''Sziasztok!! Meg is hoztam a következő fejezetet!!! Remélem tetszeni fog! :)) Jó olvasást nektek és komizzatok pls.!!! ;))♥ Puszi: Vivii''
U.í.: Ha, helyesírási hibát találtok benne, akkor bocsi!!! :)♥ Xx
*Telefon beszélgetés*
-Háló, tessék! – szóltam a telefonba.
-Szia, Vanessza! Lis vagyok. – Lis.
-Jaj, szia. Mondjad csak! – én.
-Jaj, csak azért hívtalak, mert nem tudtam mi van veletek. – Lis.
-Miért? – érdeklődtem.
-Azért, mert hívtalak titeket az otthonin, de nem vettétek fel. – mesélte.
-Jaj, értem. – én.
-És hol vagytok? – Lis.
-Niallékkel. – mondtam mosolyogva, de ezt ö nem látta.
-Niallékkel?! – Lis.
-Igen. Na, figyu majd holnap elmesélek mindent. Oké? – én.
-Jó, jó. Nem zavarok. Szia Vanessza és vigyázz a csajokra. – Lis.
-Oké, rendben. Szia. – én.
-Szia. – mondta Lis majd letette a telefont.
Mivel nem nagyon tudtam csinálni semmit, ezért a kezembe maradt a telefon és játszani kezdtem rajta, de aztán azt is meguntam, így a régi (gyerek kori) képeket nézegettem a telefonban. Egyszer csak valaki megszólalt mellettem.
-De aranyos. – Zayn.
Kérdő fejjel rá néztem, mert nem tudtam mire mondja.
-A kép. Nagyon aranyos. – mondta.
-Jaaa. – mondtam majd rá néztem a telomban lévő képre.
–Hát igen az. – mondtam nevetve miközben eszembe jutottak azok az emlékek, amik a hozz a képhez füzödnek.
-Kik vannak a képen? – kérdezte Zayn.
-Hát ez én vagyok, a jobb oldalamon lévő fiú a bátyám, a bal oldalamon lévőn fiú pedig Niall. – mondtam.
-Úr isten. Ez itt Niall? – kérdezte röhögve.
-Igen. Ö az, de légyszi ne mond meg neki, hogy megmutattam. Oké? – én.
-Jó, rendben. De a fiúknak megmutathatom? – Zayn.
-Nem, nem mutathatod meg. – jelentettem ki.
-Jó, jó. Oké. – Zayn.
-És az a két fiú a bátyád mellett? – kérdezte.
-Ök a bátyám haverjai. – feleltem.
-Értem. És ez a kép mikor készült? – Zayn.
-Hát…nem is tudom. Asszem 6.-osak lehettünk. – feleltem.
-Jó kép. Nekem tetszik. Vannak még gyerek kori képeid a telefonodon? – Zayn.
-Persze. Van kedved megnézni velem? – kérdeztem.
-Hát, ha megengeded? – Zayn.
Erre nem válaszoltam semmit csak elő kerestem azt a mappát, amiben a gyerek kori képeim vannak majd Zayn elé raktam a telot, de úgy hogy persze én is lássam. Mindegyiket megmutattam neki és elmeséltem neki a hozzá füzö történetet. Amin sokszor nevettünk, de nem csak azokon a vicces történeteken, ha nem azokon is,hogy amikor mi nevettünk egy történeten, hogy akkor milyen fejet vágtak a többiek. Nagy nehezen oda értünk a mekihez és hálát adtam az istennek, hogy elállt az eső is.
-Ez az. – kiáltotta Niall majd kipattant a taxiból és futott a meki felé.
Mindenki kiszállt a taxiból, majd oda mentünk a mekihez.
-Na, mi van? Miért nem megyünk be? – kérdezte Abby.
-Erre Niall rá mutatott a táblára, ami az volt, hogy ünnep nap miatt ZÁRVA.
De milyen ünnep nap van? o.O
-Áááh, ezt a zárva szót nagyon nem bírom. Főleg akkor nem, ha kajáldáról vagy egyéb gyorséttermekről van szó. – mondta idegesen Niall.
-Akkor most mit csináljunk? – kérdezte Lindsey.
-Menjünk a Burger King-be! – kiáltott fel Abby.
-Látszik, hogy szőke barátnőd van. – nézett rám Harry.
-Hé vigyázz a szádra Harry. Attól függően, hogy szőke vagyok lehetek okos. – mondta
-De amúgy miért nem tudunk menni a Burgerbe? – Abby.
-Júj, Abby. Azért nem tudunk menni a Burgerbe, mert ünnep napokon minden szar zárva van. Érted? ZÁRVA. – magyarázta Niall.
-Jaaaaaa, értem már. – Abby.
-Végre, hogy le esett szöszi. – Niall.
-Khm…- Abby.
-Na, de akkor most hol eszünk? – Liam.
-Na, mi van Liam? Csak nem éhes lettél? – Niall.
-Hát..de. Nagyon is. – Liam.
-Van egy ötletem. – szólaltam meg, amire szó szerit mindenki felfigyelt.
-Mi lenne, ha hazza mennénk vagy is hozzánk és főznék valamit? – mondtam a remek ötletem.
-Ez csodálatos ötlet Mss. James. – kiáltotta Niall miközben tapsolt hozzá.
-Ez egy remek ötlet. – Harry.
-Igen. Nekem is tetszik. – Zayn.
-Dettóó. – Louis.
-Ja. Amúgy is kíváncsi vagyok milyen a főztöd. – Liam.
-Óh, tényleg? – én.
-Igen. – Liam.
-Akkor irány haza. Vagy is hozzánk! – kiáltottam fel.
Még az volt a szerencsénk, hogy hamar ide ért a megrendelt taxi. Gyorsan beültünk a taxiba majd bediktáltam a címünket. Szerencsére nem volt olyan nagy dugó, mint ide jövet ezért hamar haza értünk. Gyorsan kiszálltam a kocsiból és futottam az ajtóhoz, hogy kinyissam. Kinyitottam az ajtót és nyitva is hagytam, hogy a többiek is betudjanak jönni. Én beszaladtam a nappaliba ledobtam a táskámat és átszaladtam a konyhába. Gyorsan elkészítettem a fejembe a menüt majd elővettem a hozzá valókat és elkezdtem VOLNA főzni, de utána rájöttem, hogy jobb lenne, ha át öltöznék, mert ha nem akkor megfázok. Így beszaladtam a nappaliba ahol már a többiek ültek és tv-tek.
-Látom, el vagytok. – én.
-Ja, ja. – Abby.
-Mikor lesz kész a kaja? – Niall.
-Niall könyörgöm, NE sürgess, mert nem szeretem. – én.
Felszaladtam a lépcsőn egyesen be a szobámba és felvettem az itthoni cuccomat, ami egy melegítő alsóból és egy fehér Miney egeres pólóból állt. Össze fogtam hajam majd lesiettem a konyhába és neki fogtam a főzésnek. Kb. 1 óra alatt kész lett a ’’vacsi’’.
-Srácok. Kész! – kiáltottam a konyhából.
Ahogy kimondtam Niall már ott is termet az asztalnál és evett.
-Úr isten, de gyors vagy Niall. – mondtam nevetve.
-Tudom. – mondta Niall.
A többiek is kijöttek a konyhába majd leültünk és vacsizni kezdtünk. Szerencsére mindenkinek ízlett a kaja. Kicsit fura volt, hogy ilyen későn vacsoráztunk, de hát ha egyszer az ember éhes?..
-Ú, de késő van. – nézett az órára Liam.
-Hát, az. Szentem menjünk srácok. – Harry.
-Jaj, ne már. – Louis.
-Ne menjünk. – Niall.
-Én maradni szeretnék. – Harry, Zayn.
-Komolyan mondom olyanok vagytok mint a gyerekek. – Liam.
-Maradjatok itt. – én.
-Maradjunk itt?! – Niall.
-Igen. Maradjatok itt. – én.
-Akkor maradjunk itt. – Louis.
-Maradjunk itt ? – Harry.
-Ja. Maradjunk itt. – Zayn.
-Persze. Maradjatok itt. – én.
-Igeeen. Maradjatok itt. – Lindsey.
-Maradjanak itt? – Abby.
-Igen. Maradjanak itt. – én.
-Na, jó most már elég lesz. Itt maradunk. – Liam.
-Itt marad…..- folytatta volna Louis ezt a kis ’’játékot’’.
-Kuss Louis. – Liam.
-Oké, fater.- Louis.
