48. Fejezet

"Sziasztok! Új fejezettel jelentkezem! Sajnálom, hogy ilyen rövid lett. A következő fejezet már hosszabb lesz az biztos! ;)

Lesz egy kis változás a blogomban.. Maximum csak annyi, hogy a szemszögeket képekkel helyettesítem! :) 

Remélem tetszeni fog nektek ez a fejezet is! 

Jó olvasást és komizzatok!!! ;))

Puszi: Vivii"

U.í.: Az említett változtatásokat (képeket) nagyon, de nagyon, 

nagyon köszönöm 1DodoPayne-nek! :)♥ Xx

Képet szerkesztette: 1DodoPayne. :)♥ Xx

  

Egész nap halálra untam magam. Muszáj volt már pihennem ezért szóltam Nency Dr. nőnek, hogy ne zavarjon senki engem. Csak akkor ha nagyon fontos. :) Kényelmesen elhelyezkedtem és egyből elnyomott az álom… Másnap reggel arra keltem fel, hogy valaki kelteget. Kinyitottam a szemem és nem hittem a szememnek.  

-Victoria?! –szólaltam meg. Nagyon meglepődtem.

- Szia, hallottam, hogy mi történt veled és hát, izé..szóval gondoltam meglátogatlak. –mondta zavartan.

- De..hisz..mi..ős ellenségek vagyunk. –értetlenkedtem.

- Látom, nem tudod hová tenni a dolgokat. –mondta nevetve.

- Hát nem igazán. –ráztam a fejem.

- Nem baj. Tudom szokatlan. –mondta.

- Hát nem is kicsit. –mondtam.

- Jobban vagy már? –kérdezte kedvesen. Kedvesen?! Úr isten! Ezzel van valami!

- Jól vagyok köszönöm. –mondtam.

- Hallottam Zayn is itt van, ő is jól van? –kérdezte Victoria.

- Igen, jól van köszi. –mondtam,

- Rendben. Jaj, még mi előtt el nem felejtem. Hoztam sütit. –mondta majd elővette a sütis dobozt.

- Őm, köszi. –mondtam majd elvettem tőle a sütis dobozt.

- A kedvenced van benne. –mondta.

- Csoki? –kérdeztem.

- Igen. –mondta.

- Amúgy ki mondta, hogy kórházban vagyok? –kérdeztem rá.

- Jessica felhívta anyut, anyu meg elmondta nekem. –mondta.

- Értem. És azt honnan tudod, hogy a csoki torta a kedvencem? –faggattam tovább.

- Figyelj, Vanessa! Attól függetlenül, hogy ellenségek vagyunk még tudok mindent rólad. –mondta.

- Mindent? –én.

- Igen, MINDENT! –mondta rejtélyesen. Most megijedtem!

- Na, de most mennem kell. Jobbulást Vanszi. Szia. –köszönt el nevetve majd elment.

Hát ez fura volt. Hogy értette azt hogy mindent? Olyan fura. Mi volt ez? Bejön a legnagyobb ellenségem, megkérdezi, hogy hogy vagyok, ad sütit majd gonoszan és nevetve azt mondja, hogy tud rólam mindent. Ti nem lennétek megijedve? Egyszer csak azt vettem észre, hogy Niall nyit be, de nagyon hirtelen.

-Mit csinált veled ez a tyúk? –kérdezte amikor belépett az ajtón.

- Victoria? Nem csinált semmit. Meglátogatott, hozott sütit, aztán azt közölte velem, hogy tud rólam MINDENT! –soroltam.

- Mindent? –kérdezte Niall.

- Igen. Mindent. –mondtam.

- Na, mindegy. Ne foglalkozz vele. Itt a rajz mappád meg a ceruzáid amiket kértél. –rakta le az asztalomra Niall a cuccokat.

- Köszi. Abby? –kérdeztem.

- Még otthon van és alszik. Tudod még reggel van. – nevetett.

- Ja, igen. –mondtam.

- Holnap már jössz kifele. Örülsz? –kérdezte Niall.

- Jaj, nagyon. –mondtam mosolyogva.

- Na, ennek örülök. –mondta Niall.

- Amúgy változott valami azóta otthon amióta nem vagyok otthon? –kérdeztem.

- Nem, de viszont tegnap Louis hiányolt otthon, meg a foci pályán is. –mondta Niall.

- Csak nem? –kérdeztem meglepődve.

- Pedig de. –bólintott Niall.

- Nocsak, nocsak. –mondtam.

- Hm…-nevetett Niall.

- Mit csináltok ma? –kérdeztem.

- Nem tudom. Szerintem otthon leszünk és lustulunk. –mondta Niall.

- Jaj, ne már. –mondtam.

- Hát, de most miért? –Niall.

- Hát, nekem aztán mindegy. –vontam vállat.

Hirtelen megcsörrent Niall telefonja. Niall felvette és csak annyit lehetett hallani, hogy: ’Hello..Mi?! De hát..Zayn nélkül? Én úgy megyek el, hogy nincs ott..De nem..Ajh, oké, de csak azért mert muszáj…Na helló!’

-Ki hívott? –kérdeztem.

- Liam volt. Azt mondta, hogy az előbb hívták, hogy meghívtak minket valami interjúra, de én Zayn nélkül nem megyek, de mivel Zayn állapotáról van szó, ezért menni kell. –mondta.

- Áh, értem. De ha mész akkor menj  be Zaynhez és mond meg neki. –mondtam.

- Rendben, meg lesz. –mosolygott.

- Jól van. –mondtam.

- Na, akkor én megyek, mert a végén még elkések. Na, szia Vanessa. –nyomott egy puszit a homlokomra majd ment is.

A lányok ma be sem jöttek. Nem baj. Úgy is pihenni szerettem volna. Egész nap, neteztem és a rokonaimmal beszélgettem. Eljött az este. Elmentem zuhanyozni majd felvettem a saját pizsimet és befeküdtem az ágyba. Oldalra feküdtem és elnyomott az álom. (…)