Ahogy ezt kimondta az én állam leesett.
Mi?- kérdeztem meglepődtem.
De csak elméletileg. – fejezte be a mondatát.
És ki az a fiú, aki elméletileg a barátod? – kérdeztem mosolyogva.
Az a neve, hogy Niall. – mondta nevetve.
Oh. Nem is tudtam, hogy te jársz az egyik 1D-sel. – nevettem el magam.
Jaj, hát tudod, nem szeretnénk nyilvánosságra hozni. – kacsintott egyet majd nevetni kezdett.
Aj, de bolond vagy Abby. - nevettem vele.
Megettük a szendvicseket majd indultunk hazafelé. Fogtunk egy taxit és hazamentünk. Ahogy beléptünk a házba kinyúltunk a kanapén.
Azta. Ma jól kifáradtam. – szólalt meg Abby.
Nekem mondod. – én.
Na, én felmegyek, lezuhanyozok. Mindjárt jövök, oké? – mondtam Abbynek.
Oké. – Abby.
Gyorsan felszaladtam bement a szobámba beraktam az új cuccaimat a gardrób szekrénybe, kivettem a pizsimet, mivel már este volt (fekete cica nadrág, Mikey egeres hosszított trikó.) és bementem a fürdőszobába. Lezuhanyoztam majd gyorsan lementem a nappaliba Abbyhez, de Abbyt nem találtam sehol. Ekkor kiabált valaki a kertből.
Vanessa gyere, ezt meg kell nézned. – Abby.
Megyek már. – kiáltottam.
Kimentem a kertbe és azt láttam, amiről mindig is álmodtam. Egy mini Cooper kocsi, ami most krém színű volt és az ablak törlőjén pedig egy kis cetli volt.
Oda mentem a kocsi hoz és végig simítottam a kezem a kocsin, de nem tudtam, hogy ez mit keres itt.
/a kocsi/
Meg pillantottam egy cetlit az ablaktörlőre támasztva, oda nyúltam, elvettem és elkezdtem olvasni.
Kedves Vanessa!
Ez a kocsi, ami most itt áll a kertben ez a tiéd. Mivel tudom, hogy van jogsid és tudsz vezetni is, ezért ezt kapod tőlünk ajándékba.
Puszi: Elisabeth és David.
Na, mi van a cetlin? – érdeklődött Abby.
Ez. – én.
Oda nyomtam a kezébe a cetlit és elolvasta.
Ezt tök jó. – örvendezett Abby.
Igen, én is nagyon örülök, de nem kellett volna. – mondtam Abbynek.
De hát miért? – nézett rám Abby.
Mert…- válaszoltam kérdésére.
Ez azét jó Vanessa,mert akkor nem kell állandóan taxival menni meg jönni és ha itt elkezdjük a sulit akkor nem kell megkérni Lis-t vagy David-t, hogy vigyenek el a suliba. – sorolta.
Habár igaz. – helyeseltem.
Na, hát akkor. –Abby.
De hol van a kocsi kulcs? – érdeklődve néztem Abbyre.
Ott van az ülésen. – mutatott az ablakra tapadva.
Beültem a kocsiba és beindítottam a kocsit. Abby is beült mellém majd elvittük egy körre a kocsit. Tudom pizsiben voltam, de kit érdekel, amúgy se szálltam ki a kocsiból csak akkor, amikor már haza értünk. Letettem a kocsit a garázsnak kijelölt helyre, majd bementünk a házba. Én a tv-t néztem, míg Abby zuhanyozott.
Na, itt is vagyok. – jött le a lépcsőn Abby.
Jó gyors voltál. – mondtam Abbynek.
Tudod, hogy én gyors vagyok. Én nem vagyok olyan, mint te, hogy órákig zuhanyozol. – mondta mosolyogva.
Haha. Nagyon vicces. – mondtam flegmán.
Jól van, na. Bocsi. – Abby.
Mit nézünk? – kérdezte Abby miközben leült mellém.
Most jelenleg kapcsolgatom a tv-t. – mondtam.
Kapcsolgattam és kapcsolgattam, majd a végén felkiáltott Abby.
Várjunk csak a neten olvastam, hogy ma lesz valami díj átadó, amin a One Direction is részt vesz. – Abby.
És azt is tudod, hogy hol adják? – tettem fel kérdésem.
Üm.. Hát nem. – felelt kérdésemre.
Ekkor megcsörrent a házi telefon.
Majd én felveszem! – kiáltottam.
Oda szaladtam a telefonhoz és felvettem.
Helló, tessék? – én.
Szia Vanessa, Lis vagyok. – szólt bele a telefonba.
Óh, Lis! Szia! Miért hívtál? – tettem fel a kérdést.
Ja, csak azért hívtalak titeket, mert ép most kapcsolgattam a tv-t és az egyik adón megy az a díj átadó, amin az 1D is lesz. Tudod? – magyarázta a telefonba.
Igen tudom. Mi ép most keressük azt az adót. Meg tudod mondani hányason, van? – kérdeztem Lis-t.
Öm, igen. Egy pillanat megnézem. – majd elnémult.
