9. Fejezet

'' Sziasztok! Ahogy ígértem, meg is hoztam nektek a kilencedik fejezetet. Kicsit gyenge lett és rövid, de remélem így is tetszeni fog nektek. Jó olvasást és komizzatok(pls.)!!! ;)) :))♥ Puszi: Vivii ''

Az öltözőjük a folyosó legvégén helyezkedett el.

Na, itt is vagyunk. – mondta majd benyitott.

Hello fiúk! – köszönt Niall a többieknek.

Hali! – köszöntek kórusban.

Én Niall mögött bújtam meg. De sajnos valaki észrevett.

És ki az a barna hajú, ott mögötted? – kérdezte Liam.

Ja, igen. Ő itt az egyik legjobb barátom. – húzott maga elé a kezével.

Őm. Sziasztok, srácok! – köszöntem.

Helló! – köszöntek.

Gyere, ülj le. – mondta Niall és a mellette lévő kis kanapéra mutatott.

Oké. – mondtam és leültem.

A fiúk szó szerint körbe ültek engem és kérdezgetni kezdtek.

Hogy hívnak? – kérdezte Harry.

A nevem Vanessa James. – feleltem.

Óh, Vanessa. Szép név. – Harry.

Köszi. – én.

Én Harry Styles. – Harry.

Hát, ha már a bemutatkozásnál tartunk. Az én nevem Liam Payne. – Liam.

Louis Tomlinson. – Louis.

Örvendek. – én.

Mi is. – mondták egyszerre.

Öm. Zayn hol van? – Liam.

Nem tudom. – Louis.

Én se. – Harry.

Niall? – Liam.

A-a. – Niall.

És esetleg Vanessa?- tette fel a kérdést Liam.

Ami előtt válaszolni tudtam volna Niall megkezdte a vér szívást.

Ha Vanessza találkozott volna, vele tuti nem lenne most itt. Tudjátok, hogy értem? – nevetett fel.

A fiúk mosolyogni kezdtek.

Haha..megint nagyon vicces voltál. – én.

Amúgy nem. Én sem láttam. – feleltem a kérdésre.

Na, mindegy. – Liam

Térjünk vissza erre a csodálatos, lányra, aki mellett most ülök. – szólalt meg Harry.

Harry. Kérlek, ne nyomulj. Rendben? – Niall.

Jól van. Nem nyomulok, tartsd meg magadnak. – Harry.

Mi nem járunk. – mondtam Harrynek nevetve.

Ezt akartam mondani. – Niall.

Tényleg? – Harry.

Tényleg. – mondtuk egyszerre Niall-el.

Na, mi a következő kérdés? – tereltem a témát.

Mikor születtél? – Louis.

Amikor válaszolni szerettem volna, benyitott valaki az öltözőbe.

Na, végre Zayn. – Liam

Ne aggódj, fater már itt vagyok. – mondta nevetve.

Áh, nem is tudtam, hogy vendégünk van, aki ráadásul ilyen csínos. – Zayn.

Zayn. Ne kezd be te is. Jó?- Niall.

Oké. Leállok. Bocsi. – Zayn.

Szia, a nevem Zayn Malik. – nyújtotta kezét felém.

Szia, én Vanessa James. – ráztam vele kezet.

Nem baj, ha leülök melléd?- Zayn.

Nem dehogy is. – én.

Ja, nem baj.  – szívta a vérem tovább Niall.

Niall, kérlek, ne szívd a vérem. Oké? – én.

Jó, rendben. – Niall.

Zayn leült mellém majd Louis visszatért a kérdésére.

Na, akkor mikor is születtél? – Louis.

Ja, igen. 1994.Január… - folytattam volna, de Niall közbe szólt.

Várjál, én mondom, hogy melyik nap. 12.-én.- Niall.

Nem dehogy is 12.-én. – mondtam.

Akkor mikor? – Niall.

19.-én születtem. – fejeztem be mondatom.

Hol születtél? – Liam.

Magyarország. – én.

Az meg hol van? – Harry.

K-Európában. – én.

Oh, értem. – Harry.

Mi a hobbid? – Liam.

Szeretek táncolni és énekelni, rajzolni és színezni. – én.

Az jó. – Liam

Valamilyen hangszeren játszol? – Liam.

Igen. Gitározok és zongorázok. – én.

Sokáig beszélgettünk a fiúkkal. Sok mindent megtudtam róluk és ők is rólam. :)

Ránéztem a telefonomra és 11:30 volt.

Úr isten. Ennyi az idő? – kérdeztem csodálkozva.

Aham. – Niall.

Hát akkor én megyek. Sziasztok, srácok. – felálltam és elköszöntem tőlük.

Őm. Kocsival vagy? – kérdezte Niall.

Hát nem igazán, mert a barátnőm kilopta a kocsi kulcsot és azzal mentek haza. Úgy hogy max. Taxi vagy gyalog megyek. – mondtam.

Halljátok srácok. Szakad az eső. – mondta Harry miközben kinézett az ablakon.

Figyu. Mi lenne, ha ott aludnál nálunk? – javasolta Niall.

Áh, hülye vagy? Dehogy is alszok ott. – mondtam.

És miért? – Niall.

Mert nem szeretnék zavarni. – válaszoltam.

Dehogy zavarnál minket, ugye srácok?- Niall.

Aha. – mondták egyszerre.

Én kifejezetten örülnék. – Harry.

Mindenki Harry-re nézett egy olyan ’’ jaj maradj már ’’ fejjel.

Erre én elnevettem magam.

Na, akkor ott alszol nálunk? – Niall.

Hát, nem is tudom. – gondolkodtam el.

Légysziii. – Niall.

Oké, oké. – adtam meg magam.

Akkor srácok pakoljunk és induljunk el. – utasította a srácokat Niall miközben ő már pakolt.

A fiúk gyorsan összepakoltak és már indultunk is ki az öltözőből. Az egész folyosó tőlünk zenget. Harry, Zayn meg én futó versenyeztünk a folyosón. Harry megcsúszott a kövön és elesett, nekem kiszáradt a torkom ezért én is leálltam. Így Zayn lett az első. Én voltam a második, Harry pedig a harmadik lett. Hamar összehaverkodtam a srácokkal. Tök jó fejek. Amikor oda értünk a kocsihoz Liam feltett egy jó kérdést.

Hogyan fogunk elférni hatan egy 5 személyes kocsiban? – Liam.

Jó kérdés. – Louis.

Nekem van egy ötletem. – Niall.

Na, lökjed. – Louis.

Mivel Vanessa vékony így ő hátra tud ülni még három fiúval. Előlre pedig ketten ülnek. Na? – javasolta az ötletet.

Nekem megfelel. – mondtam.

Nekünk is.- mondták a fiúk.

Louis beült a kormány mögé, Niall az anyósülésre ült. Hátul pedig jobb oldalt Harry, Harry mellett én, mellettem Zayn, ball oldalt pedig Liam zárta.

Na, elfértek hátul? – kérdezte Niall.

Persze, hogy elférünk. – felelt Liam.

Louis elindult a kocsival és mentünk az 1D házhoz.

Nagy volt a vihar, fújt a szél, dörgött az ég és villámlott. Megmondom őszintén féltem. Nem unatkoztunk a kocsiba, sokat énekeltünk és játszottunk is. :))

* 15 perccel késöbb *

Már eltelt 15 perc és még sehol se voltunk.

Ilyen messze laktok? – tettem fel a kérdést.

Nem, csak kevés a benzin ezért lassabban megyek. – válaszolt Louis a kérdésemre.

Értem. – én.

Nagy csend volt. Niall, Harry és Zayn neteztek a telefonjukon. Én és Liam pedig kő, papír, ollóztunk. :D

Kő, papír, olló. – mondtuk egyszerre Liammel.

Háhá, megint én nyertem. – mondtam nevetve.

Jó ez nem ér. Te csalsz. – mondta Liam.

Én nem csalok és igen is ér. – mondtam.

Már legalább 10 perc telt el, de még mindig mentünk. Niall már javában aludt elől. Louis vezetett Liam csak nézelődött az ablakon, én pedig Zaynnel amőbáztam a telefonon, miközben Harry a vállamon aludt. Amikor befejeztük a játékot utána párperccel később Zayn már el is aludt szintén úgy, ahogy Harry. Ő is a vállamon aludt el. Már én is fáradt voltam, ezért elraktam a telefonom, ami nehezen sikerült. Nem akartam felébreszteni a fiúkat, de sajnos muszáj volt. De csak Harry kelt fel, aki egyből át fordult másik oldalára és az ablakra tette fejét. Elraktam a telómat majd hátra dőltem, fejemet pedig Zayn feje mellé helyeztem, és abban a szent pillanatban elnyomott az álom.

* Liam szemszöge *

Ez a Vanessa nagyon jó fej és aranyos. Na, meg kedves is.

A kocsiban is jól elvoltunk Vanesszával. Kő, papír, ollóztunk is állandóan ö nyert. :)

Amikor már majdnem mindenki aludt azon gondolkodtam, hogy vajon eddig miért nem találkoztunk ezzel az aranyos lánnyal. Körül néztem és láttam, hogy mindenki alszik és Vanessa is elaludt, Louis belenézett a visszapillantó tükörbe és a tükrön keresztül rám nézett majd elmosolyodott. Én nagyon nem értettem, hogy miért mosolyog, ezért kérdőn néztem rá. Ekkor mutatta a tükörben a szemeivel Vanessát meg Zaynt majd megint rám nézett és megint mosolygott. Ekkor már én is elmosolyodtam. Aztán a tekintetem megint az ablakra szegeződött. Annyira néztem az ablak túloldalán lévő tájat, hogy elaludtam.

* Vanessa szemszöge *

Arra keltem fel, hogy (…)

Little Things *-* ♥

'' Sziasztok! Hallottátok már a Little Things-et?? Kinek mi a véleménye róla? Nekem nagyon tetszik. Imáádom.. *-* Egész nap azt hallgatom..!!! :)♥

Link a videóról: http://www.youtube.com/watch?v=6wBzR7zhA0g&noredirect=1 ''

 

'' U.i: Az új fejezetet pedig holnap fogom hozni!!! ;))♥ Puszi: Vivii ''

 

 

 



8. Fejezet

''Sziasztok..!!! Meghoztam a nyolcadik fejezetet is. Egy kicsit rövid lett tudom..:/ Remélem ez tetszeni fog mindenkinek. Ennél a fejezetnél izgulok a legjobban, hogy vajon tetszik-e nektek vagy nem. Na, de nem is szaporítom tovább a szót! Jó olvasást és komizzatok..!!! :))♥♥ Puszi: Vivii''

Ekkor a lábaim, mintha gyökeret eresztettek volna. Meg se bírtam mozdulni csak ott álltam egy helybe és néztem, ahogy felém fut. De a gyökerek a lábamba hamar elszakadtak. Sarkon fordultam és szaladtam a kijárat felé, de ekkor már sírtam. Nagyon sírtam.