-De hol fogunk aludni? – Niall.
-Hát figyu sok szoba van. – én.
-Van itt lent egy vendég szoba. – mutattam a szoba ajtajára.
-Oké, akkor azt mi lestoppoltuk Hazzaval. – kiáltott fel Louis.
-Oké. Akkor még van fent szoba. – mondtam majd legyintettem egyet, hogy kövessenek a fiúk.
-Na, itt az első üres szoba. – mondtam majd kinyitottam az ajtót.
-Itt elférünk hárman? – kérdezte Zayn.
-Hát..nem igazán. – Liam.
-Akkor valakinek egyedül kell aludnia. – Niall.
-Oké. Akkor én alszok egyedül. – Zayn.
-És miért is? – Liam.
-Azért mert hangosan horkolok és azt ti nem birjátok. – Zayn.
-Igaz, igaz. – Niall.
-Igen, ezzel én sem vitatkozok. – Liam.
-Hát rendben akkor itt Liam és Niall alszik, a mellettetek lévőben pedig Zayn fog aludni. – mondtam.
Lementünk a nappaliba és tv-ünk. Ment valami vígjáték, amin szó szerint én sírtam a nevetéstől. Mivel már nagyon késő volt és mindenki fáradt volt már ezért mindenki elment aludni. Lefekvés előtt át vettem a pizsimet és utána bebújtam az ágyamba. Nem nagyon tudtam aludni, mert egész éjszaka apa járt a fejemben, hogy vajon miért kellett lelépnie azzal a csajjal vagy növel? Jobb lehetett azzal lenni, mint anyával? Nagyon haragszom rá, mert anyát egyedül hagyta és az óta nagyon depis, ha lehet így fogalmazni. Rá néztem a telómra, ami hajnali 3-at mutatott, mivel nem nagyon tudtam aludni ezért leosontam a konyhába és csináltam magamnak kakaót majd visszamentem az emeletre és kimentem a nagy a teraszra. Leültem az egyik kettesre magamra húztam a pokrócot és iszogatni kezdtem a forró és finom kakaómat. Egyszer csak egy lágy és meleg érintést éreztem a vállamon.
-Te se tudsz aludni? – kérdezte egy hang.
Ekkor a frász jött rám. Hátra fordultam majd így szóltam:
-Úr isten Zayn. A frászt hoztad rám. – mondtam.
-Jaj, bocsi. Nem szándékos volt. – mentegetőzött.
-Semmi baj. – mondtam.
-Leülhetek? – Zayn.
-Persze. Gyere ülj ide. – mutattam a mellettem lévő helyre.
Ö bólintott egyet majd leült mellém.
-Amúgy mit is kérdeztél? – én.
-Ja, azt hogy te se tudsz aludni? – Zayn.
-Hát..nem igazán. – mondtam elkeseredve.
–De látom te se tudsz nagyon aludni. – mondtam mosolyogva.
-Hát, úgy ahogy mondod. – mondta.
-És miért nem tudsz aludni? – érdeklődtem.
-Hát..tudod nekem ez az ágy kicsit szokatlan. Én olyan típus vagyok, aki nagyon nehezen szokja meg az új helyeket. Mint pl. ezt is. – mesélte Zayn.
-Értem. –én.
-És te miért nem tudsz aludni? – Zayn.
-Hát…ez elég hosszú. Inkább hagyjuk. – mondtam szomorúan.
-Csak nincs valami baj?- kérdezte.
–Nekem elmondhatod. –mondta.
-Hát..nem is tudom, hogy ezt lehet-e bajnak nevezni. – mondtam.
-Na, mesélj. – mondta.
-Hát arról van szó, hogy a szüleim 6 éves koromban elváltak még Írországban és az óta nem láttam az apámat. – mondtam.
-Óh, értem. Ezek szerint apukád hagyott el titeket? – kérdezte.
-Hát, igen. – én.
-És azon gondolkoztam, hogy miért lépett félre. Hogy nem volt jó neki anya, vagy azzal a növel jobban érezte magát? De egyáltalán mikor volt ideje becsajozni, ha egész nap, napi 24 órán át dolgozott. – meséltem.
-Hát ezt lehet bajnak nevezni. – Zayn.
-Gondoltam. – mondtam majd lehajtottam a fejem.
-És mit gondolsz erről a dologról, hogy elhagyott titeket?- kérdezte.
-Hát legelőször nem nagyon tudtam felfogni, mivel kicsi voltam akkor, de aztán amikor 7.-es voltam akkor feltettem anyának a kérdést, hogy apa még is hol a fenébe van. Anya elmesélt mindent és az óta nagyon haragszok apára. De az a fura, hogy apu állt a legközelebb hozzám. Mindig vele voltam. Úgy ahogy anyu a bátyámmal. – meséltem a történetet.
-Értem. Köszönöm, hogy elmondtad. – Zayn.
-Én meg azt köszönöm, hogy meghallgattál. – mondtam mosolyogva, miközben kicsordult egy kövér könnycsepp a szememből.
-Jaj, ne sírj már. – mondta Zayn majd megölelt.
-Jó rendben. – mondtam szipogva és közbe nevettem.
-Hallod én téged nem értelek. – mondta Zayn.
-Miért is nem értesz? – tettem fel a kérdést.
-Azért mert sírsz és közbe nevetsz. Ezt meg hogy csinálod?- kérdezte.
-Nem tudom. Ez csak úgy jön. De ne aggódj nem te vagy az első aki feltette ezt a kérdést. – mondtam.
-Oké. – mondta.
-Mit iszol amúgy? – Zayn.
-Kakaót. Kérsz? – kérdeztem és felé nyújtottam a bögrét.
-Áááh, nem dehogy is. – tiltakozott.
-Na, igyál már belőle. – én.
-Jó, de csak azért mert nem hagysz békén. És csak megkóstolom. – mondta Zayn mosolyogva.
Oda adtam neki a bögrét, hogy kóstolja meg. Hát ezt a kóstolást nem igazán nevezném kóstolásnak, mert amikor visszaadta a bögrét üres volt.
-Látom ízlett. – mondtam mosolyogva.
-Igen. Nagyon. Csinálhatnál nekem egy bögrével. – mondta.
-Akkor le kéne menni a konyhába. – mondtam.
-Na akkor menjünk le és csinál magadnak meg nekem egy-egy bögre kakaót. – Zayn.
-Oké. Akkor menjünk le. – mondtam majd felálltunk és szép lassan leosontunk a konyhába. Felkapcsoltam konyhába lévő UV szerűségű lámpát, ami csinál egy kis fényt és gyorsan megcsináltam a kakaót. Ahogy kész lett odaadtam Zaynnek a ö kakaóját, én pedig fogtam az enyémet és felosontunk a teraszra majd vissza a helyünkre ahol ültünk.
-Várj csak. – szólalt meg Zayn.
-Mi az? – kérdeztem.
-Kell a párna? – kérdezte.
-Öm..hát, ja. – válaszoltam.
Ekkor a ’’kanapé’’ mellől elővette a kerti bútorhoz való párnákat.
-Tessék ez a tied. – adta neked az egyik a másikat pedig maga mellé rakta.
-Köszi. – én.
-Figyu, ezzel nem lehet olyat csinálni, hogy kihúzni, mint a nappalitokban lévő kanapét? – kérdezte.
-De, lehet. – mondtam majd felálltam és intettem neki, hogy ö is álljon fel. Úgy mond kihúztam a kettest, úgyhogy lehessen rajta feküdni. Nagy nehezen sikerült. Amikor készen lettem vele rá feküdtünk és újból beszélgeti kezdtünk. Zaynnel most úgy beszélgettem, mint ha 1000 éve ismerném, pedig csak tegnap találkoztunk. És ráadásul én olyan vagyok, hogy ha mondjuk megismerek valakit akkor legelőször nem nagyon engedem olyan közel magamhoz, ugye értitek? :D Na, szóval elég fura.:) sokat beszélgettünk és jobban megismertem. Azt hittem, hogy rajongóként ugyan úgy lehet tudni mindent, mint ha élőben beszélgetnél vele. De csalódtam most sokkal több mindent tudok róla. Csodálkoztam, hogy olyan sok dolgot mond el magáról, mert én úgy tudtam, hogy ö is nagyon visszahúzódó és kb. olyan lehet, mint én. Annyit beszélgettünk, hogy Zayn már bóbiskolt, úgy ahogy én is.:) De azért nyomtunk a szöveget. xD De már nem nagyon bírtuk, mert beszélgetés közben elaludtunk. (…)
U.í.: Ha, helyesírási hibát találtok benne, akkor bocsi!!! :)♥ Xx
Elővettem
a telefont és reflex szerűen felvettem.
*Telefon beszélgetés*
-Háló, tessék! – szóltam a telefonba.
-Szia, Vanessza! Lis vagyok. – Lis.
-Jaj, szia. Mondjad csak! – én.
-Jaj, csak azért hívtalak, mert nem tudtam mi van veletek. – Lis.
-Miért? – érdeklődtem.
-Azért, mert hívtalak titeket az otthonin, de nem vettétek fel. – mesélte.
-Jaj, értem. – én.
-És hol vagytok? – Lis.
-Niallékkel. – mondtam mosolyogva, de ezt ö nem látta.
-Niallékkel?! – Lis.
-Igen. Na, figyu majd holnap elmesélek mindent. Oké? – én.
-Jó, jó. Nem zavarok. Szia Vanessza és vigyázz a csajokra. – Lis.
-Oké, rendben. Szia. – én.
-Szia. – mondta Lis majd letette a telefont.
Mivel nem nagyon tudtam csinálni semmit, ezért a kezembe maradt a telefon és játszani kezdtem rajta, de aztán azt is meguntam, így a régi (gyerek kori) képeket nézegettem a telefonban. Egyszer csak valaki megszólalt mellettem.
-De aranyos. – Zayn.
Kérdő fejjel rá néztem, mert nem tudtam mire mondja.
-A kép. Nagyon aranyos. – mondta.
-Jaaa. – mondtam majd rá néztem a telomban lévő képre.
–Hát igen az. – mondtam nevetve miközben eszembe jutottak azok az emlékek, amik a hozz a képhez füzödnek.
-Kik vannak a képen? – kérdezte Zayn.
-Hát ez én vagyok, a jobb oldalamon lévő fiú a bátyám, a bal oldalamon lévőn fiú pedig Niall. – mondtam.
-Úr isten. Ez itt Niall? – kérdezte röhögve.
-Igen. Ö az, de légyszi ne mond meg neki, hogy megmutattam. Oké? – én.
-Jó, rendben. De a fiúknak megmutathatom? – Zayn.
-Nem, nem mutathatod meg. – jelentettem ki.
-Jó, jó. Oké. – Zayn.
-És az a két fiú a bátyád mellett? – kérdezte.
-Ök a bátyám haverjai. – feleltem.
-Értem. És ez a kép mikor készült? – Zayn.
-Hát…nem is tudom. Asszem 6.-osak lehettünk. – feleltem.
-Jó kép. Nekem tetszik. Vannak még gyerek kori képeid a telefonodon? – Zayn.
-Persze. Van kedved megnézni velem? – kérdeztem.
-Hát, ha megengeded? – Zayn.
Erre nem válaszoltam semmit csak elő kerestem azt a mappát, amiben a gyerek kori képeim vannak majd Zayn elé raktam a telot, de úgy hogy persze én is lássam. Mindegyiket megmutattam neki és elmeséltem neki a hozzá füzö történetet. Amin sokszor nevettünk, de nem csak azokon a vicces történeteken, ha nem azokon is,hogy amikor mi nevettünk egy történeten, hogy akkor milyen fejet vágtak a többiek. Nagy nehezen oda értünk a mekihez és hálát adtam az istennek, hogy elállt az eső is.
-Ez az. – kiáltotta Niall majd kipattant a taxiból és futott a meki felé.
Mindenki kiszállt a taxiból, majd oda mentünk a mekihez.
-Na, mi van? Miért nem megyünk be? – kérdezte Abby.
-Erre Niall rá mutatott a táblára, ami az volt, hogy ünnep nap miatt ZÁRVA.
De milyen ünnep nap van? o.O
-Áááh, ezt a zárva szót nagyon nem bírom. Főleg akkor nem, ha kajáldáról vagy egyéb gyorséttermekről van szó. – mondta idegesen Niall.
-Akkor most mit csináljunk? – kérdezte Lindsey.
-Menjünk a Burger King-be! – kiáltott fel Abby.
-Látszik, hogy szőke barátnőd van. – nézett rám Harry.
-Hé vigyázz a szádra Harry. Attól függően, hogy szőke vagyok lehetek okos. – mondta
Abby.
-Jól
van, bocsi. – Harry. -De amúgy miért nem tudunk menni a Burgerbe? – Abby.
-Júj, Abby. Azért nem tudunk menni a Burgerbe, mert ünnep napokon minden szar zárva van. Érted? ZÁRVA. – magyarázta Niall.
-Jaaaaaa, értem már. – Abby.
-Végre, hogy le esett szöszi. – Niall.
-Khm…- Abby.
-Na, de akkor most hol eszünk? – Liam.
-Na, mi van Liam? Csak nem éhes lettél? – Niall.
-Hát..de. Nagyon is. – Liam.
-Van egy ötletem. – szólaltam meg, amire szó szerit mindenki felfigyelt.
-Mi lenne, ha hazza mennénk vagy is hozzánk és főznék valamit? – mondtam a remek ötletem.
-Ez csodálatos ötlet Mss. James. – kiáltotta Niall miközben tapsolt hozzá.
-Ez egy remek ötlet. – Harry.
-Igen. Nekem is tetszik. – Zayn.
-Dettóó. – Louis.
-Ja. Amúgy is kíváncsi vagyok milyen a főztöd. – Liam.
-Óh, tényleg? – én.
-Igen. – Liam.
-Akkor irány haza. Vagy is hozzánk! – kiáltottam fel.
Még az volt a szerencsénk, hogy hamar ide ért a megrendelt taxi. Gyorsan beültünk a taxiba majd bediktáltam a címünket. Szerencsére nem volt olyan nagy dugó, mint ide jövet ezért hamar haza értünk. Gyorsan kiszálltam a kocsiból és futottam az ajtóhoz, hogy kinyissam. Kinyitottam az ajtót és nyitva is hagytam, hogy a többiek is betudjanak jönni. Én beszaladtam a nappaliba ledobtam a táskámat és átszaladtam a konyhába. Gyorsan elkészítettem a fejembe a menüt majd elővettem a hozzá valókat és elkezdtem VOLNA főzni, de utána rájöttem, hogy jobb lenne, ha át öltöznék, mert ha nem akkor megfázok. Így beszaladtam a nappaliba ahol már a többiek ültek és tv-tek.
-Látom, el vagytok. – én.
-Ja, ja. – Abby.
-Mikor lesz kész a kaja? – Niall.
-Niall könyörgöm, NE sürgess, mert nem szeretem. – én.
Felszaladtam a lépcsőn egyesen be a szobámba és felvettem az itthoni cuccomat, ami egy melegítő alsóból és egy fehér Miney egeres pólóból állt. Össze fogtam hajam majd lesiettem a konyhába és neki fogtam a főzésnek. Kb. 1 óra alatt kész lett a ’’vacsi’’.
-Srácok. Kész! – kiáltottam a konyhából.
Ahogy kimondtam Niall már ott is termet az asztalnál és evett.
-Úr isten, de gyors vagy Niall. – mondtam nevetve.
-Tudom. – mondta Niall.
A többiek is kijöttek a konyhába majd leültünk és vacsizni kezdtünk. Szerencsére mindenkinek ízlett a kaja. Kicsit fura volt, hogy ilyen későn vacsoráztunk, de hát ha egyszer az ember éhes?..
-Ú, de késő van. – nézett az órára Liam.
-Hát, az. Szentem menjünk srácok. – Harry.
-Jaj, ne már. – Louis.
-Ne menjünk. – Niall.
-Én maradni szeretnék. – Harry, Zayn.
-Komolyan mondom olyanok vagytok mint a gyerekek. – Liam.
-Maradjatok itt. – én.
-Maradjunk itt?! – Niall.
-Igen. Maradjatok itt. – én.
-Akkor maradjunk itt. – Louis.
-Maradjunk itt ? – Harry.
-Ja. Maradjunk itt. – Zayn.
-Persze. Maradjatok itt. – én.
-Igeeen. Maradjatok itt. – Lindsey.
-Maradjanak itt? – Abby.
-Igen. Maradjanak itt. – én.
-Na, jó most már elég lesz. Itt maradunk. – Liam.
-Itt marad…..- folytatta volna Louis ezt a kis ’’játékot’’.
-Kuss Louis. – Liam.
-Oké, fater.- Louis.
-De hol fogunk aludni? – Niall.
-Hát figyu sok szoba van. – én.
-Van itt lent egy vendég szoba. – mutattam a szoba ajtajára.
-Oké, akkor azt mi lestoppoltuk Hazzaval. – kiáltott fel Louis.
-Oké. Akkor még van fent szoba. – mondtam majd legyintettem egyet, hogy kövessenek a fiúk.
-Na, itt az első üres szoba. – mondtam majd kinyitottam az ajtót.
-Itt elférünk hárman? – kérdezte Zayn.
-Hát..nem igazán. – Liam.
-Akkor valakinek egyedül kell aludnia. – Niall.
-Oké. Akkor én alszok egyedül. – Zayn.
-És miért is? – Liam.
-Azért mert hangosan horkolok és azt ti nem birjátok. – Zayn.
-Igaz, igaz. – Niall.
-Igen, ezzel én sem vitatkozok. – Liam.
-Hát rendben akkor itt Liam és Niall alszik, a mellettetek lévőben pedig Zayn fog aludni. – mondtam.
Lementünk a nappaliba és tv-ünk. Ment valami vígjáték, amin szó szerint én sírtam a nevetéstől. Mivel már nagyon késő volt és mindenki fáradt volt már ezért mindenki elment aludni. Lefekvés előtt át vettem a pizsimet és utána bebújtam az ágyamba. Nem nagyon tudtam aludni, mert egész éjszaka apa járt a fejemben, hogy vajon miért kellett lelépnie azzal a csajjal vagy növel? Jobb lehetett azzal lenni, mint anyával? Nagyon haragszom rá, mert anyát egyedül hagyta és az óta nagyon depis, ha lehet így fogalmazni. Rá néztem a telómra, ami hajnali 3-at mutatott, mivel nem nagyon tudtam aludni ezért leosontam a konyhába és csináltam magamnak kakaót majd visszamentem az emeletre és kimentem a nagy a teraszra. Leültem az egyik kettesre magamra húztam a pokrócot és iszogatni kezdtem a forró és finom kakaómat. Egyszer csak egy lágy és meleg érintést éreztem a vállamon.
-Te se tudsz aludni? – kérdezte egy hang.
Ekkor a frász jött rám. Hátra fordultam majd így szóltam:
-Úr isten Zayn. A frászt hoztad rám. – mondtam.
-Jaj, bocsi. Nem szándékos volt. – mentegetőzött.
-Semmi baj. – mondtam.
-Leülhetek? – Zayn.
-Persze. Gyere ülj ide. – mutattam a mellettem lévő helyre.
Ö bólintott egyet majd leült mellém.
-Amúgy mit is kérdeztél? – én.
-Ja, azt hogy te se tudsz aludni? – Zayn.
-Hát..nem igazán. – mondtam elkeseredve.
–De látom te se tudsz nagyon aludni. – mondtam mosolyogva.
-Hát, úgy ahogy mondod. – mondta.
-És miért nem tudsz aludni? – érdeklődtem.
-Hát..tudod nekem ez az ágy kicsit szokatlan. Én olyan típus vagyok, aki nagyon nehezen szokja meg az új helyeket. Mint pl. ezt is. – mesélte Zayn.
-Értem. –én.
-És te miért nem tudsz aludni? – Zayn.
-Hát…ez elég hosszú. Inkább hagyjuk. – mondtam szomorúan.
-Csak nincs valami baj?- kérdezte.
–Nekem elmondhatod. –mondta.
-Hát..nem is tudom, hogy ezt lehet-e bajnak nevezni. – mondtam.
-Na, mesélj. – mondta.
-Hát arról van szó, hogy a szüleim 6 éves koromban elváltak még Írországban és az óta nem láttam az apámat. – mondtam.
-Óh, értem. Ezek szerint apukád hagyott el titeket? – kérdezte.
-Hát, igen. – én.
-És azon gondolkoztam, hogy miért lépett félre. Hogy nem volt jó neki anya, vagy azzal a növel jobban érezte magát? De egyáltalán mikor volt ideje becsajozni, ha egész nap, napi 24 órán át dolgozott. – meséltem.
-Hát ezt lehet bajnak nevezni. – Zayn.
-Gondoltam. – mondtam majd lehajtottam a fejem.
-És mit gondolsz erről a dologról, hogy elhagyott titeket?- kérdezte.
-Hát legelőször nem nagyon tudtam felfogni, mivel kicsi voltam akkor, de aztán amikor 7.-es voltam akkor feltettem anyának a kérdést, hogy apa még is hol a fenébe van. Anya elmesélt mindent és az óta nagyon haragszok apára. De az a fura, hogy apu állt a legközelebb hozzám. Mindig vele voltam. Úgy ahogy anyu a bátyámmal. – meséltem a történetet.
-Értem. Köszönöm, hogy elmondtad. – Zayn.
-Én meg azt köszönöm, hogy meghallgattál. – mondtam mosolyogva, miközben kicsordult egy kövér könnycsepp a szememből.
-Jaj, ne sírj már. – mondta Zayn majd megölelt.
-Jó rendben. – mondtam szipogva és közbe nevettem.
-Hallod én téged nem értelek. – mondta Zayn.
-Miért is nem értesz? – tettem fel a kérdést.
-Azért mert sírsz és közbe nevetsz. Ezt meg hogy csinálod?- kérdezte.
-Nem tudom. Ez csak úgy jön. De ne aggódj nem te vagy az első aki feltette ezt a kérdést. – mondtam.
-Oké. – mondta.
-Mit iszol amúgy? – Zayn.
-Kakaót. Kérsz? – kérdeztem és felé nyújtottam a bögrét.
-Áááh, nem dehogy is. – tiltakozott.
-Na, igyál már belőle. – én.
-Jó, de csak azért mert nem hagysz békén. És csak megkóstolom. – mondta Zayn mosolyogva.
Oda adtam neki a bögrét, hogy kóstolja meg. Hát ezt a kóstolást nem igazán nevezném kóstolásnak, mert amikor visszaadta a bögrét üres volt.
-Látom ízlett. – mondtam mosolyogva.
-Igen. Nagyon. Csinálhatnál nekem egy bögrével. – mondta.
-Akkor le kéne menni a konyhába. – mondtam.
-Na akkor menjünk le és csinál magadnak meg nekem egy-egy bögre kakaót. – Zayn.
-Oké. Akkor menjünk le. – mondtam majd felálltunk és szép lassan leosontunk a konyhába. Felkapcsoltam konyhába lévő UV szerűségű lámpát, ami csinál egy kis fényt és gyorsan megcsináltam a kakaót. Ahogy kész lett odaadtam Zaynnek a ö kakaóját, én pedig fogtam az enyémet és felosontunk a teraszra majd vissza a helyünkre ahol ültünk.
-Várj csak. – szólalt meg Zayn.
-Mi az? – kérdeztem.
-Kell a párna? – kérdezte.
-Öm..hát, ja. – válaszoltam.
Ekkor a ’’kanapé’’ mellől elővette a kerti bútorhoz való párnákat.
-Tessék ez a tied. – adta neked az egyik a másikat pedig maga mellé rakta.
-Köszi. – én.
-Figyu, ezzel nem lehet olyat csinálni, hogy kihúzni, mint a nappalitokban lévő kanapét? – kérdezte.
-De, lehet. – mondtam majd felálltam és intettem neki, hogy ö is álljon fel. Úgy mond kihúztam a kettest, úgyhogy lehessen rajta feküdni. Nagy nehezen sikerült. Amikor készen lettem vele rá feküdtünk és újból beszélgeti kezdtünk. Zaynnel most úgy beszélgettem, mint ha 1000 éve ismerném, pedig csak tegnap találkoztunk. És ráadásul én olyan vagyok, hogy ha mondjuk megismerek valakit akkor legelőször nem nagyon engedem olyan közel magamhoz, ugye értitek? :D Na, szóval elég fura.:) sokat beszélgettünk és jobban megismertem. Azt hittem, hogy rajongóként ugyan úgy lehet tudni mindent, mint ha élőben beszélgetnél vele. De csalódtam most sokkal több mindent tudok róla. Csodálkoztam, hogy olyan sok dolgot mond el magáról, mert én úgy tudtam, hogy ö is nagyon visszahúzódó és kb. olyan lehet, mint én. Annyit beszélgettünk, hogy Zayn már bóbiskolt, úgy ahogy én is.:) De azért nyomtunk a szöveget. xD De már nem nagyon bírtuk, mert beszélgetés közben elaludtunk. (…)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése