Hello Csajok! – integetett Elisabeth.
Abby eldobta bőröndjeit és futott a nővéréhez.
ELISABEEETH!! – futva kiabált oda.
Én cipeltem utána a cuccait az enyémmel együtt. David észrevette, hogy szenvedek a bőröndökkel és oda jött hozzám.
Szia Vanessa! – ölelt meg.
Öm.. Szia David! Rég láttalak. – viszonoztam ölelését.
Én is! Nagyot nőttél. – mondta mosolyogva.
Óh tényleg? Észre se vettem. – mondtam nevetve.
Add ide a csomagjaitokat, majd én hozom őket. – mondta kedvesen.
Jaj, köszi. – majd oda adtam cuccainkat és berakta őket a kocsi csomagtartójába.
Aztán én is oda szaladtam Elisabethhez.
Jaj, szia Elisabeth! Olyan rég láttalak. – öleltem meg.
Én is Vanessa, én is. – szorongatott magához.
Üm..Elisabeth? – én.
Igen Vanessa? – Elisabeth.
Öm.. mindjárt megfulladok!!- mondtam Elisabethnek a levegőért kapkodva.
Jaj, bocsi! Ne haragudj. - eresztett el.
Semmi baj. – mosolyogtam rá.
Jaj, Vanessa a mosolyod semmit sem változott. – Elisabeth.
Erre én elmosolyotam.
Na, jó nem kell sztárolni egymást. – mondta Abby nevetve.
Na, gyertek, csajok szálljuk be a kocsiba, mert David már vár. – utasított minket Elisabeth.
Mi teljesítettük a kérést és beültünk a kocsiba. Ahogy beültünk, David el is indult. 2-3 percig nagy csönd volt a kocsiban. A rádió halkan szólt és csak az üveg túloldalán lévő kocsik elsuhanó hangját lehetett hallani. Abby nézelődött, el volt merűlve valamiben. :)) Egyszer csak Elisabeth (Lis) megtörte a csendet.
Na, és milyen volt ide jövet? – kérdezte Lis.
Abby nem válaszolt, ezért én válaszoltam.
Hogy milyen volt az ide jövet?! Hát megmondom öszintén unalmas! – mondtam nevetve.
Mikor indultatok? – Lis.
Hát az otthon idő szerint am.. azt hiszem 12 órakor indult a gépünk. – Én.
Akkor kerek 3-om órát ültetek a gépen. Ha jól számolom..- Lis.
Igen jól számolod!- mondtam mosolyogva.
Anyukád hogy van ?? – Lis.
Köszönöm jól van. – én.
Logan?- Lis.
Ki az a Logan? – mondtam értetlenkedve.
Jaaa, hogy te arra bunkó srácról beszélsz.!- én.
Aki a bátyád! – mondta , miközben kihangsúlyozta a ’’ bátyád ’’ szót.
Köszi, ö is jól van. – én.
Abby, anyuékkal mi van? – Lis.
Abby csak bámult.
Abby! – kiabált rá Lis.
Jaj, igen. Vagy is mi?! Mi volt a kérdés? – mondta Abby értetlenkedve.
Azt kérdeztem, hogy anyuékkal mizu? – ismételte meg a kérdést Lis.
Jaaa. Jól vannak, köszi. Azt mondják, hogy nagyon hiányzol nekik.
Amm. Lis? – én.
Igen? – fordult hátra.
Nem azt mondtad nekem, hogy közel laktok a reptérhez? – néztem rá ijedten.
De! – helyeselte Lis.
Akkor miért vagyunk még mindig a kocsiban? – kérdeztem tovább.
De tényleg már vagy 5 perce megyünk. – szólalt meg Abby.
Mert nem hozzánk megyünk. – szólalt meg Lis.
Ha nem? – Én és Abby.
Most hozzátok megyünk. – szólalt meg David.
Mi Abbyvel egymásra néztünk, majd szintén egyszerre szólaltunk meg.
HOZZÁNK?! – én, Abby.
Igen hozzátok. – mosolyodott el Lis.
Ajh Lis mond már el nekik. – mondta David Lisnek.
Na, jó elmondom. – adta meg magát Lis.
Szóval. Mivel David ingatlan szakértő ként dolgozik a család cégjénél, ezért kitaláltuk azt, hogy keresünk nektek az ingatlanok közül egy házat, egy kertes házat, hogy ne kelljen velünk laknotok. – magyarázta nekünk Lis.
Áhh..értem!! – szólaltam meg.
Én is!- mondta utánam Abby.
A beszélgetésünk után kb. 2 percre rá oda is értünk a házhoz.
A ház nagyon szép helyen volt. Hasonlított az otthoni kertvároshoz. De nem csak környék, maga a ház is gyönyörü volt. Mi a lányokkal kiszálltunk a kocsiból. Lis segített Davidnek kiszedni a csomagjainkat, majd lerakták mellénk cuccokat. Mi csak álltunk a ház elött és csak néztük.
Na, tetszik? – kérdezte mosolyogva Lis.
Nem is kicsit.. - mondta Abby
..Ha nem nagyon. – fejeztem be a mondatát Abbynek.
Abby rám nézett és bólogatni kezdett, hogy igazam van.
Na, tessék itt a lakáskulcs. Itt az egyik. – nyomta a kezembe a lakáskulcsot.
Ez pedig a másik, mert másoltattam kulcsot, hogy kettő legyen. – nyomta Abby kezébe a kulcsot.
Abby rám nézett majd mosolyogni kezdett és eltünt.
Csak annyit láttam, hogy fut a bejárati ajtó felé.
Hé! Várj meg!! – kiabáltam utána.
Abby kinyitotta a bejárati ajtót és beléptünk a házba. Azt hiszem, hogy álmodok. De szentem nem csak én, ha nem Abby is. :)) Hamar körbe jártuk a házat. A ház 1 emeletes volt. A földszinten volt a konyha, a nappali és volt lent is egy vendég szoba. Az emeleten sok szoba volt. Össze se tudnám számolni mennyi. :)) Az emeleten egy nagy folyosó futott végig, ahonnan a szobák ajtajai nyíltak. A folyosó elején volt a fürdőszoba, a folyosó végén pedig nyílt egy nagy kétszárnyas és teliüveges ajtó, ami úgymond a társalgóra nyílt vagy is a teraszra. Hamar kiválasztottam a szobámat. Pont azt a szobát választottam, ahol volt külön fürdőszoba és egy kisterasz nyílt a szoba ajtajával szemben. Abby nem tudott dönteni, de aztán nagy nehezen döntött, hogy melyik lesz a szobája. Abby szobájában szintén volt egy terasz, ami kicsit tágasabb volt az enyémnél. Gyorsan kipakoltuk a cuccainkat, amiben Lis is segített. Hamar eltelt ez az idő is. Rá néztem a telómra és már 5 óra volt.
Úr isten! 5 óra van ?! – csodálkoztam.
Azta 5 óra! Nekem csajok most mennem kell dolgozni. – mondta hadarva David. Mindenkitől elköszönt és már ment is.
Jaj, tényleg nekem is mennem kell. – mondta Lis.
És miért is ? – kérdezte Abby.
Az előbb küldött egy SMS-t a főnököm, hogy bekell mennem a munkahelyre. – magyarázta Lis.
Na. Muti csak azt az SMS-t.- Abby.
Tessék itt is van. – rakta Abby elé a telót.
Hát akkor siess Lis, mert elkésel. – Abby.
És mi lesz veletek? Mit fogtok ti csinálni? – kérdezte aggódva.
Nyugi.. el leszünk. – nyugtatta Abby.
De hogy ? – aggódott tovább Lis.
Aj..Lis! Figyelj, tudunk angolul beszélni, értünk a térképhez is. Stb…- magyaráztam Lisnek.
Hát oké. De ha van valami vagy baj van, akkor hívjatok fel. – hadarta el Lis, majd elköszönt töllünk és lelépet (…)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése