35. Fejezet

"Sziasztok! Itt az ígért fejezet! Remélem tetszeni fog mindenkinek! ;) Jó olvasást és komizzatok! Puszi: Vivii"

U.í.: Mivel rövid ez a fejezet nem sokára hozom a 36. fejezetet is! ;) 

Sok, puszi! Xx

Kimásztam az ágyamból és elcsoszogtam az ajtómig majd kinyitottam.

Álmos szemeimet próbáltam nagyobbra nyitni, hogy lássak valamit.

-Louis?! Te meg mit keresel itt? –kérdeztem álmos, rekedtes hangomon.

-Ilyenkor tetszik a hangod. –mosolygott.

-Jól van. De megmondanád, hogy miért keltettél fel engem hajnali 2-kor? –kérdeztem.

Ekkor már bent voltunk a szobámban és az ágyon ültünk.

-Kérdezni szeretnék tőled valamit. –mondta.

-Ne kímélj. –feküdtem vissza a most már kihűlt ágyamba.

-Hát… -Louis.

-Miről van szó? –kérdeztem.

-Hát..izé..őm.. –Louis.

-Igen? –én.

-Zaynről. –mondta.

-Zaynről!? –kérdeztem meglepetten.

Mit szeretne kérdezni tőlem Zaynnel kapcsolatban? Na, majd meglátjuk milyen kérdést tesz majd fel.

-Igen. Zaynről. –bólogatott Louis.

-Oké. És mi a kérdés? –néztem Louisra.

Louis mellém feküdt majd elkezdte kérdését.

-Szóval te csak barátként tekintesz Zaynre? –nézett rám.

-Igen. –bólogattam.

Louis rám nézett egy ’biztos vagy te ebben?’ fejjel. Amitől én teljesen elbizonytalanodtam.

-Vagy is, hát…nem tudom.. –túrtam hajamba.

-Értem. –mondta mosolyogva.

Itt valami nekem bűzlik. De nem mondok semmit.

-Miért kérdezed? –én.

-Ja, csak kíváncsi voltam. –Louis.

-Rendben, de légyszí ezt ne mond el senkinek. Oké? –néztem Louisra.

-Rendben. Ne, aggódj. –mondta mosolyogva majd kacsintott egyet és megölelt. Az én bátyusom. Tök fura, mert régen csak egy bátyám volt. Az pedig Logan volt. De most, hogy a srácok is itt vannak ráadásul Niall is kibékültem visszakaptam a régi második bátyámat is. De mivel itt vannak a srácok is, Liam, Louis, Harry és Zayn is… hát igen. Az én kis családom. Liam, Louis és….hát…Zayn..az én bátyusaim + Niall és David, van egy öcsém Harry, van két húgom, Abby és Lindsey, és van egy nővérem Lis. De hiányzik az igazi bátyám, Logan. Meg anyu is hiányzik. :’(

Louis felállt az ágyról majd egy jó éjt kíséretével kiment a szobámból és becsukta maga mögött az ajtót. Én oldalra feküdtem és néztem az eget, ahogy csillog rajta az a sok kis csillag. Erről mindig apu jut az eszembe. Kicsordult egy könnycsepp, amit gyorsan letöröltem. Úgy belemélyültem a csillagok nézésébe, hogy észre se vette, hogy elaludtam. (…)