Na, mit csináljunk? – huppantam le a kanapéra.
Nem tudom. – mondta Abby.
Jaj, meg van! – kapta fel a fejét.
Na, és mi az? – érdeklődtem.
Amikor jöttünk a reptérről, te láttad azt a nagy plázát? – ült le mellém.
Igen, igen. Láttam. – mondtam.
Na, akkor mi lenne, ha elmennénk oda? – javasolta Abby.
Nekem oké, de mivel fogunk oda menni? – kérdeztem.
Hát taxival. – mondta.
Oké, én benne vagyok. – álltam fel a kanapáról.
Kimentem a konyhába, hogy öntök magamnak valami inni valót.
Abby! Te kérsz valami üdítőt ?? – kérdeztem kiabálva konyhából.
Tessék? Üm..igen kérek. – kiabált vissza.
De azt is mond meg nekem, hogy mit kérsz. – utasítottam.
Ásványvíz van itthon? – kiabált a nappaliból.
Asszem van! Várjál megnézem! – kiabáltam vissza.
Ümm.. van !! – én.
Oké, akkor azt kérek. És köszi! – Abby.
Kiöntöttem a pohárba a vizet, magamnak pedig a Colát és kimentem a nappaliba.
Na, tessék itt a vized. – nyújtottam Abbynek a poharat.
Köszi. – majd elvette a poharat.
Leültem mellé a kanapéra. Láttam rajta, hogy valami van.
Abby? – mondtam teljesen nyugodtan.
Hm.. – hümmögött oda egy sort.
Valami baj van? – kérdeztem aggódva.
Igen az van. Baj van. – mondtam fejét lehajtva és csak a padlót bámulta.
És mi az a baj? – kérdeztem tőle.
Azt a baj, hogy nem tom mit vegyek fel a plázába. – mondta teljesen letörve.
Hát igen. Ezt már megszokhattuk tőle..:D
Na, gyere, kiválasztunk valamit, aztán már mehetünk is. Oké? – én.
Oké!!- pattant fel a kanapéról.
Felszaladtunk az emeletre és be Abby szobájába.
Azta. A jól berendezted magadnak ezt a kiskuckót. – mondtam mosolyogva.
Jaj, köszi. – mosolyodott el.
Na, akkor most nézzük meg a ruháditad. – álltam a gardróbszekrény elé.
Körül néztem, majd aztán kiemeltem a sok ruha közül egy fehér vászon rövidnadrágot és egy krém színü toppot.
Na, tessék Abby, ezt vedd fel. – nyomtam a kezébe, majd indultam kifele.
Te hová mész?- kérdezte.
Át az én szobámba. – feleltem.
És miért? – kérdezett tovább.
Azért, mert tudod, én se szeretnék melegítőben menni egy plázába. – hangsúlyoztam ki a ’’ plázában ’’ szót.
Ja, oké. – mondta.
Én kimentem Abby szobájából és célba vettem az én szobám ajtaját. Bementem és oda álltam a gardróbszekrény elé és gondolkozóba kerültem.
Na, Vanessa és most te mit veszel fel? – mondtam magamba.
Áh, már meg is van. – kiáltottam fel.
Kivettem magamnak egy farmer rövidnadrágot és egy fehér trikót. Ép a cipőmet kötöttem, amikor Abby kiabált fel: Én már kész vagyok. Siess!
Oké!- kiabáltam le.
Gyorsan megcsináltam a hajam és egy natúr sminket kentem magamra. Gyorsba leszaladtam felkaptam a táskámat és már indultunk is. Szerencsére Lis megadta a taxi állomás telefon számát így tudtunk rendeli a ház elé egy taxit. Hamar ide ért a taxi. Beültünk, bediktáltuk a címet és elindult a kocsi. Kb. 10 perc alatt a plázához értünk. Kifizettük a taxit és bementünk a plázába.
Na, merre menjünk? – kérdeztem Abbytöl.
Hát mondjuk, menjünk arra. – mutatott jobbra.
Oké. – mondtam.
Elindultunk jobbra és szinte majdnem minden butikba bementünk, mert vagy nekem tetszett meg valami vagy Abbynek. Amikor kijöttünk az egyik butikból, Abby elkezdet bökdösni.
Vanessa, ezt nézd meg. – mutatott maga elé.
Mi az? – mondtam érdeklődve.
Oda néztem, amerre Abby mutatott és egy nagyon nagy cukor és csoki bolt állt előttem.
Uram teremtőm. – mondtam csillogó szemekkel.
Na, én tudtam, hogy ez lesz. Kár volt szólnom. – mondta Abby.
Mi az, hogy kár volt szólnod? – háborodtam fel.
Na, gyere már be velem. – néztem rá kutya szemekkel.
A-a. Én oda be nem megyek. – rázta meg a fejét.
Ajh, de légyszi. – kezdtem nyavalyogni.
Nem és kész. – mondta már idegesen.
Jól van, akkor hagyjál békén. – ezzel átváltottam ovis szintre.
Kb. várnom kellett úgy 1 percet, amikor Abby beadta a derekát.
Na, jó bemegyek. – tette magasba kezeit.
Jaj, de jó! – mondtam széle mosollyal az arcomon.
De! – szakított félbe.
Igen? – mondtam.
De, ha szólók, hogy már menjünk, akkor megyünk. Oké? – Abby.
Oké. – egyeztem bele.
Beléptünk az ’’ álom kapun ’’ és azt se tudtam merre menjek, hogy menjek a csokikhoz? Vagy menjek a cukorkákhoz? Nem tudtam dönteni és ilyenkor bepánikolok. (Ez olyan betegség nálam, ha mondjuk, nem tudok, valamiben dönteni akkor bepánikolok, és akkor lever a víz, szédülni kezdek, bevörösödök és hányingerem lesz. Van, amikor ilyen pánikrohamkor el is ájulok.) Abby egyből vágta, hogy pánikrohamom van és kihúzott a boltból, majd leültetett a padra.
Vanessa. Jól vagy? – kérdezte aggódva.
Hát egy kicsit jobban vagyok. – mondtam.
Én mondtam, hogy ne menjünk be. – Abby.
Nem Abby. Te nem azt mondtad. – kötöttem bele.
Miért akkor mit mondtam? – tette fel a kérdést.
Azt mondtad, hogy te nem jössz be. – idéztem szavait.
Jól van akkor, de inkább most ne veszekedjünk ezen, ha nem inkább menjünk enni. Na, mit szólsz hozzá? – kérdezte.
Istenem Abby, te mindig csak a kajára tudsz gondolni? – mosolyodtam el.
Vanessa. Hagyjál békén. – mondta nevetve.
De amúgy oké menjünk. – majd felálltam a padról és elindultunk a kajál dák felé.
Na, Abby? Hol együnk? – kérdeztem barátnőmet.
Mit szólnál egy kis Subway-hez? – Abby.
Oké. Már úgy is olyan rég ettem Subway-t. meg azt mondják, hogy itt finomabb a Subway, mint Magyarországon. – meséltem Abbynek.
Na, jó ne mesélj, ha nem inkább együnk. – majd elment mellettem.
Hé, Abby várjál meg. – kiáltottam utána.
Oda szaladtam hozzá, majd oda mentük a pulthoz.
Sziasztok miben segíthetek? - kérdezte a kiszolgáló, aki igen helyes volt. :))
Öm. Szia, kérnénk szépen 2 sima kenyérbe tonhalat, kígyó uborkát, lila hagymát, salátát és paradicsomot. Szószként pedig majonézt kérünk. – sorolta Abby.
Én közben a srácot néztem és azt vettem észre, hogy annak a srácnak bejön a barátnőm. De erről Abbynek még ott pultnál nem meséltem. Készen lettek a szendvicsek kértünk még 2 db Colát, majd a végén kifizettük az összeget és asztalkeresésre indultunk a tálcánkkal. Találtunk egy helyett és gyorsan leültünk el ne foglalja valaki.
Hallod Abby? – én.
Nem Vanessa, nem hallom süket vagyok. – mondta ironikusan.
Jól van, na. – én.
Mit szeretnél mondani? – kérdezte karba tett kézzel.
Hallod az a srác ott a pult mögött. – kezdtem el mondandómat.
Igen. Mi van vele? Csak nem tetszik? – vonogatta szemöldökét.
Nem dehogy is. – ráztam meg a fejem.
Akkor? Te tetszel a srácnak?- kérdezte újból.
Aj, Abby. Elmondhatom, amit szeretnék? – kérdeztem.
Ja, persze bocsi. – Abby.
Na, szóval TE tetszel a SRÁCNAK. – mondtam ki végül persze a ’’te’’ és ’’srácnak’’ szót hangsúlyozva.
És akkor mi van? – vonta fel a vállát.
Mi az, hogy akkor mi van, - háborodtam fel.
Nekem már van valakim. – jelentette ki (…)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése