42. Fejezet

"Sziasztok! Meghoztam az új fejezetet! Remélem az előző is tetszett és ez is tetszeni fog nektek! :))

Jó olvasást és komizzatok! 

Az új fejezetek valószínű, hogy twitteren is megfogom osztani! 

Szóval majd az én twitter oldalamon találhatjátok meg az új fejezeteket! ;)

Twitter nevem: @Vivien_SzBeke

Még egyszer jó olvasást és komizzatok! ;))

Puszi: Vivii"

Reggel Louis hangjára keltem fel.

- Mi a szent Kevin! –kiáltott nagyot Louis.

A szemeimből kipattant az álom. Fel akartam ülni, de valami megakadályozta. Két kéz volt az. Utána azt éreztem, hogy leveszi rólam a kezét. Így már fel tudtam ülni. Felültem és nem hittem a szememnek.

- Zayn?! –néztem rá kikerekedett szemekkel.                            

- Vanessa?! Te még is mit keresel a szobámban? –tette fel a kérdést.

- Őm, Zayn. Ez Vanessa szobája. –mosolygott Louis.

Egyszer csak beszaladt Harry.

- Mi van Kevinnel? –lépett be az ajtón Harry.

- Te atyaisten! Ugye védekeztetek? –fogta fejét Harry.

- Hogy mi?! –néztünk Zaynnel Harryre.

- Áh, semmi. –mondta legyintve majd kiment a szobából.

- Na, én is lépek. Ja, és igyekezzetek, mert Danielle és Eleanor nem sokára megérkeznek. –mondta Louis majd kiment ő is.

Kiszálltam az ágyból és miközben a szekrényben keresgéltem valami elfogadható cuccot, addig kikérdeztem Zaynt.

- Drága Zayn. –kezdtem bele.

- Igen. –mondta.

- Te, hogy kerülsz az ágyamba? –kérdeztem.

- Úgy, hogy éjjel át jöttél, mert rosszat álmodtál és azt mondtad, hogy aludjak veled. –mesélte.

- Tényleg? –fordultam felé és kérdeztem tőle hitetlenkedve.

- Nem. Kitalálom. –forgatta szemeit.

- Látom, neked nagyon bejön az én ágyam, hogy meg sem mozdulsz. –nevettem.

- Haha..amúgy megígérted, hogy beszámolót tartasz a tetkódról. –mondta majd felállt és kiment a szobából.

- Azt hiszed ezzel most visszavágtál? –kiáltottam utána.

- De még mennyire. – kiáltott vissza.

Végül kivettem a ruhát, ami elfogadható volt és felvettem.

Én:

Hajamat összefogtam és lementem a konyhába a többiekhez. Mindenkit sorba megöleltem majd csináltam magamnak kávét és leültem a srácok közé.

- A lányok mikor jönnek? –kérdeztem.

- Hát, nem tudom. Kb. 1 óra múlva. –Liam.

- 1 óra múlva?! Ezért keltettél fel engem? –néztem felháborodva Louisra.

- Izéé...Ja? –Louis.

- Na, jó. Hagyjuk. –mondtam legyintve.

Megittam a kávét majd bementem a nappaliba, ahol Niall, Harry és Zayn tv-t néztek. Lehuppantam Niall mellé és én is a tv-t kezdtem nézni.

- Srácok? Most épp mit nézünk? –kérdeztem.

- A tv-t Vanessa. A tv-t. –mondta Harry.

- Addig eljutottam. –én.

- Mi sem tudjuk. –rázta a fejét Niall. Zayn pedig bólogatott.

- Hát, oké. –mondtam majd észrevettem a laptopot az asztalon.

- Kié a laptop? –mutattam az asztalra.

- Enyém. –szólalt meg Niall.

- Kölcsön kérhetem bátyus? –néztem rá.

- Persze Húgi. –mondta mosolyogva.

-  Mióta hívjátok ti így egymást? –Harry.

- Több mint 10 éve Harold. –mondtam nevetve.

- Jól van akkor. –mondta majd a tv-hez fordult.

Bekapcsoltam a laptopot és felmentem twitter-re. Végig néztem ki, mit írt vagy rakott fel. Semmi érdekes nem volt ADDIG a BIZONYOS pillanatig, amíg meg nem láttam, hogy VALAKI vagy is LOUIS fel nem rakott egy képet MA REGGEL. A képet megnyitottam és nem hittem a szememnek.

- LOUIS WILLIAM TOMLINSON! TE MÉG IS MI A F@SZT CSINÁLTÁL MÁR MEGINT? –ordítottam.

A mellettem ülő srácok kikerekedett szemekkel néztek rám. Hát, igen. Ők még nem láttak így kiakadva valamin. Kivéve Niallt. :D

Louis csak annyival reagált, hogy kifutott a konyhából és egyenest az emeletre futott, majd egy nagy ajtó csapást hallottunk.

- Jaj, már megint mit rakott fel? –forgatta szemeit Harry.

- Biztos nem vészes. –nevetett Zayn.

- Nem vészes?! Akkor te még nem láttad a képet. –mondtam majd feléjük fordítottam a laptopot. Harrynek kikerekedtek a szemei, Zaynnek pedig lefagyott arcáról a mosoly és ideges lett.

- Úh, b+ Louis! Szerencséd, hogy fent vagy a szobádban. –ordított Zayn.

- Ilyet Louis még nem csinált. –rázta a fejét Harry.

- Miért mi van? –Niall.

- Louis felrakott egy olyan képet reggel a twittere, ahol Zaynnel alszok az ágyban. –mondtam idegesen.

- Azta. Ilyet még tényleg nem csinált. –Niall.

- De amúgy tök cuki vagyok a képen. Látod? –mutatott magára Zayn.

- Most ez komoly?! Cuki?! –néztem fel rá mérgesen.

- Jól van, na. Azért nem kell a fejemet leszedni. –mondta.

- Jó, bocsi. –mondtam.

- Louis gyere! Mennünk kell a reptérre! –kiáltott fel Liam.

- Én oda le nem megyek! –kiáltott le Louis.

- Most gyere le! –kiáltott Zayn.

- Vagy mi hozunk le onnan! –kiáltottam én is.

- Jaj, istenem. –hallottuk meg Louis hangját. Egyszer csak megjelent. Félve nézett ránk.

- Ne félj tőlünk. Mi csak vicceltünk. –nevetett Zayn.

- Ja, akkor oké. –nyugodott meg Louis.

- Na, akkor megyünk már végre? –Liam.

- Ja, persze. –Louis.

Louisék köszöntek majd le is léptek. Én kitakarítottam, megfőztem majd felmentem a szobámba. Nagyon unatkoztam ezért tovább írtam a dalszövegemet. Kopogtatni kezdett valaki.

- Ki az? –én.

- Zayn. Bejöhetek? –kérdezte.

- Gyere. –mondtam.

Zayn bejött és meglátta, hogy megint a papír fölött vagyok.

- Jaj, már megint azt a dalszöveget írod? –kérdezte szemeit forgatva Zayn.

- Bajod van vele? –fordultam hozzá, felvont szemöldökkel.

- Nem. Nincs semmi bajom vele. –mondta.

- Akkor jól van. –én.

- Miért jöttél? –kérdeztem.

- Tetkó. –mondta.

- Jaaj, ne már. Pont most? –néztem rá.

- Jól van, békén hagylak vele. De legalább csak azt mond meg, hogy ki tud róla. –Zayn.

Válaszként rá mutattam.

- Én?! –kérdezte meglepődötten.

- Igen. –bólintottam.

- Kérdezhetek valamit? –Zayn.

- Nem. –én.

- És miért? –Zayn.

- Mert már kérdeztél. –mondtam nevetve.

- Haha..Na de most tényleg. –nézett rám komoly fejjel.

- Hallgatlak. –fordultam felé.

- Eljössz velem délután fagyizni? Megsétálni? –Zayn.

- A parkba? –kérdeztem nevetve.

- Hát, oda is mehetünk. –nevetett.

- Nekem oké. –bólogattam.

- Akkor ezt meg is beszéltük. –Zayn.

- Videojátékozunk? –nézett rám kérdően.

- Aha. –álltam fel a székről.

Oda mentem az ágyhoz és felültem rá, Zayn mellé. Az előtt gyorsan kiválasztottuk a játékot, ami a legújabb FIFA volt, és játszani kezdtünk. Már eltelt félóra, amikor valaki felkiáltott.

- Zayn Malik és Vanessa James kérem, fáradjanak a vevő szolgálathoz! –kiáltott fel Louis.

- Megyünk! –kiáltottunk egyszerre.

Kikapcsoltuk a videojátékot és lesiettünk. A lányokat sehol se láttam a nappaliban. Csak Harry volt a nappaliban, aki aludt. Így kimentünk a konyhába Zaynnel.

- Sziasztok, Csajok! –intett nekik Zayn majd a hűtő felé ment.

- Sziasztok! A nevem Vanessa James. –álltam a két lány elé.

- Szia, Vanessa! Én Eleanor Calder. –mosolygott rám.

- Én pedig Danielle Peazer. –mosolygott ő is.

Nem ráztak velem kezet csak egyből megöleltek. Fura volt, de aztán rájöttem, hogy a srácok is ilyenek. Szóval..

Leültem az asztalhoz és beszélgetni kezdtünk.

- Vanessa, te honnan jöttél? –kérdezte Eleanor.

- Budapest. –mondtam.

- Az meg melyik országban van? –nézett kérdően Danielle.

- Ajh, Dani. Istenem. Magyar országon van. Tudod? Régebben Niall mindig arról az országról beszélt. –magyarázta Eleanor, Daniellenek.

- Jaj, igen. Egyszer el kéne menni oda. –nézett maga elé Danielle.

- Én valószínű, hogy még a nyáron haza látogatok. Ha ráértek, akkor ti is jöhettek. –néztem a két lányra és a srácokra is.

- Ez fergeteges. –Danielle.

- És hány éves vagy? –kérdezte Danielle.

- 18 vagyok. –mondtam.

- Tesód van? –Danielle.

- Igen. Van egy bátyám. –forgattam szemeimet.

- Khm..-köszörülte meg torkát Niall.

- Na, meg van egy fogadott bátyám is. –forgattam szemeimet.

- Az meg ki? –Danielle.

- Niall. –nevettem.

- Jaj, tényleg. Te pedig a fogadott húga vagy. –bólogatott Danielle.

- Ja. –Niall.

- És mióta vagy Londonba? –kérdezte Danielle.

- Juj, hát már nem is tudom. Júniusban jöttünk ki. –mondtam.

- Áh, a többes számról jut eszembe. Niall, a barátnőd hol van? –kérdezte Eleanor.

- Nővérével és az Anyukájával elutazott Görögországba. –Niall.

- Az én barátnőmet meg se kérdezitek? –kérdezte szomorú arccal Harry.

- Neked van barátnőd? –kérdezte meglepődötten Eleanor és Danielle.

- Igen, neki van. Méghozzá az egyik legjobb barátnőmmel jár. –mondtam.

- Név? –nézett Danielle, Harryre.

- Lindsey McLeod. –Harry.

- Szép név. –Eleanor.

- Nincs ebben a rohadt házban főt kaja?! –háborodott fel Zayn.

- Zayn, drága. –néztem rá.

- Mi van? –nézett rám idegesen.

- A pulton van a főt kaja. Reggel főztem meg. –mondtam.

- Ja, akkor oké. –mondta.

Zayn kiszedte magának az ennivalót majd leült közénk és tömni kezdte a száját.

- Amúgy ti jártok? –mutogatta mutató ujját Eleanor, Zayn és Én közöttem.

- Nem! –vágtuk rá egyszerre.

- Oké, oké. –Eleanor.

- Nem megyünk be a nappaliba? –Liam.

- De. Menjünk. –mondtuk majd mindannyian felálltunk és át mentünk a nappaliba. Még beszélgettünk egy kicsit. Egyszer csak beszélgetés közben rezegni kezdett a telefonom. Elvettem az asztalról és megnéznem. SMS-em jött. És Zayn küldte?!  Minek? Hisz itt ül velem szemben. Istenem. Megnyitottam az üzenetet és olvasni kezdtem.

Üzenet:

Szia, Ego! :D

Mikor induljunk?

Zayn Xx

Elolvastam majd mosolyogva néztem Zaynre. Ő csak vállat vont.

Én visszaírtam neki.

Üzenetem:

Szia, Ego2! :D

Nekem mindegy. Most mennyi az idő?

Vanessa Xx

Nem sokára megérkezett az üzenetet.

Zayn:

Most még csak 2 óra. Fél 3kor elindulunk?

Zayn Xx

Egyből válaszoltam.

Én:

Aha! :D Vanessa Xx

- Kivel SMS-zel? –nézett rám kérdően Louis.

- Valakivel. Nem mindegy az neked? –nézett rá Eleanor.

- Köszönöm szépen. –néztem Eleanorra.

- Amúgy te is rajongó vagy? –Danielle.

- Igen, de nem olyan elájulós és síros fajta. –nevettem.

- Pedig azok a csajok aranyosak. –Harry.

- Miért én nem vagyok aranyos? –néztem Harryre.

- Hát, aki azt állítja, hogy perverz vagyok…az én szerintem nem aranyos. –Harry.

- Jól van akkor. –durciztam be.

- Nézzétek, megy a ToyStory! –kiáltott fel Louis.

- Hol? –kaptuk oda fejünket Liammel.

- A TV-ben. –mutatott a tv-re Louis.

- Haha…-mondtuk Liammel.

Elkezdtük nézni a filmet majd eljött a fél 3. Zayn rám nézett majd megszólalt.

- Na, akkor mehetünk? –kérdezte.

- Persze. Csak had öltözzek át. –mondtam. Zayn bólintott egyet. Felmentem a szobába és felvettem valami kényelmes ruhát.

Én:

Lementem a többiekhez. Zayn már kész volt és várt.

- Ti meg hová mentek? –Louis.

- Sétálni. –mondtuk egyszerre.

- A parkba. –forgatta szemeit Harry.

- Na, majd jövünk. –köszöntünk el.

Elindultunk a kedvenc fagyizónk felé. Sokat beszélgettünk. Zaynnel már lassan olyan barátok vagyunk, mint Én és Niall. De ott van a LASSAN! ;) Jó fej srác. Én bírom. Olyan, mint én. Sok közös van bennünk és ezt bírom. Néha furán viselkedik velem, amin néha el is gondolkozok, hogy miért, hisz mindennek van miértje! Nem? Oda értünk a fagyizónkhoz majd bementünk. Oda mentünk a pulthoz és csak annyit kellett mondanunk, hogy a szokásost és már adták is a fagyit, amit szoktunk enni. Kiadták a kelyheket majd leültünk az egyik asztalhoz és beszélgetni kezdtünk.

- Na, milyenek első benyomásra a lányok? –kérdezte kíváncsian Zayn.

- Jó fejek! Eleanort jobban bírom, mint Daniellet, de ő is jó fej. –mondtam.

- És miért? –faggatott tovább.

- Nem tudom. –nevettem el magam.

- Akkor jó. Amúgy szeretek veled beszélgetni, mert szűkszavú vagy. –mondta.

- Ezt most sértésnek vettem. –mondtam.

- Akkor jó, mert én annak is szántam. –mondta.

- Te bunkó. –nevettem.

- Egoista. –Zayn.

- Vagy te. –én.

- Úgy ahogy mondod. Én ego vagyok. –nevetett.

- Igen. Az vagy. –mondtam.

- Megetted már a fagyidat? –kérdezte.

- Még nem. Nem bírom megenni. Túl sokat adtak most. –mondtam.

- Na, várj! Besegítek. –mondta majd elkezdte kanalazni a fagyimat.

- Hé! Az amerikai csokisat ne kanalazd, mert az nekem kell. Oké? –én.

- Jaj, ne máár. Csak egy kicsit. –mondta kérlelően.

- Jaj, oké. Egyél belőle. –toltam elé a kelyhet.

- Oké, azért az egész nem kell. –nevetett.

- De, de. Kell az neked. Tessék megenni. –mondtam majd a kanállal belenyomtam a szájába a fagyit.

- Áh, elég. Meg fogok fulladni. –mondta.

- Jaj, bocsi. Ne haragudj. –mondtam nevetve.

Megettük a fagyit vagy is inkább Zayn megette a fagyit utána pedig elmentünk a parkba. A rég nem látott parkba. Leültünk az egyik padra és csak néztünk magunk elé.

- Hogy sikerült a dalszöveged? –kérdezte.

- Hát, nem is tudom. Nekem nem tetszik, de ez mindig így van. –mondtam.

- És itt van nálad? –Zayn.

- Igen, itt van. nem szoktam otthon hagyni. –mondtam.

- Megmutatod? Kíváncsi vagyok milyen lett. –mosolygott.

- Tessék. –elővettem a táskámból majd át nyújtottam neki a lapot.

Elvette majd végig olvasta.

- Nekem tetszik. Aranyos. –mondta.

- Köszi. –én.

- És melyik az a hangszer, amellyel kísérnéd? Már, mint érted.. Nem? –Zayn.

- De persze értem. Hát, elvileg zongorai kísérttel képzeltem el, de az is lehet, hogy gitárral jobb. –én.

- Nekem mindegy, de a lényeg, hogy nagyon tetszik. Nagyon szépen tudsz írni. –dicsért.

- Örülök, hogy tetszik, és köszi. –mondtam.

- Mi a címe? –Zayn.

- Elvileg a Cry címet viseli, de bármi lehet. –mondtam.

- Értem. Tudtad, hogy holnap csak mi ketten leszünk otthon? –Zayn.

- Nem, nem tudtam. Nekem nem mondták. –én.

- Ja. Eleanor, Louis, Danielle és Liam valami velnesz izébe mennek, és majd csak este jönnek haza, Harry és Niall meg bowlingozni mennek. –mondta.

- És ki mondta, hogy én nem megyek Niallékkel? –vontam fel szemöldököm kérdően.

- Hát..izé..akkor egyedül kell otthon lennem. –Zayn.

- Nyugi. Semmi kedvem sincs holnap bowlingozni menni. –nevettem.

- Ja, akkor oké. Megnyugodtam. –sóhajtott.

- Nem szeretsz egyedül lenni? –kérdeztem.

- Nem nagyon. –rázta a fejét.

- Nem megyünk már haza? –én.

- Mehetünk. Gondolom, jobban meg szeretnéd ismerni a lányokat. –Zayn.

- Úgy ahogy mondod. –mondtam.

- Akkor menjünk. –mondta.

Felálltunk a padról majd egyenesen haza sétáltunk. Ahogy beléptünk a házba hirtelen nagy csend lett. Zaynnel egymásra néztünk.

- Menjünk fel. Biztos fent vannak az emeleten. –mondta Zayn.

- Oké, de nagyon remélem, hogy nem mentek be a szobámba kutatni, mert ha igen én nagyon kifogok borulni, és ha nagyon kivagyok borulva, akkor sírok. –magyaráztam.

- Oké, oké. Nyugi. Nem lesz semmi. –nyugtatott Zayn.

- Remélem. -mondtam.

Felmentünk az emeletre és mit látnak szemeim az összes srác bent a szobám közepén, a földön ülnek. Kétségbe esett fejjel néztem Zaynre.

- Vanessa? Az a doboz a kezükben az mi? –kérdezte Zayn.

- Abban vannak a dalszövegeim. –mondtam már szinte sírva.

- És az a kis mappa? –Zayn.

- A pedig a tetkómról készült pár fotó van. –mondtam.

- Na, ne. –mondta.

- Na, de. –bólogattam.

Odamentünk a szobámhoz és kitártam szobám ajtaját. A srácok ijedt fejjel néztek rám.

- Ti még is mi a francot csináltok azzal a dobozzal? –kérdeztem.

Nem jött válasz senkitől.

- Vanessa… -Niall.

- Ne! Ti tényleg kutattok az én szobámba? Most ez komoly? –kérdeztem felháborodva.

- Mi nem kutattunk csak körül néztünk. –Louis.

- Ne haragudj ránk Vanessa. –Niall.

- Kinyitottátok már azt a dobozt? –kérdeztem.

- Igen ki. –Liam.

- És nagyon szép dalokat írsz. –Harry.

- Köszönöm, Harry. –mondtam.

- És a mappát? –kérdezte Zayn.

- Sajnos azt is. –sóhajtott Niall és rám nézett.

- Akkor most már mindent tudtok rólam. Örültök neki? –kérdeztem felháborodva.

- Ki tudott arról, hogy dalszövegeket írsz és van egy tetkód? –Niall.

- Hát…-kezdtem bele.

- Igen? –Niall,

- Zayn. –mondtam halkan.

- Szóval Zayn. –sóhajtott Niall.

- Igen. –mondtam.

- Szerintem lapozzunk. Menjünk le tv-zni. –Liam.

- Szerintem is. –mondtam.

- Ja. –Niall.

Lementünk a nappaliba majd leültünk tv-zni.

- A lányok hol vannak? –kérdeztem.

- A plázában. –mondta Liam.

- És mikor jönnek haza? –én.

- Juj, nem tudom. Szerintem későn. –Liam.

- Oké. Köszi. –én.

- Hallom holnap mindenki megy valahová. –néztem körbe.

- Ja. –mondták egyszerre,

- Tényleg neked nincs kedved velünk jönni? –kérdezte Niall.

- Nem köszi. –mondtam.

- És miért? –Harry.

- Mert semmi kedvem sincs holnap bowlingozni. –mondtam.

- Vagy csak Zaynnel szeretnél lenni. –Harry.

- Na, jó. Hagyjál. –mondtam.

- Nézzétek, megy a Spongebob. –kiáltott fel Louis.

- Akkor nézzük. –mondtam.

Mindenki a tv-re koncentrált, mint a kisgyerekek. (…)