Vanessa! Kérlek, állj meg! – kiabált utánam.
Hagyjál békén Niall. – kiáltottam vissza.
Könyörgöm Vanessa, ne csináld ezt. Kérlek, szépen állj, meg! – kiáltott megint utánam.
Nem tehettem mást, mert stresszbe kerültem, onnan pedig a pánikrohamom ’világába’. Bevörösödött az arcom és szédülni kezdtem egyre jobban. Falnak támaszkodtam és leültem a földre, mert a folyosón nem volt egy pad se. Niall beért engem, de én nem vettem észre, mert egész végig be volt csukva a szemem a szédülésem miatt.
Vanessa, miért futottál így el? – mondta a levegöt kapkodva.
Én semmit sem mondtam erre. Csak sírtam. Egyszer csak választ adtam kérdésére, ami nagyon nehezen jött ki a számon.
Mert haragszok rád. – mondtam szipogva.
Vanessza, én nagyon sajnálom azokat, amiket a fejedhez vágtam. Mindent nagyon sajnálok. – mondta Niall, majd leült mellém a földre.
Aj, Niall hagyjuk már. – én.
Mit hagyjunk? – értetlenkedett.
Ezt az egészet. – fejeztem be mondandómat.
Mit? Hogy bocsánatot kérek tölled? Már vagy 2 éve szeretnék tölled bocsánatot kérni, de  sehol se tudlak elérni! – kiabálta.
Niall, kérlek, ne kiabálj, oké? – mondtam neki halkan.
Jó rendben, bocsi. – mondta már egy kicsit halkabb hangnemben.
Köszönöm. – én.
Ekkor belekezdtem az én mondandómba.
Figyelj Niall. Ha tudnád, hogy én mit éltem át a telefonbeszélgetés közben és után. Nagyon fájt, amiket a fejemhez vágtál. Nagyon, nagyon fájt. Utána 48 órán át sírtam, mert a legjobb barátomnak hitt fiú a fejemhez vágott olyanokat, amik a szívemet majd kettétörték. – én.
Vanessza, én tényleg nagyon..Sőt szörnyen sajnálom, mert tudom, hogy amiket a fejedhez vágtam semelyik sem volt igaz rád. Meg tudsz nekem bocsátani? – nézett rám boci szemekkel.
Én nem válaszoltam semmit.
Észrevettem, hogy Niall észrevett valamit rajtam. Rám nézett majd elmosolyodott. Nem tudom, miért mosolyodott el. Passz.
Látom még meg van. – mondta még mindig mosolyogva.
Öm, mi is? – értetlenkedtem, mert tényleg nem tudtam miröl beszél.
A nyaklánc. – mondta.
Ja, igen. – én.
Vedd csak le. – utasított.
Én az utasítására levettem a nyakláncomat.
És most vedd le a nyakláncról a fél szívet. – utasított megint.
Én levettem róla szívnek a felét és a kezemben tartottam.
Na, várj csak. – mondta és kutatni kezdett a zsebében.
Nagy nehezen elövette a kulcscsomót és keresni kezdett valamit, amit hamar meg is talált. A szív másik felét kereste annyira.
Nekem is meg van még. – mutatta a nagy kulcscsomón.
Látom. – mondtam neki féloldalas mosollyal, mert kicsit örültem, hogy még neki is meg van.
Leszedte a kulcscsomóról a szívnek a másik felét, majd kivette a kezemböl a másik részét is. Ekkor összetette a szív két részét és kijött a BFF rövidítés, amit már korábban meséltem nektek. Ekkor egy jó nagy mosoly ült ki arcomra, amit Niall is észrevett.
Na, megbocsátasz? – kérdezte reménykedve.
Én erre csak szorosan magamhoz öleltem és annyit mondtam:
Ez volt az első s az utolsó bukásod. Oké? –én.
Rendben ego. – mondta nevetve.

* Niall szemszöge *
Reménykedtem, hogy igent mond és megbocsát, de én csak egy szoros ölelést kaptam. Ekkor tudtam, hogy megbocsát és minden 'happy' lesz. Aztán az ölelés közben Vanessza megszólalt.
De ez volt az első s utolsó bukásod. Oké?  – mondta halál komolyan, de közben éreztem hangján, hogy mosolyog.
Rendben ego. – mondtam nevetve.

Annyira hiányzott már. Hiányzott az ölelése, a megszokott vattacukros illata, a nevetése, a hülyéskedése, a cukkolása, a kamuzásai, a viccelődései, a finom főztje. Jó formán mindene hiányzott nekem, de legfőkkép ő saját maga. Tudom, hogy ezt most úgy mondtam, mint hogyha szerelmes lennék belé, de nem vagyok. Ő csak a legeslegjobb barátom első osztályos korunk óta, aki már szinte a húgom.

Annyira hiányoztál. – mondtam neki.
Te is nekem. Nagyon, nagyon hiányoztál bátyus. – Vanessza.

* Vanessza szemszöge *
Még mindig öleltük egy mást, amikor mind a ketten cipő sarkának kopogását észleltük, ami szaporám szette magát.
Az a bizonyos személy megállt mellettünk és így szólt:
Nagyot csalódtam benned, Niall Horan. Nagyon nagyot. –mondta hang.

Jaj, Victoria. Húzz inkább a fenébe. Senki nem kíváncsi rád, meg a sznob viselkedésedre. - mondta Niall, amikor már nem öleltük egymsát. Megmondom őszintén ez egy kicsit fura volt Nialltől. 

Victoria rám pillantott.
Remélem, még mindig olyan szegények vagytok, mint általánosban, amikor a szüleid elváltak. – mondta majd mélyen a szemembe nézett és nevetett egyet.
Ekkor az ideg elkapott. Niall felálltunk a földről és majd nem lekevertem neki egy pofont, de nem akartam rosszat se magamnak, se Niallnek. Így nem tettem meg.
Hogy te mekkora egy szemétláda vagy Victoria. Te semmit sem változtál. Ugye tudod? - mondtam neki miközben kicsordúlt pár könnycsepp a szememből, amit gyorsan le is törőltem.
Köszönöm bókodat. Tudom, hogy nem változtam semmit, mert ugyan olyan szép vagyok és kedves, mint régen. De te se változtál, mert te is ugyan olyan gerinctelen, csúnya, két-bal kezes és nyomorék vagy, mint voltál. – mondta egy elégedett mosollyal az arcán, mint ha az mondta volna magában, hogy ’’ szép volt Victoria. Most csúnyán oda vágtál neki. ’’
Na, jó ebből elég Victoria. Kérlek, menj el. Nem akarlak látni. – Niall.
De, de, de. – Victoria.
Na, mi van? Beakadt a CD Victoria? – kérdeztem tőle 2 méteres mosollyal arcomon.
Áh, Vanessza ezt még megbánod. – ezzel a mondattal el is ment.
Én találtam ott a folyosón egy padot és leültem. Milyen fura, nem? Eddig egy darab pad sem volt, most meg HOPP! Itt van egy. :) Még mindig a pánikrohamom ’világában’ voltam, de már csak egy kicsit.
Niall leült mellém.
Piros az arcod. Minden rendben? – kérdezte Niall aggódva.
Hát nem egészen. – mondtam.
Miért mi a baj? – Niall.
Tudod még mindig nem gyógyultam ki ebből a pánikrohamból. – én.
5 éve vagy a pánikroham ’világában’? – kérdezte ledöbbenve.
Aha. – én.
Jó erős csaj vagy. – mondta mosolyogva.
Köszi. Már sokan mondták. De lehet, hogy örökre ilyen erős csajnak kell lennem – én.
Beállt a csönd. Majd Niall törte meg.
Gyere, bemegyünk a fiúkhoz és bemutatlak nekik. Oké? – kérdezte nagy mosollyal az arcán.
Oké, benne vagyok. – mondtam mosolyogva.
Na, akkor gyere. De ha elindulunk, akkor fogd meg a kezem, mert itt hamar elveszel, amilyennek én, ismerlek. – mondta mosolyogva.
Oké. – én
Felálltunk majd elindultunk az öltözőjük felé. (…)

7. Fejezet

'' Sziasztok..!! Meghoztam az új fejezetet..!! Remélem tetszett nektek az előző fejezet is..!!! A mostani fejezetről szólva, nem lett valami jó..!! Én szerintem. :/ :) De inkább olvassátok el és majd kiderűl milyen lett..!! ;)) :) Addig is jó olvasást..és komizzatok..!!! ;) :)♥♥
Puszi: Vivii !! ''


Reggel a telefonom pittyegésére keltem fel, ami azt jelenti SMS-em jött. De hát ilyenkor? Felültem az ágyamon és elvettem telómat az éjeliszekrényről.
2 SMS-em jött. – mondtam magamba.
De még is kitől? – tettem fel magamnak a kérdést.
Az első SMS Lindseytől jött:

Szia Vanessa!
Bocsi, hogy az SMS-mel zavarom meg az alvásod. Csak azért  írtam neked, mert Abbyvel elmentünk vásárolni, mert nincs itthon semmi kaja. Sietünk.
Puszi: Lindsey és Abby.

A másik SMS pedig Logan-töl jött:

Szia, ego!
Bocsi, hogy tegnap nem voltam fent facebook-on. Tegnap sokat kellett nekem is meg anyának is dolgozni. Hogy vagy? Lányok? Mit csináltok ma? Na, én megyek, mert mennem kell a munkába. Majd még lehet, hogy írok vagy felhívlak, de lehet, hogy majd csak neten tudunk beszélni. Megnyugtatlak anyunak nincs semmi baja, mindannyian jól vagyunk az egész család jól van. ;) Vigyázz magadra húgi és jó legyél. És ne aludjál olyan sokáig, mint itthon. :))♥ 
Puszi: Logan.

Elolvastam mind a két SMS-t. Logan SMS-re válaszoltam. Meg mondtam neki, hogy ne hívjon ma fel, mert koncertre megyünk stb…
Hát ez remek. Most egyedül maradtam. – sóhajtottam fel.
Kikeltem a puha, meleg ágyikómból és elmentem lezuhanyozni, majd felöltöztem. (fehér vászon rövidnadrág, kék trikó, fehér tornacipő). A hajamat copfba fogtam és már kész is voltam. Sminkelni most nem sminkeltem ki magam, mert én nem vagyok olyan típus, aki minden egyes eseménykor kisminkeli magát. Ha esetleg ki is sminkelem magam akkor is csak a natúr sminkel. :)) Ami után készen lettem lementem a konyhába, kávét csinálni magamnak. Amikor készen lett a kávé kimentem a kávés bögrémmel a teraszra. Olyan jó idő volt, amit én egy kicsit furcsálltam hisz Londonban vagyunk és itt általában mindig rossz idő van. Nem?? Arra lettem figyelmes, hogy valaki csönget.
Megyek!- kiabáltam a bejárati ajtó felé.
Gyorsan oda szaladtam és kinyitottam az ajtót.
Jaj hát sziasztok. – köszöntem Lisnek és Davidnek.
Szia. Többiek? . kérdezte Lis belépve az ajtón.
Ja, hát ők elmentek vásárolni itthonra. – zártam be az ajtót.
Kértek kávét? Most lett kész. – kínáltam meg őket.
Igen kérünk. – David.
Gyertek be a konyhába. – mondtam nekik.
Ők bele egyeztek és követtek engem a konyháig. Ők leültek az asztalhoz én meg a konyha pult mögött csináltam a kávéjukat.
Tessék. – raktam Lis elé a kávét.
Ez pedig tied. – nyújtottam David-nek a kávét.
Leültem hozzájuk az asztalhoz és beszélgetni kezdtünk.
Hallom mentek a koncertre. – mosolygott Lis.
Igen megyünk. – mondtam a számat húzva.
Mi az nem is örülsz neki? – tette fel a kérdést David.
De örülök nagyon is örülök neki csak…- de itt meg akadtam.
Csak nem szeretnél vele találkozni. Igaz? – Lis.
Hát igen Lis is tudja a Niallös dolgot.
A kérdésére csak bólintani tudtam.
Nyugi, nem lesz semmi baj. Hidd el. – nyugtatott Lis.
Komolyan mondom, olyan vagy, mint a húgod. – mondtam nevetve.
Hát a húgom. Tőlem örökölte. – nevetett Lis.
Csak tudod, én attól félek, hogy ha megszólít és beszélni akar velem, akkor én olyankor stresszbe kerülök, és ha nagyobb stresszbe kerülök a kelleténél, akkor rám jön a pánik roham, amit te is tudsz, hogy mit hoz ki belőlem. – magyaráztam.
Igen tudom. – mondta Lis.
Hordasz magaddal gyógyszert? – Lis.
Igen hordok. Mindig van nálam. – én.
Rendben. – Lis.
Na, csajok én megyek dolgozni. Köszönöm a kávét Vanessa, finom volt. – állt fel David az asztaltól.
Oké szívem, szia. – köszönt el Lis.
Szia, David. – köszöntem én is.
David kiment az ajtón, mi pedig kettesben maradtunk Lissel.
Na, és mit fogsz felvenni? – kérdezte Lis.
Nem tudom, még mit veszek fel. – én.
Na, akkor gyere, mutasd meg azokat a ruhákat, amiket tegnap vettél és akkor válogatunk. Oké? – Lis.
Oké.- én.
Felmentünk a szobámba és elővettem az új cuccokat. Én leültem a bab zsák fotelembe, Lis pedig az ágyon ülve válogatott a ruháim között.
Á. Meg van! – kiáltott fel.
Na, muti. – én.
Ez az. – mutatott az ágyon lévő összeállításra.
Az ágyon egy krém színű hosszú csönadrág, egy fehér topp, és egy világos barna mellény hevert.
Azta. Ez tök jó. – dicsértem az összeállítást.
Köszi. – Lis.
Már csak a cipőt kell, meg hogy milyen legyen a hajad és milyen smink legyen rajtad. – mondta Lis.
Hol vannak a cipőid Vanessa? – kérdezte kutatva a gardróbomban.
Ott van legalul. – mutattam az alsó polcra.
Meg van? – én.
Aha. – Lis.
Lis elő kapott egy krém színű converse torna cipőt.  
Na, ez megfelel? – kérdezte.
Tökéletesen. – én.
