''Sziasztok..!!! Remélem tetszett nektek az előző öt fejezet. Bocsánat mindenkinek, hogy nem hoztam olyan hamar a hatodik fejezetet, de hát a suli meg a tanulás közbe szólt..!!!:/ Na, de inkább nem is mentegetőzök. Meghoztam a hatodik fejezetet is! Jó olvasást mindenkinek és komizzatok! ;) :) Puszi: Vivii ♥ ''
* 3. hét múlva *
Ez a harmadik hetünk, hogy itt vagyunk Londonban Abbyvel. A ház egy újabb lánnyal bővült, aki most a legjobb barátnőnk. A neve Lindsey Nataly McLeod, 17 éves Abbyvel egy idős. Ő is Magyarországon született, de ő már rég óta itt él. Ő is imádja Az 1D-t, mint mi, a kedvence pedig Harry. Lindseyvel még a Nando’s-ban találkoztunk, amikor dolgozott. Nagyon megszerettük egymást, sokszor találkoztunk és csináltunk csajos napokat. Aztán kitaláltuk azt, hogy költözzön ide hozzánk. Így már három szoba foglalt. :))
* Reggel *
Vanessa James! Kelj fel. –kiáltott fel Lindsey a földszintről.
Ajh, minek? Hagyjatok békén! – nyafogtam.
Vanessa! 3-ig számolok! – kiáltott fel Lindsey.
Ajh, már!! – nyafogtam tovább.
1..2..- számoltak Abbyvel.
Jó, oké felkelek. – kiáltottam fel.
Kimásztam az ágyból és megnéztem mennyi az idő.
Ránéztem a telefonomra és 11:34-et mutatott.
Úr isten. Ilyen sokáig aludtam?- kérdeztem magamtól.
Gyorsan beszaladtam a fürdőbe lezuhanyoztam, majd felvettem a farmer rövidnadrágot és a fehér mintás pólót. Kifésültem a hajam és ló farokba fogtam. Felvettem a lábujjas papucsomat és lementem a konyhába.
Na, végre, hogy lejöttél. – mondta Abby.
Jó reggelt lányok. – köszöntem nekik.
Reggelt?! – szólalt meg Lindsey.
Akkor jó napot! Így jó? – kérdeztem.
Igen.- felelt Lindsey.
Oda mentem a konyha pulthoz elkészítettem a kávémat és leültem a lányokhoz.
Na, mit csináljunk ma? – kérdeztem a lányokat.
Nem tudom. Most Lindsey a soros. – mutatott Abby, Lindseyre.
Hát én arra gondoltam, hogy ma elmehetnénk vásárolni holnapra. – mondta Lindsey.
És miért holnapra, van valami holnap, amiről én nem tudok? – kérdeztem érdeklődve.
Abbyék egymásra néztek majd elmosolyodtak.
Khm. Beavatnátok engem is? – kérdeztem a lányokat.
Lindsey mond el neki. – Abby.
Oké, elmondom. – Lindsey.
Szóval én vettem koncert jegyet 2 nappal ezelőtt. – kezdett bele a mondandójába.
Igen? Folytasd!- utasítottam.
Oké, szóval ezt a koncert jegyet neked szántuk Abbyvel, ezért nem avattunk bele.- magyarázta a történetet.
Értem. És milyen koncertre megyünk? – érdeklődtem tovább.
One Direction! – kiáltott fel Lindsey.
ONE DIRECTION?! – lepődtem meg.
Igen! – Lindsey.
Nem is tudom milyen fejet vághattam ekkor.
Miért baj? – kérdezte aggódva.
Nem dehogy is. – feleltem mosolyogva.
Most, ha megbocsátotok. – felálltam és kimentem a teraszra.
5 perc múlva megjelent mellettem Lindsey.
Mi a baj? Hm..?- Lindsey.
Semmi. – én.
De biztos,hogy van valami. Nekem elmondhatod. Nem mondom el senkinek. Hidd el. – mondta Lindsey.
Ekkor elgondolkodtam, hogy vajon elmondjam a történetet Lindseynek is, úgy ahogy Abbynek.
Döntöttem. Elmondom neki.
Na, jó elmondom. – adtam be a derekam.
Na, mesélj kislány. – majd mellém ült.
Szóval, amikor ovis voltam kiköltöztünk Írországba a szüleimmel és a bátyámmal. Ott kezdtem el az általános sulit. Sok barátom volt, de őket hamar elvesztettem egy gonosz lány miatt, aki elvette őket. A neve Victoria Taylor Martines. Az iskolában mindenki utálta. Szóval, ez után az eset után csak egy barátom maradt, akivel első osztályos korunk óta barátok vagyunk. - itt elhalkultam.
Vagy is voltunk. – javítottam ki magam.
Hogy érted, hogy voltatok? – kérdezte.
Úgy értem, hogy a ballagásunk után 1 évvel a barátom jelentkezett a Brit X-Factorba, ahol csak úgy tudott tovább jutni, hogy még 4 fiúval rakták össze és egy bandát kellett alkotniuk. – húztam az agyát Lindseynek. Gondoltam hát ha leesik neki a dolog.
Csak nem az 1D-röl beszélsz? – kérdezte meglepődött fejjel.
De az 1D-röl beszélek. – mondtam mosolyogva.
És az 5 fiú közül melyik volt az osztály társad? – Lindsey.
Lindsey. Írország. Melyik fiú született Írországban? – kérdeztem.
Hát Niall. – mondta.
Na, ő volt az osztály társam. – én.
Értem. Már vége a mesének vagy még megy? – kérdezte mosolyogva.
Még tart. Szóval, kuss. – mosolyodtam el.
Oké.- Lindsey.
Szóval, amikor ö még a x-faktorban volt, akkor én haza költöztem Magyarországra. Az x-faktor után felhívtam Niall, hogy gratuláljak nekik. Amikor felvette a telefont akkor jól leszúrt engem és mindent a fejemhez vágott. Még azt is mondta nekem, hogy én soha semmiben nem támogattam, mert most is vagy is az x-factor alatt is a drága Victoria támogatta stb… jha és még azt is hozzá tette, hogy nagyot csalódott bennem meg még ilyenek. Ezen elkeztük veszekedni és úgy ért véget a telefon beszélgetés, hogy ö rám csapta a telefont, én pedig 2 napon keresztül csak sírtam és sírtam. – ezzel a mondattal be is fejeztem a történetet.
Jaj, Vanessa. – ölelt meg.
De már nincs para. – nyugtattam meg Lindsey-t.
Rendben. – nyugodott meg Lindsey.
Ezt Abby is tudja ugye? – kérdezte.
Persze. – feleltem.
Oké. – mondta, majd megint megölelt.
Na, gyere, menjünk vásárolni. – Lindsey.
Oké. - én.
Visszamentünk a házba és elkészülődtünk. Beültünk a kocsiba és elindultunk a plázába.
Szanaszét vásároltuk az agyunkat. Elmentünk mozizni is, majd elmentünk a mekibe. Kb. olyan este fél 7-re értünk haza. Még nem voltunk fáradtak, ezért úgy döntöttünk, hogy át hívjuk Liséket és tartunk egy úgy mond grill partyt.
Lisék hamar megjöttek. Meglepetésként hozták a két kutyát is, amiről én legalább is nem tudtam, hogy nekik van kutyájuk. Sokáig sütögettünk. Ettünk, ittunk, hülyültünk, medencéztünk is és sokat fényképeztünk is. Lis és David 9 óra körül már haza mentek, mert ők másnap mentek dolgozni. Mi gyorsan összepakoltuk a cuccokat, elmosogattunk és kinyúltunk a kanapén.
Na, én lépek tusolni. – állt fel a kanapéról Lindsey.
Aj, akkor most várnom kell. – nyafogott Abby.
Nyugi hamar végzek. – nyugtatta Lindsey.
Oké, de siess. – Abby.
Rendben. Lindsey.
Lindey kb. 5 perc alatt kész volt.
Készen vagyok. – mondta Lindsey.
Azt a ez gyors volt. – én.
Na, akkor most én jövök. – jelentette ki Abby.
Oké. – Lindsey, én.
Én is megyek tusolni. – mondtam, majd gyorsan felszaladtam és bementem a szobámba. Bementem a fürdőbe lezuhanyoztam, felvettem a pizsimet és lement a nappaliba, de nem találtam ott senki. Aztán bementem a konyhába, de ott se volt senki. Kimentem a kertbe, senki. Aztán hallottam hogy Abby kiabál nekem: Vani gyere ! itt vagyunk fent a teraszon.
Oké, megyek. – kiáltottam fel.
Gyorsan felszaladtam a lépcsőn és kimentem a teraszra.
Beszélgettünk csajos dolgokról, meg hogy ki mit fog csinálni, ha meglátja a fiúkat. Én megmondom őszintén a felét nem értettem, amiröl beszéltek. Az agyam csak azon kattogott, hogy vajon mi lesz, ha meglát a koncerten és megszólít, vagy ha csak rám néz, vagy ha beszélgetni kezdünk, akkor mit csináljak, ordítsam le a fejét vagy öleljem meg szorosan. Szörnyen hiányzik. Még jó hogy hiányzik hisz 3 éve nem láttam és utoljára is úgy váltunk el egymástól, hogy veszekedtünk.
Hiányzik is és szörnyen haragszok rá.
Na, megyek, lefekszem jó éjt csajok. – Lindsey.
Neked is, szia. – köszöntünk el együtt Lindsey-töl.
Lindsey besétált a teraszról és bement a szobájába. Ekkor Abby megszólalt.
Jól vagy? – Abby.
Igen, persze. Jól vagyok miért? – kérdeztem
Azért mert egész beszélgetésünk alatt, amikor mindig téged kérdezgettünk akkor te csak annyit mondtál válaszként, hogy aha, ja, igen,persze stb…- magyarázta.
Csak nincs valami baj? – kérdezte aggódva.
Nincs nyugi. – nyugtattam.
Jaj fogadjunk már megint kattog valamin az agyad. Ugye? – kérdezte.
Én csak bólintottam egyet.
Ekkor 1 perces csönd állt be, majd Abby a végén a csendet egy nagyon halk kérdéssel törte meg: Niall-ról van szó, ugye,?
Én erre megint csak bólintottam egyet.
Na, mesélj min kattog az a kis okos agyacskád. – mondta Abby.
Elmeséltem neki, ö pedig annyit mondott: nyugi, nem lesz semmi baj, ha megszólít, megszólít, ha nem akkor nem. Ha beszélsz vele, akkor beszélsz vele, ha nem akkor meg nem. De ne aggódj.
Na, de most menjünk aludni, mert holnap sokáig leszünk fent és akkor nem tudjuk magunkat kipihenni. – mondta Abby.
Oké, menjünk. – én.
Felálltunk és bementünk a teraszról. Elköszöntünk egymástól és mind a ketten bevonultunk a szobánkba. Én még elővettem a laptopomat és felléptem facebook-ra, hogy beszélek Logan-nel vagy anyával, de egyik se volt fent, így kiléptem és felmentem twitter-re, ahol láttam, hogy Liam, Harry, Louis és Zayn is kiírta, hogy már nagyon várják a holnapot, hogy találkozhassanak a rajongókkal. És hogy Niall-t miért nem mondtam? Azért nem mondtam, mert öt nem követem twitteren. Ami előtt kiléptem muszáj volt kiírnom valamit:
@Vanessa_B.James: Már várom a holnapot, hogy láthassam azokat, akiket már rég óta szeretnék látni.
Nem tudom miért, de valahogy az az érzés fogott el, hogy most ki kell írnom. :) Hát igen ez vagyok én. :)) Kiírtam és kiléptem a twitter-röl. Lecsuktam a laptopot és befeküdtem az ágyamba és egész éjszaka fent voltam. Nem tudtam aludni. Rá néztem a telómra és 02:15-öt mutatott.
Annyit gondolkodtam, hogy gondolkodás közben elnyomott az álom.(…)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése