49. Fejezet

"Sziasztok! Elnézést, hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem. :/ Nem volt ihletem és hát úgy nehéz írni..:/ DE most van! Szóval megjött az új fejezet! Remélem tetszeni fog nektek! ;)

Jó olvasást és komizzatok!

Puszi: Vivii"

Ma létezik 1000 napja a One Direction! *-* :D♥ Xx

Mától láthatóak a srácok a Madame Tussauds-ban! *-*:D♥ Xx

Reggel arra keltem fel, hogy a szemembe süt a nap. Felültem az ágyamon, megdörzsöltem szemeimet majd ásítozás közben nyújtózkodtam egyet. Ez után szokásomhoz hívően magam elé néztem..néztem a nagy semmit. Ilyenkor olyan, mint ha az agyam üres lenne. Egyszer csak, de tényleg..tök hirtelen eszembe jutott, hogy ma végre haza mehetek a saját ágyikómba. Csak az zavar az egészben, hogy Zayn nem lesz otthon. Kicsit rossz lesz, de remélem, hamar kiengedik őt is. Valaki kopogott.

-Igen, tessék? –szóltam hangosan.

- Belehet jönni? Nency Dr. nő vagyok. –mondta.

- Jöjjön csak. –mondtam.

Nency Dr. nő bejött majd ide sétált hozzám.

-Miért jött? –kérdeztem.

- Szeretném veled közölni, hogy nem sokára mehetsz haza. A barátaidat felhívtam és mondták, hogy nem sokára jönnek érted. –mondta mosolyogva.

- Rendben, köszönöm. Nagyon köszönök mindent Nency Dr. nő. –mondtam.

- Jaj, semmiség. –legyintett nevetve.

- Nem dehogy is. Nagyon örülök, hogy maga..úgy mond gondoskodott rólam, amíg itt voltam. –én.

- Nagyon örülök én is, de nekem most mennem kell. Szia. –mondta majd ki is sétált.

Felálltam elmentem megmosakodni, felvettem egy kényelmes ruhát majd elkezdtem pakolni a cuccaimat a táskákba. Mindent elraktam. Semmim sincs már a kis asztalomon. Csont üres az egész szoba. Csak azt vártam, hogy a többiek jöjjenek értem. Kicsit unatkoztam, ezért kitaláltam azt, hogy amíg nem jönnek értem, addig tv-t nézek. Leültem az ágy szélére és bekapcsoltam a tv-t majd nézni kezdtem. Kb. 10 perccel később kinyitódott az ajtó.

-Vanessa! –kiáltott Louis majd olyan gyorsan, ahogy csak tudott futott felém majd szó szerint rám ugrott.

- Szia, Louis. Én is örülök, hogy látlak, de légyszi szállj le rólam, mert mindjárt megfulladok. –mondtam nevetve.

- Jaj, ne haragudj, de annyira örülök, hogy kiengednek. Tudod hogy hiányoztál nekem? –fordított maga felé.

- Khm..nekünk. –szólalt meg az ajtónál álló Harry.

- Jó az most nem lényeges…-legyintett egyet Harry mondatára majd folytatta tovább.

- Szóval tegnap hiányzott, ahogy civakodunk. Meg elmentünk focizni és olyan rossz volt, hogy te nem voltál ott. –mesélte tovább.

- Nekem is hiányzott, ahogy veszekszünk. –nevettem.

- A lényeg, a lényeg! Haza jössz! –mondta Harry majd oda jött hozzám -Louis félre lökve- és megölelt.

- Hiányoztál nővérkém. –mondta.

- Na, hogy-hogy? –kérdeztem nevetve.

- Hát…nem volt kivel veszekednem. –túrt a hajába.

- Na, jól van. –nevettem.

- Megyünk már? –kérdezte Louis.

- Menjünk. –mondtam.

A srácok felkapták a táskáimat majd elindultunk ki a folyosóra. A folyosón sétáltunk amikor eszembe jutott valami.

-Srácok! Lent megtudtok várni a kocsiban? –kérdeztem.

- Persze, de siess. –mondta Louis.

- Rendben, nem sokára megyek.

Louisék lementek a parkolóba, pedig bementem Zaynhez.

-Szia! Nem zavarlak? –kérdeztem suttogva.

- Nem dehogy is zavarsz. Hát te? –lepődött meg.

- Ma engedtek ki. Nem is mondták neked? –kérdeztem.

- Nem. –mondta.

Oda mentem megöleltem majd nyomtam egy puszit a szájára.

-Ki visz haza? –kérdezte.

- Louis és Harry. –mondtam.

- Harry?! –kérdezte meglepődötten.

- Te mostanában mindenen meglepődsz? –kérdeztem nevetve.

- Nem, de te Harryvel mindig veszekedtél. –mondta.

- Jaj, az más volt Zayn. Mi olyankor nem igaziból veszekedünk. –mondtam.

- Ja, értem. –mosolygott.

- Amúgy hogy vagy? –kérdeztem.

- Jól vagyok köszi. A fejem már nem fáj..szerencsére. –mondta.

- Na, ez egyel jobb hír. .mondtam.

- Hát, igen. Te jól vagy? –kérdezte.

- Hát..Nem igazán. –mondtáam.

- Miért? Fáj valamid? –kérdezte ijedten.

- Igen Zayn, a lelkem. –mondtam halkan.

- Vanessa..-kezdett bele.

- Ne, inkább ne. Én most megyek, oké? Ígérem, hogy bejövök. Majd hívlak. Rendben? –én.

- Hát, őm..oké. –mondta.

- Szia, Zayn. –én.

- Szia. –mondta majd megcsókolt.

Épp az ajtó felé sétáltam amikor hirtelen megszólalt.

-Vanessa? –szólt utánam Zayn.

- Tessék? –fordultam vissza.

- Nem tudtam befejezni azt amit a történtek közben mondtam. –nézett rám. Elég érthetetlen fejet vágtam, mert nem tudom, hogy miről beszél.

- Azt hogy szeretlek. –mondta mosolyogva. Egyből beugrott a kép, amikor épp mondani szerette volna.

- Én is szeretlek Zayn. –mondtam mosolyogva. Zayn mosolyogva dobott egy puszit aztán követtem a példáját és én is dobtam neki egy puszit.

- Na, szia. –köszöntem.

- Szia. –köszöt ő is majd kiléptem az ajtón.

Mindenkitől elköszöntem a kórházból. Xénától és Nency Dr. nőtől köszöntem el legutoljára. Aztán mentem is a parkolóba Louisékhoz. Oda értem a kocsihoz majd beültem.

-Mi tartott ilyen sokáig? –kérdezte Louis.

- Zaynnél voltam. –mondtam.

- Áh, értem. Na, mehetünk most már? –kérdezte Louis.

- Persze. –mondtam.

Louis beindította a kocsit majd mentünk is haza felé…

Louis és Harry ma reggel elmentek Vanessáért a kórházban. Mi addig Liammel és a csajokkal kitaláltuk azt, hogy Vanessa kedvencét főzzük és sütjük. Tegnap a lányok elmentek vásárolni. Én meghívtam mindenkit. Szerencsére mindenki tud jönni. Triciaákat is felhívtam, d e ők nem szerettek volna most jönni.. A lényeg, a lényeg, hogy Logan és Jesicca jön, mert Vanessának ez a fontos, hogy ők itt legyenek.  A lányok ma hamarabb keltek fel. Lis is át jött, hogy a lányoknak segítsen főzni, sütni. Mi is próbáltunk be segíteni, de inkább azt mondták nekünk, hogy azt csináljunk, amit szeretnénk. Szóval én ettem.. :DD Liam pedig tv-t nézett..! Kb. 2 óra múlva a lányok készen lettek minden munkálattal és leültek pihenni. Kb. fél órával később nyitódott az ajtó. A lányok olyan szinten kezdek el ordítani, hogy a dobhártyám majd nem beszakadt.

 Fél óra alatt haza értünk. Harryék kivették a cuccaimat a csomagtartóból majd elindultunk a ház felé. Oda értünk az ajtóhoz. Kinyitottam az ajtót majd elkiáltottam magam, hogy megjöttünk. A lányok olyan hanggal futottak ki hozzám, mint amikor valaki bemegy az állatkertbe az oroszlánokhoz. De most viccen kívül. A lányok szó szerint rám ugrottak. Velük együtt a földön landoltam.

- Úr isten. Annyira hiányoztál nekünk. –szorított magához Eleanor.

- Nagyon, nagyon hiányoztál. –mondta Danielle is.

- Nem volt kivel beszélgetnem. –mondta Abby.

- Nekem meg nem volt kivel videojátékoznom. –Lindsey.

- Khm..-köszörülték meg a srácok a torkukat.

- Jó, de veletek más játszani. –mondta Lindsey.

- Jó, oké, oké. Ti is hiányoztatok, de légyszi szálljatok le rólam. –mondtam.

- Nem szeretsz minket? –kérdezte Abby.

- Úgy értettem, hogy álljatok fel, mert megfulladok, te szőke. –nevettem.

- Jaaaaaaaaaaa. –Abby.

- Na, csajok felállás. –mondta Liam. A lányok felálltak majd felsegítettek a földről.

- Szia, Vanessa. –ölelt meg Liam.

- Jaj, szia bátyus. –köszöntem neki.

- Sziaaaaaaaaaaaa, húgikáááááááám. –szorított magához Niall.

- Sziaaaaaaaaaaaaaa, bátyusooooooom. –szorítottam én is magamhoz.

- Nem vagy éhes? –kérdezte Danielle.

- Ez most kérdés volt? –kérdeztem nevetve.

- Gondolom akkor éhes vagy. Gyere a konyhába enni. –mondta Danielle.

- Oké. –mondtam.

A srácok lerakták a cuccaimat az előszobába és bementünk a konyhába. A kedvenc ételeim illatát éreztem.

-Csak nem a kedvenceimet főztétek? –kérdeztem.

- Pedig, de. –bolintott Lis.

- Jaj, istenem. Nagyon köszönöm. –mondtam boldogan.

- Semmiség. –legyintettek a lányok.

- Na, de együnk. –azólaltunk meg egyszerre Niallel.

- Ilyet..Vanessa haza jön és már most bekezdték. –mondta Harry.

- Mit? –Niall és én.

- Hát ezt, hogy mindig egyszerre mondtok mindent. –mutatott ránk Hazza.

- Áh, értem. –nevettem el magam.

Mindannyian leültünk az asztalhoz majd enni kezdtünk.

-Anyuék? Ők mikor jönnek? –kérdeztem,

- Megmondom őszintén, hogy nem tudom. Azt mondták, hogy majd jönnek. –mondta nekem Niall.

- Ja, jó, rendben. –mondtam majd ettem tovább.

Mindent megettünk aztán evés után bementünk a nappaliba beszélgetni. Hirtelen megszólalt a telefonom.

*Telefon beszélgetés*

-Halló, tessék? –szóltam a telefonba.

- Szia, kicsim. Itt anya. –köszönt.

- Szia, Hol vagytok már? Rátok várok már mióta. –én.

- Sajnos nem tudok elmenni hozzád. –mondta.

- Mert, miért nem? –kérdetem fel. Hangomon lehetett hallani, hogy ideges vagyok.

- Mert vissza kellett mennem, dolgozni. –mondta.

- ÉS Logan? –kérdeztem.

- Foci meccs miatt elkellet utaznia. –mondta.

- Azoké, hogy neki kötelező volt mennie. De most ez komoly? Komolyan fontosabb neked az, hogy elmenj a munkába, mint az hogy a lányoddal mi van? –kérdeztem felháborodva.

- Vanessa figyelj…-kezdett bele.

- Ha, jól tudom Niall hívott téged ugye? –kérdeztem.

- Igen. –anyu.

- És akkor már te tudtad, hogy mész vissza, ugye? –kérdeztem. Reménykedtem benne, hogy nemet mond.

- Igen. –mondta sóhajtva.

- Akkor mi a francért nem mondtad ezt Niallnek a telefonba, hogy nem tudsz eljönni?! Hm..? –kérdeztem. Már a sírás határán voltam.

- Vanessa kérlek na haragudj rám. –mondta anyu.

- Legalább szólhattál volna. –mondtam majd rá is tettem a telefont.

A nappaliban mindenki engem nézett. Kicsit kellemetlen volt a helyzet, de ez most nem érdekelt annyira.

-Mi történt? –kérdezte Niall.

- Áh, semmi. –mondtam majd hirtelen felpattantam és felmentem a szobámba és magamra csaptam az ajtót. Bedőltem az ágyba és a krém színű mennyezetet néztem miközben elgondolkodtam MINDENEN! (….)