11. Fejezet

''Sziasztok! Tudom nagyon sokat késtem! De ez suli kikészít szinte minden  nap doga írás meg ilyenek..Sokat kell tanulnom! :'( Köszönöm Dominika Laskainak a komit.!!! ;))♥ Igyekeztem a 11. Fejezettel.! Remélem tetszeni fog nektek..!!! :) Jó olvasást midenkinek! És Komizzatok is..!!! ;)( :)
Puszi: Vivii''  U.í.: Egy kis kép..!!Beköszöntött a December!!! Én már vártam..!!! :))♥

Hello, December..!!! :)♥ Xx



Majdnem szív bajt kaptam. Felkapcsoltam a konyhában lévő lámpát és 5 fiút láttam, akik majd bepisilnek a nevetéstől.
Harry a konyha pult mögött nevetett, Louis a falat ütötte a nevetéstől, Liam és Zayn.

pedig egymást ütögetve és közbetapsolva nevettek.

-B*ki fiúk a szív bajt hoztátok rám! – mondtam ijedségemben.
-Jaj, bocsi. Ne haragudj, de nem hagyhattuk ki. – ölelt meg hátulról Niall.
-Szerintem nagyon vicces volt. – nevetett Harry.
-De még mennyire. – mondta már szinte könnyezve Louis.
-Ja. Marha vicces volt. – mondtam unottan.
-Na, ez is megvolt. Most már mehetünk vissza aludni srácok. – mondta Louis, majd intet a fiúknak.
-Oké. – mondták egyszerre.
-Jó éjt Vanessa. – köszöntek el tőlem, majd liba sorba mentek ki a konyhából. Ők felmentek a lépcsőn, én pedig vissza a kanapéra. Ahogy visszafeküdtem, még egy kicsit forgolódtam majd egyből el is nyomott az álom.
Másnap reggel arra keltem, hogy Louis káromkodik kint a bejárati ajtó mellett lévő teraszon, a fiúk pedig nevetnek a konyhában. Mivel már nem nagyon bírtam ott feküdni ezért kimentem a konyhába a fiúkhoz. Majd leültem hozzájuk az asztalhoz.
-Jó reggelt! – mondtam a srácoknak.
-Neked is jó reggelt, te holdkóros. – mondta nevetve Niall.
-Haha..megint nagyon vicces voltál. – mondtam neki ironikusan.
-Amúgy miért káromkodik Louis, és ha szabad tudnom kivel vagy mivel? – kérdeztem.
-Louis a két kuty….- kezdte el mondani Harry, de megakadt, mert Louis megint kiabált valamit.
-B+, te zsemle színű mondtam, hogy ne sz*rj oda és hogy húzz be a házba! – kiabált Louis.
Erre újból nevetni kezdet mindenki.
-Na, szóval két mivel kiabál? – tértem vissza a kérdésre.
-Szóval, Louis két kuty…- kezdte Niall, de ö is megakadt, mert Louis megint káromkodott.
-Aj, b*ki qva életbe, te ráncos, bamba fejű, olyan vagy, mint a zsemle színű. Mondtam hogy ne sz*rjál oda és hogy te is húzz  be a házba. De semeikőtök nem hallgat rám!- kiabálta Louis. MEGINT.
-Na, szóval két kutyával kiabál. – fejezte Niall.
-Mi csoda?! – én.
-Két kutyával káromkodik. – magyarázta el Harry.
Ekkor a konyhába bejött Liam.
-Jó reggelt srácok és Vanessza! – köszönt Liam.
-Jó reggelt. – köszöntünk egyszerre.
-Am, Louis kivel kiabál? – kérdezte Liam.
-Hát zsömle színűvel meg a ráncos, bamba fejűvel. – idézte Niall.
-Zsömle színű?! Uram isten Brit! – kiabált Liam.
-Louis, te mi a francot kiabálsz az én kutyámmal?. Kopj le róla. Oké? Hagyd békén.

Köszi. – kiabált Louisra, Liam.

-De, hát ha egyszer szanaszét sz*rják a kertet? – Louis.
-Akkor szanaszét sz*rják. Brit indíts befelé! – kiáltott Liam.
Ekkor megjelent a konyhában egy zsömle színű kis kölyök kutya. Annyira cuki volt, hogy majd meg tudtam volna enni. Amikor bejött a kertből felém szaladt és oda bújt a lábamhoz.
-Jaj, de cuki. Ez a te kiskutyád Liam? – kérdeztem Liamtól, miközben simogattam a kutyának azt az édes kis pofikáját.
-Igen. Ö az én kiskutyám. – mondta Liam.
-Jaj, nagyon édes. – én.
-Köszi. – Liam.
-És hogy hívják? – kérdeztem.
-A neve Brit. – válaszolt Liam.
-A ráncos, bamba fejű jöjjön be a kertből! – kiáltott Louis.
Ekkor megjelent a konyhában Zayn is.
-Jó reggelt emberek! – köszönt.
-Jó reggelt! – köszöntünk.
-Zayn! Louis megint kiabál a kutyáddal! – köpte be Liam.
-Köszi szépen! – Louis.
-Megérdemled. Aki az én kutyámmal kiabál, az velem nem húzhat ujjat. – Liam.
-Louis! Mondtam már neked 1-szer, hogy ne kiabálj Borissal. Erre megint mit hallok? Hogy kiabálsz vele. – kiabálta Zayn, Louisnak.
-Jól van bocsi. Csak nem akartam, hogy tiszta sz*r legyen a kert. Érted? – Louis.
-Értem én, de akkor se kell velük kiabálni. – Zayn.
-Jól van na, bocsi. – Louis.
-Semmi baj. Boriss gyere be! – Zayn.
Ekkor befutott egy fekete színű sharpey kutya.
-Úr isten, te is nagyon cuki vagy. – mondtam, majd leguggoltam a kutyához.
-A neve Boriss, ugye? – kérdeztem Zaynt.
-Igen. – Zayn.
-Szóval, akkor ez a két nagyon édes és aranyos kutya Brit és Boriss? – kérdeztem

újból.

-Aj, Vanessza még hányszor kérdezed? Amúgy igen. – Liam.
-Hé. – én.
-Amúgy mikor vigyünk haza? – kérdezte tőlem Niall.
-Amikor nektek megfelel. – válaszoltam.
-Akkor mit szólnál 3 órához? – Niall.
-Oké. Nekem jó. – én.
-Megy valaki a fürdőbe? Mert ha nem akkor én be szeretnék menni. – kérdeztem a srácoktól.
-Menj csak nyugodtan. Nekünk most nem kell. – Niall.
-Oké. Köszi. – én.
Felálltam az asztaltól és a konyha ajtó felé vettem az irányt. Ép hogy kiléptem a konyhából valaki füttyentett egyet majd a fiúk nevetni kezdtek. Ekkor hátra léptem egyet és benéztem a konyhába. A fiúk egyből abba hagyták a nevetést és mindenki egy személyre mutatott. Harryre.
Egyből rá néztem a fiúra, szúrós tekintettel.
-Most állj le Harry, mert ha nem akkor csúnyán megbánod! – fenyegettem meg. Egybőlvette a lapot.
-Oké, bocsi. – Harry.
Bólintottam egyet és elindultam a kanapé felé, ahol a táskám volt, benne az utcai ruhámmal. Magamhoz vettem és felmentem a fiúk közös fürdőjébe. Beléptem és kellemes csalódás ért. Azt hittem, hogy kupi lesz és minden szennyes a földön fog heverni, de nem. Minden csilli-villi volt. :))

Bement megmosakodtam és felvettem az utcai ruhámat, majd copfba fogtam a hajamat. Amikor készen lettem lementem a fiúkhoz a nappaliba.

-Na, mit csinálunk 3 óráig? – kérdezte Niall.
-Mi lenne, ha elvinnénk a kutyákat sétálni? – javasoltam.
-Én benne vagyok. – Liam.
-Én is. – Zayn.
-Jó ötlet. Benne vagyok. – Niall.
-Harry? – én.
-Ja, igen én is benne vagyok. – Harry.
-Dettó. – Louis.
-És hová vigyük őket? – tette fel a kérdést Zayn.
-Itt van nem messze a park. Oda elvihetjük. – Liam.
-Oké. Akkor mehetünk. – Zayn.
A fiúk elkészülődtek, én addig ráadtam a pórázt a két kutyára. A fiúk hamar elkészülődtek, de közben akadt egy kis probléma…..
-Hol van a haj zselééééé??? – futott körbe-körbe Zayn.
-Jaj, hagyjad a haj zselét! – Liam.
-De tudod jól fater, hogy ha nincs haj zselé akkor én ki nem  mozdulok a lakásból. – Zayn.
-Nézd meg a fürdőben a polcon. – Harry.
-Oké. – szaladt föl  Zayn a fürdőbe.
-Na, meg van? – kiabált fel Harry.
-Nincs, haver kifogyott! – szaladt le Zayn a fejt fogva.
-Akkor marad a szürke ’’ csöves ’’ sapkád. – mondta Niall.
-Ja. – mondta unottan.
-Várjatok csak. Lehet, hogy van a táskámban haj zselé. – mondtam.
Ekkor Zaynnek felcsillant a szeme, majd így szólt.
-Tényleg? – Zayn.
-Igen ,de nem biztos. – én.
-Jó nem baj, nem baj csak nézd meg. Gyorsan, gyorsan. Hadarta el és közben

sürgetett.

Belenyúltam a táskámba és kutatni kezdtem. Kutattam és kutattam és sikerem lett.
-Meg is van a haj zselé. – kiáltottam fel.
-Úr isten Vanessza a hálásod vagyok. Köszönöm szépen. – ölelt meg Zayn, közbe egy puszit nyomott homlokomra.
Gyorsan felszaladt a fürdőbe és kb.10 percig csinálta a haját. Mi lent vártuk a fiúkkal

türelmetlenül. Egyszer csak megjelent a lépcsőn.

-Kész vagyok, indulhatunk. – mondta Zayn.
Lejött a lépcsőn majd a kezembe nyomta a haj zselé tubusát.
-Tessék, visszaadom. Még egyszer, köszi. – Zayn.
-Nagyon szívesen, de nekem nem kell. Tartsd csak meg. – mondtam.
-Tényleg? – Zayn.
-Ühüm. – én.
-Hát oké köszi. – Zayn.
-Szívi. – én.
-Na, akkor most már indulhatunk? – Niall.
-Igen. – Zayn.
Nagy nehezen kijutottunk a friss levegőre. Majd elindultunk a park felé. 5 perc alatt oda is értünk a parkba. A kutyák szó szerint rám voltak tapadva. Oda fele Brit-et sétáltattam. Amikor oda értünk a parkba, Boriss-ról leszedtük a pórázt had legyen szabadon, de Brit-en még rajta kellett, hogy maradjon a póráz, mert ő még kölyökkutya volt és őrá jobban kell vigyázni, mint egy felnőtt kutyára. Most kivételesen jó idő volt. Hét ágra sütött a nap, a madarak csiripeltek, az égen egy felhő sem volt és még az eső illatát sem lehetett érezni. Leültünk a fűbe és beszélgetni kezdtünk. Jól el voltunk. Sokat beszélgetünk, hülyültünk és nevettünk. Amit már említettem..nagyon jó fejek a srácok, és nagyon bírom őket. A kutyák is jól el voltak. Sokat labdáztam velük. Én még jobban kifáradtam, mint a két kutya. :) Lehetett olyan
fél 3-om, amikor Niall és én megszólaltunk. 
-Éhes vagyok. – én, Niall.
Erre mindegyik fiú nevetni kezdet, mi pedig Niall csak néztünk.
-Most mi van? – kérdezte Niall.
-Hát az, hogy egyszerre mondtátok. – Liam.
-Ja, szokott ilyen lenni. – én.
-Úgyhogy szokjátok meg. – Niall.
-Na, akkor hová menjünk enni? – Liam.
-Természetesen a Nando’s-on kívül. – Louis.
- Aj, ne már. – Niall.
-Mi lenne, ha elmennénk a Subway-be? – tettem fel a kérdést.
-Ez remek ötlet, mert mi is szeretünk ott enni és ott Niall is jól tud lakni. – Liam.
-Na, akkor menjünk. – pattant fel a fűről Niall.
Mi is felálltunk majd Boriss-ra ráraktuk a pórázt és indultunk a Subway felé. Én ezt a környéket nem nagyon ismerem, ahol a fiúk laknak, úgyhogy ők voltak a GPS. Arra mentem, amerre ők mondták. ;) Oda értünk a Subwayhez,de utána jöttünk rá, hogy kutyákat nem lehet bevinni a Subwaybe, így bajban voltunk. De aztán nagy nehezen megoldottuk, mert a Subway előtt volt egy kis terasz szerűség, ami a Subway-é volt, így én leültem a 6 fős asztalhoz a két kutyával együtt miközben, a fiúk pedig bementek szendvicseket kérni. Kb. 5 perc múlva meg is jelentek a fiúk.
Mindannyian leültek, de egyvalaki még hiányzott. Niall.
-Srácok, Niall hol van? – kérdeztem.
-Még rendeli a te szenyódat. – mondta a száját tömve Louis.
-Na, itt is vagyok. – jött ki a Subway-ből Niall.
-Na, végre. – én.
-Tessék ez a tied Vanessza. – rakta elém a szendvicset Niall.
-Köszike. De amúgy honnan tudod, hogy ezt szoktam enni a Subway-ben? – én.
-Onnan, hogy amikor általánosba jártunk akkor minden tanítás után a Subway-bejártunk enni. – mondta nevetve Niall.
- Jaj, tényleg. – mondtam mosolyogva.
Niall leült majd ö is tömni kezdte a száját.
-És amúgy a te szendvicsedben mi van?- kérdezte Louis.
-Az enyémben tonhal, kígyó uborka, lila hagyma, paradicsom, fejes saláta, szószként pedig majonéz van benne. – soroltam.
-Nekem is az van benne. – Zayn.
-Tényleg? – kérdeztem meglepődve.
-Aha, csak az enyémben van kechup is. – mondta Zayn.
-Úh, én azt még nem kóstoltam. – mondtam.
-Nem?! – kérdezte meglepődve.
-Nem. – mondtam nevetve.
-Kóstold meg! – mondta és oda nyújtotta hozzám a szendvicsét.
-Nem, köszi. – mondtam.
-Na, harapj bele. – Zayn.
-De mondom, hogy nem köszi. – én.
-Jaj, ne már. – Zayn.
-Na, jó. – én.
-Végre, na, tessék. – mondta majd a szám felé tartotta a szendvicset.
Én nem mertem bele harapni, mert mi lesz, ha mondjuk, nem ízlik és

kiköpöm? Akkor mindenki rajtam fog röhögni. :/ Én bele haraptam és először furcsa fejet vághattam, mert a többiek nevetni kezdtek. Megmondom őszintén nekem ízlett először fura volt,de utána már meglehetett enni.

-Na? Ízlik? – érdeklődött Zayn.
-Hát először fura volt. – én.
-Na, és ízlett? – kérdezte még egyszer.
-Aha. – mondtam.
-Na, örülök neki. Végre nem csak én szeretem így. – Zayn.
-Hé, én azt nem mondtam, hogy szeretem, én csak annyit mondtam, hogy ízlik. – én.
-Csak annyit mondtál, hogy idézlek! ’’ Aha ’’. – szólalt meg Niall.
-Jó, de Zayn meg csak azt kérdezte, hogy ízlett-e. – én.
-Ez igaz. – Liam.
-Na, megint kinek van igaza? – én.
-Neked. – mondta Niall unottan.
-Ha,ha. – én.
-Am, mennyi az idő? – én.
-2:55. – Niall.
-Köszönjük a helyzet jelentést Mr.Horan. – mondtam viccelődve.
-Nagyon szívesen. – Niall.
-Akkor szentem menjünk. – mondta Liam majd felállt az asztaltól.
-Szerintem is. – mondtam majd én is felálltam az asztaltól.
Ekkor a többiek is felálltak és eljöttünk a Subway-böl.
Visszamentünk még a fiúkhoz, hogy a kutyák pihenjenek majd elindultunk hozzánk. Az utcán mindenki hülyének nézett minket, nem tudom miért. Lehet, hogy azért mert Louis azt üvöltötte az utcán, hogy ’’ SUPER MAN COME BACK!’’ ?
Nem lehet, hanem biztos. :D Sokáig sétáltunk hazáig, de nagy nehezen eljutottunk a célig. Megálltunk a bejárati ajtó előtt és kerestem a ház kulcsát. (...)