45. Fejezet

"Sziasztok! Meghoztam az új fejezetet! Kicsit rövid lett, de remélem azért tetszeni fog mindenkinek! Jó olvasást és komizzatok! ;))

És mindenkinek boldog húsvétot kívánok! ;)

Puszi: Vivii"

♫Louis szemszöge♫

Bementünk a kórterembe. Zayn egyből ránk kapta a fejét. Mi oda sétáltunk az ágyához majd fogtuk a széket, ami a teremben volt és leültünk Liammel.

- Sziasztok! –köszönt szinte suttogva.

- Szia, Zayn. –köszöntünk.

- Jól vagy? Nem fáj semmid? –kérdeztük.

- Jól vagyok. Habár kicsit fáj a fejem, de azért jól vagyok. –mondta Zayn.

- Na, ennek örülünk. –mondta Liam.

- Vanessa, hogy van? –kérdezte.

- Nincsen semmi baja. Eszméletét vesztette, még nem kelt fel. Kisebb zúzódásokkal megúszta. –meséltem.

- Istenem, legalább ő jól van. –mondta Zayn.

- Te nagyon szeretheted ezt a lányt. –mosolygott Liam.

- Az nem kifejezés. –mondta Zayn.

- Hát az látszik is. –mondta Liam.

- Anyuékat hívtátok? –kérdezte Zayn,

- Igen hívtam őket. Nem rég indultak el Bradfordból. Estére ide érnek. –mondta Liam.

- És Vanessáék családját? –kérdezte Zayn.

- Őket is hívtuk. Nyugi. –mondtam.

- Ja, jó rendben. –mondta.

- Amúgy ki volt, azaz ember, akit leütöttem? –kérdezte tőlünk Zayn.

- Az Vanessa apja volt. –mondtam.

- Úr isten. Tényleg? –kérdezte meglepődötten Zayn.

- Igen. –mondtam.

Na, még így beszélgettünk elég sokáig…

♫Niall szemszöge♫

Harryvel beszélgettem, amikor is hirtelen sóhajtott egyet. Ami nekem fura volt. Így kénytelen-voltam felkérdezni.

- Miért sóhajtottál? –kérdeztem.

- Mi van, már sóhajtani sem lehet? –kérdezte.

- De, de lehet. De ez fura sóhajtás volt. –mondtam.

- Pedig nem. –mondta.

- Pedig, de. Mit titkolsz itt nekem? –kérdeztem fel.

- Jaj, látom muszáj lesz elmondanom. –sóhajtott megint.

- Hát igen. –mondtam.

- Szóval ma reggel lent a konyhában beszéltem Vanessával. Elég zaklatottnak tűnt. Megkérdeztem, hogy az miatt hogy rosszat álmodott, mert mondta. ÉS mondta hogy igen. Én megkérdeztem, hogy mit álmodott és ugyan azt mondta el, ami most vele megtörtént a házban. És ez számomra még mindig hihetetlen. –mesélte Harry.

- Értem. Ez számomra is fura. –mondtam.

- Hát, még nekem. De képzeld el, hogy tényleg. Szorul, szóra ugyan így mondta el az egészet. Nagyon durva volt és ahogy meg is történt most már nem csak durva, de félelmetes is. –mondta Harry.

- De ezt miért nem mondtad el nekem? –kérdeztem Harryt.

- Mert megígértem Vanessának, hogy nem mondom el senkinek. –mondta.

- Értem. Akkor viszont nem szóltam semmit. –mondtam.

A nap végén megérkezett Jessica, Logan, Zayn családja is és Gigi is itt volt. Abbyék és Lindsey pedig csak holnap reggel tudnak bejönni. Louisnak és Liamnek kikellet jönniük Zayntől mert megint kivizsgálták.

- Hát ezt nem hiszem el. Már több mint 5 órája várunk arra, hogy Vanessa felkeljen, de semmi. –mondta Jessica.

- Miért még mindig nem kelt fel? –kérdezte Gigi.

- Látszik, hogy itt vagy. –nézett rá Logan.

- Jól van, ne kezdjétek el a veszekedést. –mondta Jessica.

- Én félek. –szólalt meg Louis.

- Mitől? –kérdezte Harry Louist

- Attól, hogy az én kis hercegnőm nem fog felkelni. –mondta.

- Hogy gondolhatsz ilyenekre? –kérdezte Eleanor.

- Hidd el a mai világba már egy eszmélet vesztés miatt is meg tudnak halni az emberek. –mondta Louis.

- De akkor sem kell ilyenekre gondolni. –mondta Eleanor.

- Jól van. Elnézést mindenkitől. –mondta Louis.

- Nagyon rossz, hogy így kell meg ismernem a fiam barátnőjét és annak családját. –mondta Tricia.

- Hát, igen. Sajnos. –mondta Jessica.

Mindenki a padokon ülve várta azt, hogy az orvos vagy bár ki is legyen az értesítsen arról minket, hogy Vanessa felkelt. (…)

44. Fejezet

"Sziasztok! Meghoztam az új fejezetet. Remélem mindenkinek tetszeni fog! ;))

Jó olvasást és komizzatok!! :D 

Puszi: Vivii"

U.í.: Elnézést kérek mindenkitől a helyesírási hibákért! Xx

Nem néztem meg, hogy ki jött be, de hogy megmondjam őszintét nagyon féltem. Aztán hirtelen valaki befekdüt mellém az ágyba. Megfordultam és úgy megijedtem, hogy az már leírhatatlan.

-Te meg még is mit keresel itt? –kérdeztem.

- Remélem nem baj, ha ide jöttem. –mondta.

- Niall! Figyelj! Monnd meg miért jöttél? –kérdeztem.

- Rosszat álmodtam. Tudod, hogy amikor rosszat álmodok akkor mindig hozzád jövök, nem? –kérdezte.

- Végülis igaz. –mondtam.

- Akkor itt maradhatok? –kérdezte.

- Persze. –mondtam.

- Köszi. –mondta.

Elhelyeszkedett Niall is az ágyon, én is visszatornásztam magam a kényelmes pozíciomba majd elaludtam.

Mindenki lent volt a konyhában. Mindannyian nevetgélve beszélgettünk. Szétszrotan ültünk vagy álltunk a konyhában. Egyszer csak valaki szószerint ki csapta a bejárati ajtónkat. Majd beszaladt a konyhába az a személy, akit nagyon nem akartam látni.

-Apu? Te még mit keresel itt?? –kérdeztem.

- Az most nem érdekes! Velem jössz most! –mondta majd megragadt a karomat és húzni kezdett ki a konyhából.

- Apu! Hagyjál. Nem akarlak látni. Még is minek menjek veled? Menjél vissza a te kis feleségedhez, ha van neked egyáltalán. –ordítottam. Próbáltam kiszabadulni a szorítása alól, de nem jártam sok sikerrel.

- Hagyd már békén! –ordított apura Niall.

- Menjen innen el! –Liam.

- Ti ne szóljatok bele! Nektek KUSS van! Világos? –kiáltott apu a srácokra.

- Takarodjon innen el! MOST! –kiáltott Harry.

- NEM! –Apu.

- Hívjam a rendőröket? –kérdezte Louis.

- MONDOM, HOGY NEKTEK, KUSS VAN! –Apu.

- Apu, hagyjál már békén. Nem akarok veled menni, már felnőttem. 18 vagyok. Nem tudod felfogni? –már sírva ordítottam apuval.

- Kussolsz! –csapott pofon majd kirángatott a házból. A srácok utánam futottak és próbálták leállítani aput, de nem sikerült nekik. Aztán megint pofon vágot apu. Én a földre kerültem. Nagyon, nagyon sírtam. Aztán megláttam Zayn kocsiját aztán már csak annyit láttam, hogy Zayn rászól apura majd Zayn leüti aput. Apu földre került, Zayn pedig hozzám szaladt. Legugolt hozzám és szorosan magához ölelt.

- Zayn! Istenem! Köszönöm! Nagyon, köszönöm! –öleltem magamhoz szorosan miközben sírtam.

- Jól van, nyugi. Nincsen semmi baj. Shhh…-nyugtatott.

- Zayn, apu elakart vinni magával, ha te most nem jössz, már itt sem lennék. –mondtam sírva.

- De nem vitt el. Most már nem lesz semmi bajod. –mondta Zayn.

- Zayn, szeretlek! –néztem Zayn csokibarna szemeibe.

- Én i…-mondta volna ki, de valaki hirtelen leütötte hátulról. Nem hittem a szememnek. Apu volt az.

Louis begurult és leütött aput. Apu újból a földre került. Én pedig elájultam…..

Arra keltem fel, hogy égnek a szemeim. Hirtelen felültem.

-Minden oké? –kérdezte Niall.

- Persze, csak rosszat álmodtam. –mondtam.

- Nyugi. Nincs semmi baj. –mondta majd megölelt.

- Na, én vissza alszok. Ha van valami kelts fel, tudod, hogy nem baj. –mondta Niall majd visszafeküdt.

Én egész éjszaka nem aludtam. Azon gondolkoztam, hogy apu, hogy a francba kerül az álmomba. Soha nem álmodtam vele. Ilyen álmot nem kívánok senkinek. Hidjétek el nagyon szörnyű. Borzalmas. Reggel 7-ig bírtam az ágyban feküdni. Aztán lementem halkan a földszintre. Kimentem a konyhába, csináltam mindenkinek kávét majd mi utén az enyémmel végeztem leültem az ebédlő asztalhoz és magam elé meredve ittam a kávémat. Már egy jó ideje itt ülök a konyhába. Hirtelen valakik hátulról megöleltek.

-Jó reggelt királynő! –köszönt Louis és Harry.

- Sziasztok. –köszöntem.

- Hogy-hogy te már ilyenkor fent vagy? –kérdezte Louis majd leült mellém az asztalhoz.

- Rosszat álmodtam éjszaka és nem bírtam vissza aludni. –mondtam.

- Áh, értem. –mondta Louis,

- El meséled? –kérdezte Harry.

- Nem, nagyon szeretnék róla beszélni. –mondtam.

- Jó, rendben. –mondta.

- Mióta ülsz itt? –kérdezte Louis.

- 7-kor jöttem le. –mondtam.

- Az nem semmi. –mondta Harry.

- Miért most mennyi az idő? –kérdeztem,

- 9 óra van. –mondta Louis.

- Úr isten. –mondtam.

- Biztos jól vagy? –kérdezte Louis.

- Igen. Minden oké. –mondtam.

- Hát, rendben. –mondta Louis.

- Na, de én megyek lezuhanyzom. –Louis.

- Oké. –mondtuk Harryvel.

Louis kiment a konyhából.

-Nagyon felzaklatott ez az álmod ugye jol gondolom? –nézett rám Harry.

- Sajnos igen. –bólintottam.

- Biztos nem szeretnéd elmondani? –kérdezte kedvesen.

- Az apám volt benne. Elakart vinni engem magával. Többször is pofon csapott. Aztán kint a kertben Zayn leütötte aput, de aztán apu Zaynt ütötte le, aztán aput leütötte Louis. A többire nem emlészem, mert az álmomban elájultam. –meséltem. A végét már sírva mondtam.

- Jól van, nyugi. Ne sírj. –mondta majd magához ölelt.

- De ezt légyszi ne mond el senkinek. –néztem rá.

- Jó, rendben. Titok. –mondta Harry majd nyomott egy puszit a homlokomra.

- Te vagy az én perverz kisöcsém. –mondtam mosolyogva.

- Te pedig az én mocskod fantáziájú, egoista nővérkém. –mondta ő is mosolyogva.

*Délután*

Zayn elment valahová. De amúgy mindenki itthon van. Mindenki lent volt a konyhában. Mindannyian nevetgélve beszélgettünk. Szétszrotan ültünk vagy álltunk a konyhában. Egyszer csak valaki szószerint ki csapta a bejárati ajtónkat. Majd beszaladt a konyhába az a személy, akit nagyon nem akartam látni.

-Apu? Te még mit keresel itt?? –kérdeztem.

Na, ne. Minden úgy van ahogy azt álmodtam. Ne, csak ne folytatódjon. Könyörgöm..

- Az most nem érdekes! Velem jössz most! –mondta majd megragadt a karomat és húzni kezdett ki a konyhából.

- Apu! Hagyjál. Nem akarlak látni. Még is minek menjek veled? Menjél vissza a te kis feleségedhez, ha van neked egyáltalán. –ordítottam. Próbáltam kiszabadulni a szorítása alól, de nem jártam sok sikerrel.

- Hagyd már békén! –ordított apura Niall.

- Menjen innen el! –Liam.

- Ti ne szóljatok bele! Nektek KUSS van! Világos? –kiáltott apu a srácokra.

- Takarodjon innen el! MOST! –kiáltott Harry.

- NEM! –Apu.

- Hívjam a rendőröket? –kérdezte Louis.

- MONDOM, HOGY NEKTEK, KUSS VAN! –Apu.

- Apu, hagyjál már békén. Nem akarok veled menni, már felnőttem. 18 vagyok. Nem tudod felfogni? –már sírva ordítottam apuval.

- Kussolsz! –csapott pofon majd kirángatott a házból. A srácok utánam futottak és próbálták leállítani aput, de nem sikerült nekik. Aztán én elordítottam magam, apu pedig leütött, de szó szerint. Én a földre kerültem. Nagyon, nagyon sírtam. Orromból ömleni kezdett a vér. Aztán megláttam Zayn kocsiját aztán már csak annyit láttam, hogy Zayn rászól apura majd Zayn leüti aput. Apu földre került, Zayn pedig hozzám szaladt. Legugolt hozzám és szorosan magához ölelt.

- Zayn! Istenem! Köszönöm! Nagyon, köszönöm! –öleltem magamhoz szorosan miközben sírtam.

- Jól van, nyugi. Nincsen semmi baj. Shhh…-nyugtatott.

- Zayn, apu el akart vinni magával, ha te most nem jössz, már itt sem lennék. –mondtam sírva.

- De nem vitt el. Most már nem lesz semmi bajod. –mondta Zayn.

- Zayn, szeretlek! –néztem Zayn csokibarna szemeibe.

- Én i…-mondta volna ki, de valaki hirtelen leütötte hátulról. Nem hittem a szememnek. Apu volt az.

Louis begurult és leütötte aput. Apu újból a földre került. Én pedig elájultam. Többre már nem is emlékszem.

♫Louis szemszög♫

-Hívjátok a mentőket és a rendőröket. –mondtam a többeiknek.

A lányok már is hivták a mentősöket a srácok pedig a rendőröket. Max. 5 percet kellett várnunk. Vanessa apját el is vitték a rendőrök. A mentősök pedig egyből bevitték Zaynt és Vanessát a kórházba, met mind a ketten elájultak. Én és Niall egyből kocsiba ugrottunk és mentünk a kórházba. A többiek majd a Vanessáék cuccaival jönnek be.

♪Eleanor szemszöge♪

Ezek az események túl gyorsan történtek. Lousiék elmentek a kórházba. Liam és Harry, Zayn cuccait pakolták, Én és Danielle pedig Vanessáét. Nagyon remélem, hogy nem lett semelyiküknek semmi baja.

-Jaj, Eleanor. Remélem nem lett semmi bajuk. –mondta Danielle miközben Vanessa ruháit pakoltuk.

- Én is nagyon remélem. –mondtam.

- Na, menjünk. Szóljunk a srácoknak, hogy kész vagyunk a pakiolással. –mondta Danielle.

- Rendben. –mondtam.

Felkaptuk a sport táskát és kimentünk a szobából.

♫Harry szemszöge♫

Még mindig nem hiszem el. Komolyan megálmodta, azt ami ma vele történt? Ez hihetetlen. Egyszerűen nem tudom el hinni. Pedig ez van. Fura. Nagyon fura egy lány az biztos. Mi Liammel összepakoltuk Zayn cuccait majd lent a földszinten találkozutnk a lányokkal és már indultunk is a kórházba.

♫Niall szemszöge♫

Istenem. Nagyon megijedtem. Régen sem szerettem Vanessa apját, de ezért most még jobban megutáltam. Megérdelmete, hogy kapott Zayntől és Louistól is. Remélem nem lett semmi bajuk Vanessáéknak. Nagyon féltem a húgimat, na meg persze a tesómat is. Ha valami bajuk lesz én esküszüm, hogy megölöm Vanessa apját. Kint ültünk a folyosón. Megláttuk a lányokat és a srácokat is a sok táskával.

-Na, van már valami hír Vanessáról? –kérdezték a lányok.

-Semmi. –rázta a fejét Louis.

- És Zaynről? –kérdeztés a srácok.

- Semmi. –mondtam sóhajtva.

- Jaj, remélem nem lesz semmi baja az én nővérkémnek. Na, meg persze a bátyjámnak –ült le mellém Harry.

- Ennyire aggódsz Vanessáért? –kérdeztem tőle meglepődötten.

- Attól függetlenül, hogy marakodunk még szerethetjük egymást, nem? –Harry,

- Végülis. –mondtam.

- Na, akkor meg kuss. –mondta.

- Jól van. –mondtam.

- Istenem. Már 1 órája itt ülünk és egy rohadr orvos nem jön ki azon vagy azon az ajtón. –járkált fel-alá Louis.

- Ne idegeskedj, Louis. Attól nem lesz jobb. –mondta Eleanor, Louisnak.

- Igaz, igaz. –mondta Louis majd leült.

- Én felhívom Lindseyt, hogy mi történt. –mondta Harry.

- Én pedig Abbyt és az anyját. –modntam.

Elővettem a telefont majd tárcsásztam Jessica számát. Remélem felveszi. Ez az! Felvette.

*Telefonbeszélgetés*

-Igen, tessék? –szólalt meg Jessica.

- Szia. Itt, Niall. –köszöntem.

- Jaj, szia. Mondjad miért hívtál? –kérdezte.

- Vanessa kórházba van. –mondtam.

- Miért mi történt? –hangja hirtelen ijedséggel lett tele.

- Nem rég megjelent nálunk Vanessa apja és hát magával akarta vinni. Mi próbáltuk megállítani, de nem ment. Vanessát egyszer pofont vágta aztán leütötte. Aztán Zayn leütötte Vanessa apját, aztán volt fordítva is, majd Louis leütötte Vanessa apját. Zayn és Vanessa pedig elájultak. Most itt vagyunk a kórházba. Jelenleg még nincs semmi hír. Vanessa apját bevitték a rendőrségre. Róla nem tudok semmit. –meséltem.

- Uram isten. Na, jó. Én megvettem a jegyet Londonba. Estére ott leszek. Küld el SMS-ben a kórház címét, nevét stb… Ígérem sietek. –mondta Jessica.

- Rendben. –mondtam.

- Na, szia. –köszönt.

- Szia. –köszöntem.

Letettem a telefont majd hívtam Abbyt. Abby a második csörrenés után felvette.

*Telefonbeszélgetés-*

-Szia, Niall. –köszönt vidáman.

- Szia, édes. Baj van. –mondtam.

- Mi a baj? Mi történt? –kérdzte.

- Vanessa és Zayn kórházba kerültek. –mondtam.

- Mi történt? –kérdezte. Hangjáról már lehetett következtetni, hogy mindjárt elsírja magát.

- Ne sírj most. Légyszi. –mondtam.

- Elmondod már? –kérdezte.

- A lényeg, hogy megtámadta Vanessa apja Vanessát. Pofon csapta aztán leütötte. Aztán Zaynt is kiütötte. De Vanessa apját bevitték a rendőrségre. Mi pedig most a kórházba vagyunk. –meséltem.

- Istenem. Azaz ember mindig mindent tönkre tesz. Az első repülővel megyünk. –mondta.

- Jól van. Rendben. Lisa is jön? –kérdeztem.

- Persze, még jó hogy. –mondta.

- Oké. –én.

- Jessicának szóltál már? –kérdezte Abby.

- Igen szóltam. Giginek szólj már, mert neki nem tudom a telefon számát. Logant mindjárt hívom. Lindsesyt pedig Harry hívja. –mondtam.

- Oké. Na, megyek intézem a jegyeket a repülőre. Szia, ha van valami értesíts. –mondta.

- Jó, jó. Szia. –köszöntem.

Letettem a telefont majd ugyan igy felhívtam Logant is. Ő is az első géppel utazik ide Londonba. Úgy ahogy Lindsey is. 3 órája várjuk, hogy jöjjön egy orvos. ÉS csoga történt. Kijjött az orvos. Mindenki oda rohant az orvos.

-Jó napot! Van valami hír róluk? –kérdeztük türelmetlenkedve.

- Maguk, Vanessa James és Zayn Malik hozzá tartozói? –kérdezte az orvos.

- Igen, mi vagyunk a legjobb barátai. –mondtuk.

­- Úr isten. Tricáékat nem hívtuk fel. –csapott homlokára Liam. Elő vettem a telefont és félre ment telefonálni.

-Na, szóval. A lány állapota stabil. Szerencsére nem esett semmi baja. Kisebb zúzódásokkal megúszta. Csak egy baj van, hogy eszméletét veszette. De biztosítom önöket, hogy nem sokára felfog kelni. –mondta az orvos.

- Szóval akkor nem is ájult el? –kérdezte Louis.

- Nem. Eszméletét vesztette, ami nem ugyan az. –mondta az orvos.

- Rendben. Értem. És a srác? –kérdezte Harry.

- A srác..hát, hogy modnjam. Ő is eszméletét vesztette, de ő már fel kelt. Egy kis agyrászkódása van, biztos nagy volt az ütés amit kapot. Ő is kisebb zúzódásokkal megúszta. –magyarázta az orvos.

- És be lehet menni valamelyikhez? –kérdeztük.

- Még csak Zaynhez mehetnek be. De kérem ne nagyon zavarják. Menjenekbe inkább kevesen sokszor, mint sokan kevesebbszer. –javasolta.

- Jó, köszönjük. –mondtuk.

Az orvos elment mi pedig megvártuk amig Liam vissza jön.

-Na, itt vagyok. –Liam.

- Rendben. Mit mondtak Tricáék? –kérdezte Louis.

- Most indultak el Bradfordból. Azt mondják estére itt lesznek. De mit mondott az orvos? –kérdezte Liam.

- Azt, hogy Vanessa megúszta pár zúzódással. Eszméleltét vesztette és még nem kelt fel. Zaynnek pedig kisebb agyrászkodása van. Ő is eszméleltét veszette, de ő már fel kelt. Jelenleg csak ő hozzá lehet bemenni. –magyarázta Danielle.

- Értem. És akkor most kimegy be Zaynhez? –kérdezte Liam.

- Én beszeretnék menni. –mondta Louis.

- Oké, akkor megyek még én is. –mondta Liam.

- Mi most maradunk egy kicsit. –mondtam Harryvel együtt.

- Mi is maradunk még. –mondták a lányok.

- Hát, rendben. –mondták a srácok majd benyitottak a kórterembe.(…)

43. Fejezet

"Sziasztok! Meghoztam az új fejezetet! :) Köszönöm azt az egy komit is! Szerintem ez a fejezet borzalmas lett. Próbáltam valahogy formázni a dolgokat, de hát szerintem nem sikerült valami fényesen. De azért remélem nektek tetszeni fog. Gondolom mindenki, aki olvassa a blogom az arra vár, hogy történjen már valami Vanessával és Zaynnel. 

Nem mondok el előre semmit! ;) :D Tudom gonosz vagyok, de hát ez van..!! :D 

Szóval Jó olvasást és komizzatok! 

Puszi: Vivii"

U.í: A komiknak nagyon örülök szóval jöhet sok komi! ;)♥

Jaj és még valami! :D Nagyon, meg köszönném én is az is , aki rajzolta, ha ezt a képet lájkolnátok.

Szerintem nagyon jó lett lett ez a rajz! *-* Nekem nagyon tetszik! 

Szóval sok ennek a lánynak a rajzára!

Link: http://www.facebook.com/photo.php?fbid=498535403536015&set=a.498534783536077.1073741825.311971755525715&type=1&theater 

Előre is nagyon köszönjük! ;)♥ Xx

Mindenki a tv-re koncentrált, mint a kisgyerekek. 

A végén kiderült, hogy maraton van. Juj, de jó!  Na, szóval nagyon hamar eltelt az idő. Hamar este lett. Eleanorék is haza jöttek már. Mivel már este volt ezért elmentem zuhanyozni. Bementem a szobámba, mert nekem szerencsére van külön fürdőm és bementem zuhanyozni. De én hülye elfelejtettem a pizsamámat behozni magammal. És ez mikor jutott az eszembe? Akkor amikor már lezuhanyoztam és épp kerestem a pizsimet. De mivel eleve a szobámba lépek be, ha a fürdőből kijövök, nagy bajom nem lehet. Hisz úgy sincs itt senki. Fogtam, magamra csavartam a törülközőt és kiléptem a fürdőszobából. Amikor is megláttam egy személyt az ágyamon ülve miközben engem nézett.

- Basszus, Zayn! Te meg mit keresel itt? –kérdeztem tőle.

- Megijesztettelek? –kérdezte.

- Áh, nem Zayn. De hogy is. –mondtam ironikusan.

- Jó, ne haragudj. –mondta.

- Semmi baj, de miért jöttél? –kérdeztem.

- Szeretnék veled beszélni. –mondta.

- Jó rendben, de először had öltözzek fel. Rendben? –néztem rá.

- Jó, oké. Akkor majd lent találkozunk. –mondta majd felállt és lement.

Gyorsan felvettem a pizsimet, ami egy XXL-es pólóból és egy rövidnadrágból állt. Felvettem az otthoni papucsomat és lementem a többiekhez a földszintre, de senki nem volt ott. Aztán a kertből meghallottam a nevetéseket. Kimentem és láttam, hogy a tűz körül ülnek és beszélgetnek. Oda mentem és leültem Niall és Eleanor közé.

- Na, hol voltál király lány? –kérdezte Louis.

- Zuhanyozni voltam királyfi. –mondtam.

- Jól van. –mondta.

- Nem éneklünk egyet? –kérdezte Niall.

- De énekeljünk. És énekeljük el Vanessa egyik dalát. –adta az ötletet Harry.

- Szerintem ez nem jó ötlet. –mondtam.

- Szerintem meg igen. Szóval akkor hajrá. –Harry.

Niall és Liam elővették a gitárokat és a dalszövegemet majd énekelni kezdték. Kicsit fura volt az ő hangjukkal ez a dalszöveg, de azért jó volt. A dal végén mindenki megtapsolt. De miért pont engem? Jaj, mert én írtam a dalszöveget. De hülye vagyok! Szóval ezek után csak beszélgettünk és beszélgettünk. Zayn velem szemben ült és éreztem hogy nagyon néz engem, de vajon miért? Aztán amikor rá néztem biccentett a fejével. Ami most azt jelentette, hogy menjünk el beszélgetni. Igen már eléggé ismerem. :D Felálltunk és a kert hátsó része felé kezdtünk sétálni.

*Louis szemszög*

Beszélgetés közben Zayn és Vanessa hirtelen felálltak majd elmentek. Mindenki egymásra nézett majd mindenki vállat vont. Én kicsit gondolkodtam, hogy mi volt ez az előbb. Vajon most fogja elmondani Zayn Vanessának, hogy tetszik neki? Ki tudja! Majd meglátjuk.

- Most hová mentek? –kérdezte Harry.

- Harry kedves, ha annyira érdekel, menj oda és kérdezd meg tőlük! –mondta idegesen El.

- Jól van na. Azért nem kell leszedni a fejemet. –Harry.

- Jó bocsi, csak felidegesített ez a kérdés. –mondta El.

- Amúgy mi a véleményetek Vanessáról? –kérdeztük Eltől és Danitől.

- Szerintem jó fej, aranyos és kedves. Juj, és nagyon szép. –mondta Danielle.

- Szerintem is jó fej, aranyos és kedves. ÉS szép. Biztos jókat lehet vele hülyülni, mert olyannak tűnik, mint ti 5-en csak ő ilyen mix. Mindegyikőtökből van egy kicsi benne. –röhögött már a végén El.

- Téényleg. –röhögött már Danielle is.

- Oké. –mondtuk a srácokkal.

- De amúgy Vanessa és Zayn közt tényleg nincsen semmi? –kérdezte meglepődötten Danielle.

- Tényleg. –mondtuk.

- Azt nem hiszem el. –mondta Dani.

- Pedig hidd el. –Liam.

- Furák. –mondta Dani.

- Nem csak te szerinted. –mondta El.

Épp beszélgettünk, amikor Harry „HÚÚÚÚ”-zni kezdett.

♫Vanessa szemszöge♫

Szóval csendben sétáltunk a kert hátsó felébe. A csöndet végül én törtem meg.

- Na, mit szeretnél? Miért szeretnél velem minél előbb beszélni? –kérdeztem.

Megálltunk és leültünk a hinta ágyra.

- Azért szeretnék minél előbb beszélni, mert nem szeretnélek elveszíteni. –mondta.

- Ezt most nem értem. Miért veszítenél el? –kérdeztem értetlenkedve. Tényleg nem értem miért mondta ezt.

- Ajh, Vanessa! Látom nem érted. –sóhajtott.

- Hát, nem, de úgy viszont megérteném, ha elmagyaráznád, mert néma gyereknek az anyja se érti a szavát. –mondtam.

- Uh, szóval…-kezdett bele. 

Úr isten. Ő most izgul. Mit szeretne mondani, hogy ennyire izgul? Úr isten. Én még ilyennek soha nem láttam.

- Igen? –kérdeztem rá.

- Szóval már régen elszerettem volna neked mondani, de valahogy soha nem mertem, mert féltem, hogy mit fogsz rá reagálni, de aztán rájöttem, hogy ha nem most mondom el, akkor nagyot hibázok. –mondta.

- Jó, de elmondod már végre? –kérdeztem.

- Elmondom. Szóval én..vagy is..nekem..te..t-t-tetszel. Nem is tetszel, mert igazából szerelmes vagyok. Nagyon, nagyon, nagyon szerelmes vagyok beléd. –mondta ki végül.

- Úh, hát ez most váratlanul ért. De még is mi óta? –kérdeztem.

- Emlékszel arra, amikor elvittelek London látványosságaihoz? –kérdezett vissza.

- Igen, emlékszem. –bólintottam.

- Na, hát az óta. De akkor még csak tetszettél. De amióta így több időt töltünk együtt az óta már sokkal, sokkal többet érzek irántad. –mesélte.

- Értem. –csak ennyit tudtam mondani. 

Jelenleg a fejemben annyi minden kavargott, hogy az már fájdalmas. De tényleg.

- És most, akkor te? Te is úgy vagy ahogy én vagy nem? –kérdezte félénken.

Válaszként nem mondtam semmit. Helyette inkább megcsókoltam. Ahogy láttam hirtelenül érte ez az egész, de aztán leesett neki és visszacsókolt. Megmondom őszintén nekem is tetszett és hát a végén már én is szerelmes lettem, de még magamnak sem vallottam be. Ahogy Zayn visszacsókolt egy nagy „Húúú”-zás hallatszott elölről. Először egy embertől majd többtől is. Gondolom látták. Csókunkba véletlenül belenevettem, mert ezek az „Húú”-zások olyanok voltak, mint amikor a tehenek azt a fura hangot adják ki.

- Min nevetsz? –kérdezte Zayn.

- A többieken. Nem hallottad? Amikor „Húúú”-ztak olyan hangjuk volt, mint a teheneknek. –nevettem tovább.

- Úristen, tényleg. Hogy te miket nem veszel észre. –nevetett már Zayn is.

- Ugye.?! –én.

- Visszatérve arra, amiért most mi itt vagyunk..-Zayn.

- Igen, ez azt jelenti, hogy úgy vagyok ahogy te. –mondtam bólogatva.

- Úristen. Azt hittem, hogy majd elküldesz melegebb éghajlatra. –sóhajtott.

- Azért annyira szemét nem vagyok. –nevettem.

- Holnap eljössz velem vacsizni? –kérdezte.

- A parkba? –nevettem el magam.

- Neeeem. Most nem. –mondta nevetve.

- Oké, tőlem mehetünk RANDIZNI. –mondtam.

- Oké. Akkor majd holnap este mondjuk jó neked a fél 7? –kérdezte.

- Most ezt te komolyan kérdezed Zayn? Ma beszéltük, hogy ma semelyikünknek sincs dolga. –nevettem.

- Juj, tényleg. –csapott homlokára.

- Istenem. –forgattam szemeimet majd felálltam és elindultam a többiekhez.

- Hé, mi az, hogy istenem? Nem felejthetek el semmit sem? –kérdezte miközben utánam futott.

- Végül is de. Hisz, csoda lenne, ha a nagy egod mellett megjegyeznél bár mit is. –mondtam nevetve majd futni kezdtem.

- Na, ez most fájt. –mondta majd utánam futott.

Épp oda értem a többiekhez amikor is azt éreztem hogy valaki hátulról felemel majd megpörget és letesz. Nem szédültem el, áh nem de hogy is.

- Úh, basszus. Elszédültem. –nevettem el magam.

- Megérdemelted. –nevetett Zayn.

- Am..gyerekek? –Louis.

- Hm..-fordultunk Louis felé.

- Ti most? –kérdezte Louis.

Mi egymásra néztünk Zaynnel majd ránéztünk Louisra és mosolyogtunk.

-Tényleg? –kérdezte mosolyogva Louis.

- Igen. –mondtuk.

- Na, ne már. –hitetlenkedett Liam.

- De, de már. –Zayn.

- De jóó! –örvendtek a lányok.

- Én megmondtam! –mutatott magára Harry.

- Vigyázni a húgomra, oké? –nézett komoly fejjel Niall, Zaynre.

- Rendben. –mondta.

- ÉS mikor mentek randizni? –kérdezte El.

- Holnap. –mondtuk.

- Okéka. –mondta El.

- De én viszont megyek aludni. –mondtam.

- Jaj, na ne már. –Louis.

- Jaj, Louis. Nagyon fáradt vagyok. Muszáj aludnom. –mondtam.

- Jó, oké. –mondta.

- Na, sziasztok. –köszöntem.

- Szia, Vanessa. Jó éjt! –köszöntek el.

Bementem a házba aztán fel az emeletre a szobámba. Befeküdtem az ágyba bekapcsoltam a laptopomat, bejelentkeztem Facebookra írtam anyának, Logannek, Abbynek, Lindseynek, Giginek hogy majd holnap beszélek velük, majd kijelentkeztem aztán a laptopot is kikapcsoltam. Magamra húztam a takarót, oldalamra feküdtem és próbáltam elaludni. Épp elaludtam VOLNA, amikor is valaki kinyitotta a szobám ajtaját. (…)