Alig 1 percet vártam, mikor végre Lis megszólalt.
Na, szóval az 5-ön van. – mondta ki végül, amire mindenki várt.
Oké, köszi. – mondtam.
Szívesen, de gondolom, most biztos nézni szeretnétek, úgyhogy én megyek. –Lis.
Igen szeretnénk. – mondtam nevetve.
Na, akkor megyek, sziasztok és jó éjt lányok. – köszönt el tőlünk.
Oké, sziasztok és nektek is jó éjt. Jaj és nagyon, nagyon köszönöm az ajándékot, amit tőletek kaptam. – köszöntem el tőlük.
Nagyon szívesen. Puszi nektek. – majd letette.
Én már nem tudtam mondani neki semmit.
Na, akkor most hányasra kapcsoljam? – kérdezte izgatottan.
Az 5-re. – utasítottam.
Oké. – majd oda a kapcsolta és elkezdtük nézni.
Mivel még nem ment az 1D ezért kimentem szendvicseket csinálni, hogy legyen mit ennünk, mert az óta nem ettünk semmit, amióta a Subway-be voltunk.
Már vagy 5 perce ott ügyködtem a konyha pult fölött. Egyszer csak sikítást hallottam, utána pedig azt, hogy Abby kiabál nekem.
Vanessa gyere gyorsan! – Abby.
Ekkor futottam ki a konyhából, ahogy csak tudtam, mert azt hittem valami baj van.
Mi az? Történt valami? – kérdeztem aggódva.
Most fog fellépni az 1D! – csillant fel a szeme.
Mikor? – kérdeztem.
Most! – kiáltott fel.
Mindjárt jövök! – mondtam neki.
És hová mész? – érdeklődött.
Wc-re megyek Abby. – mondtam idegesen, mert nem szeretem, ha megkérdezik, hogy hová megyek.
Ja, jó! – mondta majd a tv-hez fordult.
Gyorsan elmentem wc-re, majd futottam is le a nappaliba. Ahogy leértem akkor jelent meg a színpadon az 1D és bele kezdtek a What Makes You Beautiful című szám éneklésébe.
Szép időzítés. – szólalt meg Abby.
Jaj, hát tudod, hogy én pontos vagyok. – mondtam.
Végig énekeltük a számot, majd elkezdődött a díj átadó.
A fiúk 3 díjat tudhattak maguknak, aminek mi nagyon örültünk. Sokáig tartott a díj átadó. Kb. 11 órakor lett vége. Azt a, ez jó hosszú volt. – mondta Abby.
Szerintem is. – helyeseltem.
Felmentünk az emeletre és mivel nem tudtunk elaludni, ezért kimentünk az emeleten lévő nagy teraszra. Olyan szépek voltak a csillagok. Ilyenkor eszembe jutott apu. (Amikor kicsi voltam és még anyuék együtt voltak akkor minden éjszaka együtt néztük a csillagokat apu, én és Logan). Ekkor kicsordult egy könnycsepp a szememből.
Mi a baj?- kérdezte Abby aggódva.
Apu. – válaszoltam egy szóval.
Jaj, ne kezdj sírni Vanessa, mert akkor én is sírok és ha én is sírok akkor annak nem lesz jó vége. – ölelt át szorosan és vígasztalt.
Én elmosolyodtam, amit mondott, mert igaz, amit mond. Van is példa rá.(pl. Amikor szakítottam a barátommal, akkor sírtam Abby előtt, aki nem nagyon bírja ha sírok. Szóval, amikor sírtam Abby előtt akkor ö is elkezdett sírni, de ö nem 1 órát sírt, mint én, ha nem 1 teljes napot.)
Na, végre mosolyogsz. Én ezt szeretem, ha legjobb barátnőm mosolyog. – mondta Abby.
Úh, fáradt vagyok. Nem haragszol, ha én most lefekszem? – kérdezte.
Nem dehogy is. Menj csak. –mondtam mosolyogva.
Oké, akkor, szia. – köszönt el tőlem egy öleléssel együtt.
Jó éjt Abby.- köszöntem el én is.
Abby bement a teraszról egyenesen a szobájába. Én még nem nagyon bírtam elaludni ezért elővettem a telefonomat és elkezdtem szörfölni a neten. :) Felmentem Facebookra ott beszéltem Logannel és Anyával is. Ami előtt kiléptem volna Facebookról még egyszer megszerettem volna köszönni a kocsit. Így úgy döntöttem, hogy kiírom az üzenő falra.
’’ Még egyszer nagyon köszönöm az ajándékot, amit Elisabeth Johnson-tól és David Leawis-töl kaptam. Nagyon tetszik az ajándék, úgyhogy nagyon örülök neki. ;)’’
Kiléptem a Facebookról és felmentem a twitterre. Nem voltak most olyan érdekes dolgok, mint szoktak. :)) Ezért gyorsan végig olvastam, amit írtak, majd kiléptem onnan is. Mivel már késő volt és már fáradt is voltam, ezért úgy döntöttem, hogy lefekszem aludni. Bementem a szobámba, gyorsan bebújtam az ágyba és egyből elnyomott az álom. (...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése