom, hova tűnt. –én,
-Na? –Liam.
-Ott van. –mutattam Vanessáék felé.
Ahogy Zayn oda ért, Niall már jött is
oda hozzánk.
-Na, mi van? Miért jöttél hátra?
–kérdezte Liam.
-Had legyenek együtt. –mosolygott
Niall. Vajon ő is tudja, hogy mi van?
-Amúgy Zaynnek tuti, hogy bejön a
’nővérkém’. –mondta Harry.
-Honnan tudod, te ezt? –Niall.
-Onnan, hogy….-elmesélte Harry az
egészet elölről a végéig..
-Attól függetlenül, hogy próbálja
megvédeni az nem azt, jeleni, hogy be is jön neki. –Niall.
-Akkor miért hagytad őket egyedül?
–kérdezte Harry.
-Mert hátra jöttem hozzátok, hogy mi a
helyzet. –válaszolt Niall.
Sétálgattunk tovább majd észre vettünk
két padot a összetolva és épp leültünk volna, ha Vanessa a padtól legalább 1 méterre
el nem esik. Igen. Ez is csak ő lehet.
:D
*Vanessa szemszöge*
A fiúk futottak a padhoz, hogy minél
előbb elfoglalják a helyett. Én is kezdtem volna futni, amikor is azt vettem
észre, hogy hasra esek. Elhagyta a számat egy gyors és fájdalmas ’ÁUH’ és ott
feküdtem a földön. A srácok oda futottak hozzám és mindegyikőjük leguggolt.
-Úr isten, Vanessa. Te már megint
elestél? –röhögött Harry.
-Vanessa. Jól vagy? –nézett rám
aggódott fejjel Niall.
-Első kérdésre a válaszom…Igen, Harry.
Képzeld el estem. Másodikra pedig..Igen, Niall. Köszi, jól vagyok. –mondtam.
-Úr isten jól vagy? –Zayn.
-Köszönöm kérdésed. Igen, jól vagyok.
–mondtam.
-Akkor oké. –Zayn.
-Amm..srácok? –én.
-hm..-mondták egyszerre.
-Megengeditek, hogy felálljak?
–kérdeztem nevetve.
-Jaj, persze. –mondták a srácok majd
félre álltak, hogy fel tudjak állni. Gyorsan felálltam és lesöpörtem magam.
Oda mentünk a padhoz és leültünk. Kb.
5 percig ültünk ott.
-Nem megyünk fagyizni? –kaptam fel a
fejem kérdezve.
-Mehetünk! –pattant fel a padról
Niall.
-És nektek? Van kedvetek? –néztem a
srácokra.
-Olyan messze van. –nyújtotta kezét előre
Harry.
-Úh, de lustik vagytok. –mondtam.
-Én megyek. –Louis.
-Na, örülök. –én.
-Ennyi? Senki nem jön közületek?
–kérdeztem.
-Na, jó megyünk. –sóhajtott Harry majd
mind a hárman felálltak a padról és elindultunk a park melletti fagyizóhoz.
Ahogy beértünk a fagyizóba, Niall szó
szerint futott a fagyikhoz. Hát, igen. FUTOTT. Fel sem tudom fogni. Mi szépen
oda sétáltunk a pulthoz majd kértük is fagyit. Niall már meg is vette a
fagyiját. Ki gondolta volna. Niall eljött a pulttól és leült a fagyi kelyhével
az egyik asztalhoz. Niall után Harry ment.
-Őm. Igen. Hölgyeké az elsőbbség.
–mutattam Harryre.
A többiek csak röhögtek. Fura fejet
vághattam hozzá.
-Áh, nem tudom, mit kérjek. –nyavajgot
Harry.
-Istenem. –csaptam a homlokomra.
-Hozzám szóltál? –kérdezte Louis
amolyan mély hangon.
-Nem én magamhoz szóltam. –néztem rá
egy ’szórakozz anyukáddal’ fejjel.
-Vanessa az isten. –jelentette ki
Louis.
-Harry választottál már? –fordultam
Harry felé.
-Őm. Izé. Még nem. –vakarta meg
tarkóját.
-Gyorsan, gyorsan, mert mi is
szeretnénk enni. –sürgette Liam.
-Oké, oké. Már meg van. –Harry.
-Kérnék szépen 2 gombóc epreset, 2 vaníliásat
és 1 csokisat. –sorolta Harry.
-Na,végre. –mondtam.
Harry elvette a kelyhét és leült
Niallhez, aki már a harmadik fagyis kelyhét eszi. Ennek a gyereknek nem fog
megfázni a torka?
-Kérünk egyszerre? –néztem mosolyogva
Zaynre.
-Kérhetünk. –mosolygott.
Zayn sorolta legelőször a rendelését.
Amíg mi ott álltunk elől, addig Liam és Louis mögöttünk álltak és nézték, hogy
ki, mit rendel.
-Kérnék szépen egy Amerikai csokisat,
egy kávésat, egy vaníliásat, egy epreset és egy bonbon meggyeset. –Zayn.
Megkapta a fagyi kelyhét és ott állt
mellettem, azt várva, hogy én kikérjem a fagyit.
-Én kérnék egy joghurtosat, egy
csokisat, egy vaníliásat, egy epreset és egy karamellásat. –én.
Kiadták nekem is majd megfogtam a
kelyhet és megcseréltük Zaynnel a fagyinkat. Louis és Liam elég hülye fejet
vágtak.
-Minek rendeltetek olyat, ha egyszer
kicserélitek? –értetlenkedet Louis.
-Mert én Zayn fagyiját rendeltem, ő
meg az enyémet. –mondtam Louisnak.
-És honnan tudjátok, hogy ki milyen
fagyit eszik? –kérdezte Liam.
-Amikor elmentem Zaynnel megnézni
Londont akkor voltunk fagyizni. Én pedig megjegyeztem, hogy melyiket szereti.
Meg hát azon a napon kívül még sokszor voltam fagyizni ezzel az egóval.
–mutattam Zaynre röhögve.
-Dettó! –Zayn.
Liamék gyorsan kikérték a fagyijukat
és oda ültek hozzánk az asztalhoz.
-Ha megettük a fagyinkat utána hová
megyünk? –kérdeztem a srácoktól.
-Hát, nem tudom. Szerintem már vissza
kéne menni. Nem? –kérdezet vissza Liam.
-Am..5 óra van. –nézett Harry a
telójára.
-Akkor menjünk. –álltam fel az
asztaltól.
-Oké. –egyeztek bele és ők is
felálltak majd kijöttünk a fagyizóból és ’haza’ felé vettük az irányt. Ahogy
elindultunk a fagyizótól, ránk szakadt az ég, esni kezdett az eső. Az utcán egy
k**va taxi se volt. Tényleg nagyon mérges lettem... Mivel már így is-úgy is el
vagyunk ázva, nem lett volna érdemes futni. Ezért mi szépen, lassan vonszoltuk
magunkat a szakadó esőben.
*Abby szemszög*
Arra keltem fel, hogy fázok. Érdekes,
mert nyár van. :D Na, mindegy.
Ahogy láttam Lindsey kockult, Lis pedig
kint van a teraszon és kávézik.. biztos ő is most kelt fel, mert olyankor
szokott inkább kávézni. Felültem a kanapén majd az álmos hangommal hozzá szóltam
Lindseyhez.
-Hallod! A többiek hol vannak?
–kérdeztem.
-Őm..nem tudom. Most keltem fel. –vont
vállat.
-Akkor jó. –mondtam.
Felálltam és kimentem a konyhába enni
valamit. Csináltam magamnak egy szendvicset és leültem az asztalhoz enni. Aztán
észrevettem egy cetlit. Elvettem az asztalról és olvasni kezdtem.
Cetlin:
Sziasztok, lányok!
Elmentünk a parkba
sétálni a srácokkal. Majd jövünk. Puszi: Vanessa és a srácok.!!! ;) Xx
-Vanessáék a parkban vannak!
–kiáltottam ki Lindseynek.
-Oké! –kiáltott vissza Lindsey.
Megettem a szendvicsemet és visszamentem
a nappaliba Lindseyhez. Ekkor már Lis is bent volt. Leültem a kanapéra és nézni
kezdtem a tv-t. Valami ment a tv-ben. De
én azt olyan szinten meguntam, hogy legszívesebben visszaaludtam volna, de
inkább nem alszok vissza. Lisnek eszébe jutott az, hogy mi lenne, ha Xboxoznánk.
Mi Lindseyvel benne voltunk…
*Vanessa szemszöge*
-Nem sokára Liséknél leszünk..ugye?
–kérdezte Harry reménykedve.
-Nyugi már csak két utca és ott
vagyunk. –nyugtattam.
-Kösz.. –mondta Harry.
Végig baktattunk az utcán, és amire a
házhoz értünk szó szerint még a bugyim is át ázott. Akkor gondolhatjátok, hogy
hogyan esett az eső?? Ahogy oda értünk az ajtóhoz Louis majdnem kiszedte a bejárati
ajtót, annyira sietett be a házba. De hogy minek? Már úgy is mindegy. Nem?
-Megjöttünk! –ordítottuk a srácokkal.
-Na, végre. –Abby.
-Hallod! Louis miért szaladt be ilyen
gyorsan? –Lindsey.
- Azért, mert esik az eső? –mutattam
az ablakra.
- Ja, tényleg. –csapott a homlokára.
- Basszus késő van már. Én megyek
aludni. –mondtam.
- Te beteg vagy? –nézett rám Abby.
- Nem hiszem. Annyira nem ártott az
eső. –röhögtem.
Felmentem az emeletre, lezuhanyoztam
majd át vettem a pizsimet. Bementem a szobámba majd befeküdtem az ágyba, és
BUM! Már be is aludtam. (...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése