37. Fejezet

"Sziasztok! Meghoztam az új fejezetet, amire nagyon sokat kellett várnotok! :/ Sajnálom, de tényleg bocsi!  :/  Próbáltam minél hosszabbra írni, ne hogy ennyi késés után csak egy 15 mondatos fejezetet kapjatok! (tudom túlzásba viszem..inkább nem nagyítok :D)

Na, de inkább olvassatok! ;))

Jó olvasást és komizatok!  ;)

Puszi: Vivii"

   

*Hetekkel később*

-Csak ide rakjátok le a dobozokat! –kiáltott Niall.

-Oké! –kiáltottak vissza a srácok.

Hát igen. Költözködünk. Újabb ház. Pedig már olyan jó volt a régi. Most ezt is meg kell szoknom. Az is egy csoda volt, hogy a régi házunkat megszoktam, de hogy most ezt is. Bele fog telni pár napba az biztos. Csak, hogy elmesélhessem a költözés okát…

Szóval, kb. 2 héttel ezelőtt azt tapasztaltuk, hogy a régi ház összes fala vizes. Szóltunk Lisnek, és ő annyira féltet minket Daviddel együtt, hogy kerestek nekünk egy másik házat. :/ Ezt elmondtuk a fiúknak is. Ez után, rá 1 héttel közölték velünk a srácok, hogy az 1D ’birodalmukat’ felfedezték a rajongók és nem hagyják őket békén. Háhá… szegények. Ezért nekik is költözniük kellett. Mivel már nagyon összenőtt ez az afféle ’család’, ráadásul Abby és Niall összejöttek…IGEN JÓL LÁTJÁTOK. ÖSSZE JÖTTEK. Arra gondoltunk, hogy mi lenne, ha együtt költöznénk. Vagy is a fiúk meg mi, egy házba. :D Megbeszéltük a srácokkal, akiknek tetszett az ötlet, majd át mentünk a fiúkkal, Lisékhez megbeszélni, hogy mi mire is gondoltunk. Lis és David bele egyezett és sokkal nagyobb házat kezdtek keresni a környéken. Amire pár napra rá meg is találtak. Elmentünk a többiekkel megnézni, hogy milyen. Mindenkinek tetszett és még fizetni se kellett érte. Tök jó. :D Visszatérve a jelenbe, most költözünk be. Már megkapta mindenki a lakáskulcsot is. Jelenleg most cipeljük a sok cuccunkat. Nem is tudtam, hogy nekem ennyi holmim van. :D Beérve a házba úgy gondoltam, hogy ráférne egy kis festés. Mindannyian becipeltük a sok holmit majd közöltem a többiekkel, hogy mire gondoltam.

-Srácok! –szólaltam meg.

-Igen. –fordultak felém mindannyian.

-Kéne ennek a háznak egy kis festés. Nem? –kérdeztem.

A többiek körül néztek majd rám és bólintottak egyet.

-És mivel festünk ki? –Niall.

-Úr isten. Szerinted? –nézett Liam, Niallre egy olyan ’jaj ne csináld már’ fejjel.

-Hát nem tudom. Na. –Niall.

-Festékkel. Tudod? –magyarázta Niallnek, mint ha egy hülye gyerek lenne. Bírom őket ilyenkor. :D

-Jaj, tényleg. –bólintott egy nagyot.

Erre mindenki a homlokára csapott és mindenki ’úr isten. Ez most komoly?’  fejet vágtunk. Elég vicces lehetett.

-Na, akkor a nappali milyen színű legyen? –kérdeztem miközben elővettem egy lapot meg egy tollat és jegyzetelni kezdtem.

-Hát, legyen fehér vagy krém színű. Nem? –nézett kérdően ránk Liam.

-Szerintem maradjunk a krém színűnél. –mondták a lányok.

-Persze csak akkor, ha a fiúknak is megfelel. –nézett Abby a srácokra.

-Nekünk megfelel. Nem? –Niall.

-De, persze. –helyeselték a srácok.

-Oké. Akkor a nappali az krém színű lesz. –jegyzeteltem hangosan.

-Konyha? –én.

-Fehér! –jelentették az összesen.

-Oké. –jegyzeteltem tovább.

-Fürdőszoba? –én.

-Szintén fehér. –Abby.

-A szobáitok milyen színű legyen? –én.

-Az enyém fehér. –Liam.

-Enyém is. –Harry.

-Nekem halványzöld. –Louis.

-Az enyém lila. –Lindsey.

-A mienk legyen bézs színű. – Abby, Niall.

-Zayn? –néztem rá.

-Hát, izé.. még nem tudom. –vakarta meg fejét.

-Na, addig én is eldöntöm. –kezdtem én is gondolkodni. Aztán rá jöttem, hogy a kávé szín az olyan jó. Ezért én annál maradtam.

-Na, döntöttél? –kérdeztem Zaynt.

-Igen. –bólogatott.

-És el is mondod? –én.

-Ja, igen. Az én szobám az legyen kávé színű. –Zayn.

-Okééé. –írtan fel a lapra.

Most ez komoly, hogy ő is a kávé színt választotta? Na, mindegy. Nem baj.

-Na, akkor most elmegyek festékeket venni. Kijön velem? –néztem a többiekre.

-Én elmegyek. –emelte magasba kezeit Louis.

-Megyek én is. –Harry.

-Én is megyek. –Zayn.

-Oké. Ennyi segítség pont elég lesz. –mondtam nevetve.

-Na, menjetek. –Abby.

-Jól van, jól van. Megyünk. Csak légyszi még ne pakoljatok ki semmit. A bútorokat holnap fogjuk megvenni. –mondtam.

-És addig hol alszunk? –Abby.

-Beszéltem Lissel. És azt mondta, hogy amíg nincsenek meg a bútorok addig ott leszünk náluk. –magyaráztam.

-Ja, értem. –Abby.

-Akkor mi nem sokára át megyünk Lisékhez. Gondolom, ti még visszajöttök a festékekkel. Nem? –Lindsey.

-Hát, de. Még visszajövünk, aztán megyünk Lisékhez. –én.

-Oké. Akkor majd ott találkozunk. –Lindsey.

-Rendben. Sietünk. Sziasztok. –köszöntünk el.

-Helló. –köszöntek kórusban.

Beszálltunk a kocsimba. Louis mellém ült az anyós ülésre, Zayn és Harry pedig hátra ültek.

-Könyörgöm óvatosan vezess. –Louis.

-Ne aggódj, tudok vezetni. Nem lesz semmi baj. –röhögtem.

-Ha te mondod. –Louis.

Beindítottam a kocsit és elindultunk a festék bolt felé. Kb.10 perc alatt ott voltunk.

Bementünk a festék boltba. Én elővettem a lapot, amire jegyzeteltem. És keresni kezdtük a festékeket. Először vettünk 4-5 doboz fehér festéket, aztán 2 doboz bézs színűt, 3 doboz krém színűt, 2 doboz lilát, 2 doboz halványzöldet, de viszont azt a szar kávé színt nem találom. Sétáltunk a sorok között és kerestük a festéket. Louis mögöttem ment, Louis mellett Harry baktatott, mellettem meg Zayn. Épp sétáltam a fekete festékek mellett, amikor azt éreztem, hogy valami hideg, kicsit sűrű folyadék a nyakamba folyik. Aztán egyre több, és több. Majd egyszer csak megcsúsztam. Hurrá. Nem is én lehettem volna. -.- aztán láttam, hogy Zayn is megcsúszik majd egyenes rám esett. Úr isten ez marhára fájt. Mind a ketten tiszta feketék lettünk. Louis és Harry meg csak ott álltak előttünk és fetrengtek a nevetéstől. Nem hogy inkább segítettek volna..áh..nem minek. :D E helyett Louis elővette a telefonját és fényképezgetni kezdett. Én erre olyan mérges lettem. Felálltam elvettem a polcról egy doboz fekete festéket, oda sétáltam Louishoz és leöntöttem vele. Harry és Zayn nagy ’úúú’zásba kezdtek.

-Ezt még megbánod, húgi. –mondta fenyegetve.

-Na, gyerünk bátyus. Mit tudsz? –próbáltam vissza szólni neki.

Vagy legalább is azt kifejezni, hogy nem félek tőle. De minek mondom ezt? Félek tőle, mert egy hülye. De csak maga a hülyeségétől félek. :D

-Majd meglátod. –mondta.

Harry még mindig röhögött. Ezért neki is adtam egy kis festéket. Nehogy ő legyen a kakukk tojás. :DD Haha..!!!

-Ezt most miért? –Harry.

-Mert szeretlek öcsi. –mondtam nevetve.

Aztán én megint éreztem, a festéket a nyakamon. Juj, de jó. Ezt vártam.-.-  Zayn mögöttem állt és csak mosolygott. Na, kb. ez történt a festék boltba. A végén már ki is küldtek boltból. Csak azt nem tudom, hogy hogyan megyünk Lisékhez. De kit érdekel a kocsi. Majd kitisztíttatom. :D beültünk a kocsiba és egyenesen Lisékhez mentünk. Nem érdekelt, hogy nálunk maradt a festék. Csak érjünk már oda, és had legyek már tiszta. :DD

15 perc múlva oda is értünk. Ahogy beértünk a házba mind a négyen bevittük a konyhába a szatyrokat. A többiek kikerekedett szemekkel néztem ránk.

-Majd elmesélem. –mondtam majd szaladtam felfele a fürdőbe. Utánam meg a három srác, de szerencsém volt, mert  pont bezártam az ajtót az orruk előtt. De én hülye nem hoztam magammal ruhát. Nem baj majd megoldom. :D gyorsan levetkőztem és egyből zuhanyozni kezdtem. Ahogy csak tudtam mostam lefele a festéket, több-kevesebb sikerrel nagy nehezen le tudtam mosni magamról a FEKETE festéket, de azért még mindig volt rajtam. Gondoltam magamban majd lekopik. :D Ugye bár nem hoztam be magammal ruhát muszáj volt kiabálnom.

-LIS! –kiáltottam, de semmi.

-ABBY! –erre se.

-LINDSEY! –ezek süketek.

-SRÁCOK! LÁNYOK! VALAKI! –kiáltottam.

-Mondjad! –hallottam meg Louis, Harry és Zayn hangját.

Ezek az óta itt vannak? El sem hiszem.

-Szólnátok Lisnek, hogy jöjjön fel? –én.

-Persze. –Harry.

Nem sokára meg is érkezett Lis nővérem.

-Na, mondjad mi a helyzet. –Lis.

-Hoznál nekem ruhát, mert a  nagy sietségemben elfelejtettem behozni magammal ruhát. –én.

-Oké. Hozok. –Lis.

Pár perc múlva vissza is jött.

-Nyisd ki az ajtót hagy adjam be neked a ruhákat. –utasított Lis.

Én kinyitottam majd a kezembe nyomta ruhákat és rám csukta az ajtót. Ahogy látom ez egy melegítő alsó egy pólóval. Nem baj jobb ez, mint a semmi. Gyorsan felvettem a ruhákat és kijöttem a fürdőből majd egyenesen lementem a többiekhez.

-Na, akkor mi is történt? –kérdezett föl Liam.

-Hát az úgy volt, hogy….-kezdtem a történetet. Elejétől a végéig elmeséltem az egészet. Valamelyik részén nevettek, valamelyiken meg szépen leoltottak. Mintha az előbb az anyámmal beszéltem volna. (…)