38. Fejezet

"Sziasztok! Most az új fejezetet előbb hoztam, mert nem szerettem volna megint este hozni! :/

Kicsit rövid lett és hát nem lett valami jó! :/ Nekem legalább is nem tetszik! DE ezt csak ti tudjátok, hogy nektek hogy tetszik! Remélem legalább nektek tetszik, mert hisz nekem csak is ez a lényeg, hogy tetsszen nektek! :) Na, jó nem regélek tovább.. :)) 

Jó olvasást és komizzatok! ;)) 

Puszi: Vivii"

*-* Tök jó ez a kép..!! :D♥ Xx 

-Gratulálok nektek! –nevetett Lis.

-Jól van. Nem én tehetek róla, hanem az a három barom. –mondtam.

Emlegetett csacsik meg is érkeztek a nappaliba. Lis mondta, hogy főz valami ételt, mert Niallel kajásak voltunk. Ki gondolta volna? Nem? Lis össze dobott egy finom milánóit majd amikor kész lett, mindenki leült az asztalhoz enni. Közben megérkezett David is munkából és ő is közénk ült. Gyorsan belapátoltuk a milánóit és mivel még délután volt, ezért azt beszéltük meg, hogy visszamegyünk a házba kifesteni, hogy amire jönnek, a bútorok addigra megszáradjon a festék a falon.

A kocsit elküldtem az egyik kocsi tisztítóba, és utána már indultunk is a házba. Innen, vagy is Lisktől nincs olyan messze a házunk. Kb. 10-15 perc. Az nem is olyan sok.

Bementünk a házba elővettük a festékeket, amit vettünk a srácokkal majd mindenki festeni kezdet. Mindenki csöndben festegetett aztán eszembe jutott valami. A rádió! Emlékszem rá, hogy hoztam egy rádiót. Leraktam a festékes vödröd és az ecsetet és az előszobában lévő szekrényhez mentem, ahová elvileg a rádiót raktam. Kinyitottam a szekrényt és szerencsére ott volt. Ki vettem a rádiót a szekrényből és visszamentem a nappaliba, ahol festettünk. Leraktam egy kis dobozra, majd bedugtam a konnektorba és bekapcsoltam a rádiót és folytattam tovább a festést. A többiek röhögve néztek rám.

-Most meg mi van? –néztem a többiekre. Ők csak rázták a fejüket azzal jelezve, hogy semmi. Hát, oké. –gondoltam magamba.

Már vagy 30 perce festjük ezt a bazi nagy nappalit.. de vajon miért? Erre a kérdésre ti csak azt válaszolnátok, hogy azért, mert bazi nagy a nappali. Ugye, ugye?  De nem azért. Amúgy már 20 perce alatt végezhettünk volna, HA nem kezdünk el táncolni a rádióban szóló számokra. :D Hát igen. Gondolom, erre nem számítottatok. Vagy igen? Ki tudja..!!! :D Minden számon táncoltunk vagy énekeltünk. Jól elvoltunk tényleg. :D Imádom ezt a kis hülye családomat.! :D <3 Már majdnem készen voltunk a nappalival, amikor egyszer csak megszólalt a rádióban a Party Rock Anthem. Azt hittem, hogy soha nem fogják lejátszani. Ez a kedvenc számom.

-Vanessa! Hallod mi megy? –nézett rám Abby mosolyogva.

-Igen hallom. Mindjárt táncra perdülök. –nevettem.

-Ki tud shuffle-ozni? –kérdezte Liam.

-Én nem tudok. –vágta rá Abby.

-Én sem tudok. –rázta a fejét Lindsey.

-DE! Vanessa tud. –mutatott rám Abby.

Nem nagyon szerettem mások előtt shuffle-ozni. :D Csak Abby és Logan látta már. Ja, meg anyu.

Abby mondata hallatán egyből rákaptam a fejem és egy ’úh most megöllek’ fejjel válaszoltam neki.

-Azt már nem. Én nem fogok. –ráztam a fejem.

-Légyszi. Még soha nem láttunk téged shuffle-ozni. –Niall.

-És nem is fogjátok látni. –mondtam határozottan.

-Jó, akkor ne táncolj, de én tudom, hogy úgy se bírod ki, mert ez a kedvenc számod. –nézett rám Abby.

-Nem fogok megtörni. –én.

-Vagy most táncolsz, vagy szeretnél megtörni? –Abby.

-Akkor inkább eltáncolom. –mondtam szájat húzva.

-Ne húzd a szádat, mert kiegyenesítem! –fenyegetett meg Abby.

Válaszként kinyújtottam rá a nyelvem. Komolyan, mintha az oviban lennénk. Eltáncoltam gyorsan majd gyorsan befejeztük a nappali festését és át tértünk a konyhára és fürdőkre. Itt csináltunk egy beosztást. Mivel itt volt Lis és David is ezért könnyebb volt a festés. A beosztást úgy csináltuk, hogy a fürdőket Lis, Lindsey, Abby, David, és Liam festi. A konyhát pedig Én, Harry, Niall, Zayn és Louis. Hát, ez jó. Egyedül vagyok lány. MEGINT. :/ Hozzá fogtunk a konyha festéséhez szerencsémre a srácok nem hülyéskedtek ezért hamar végeztünk és besegítettünk a fürdők festésében. Azzal is készen lettünk. Aztán elkezdtük festeni a hálószobákat. Lindseyé volt az első szoba, aztán jött a többi. Louis, Liam, Niall és Abby és Harry szobája. Mivel még nincs festék Zayn és az én szobámhoz, ezért gyorsan elszaladtam a festék boltba kávé színű festékért. Kb.10 perc alatt végeztem. Amire visszaértem, mindenki szobája ki volt festve, csak a mienk nem. :/ Gyorsan elővettem a fal festékeket, szóltam Zaynnek, hogy itt van a festék. Gyorsan felszaladtunk először az én szobámba. Még jó hogy Zayn segített nekem a festésben, mert amúgy soha nem lettem volna kész vele. Gyorsan végeztünk az én szobámmal majd át siettünk Zayn szobájába. Mivel ő is segített ezért én is segítettem neki. Nagy nehezen, de sikerült. Ezzel is végeztünk. Lementünk a többiekhez és indultunk vissza Lisékhez. ’Haza’ mentünk és mindenki kidőlt a kanapén.

-Áh, még csak 6 óra van. –hisztiztem.

-És miért hisztizel annyira? –Louis.

-Mert nem tudom, mit csináljak. –vertem a párnával a fejemet.

-Hát, az szar ügy. –nevetett Louis.

-És ezen, mi olyan vicces? –néztem Louisra.

-Hát, az hogy ennyire szenvedsz. –Louis.

-Te örülsz annak, hogy én szenvedek? –én.

-Én nem. –Louis.

-De én igen. –emelte magasba kezeit Harry.

-Júj, te szadista, perverz állat. –vágtam a fejéhez.

-Kapd be. Én nem vagyok szadista. –mutatta középső ujját.

-Mit kapjak be? –kérdeztem röhögve.

-Tudod azt te nagyon jól. –nevetett Harry.

-Nem, nem tudom..-tényleg nem tudtam mire gondol. Hát, igen. Néha én is tudok szőke lenni.

-Úr isten! FÚJH! TE NEM VAGY KOMPLETT, EMBER! –kiáltottam Harryre. Most esett le, hogy mi van.

Harryék csak nevettek. Nem volt vicces.

-Ti perverz állatok. –mondtam Louisnak és Harrynek.

-Nem is. Te vagy perverz. –mondták egyszerre.

-Kikérem magamnak. Én nem vagyok perverz. Nekem csak piszkos a fantáziám. –mondtam.

-Igen, igen. Persze. –bólogattak.

-Akkor jól van. –durciztam be.

-Jaj, ne bántsuk már szegény Vanessát. –ölelt át Louis.

-Jól van. Ne bántsuk. –jött oda Harry is és ő is megölelt.

-Még mindig mérges vagyok rátok. –folytattam a kamu durcimat. Hihetetlen, hogy beveszik.

-Megbocsátasz a bátyádnak és az öcsédnek? –kérdezték.

-Hát, nem is tudom. –én.

-Na, lécciii.. –Harry.

-Na, jó. Megbocsájtok nektek. De csak azért, mert ilyen aranyosak vagytok. –nevettem.

Marhára unatkoztam. Lindseyék beraktak valami szar filmet, már bocsi..de ezt a filmet nagyon nem bírom. Nem tudom mi a címe, de nagyon nem csípem. Mindenki jól elvolt vele. :D Én nem. Ezért felmentem a ’szobámba’ és elővettem a laptopomat. Bekapcsoltam a Skypeomat. Hát, ha bent van valaki. Gigi nem. Logan nem. Áh, de jó! Anyu bent van! Végre láthatom. Gyorsan bekapcsoltam a kamerát és csörgetni kezdtem anyut. Hamar fogatta a hívásomat. Szerencsére…

*Videó beszélgetés*

-Szia, Anyuuu! –én.

-Szia, kincsem. –anyu.

-Mizus otthon? –én.

-Semmi érdekes. És Londonban mi a helyzet? –anyu.

-Hát sok minden történt. –én..(…)