Mi lenne, ha mondjuk, a hajad csak ki lenne vasalva haj vasalóval?- Lis.
Rendben. – én.
Akkor ez is meg van. Már csak a smink kell. – Lis.
Hát nem azért, de én maradok az én natúr sminkemnél. – mondtam Lis-nek.
Hát oké, a te döntésed. – mondta.
Na, akkor ezt én itt hagyom az ágyadon és akkor már csak fel kell venned. – Lis.
Oké Lis. Még egyszer, köszi. – köszöntem meg segítségét.
Neked bármikor. – mondta mosolyogva.
Lementünk a nappaliba és mivel unatkoztunk ezért XBOX-ni kezdtünk. Kb. 1óra múlva megjelentek a lányok. Kipakolták a kajákat, majd ők is leültek hozzánk játszani. Sokáig játszottunk. Nagyon sokáig. Ránéztem az órára és 18:32-öt mutatott.
Lindsey? – én.
Igen? – Lindsey.
A koncert mikor kezdődik? – én.
8-kor. Miért? – Lindsey.
Mert most fél 7 van. És amire megmossuk a hajunkat meg elkészülődünk karácsony. – magyaráztam.
Tényleg. Akkor készülődjünk csajok. – kiáltott Lindsey.
Lis kikapcsolta a játékot és jött segíteni nekünk. Én hamar készen lettem, megmostam a hajam, fel vettem a kikészített ruhát a cípővel és a kiegészítőkkel együtt, majd kivasaltam a hajam és a megszokott natúr sminkemet kentem magamra (alapozó, szempilla spirál, szem ceruza, halvány rózsaszín szemhéj festék és száj fény). Megnéztem magam a tükörben és nem tudom miért, de kiszúrta a szememet a szívecskés nyaklánc. ( ezt a szívecskés nyakláncot Nialltől kaptam a barátság évfordulónkra mikor még 7. osztályba jártunk. A fél szívecskét nyakláncra fűzte, a másik a felét pedig megcsináltatta magának kulcs tartónak. Ami nálam van az a szívnek a jobb fele, a bal pedig Niallnél van. Ha össze illeszted a szívnek a két részét akkor kijön a BFF rövidítés. Dió héjban ennyi) Elgondolkodtam, majd arra lettem figyelmes, hogy valaki benyit a szobába.
Gyere Vanessa. Már mindenki rád vár. – Lis.
Megyek. – én.
Magamra raktam a táskám és indultam is lefele.
Lindsey-n: fehér csönadrág, virágmintás trikó és virágmintás balerina cipő.
Abby-n: farmer csönarág, piros kockás rövid ujjú ing és piros converse torna cipő.
Na, mehetünk? – kérdezte Abby.
Mehetünk. – én.
Kiléptünk a házból, mi a kocsim felé mentünk Lis pedig az ö kocsija felé. Beültünk a kocsiba és elindultunk. Nagy volt a forgalom. Kb. 7 órakor indultunk el és már fél 8 van.
Áh, le fogjuk késni. – idegeskedett Lindsey.
Nyugi. Már itt vagyunk a stadion előtt csak parkoló helyet kell keresni. – nyugtattam Lindsey-t.
Lefordultam a stadion parkolójába és keresésbe kezdtünk.
Nézd, ott egy hely. – mutatott Abby az egyik szabad helyre.
Gyorsan beálltam és kiszálltunk a kocsiból majd indultunk a stadion bejárata felé. Oda értünk a bejárathoz oda adtuk a jegyeinket, majd beengedtek minket. Mi pont középen voltunk. Lindsey szó szerint ugrált közöttünk.
Hallod Lindsey. Nyugodj le. – Abby.
De annyira izgulok. Még soha nem voltam 1D koncerten. – Lindsey.
Pár perccel később megtelt a stadion directionerekkel. Alig bírtunk mozogni.
Azta, jó sokan vannak. – nevetett Abby.
Khm.. nem vannak, vagyunk. – javította ki Lindsey.
Elkezdődött a visszaszámlálás 10-töl.
Mindenki számolt vissza fele: 10..9..8..7..6..5..4..3..2..1..0!!!
Ekkor beugrottak a színpadra a fiúk és mindenki nagy sikításba kezdett. A One Thing-el kezdték a koncertet, mindenki énekelte velük együtt, aztán egy lassabb szám jött a More than this, ott szó szerint mindenki sírt, majd a Moment, Everything about you, Another wolrd, Gotta be you és még a többi. :) A végén megszólalt az egyik kedvenc számom tőlük a WMYB. Elkezdődött a dal, de az éneklés előtt még Niall beleszólt a mikrofonba:

Ezt a számot a legjobb lány barátomnak küldöm, aki egész végig támogatott és mellettem állt. Nagyon köszönök neked mindent Victoria. -Niall.

Az utolsó mondat hallatán a szemeim kikerekedtek és teljesen lefagytam, majd egy kövér könnycsepp futott végig az arcomon. Abby rám nézed, majd szorosan megölelt Lindseyvel együtt. Elkezdték énekelni a fiúk. A rajongók is besegítettek. Mindenki ugrált és énekelt körülöttem csak én nem. Én egy helybe álltam és közbe le voltam merevedve, a mondtatok hallatán és közben a fiúkat néztem. Amikor Zaynre pillantottam, nem tudom miért, de ö is rám nézett és mosolyogni kezdett. Én is elmosolyodtam, erre pedig bólintott egyet. Nem tudom miért, de bólintott. :) Én utána elkaptam a fejem és Abby-re néztem, aki egyből elmosolyodott. Amikor vége lett a koncertnek, mindenki a kijárat felé indult. A lányok a rendes kijárat felé mentek én pedig a hátsó kijáraton mentem. Amikor a hátsó kijárat folyosóján voltam, észrevettem, hogy ez a VIP részleg. Amikor ott mentem a folyosón közben turkáltam a táskámban és kerestem a kocsi kulcsot, de mivel tudtam, hogy menés közben nehezebb keresni, ezért megálltam és leültem a folyosón lévő padra. Kipakoltam a táskám, de sehol sem találtam a kulcsot. Ekkor kaptam egy SMS-t Abby-töl,hogy kicsórta a kulcsot a táskámból, mert Lindsey rosszul lett és mivel nem tudtak engem megvárni ezért haza mentek. Az ideg baj elkapott szó szerint.
Mi van, ha lesz valami bajuk, Abby nem tud vezetni, ráadásul nincs is jogsija. Mi lesz, ha egy rendőr leakarja igazoltatni. Aj, Abby.- mondtam magamba.
Amikor felálltam a padról észrevettem, hogy a fiúk a folyosón vannak, és hogy ott van Victoria is. Victoria?! Hát igen Victoria. Fél füllel hallottam, ahogy beszélgetnek, de nem néztem rájuk.
Jaj, köszi Niall, amit mondtál, te is a legjobb barátom vagy. – mondta Victoria, Niall-nek.
Láttam a szemem sarkából, ahogy megölelik egymást.
Te is nekem. – mondta Niall.
Ekkor elkapott a síró görcs, nem tudom miért, de elkapott.
Rájuk néztem és ekkor Niall tekintetével találtam szembe magam, de ö messzebb állt, mint én. Abban reménykedtem, hogy ne ismerjen fel. De sajnos felismert. Ekkor láttam, hogy ellökte magától Victoriát és oda kiáltott hozzám:

Vanessa?! -Niall. (…)