69. Fejezet

Sziasztok! Meg is hoztam a következő fejezetet! :) A kommenteket köszönöm! Nagyon örültem nekik!♥ Remélem ez a fejezet is tetszeni fog mindenkinek! :) Sok mindent nem tudok elárulni nektek, hogy mi lesz ebben a fejiben. Szóval csak olvassátok! :D 

Jó olvasást a fejezethez! Várom a komikat! ;)♥

Sok puszi mindeninek!♥

Vivien.Xx

A rajzom elemzésében Jade hangja zavart meg. 

-Nesszi! Itt vannak a csajok! -kiáltott le. 

-Megyek! -kiáltottam vissza. 

Bejöttem a teraszról, letettem a rajzot az asztalomra majd magamra kaptam a táskát és már mentem is lefele. Lefelé menet hallottam hogy mindenki a konyhában van így hát odamentem. Beléptem a lányok pedig egyből rám vetődtek. 

- Nesszi! -kiáltották egyszerre miközben szorosan öleltek magukhoz.

 -Sziasztok! -nevettem. 

- Hova mentek? -érdeklődött Logan. 

- Lakást nézni. -mondtam. 

- Miért? Itt nem érzed magad jól? -Logan. 

- Nem. -szögeztem le. 

- De..-Logan. -Ne kérdezd miért. Nem kell megmagyaráznom. -néztem rá. 

- Nesszi... -kezdte. 

- Ne. Hagyjál. -mondtam. 

- Na jó. Menjünk mert idő van. -nézett az órára Abby. 

- Igaz. Hello. -köszöntünk el majd mentünk is. 

Beültünk a kocsiba. A volán mögött Danie, az anyós ülésen Lis ült. Hátul pedig én, Eleanor és Abby. Miközben kocsikáztunk kérdezgettem List hogy milyen is a lakás. Hisz ő tudja hogy milyen helyen van. Ő csak annyit árult el hogy a városban van és hogy szeretni fogom. Juj, már nagyon kíváncsi vagyok. (...) Kis idővel később arra riadtam fel hogy Danielle fékez. Megérkeztünk. Kiszálltunk a kocsiból és az volt az első dolgom hogy körbe néztem az úton. Amikor körbe néztem nagyon megörültem. A házzal szemben volt a Temze partja. A hídtól nem messze állt az a társasház. Inkább látszódott egy hotelnek mint társasháznak. Nekem mar így is tetszik. Pedig még körbe sem néztem. 

- Na, jössz megnézni a lakást? -kérdezte Lis.

- Persze. -bólintottam mosolyogva.

- Na, gyere. -húzott magával Lis mosolyogva.

Megindultunk a ház felé a lányokkal. Ahogy láttam, nem csak én, hanem a lányok is eléggé izgultak a lakás kinézete miatt. Kicsit megnyugodtam. Egyre közelebb voltunk már a házhoz. Úristen. Nagyon szép. Messziről is látványos volt, de így közelebbről még jobban tetszik. A házat bordó szín fedte be. Fehér, fa keretű ablakai voltak. A ház ajtaja hófehér volt. Pár ablakban előfordult egy-egy virág cserép. Pár teraszt is észre lehetett venni. Szerencse. A ház nem volt lelakva kívülről. Remélem belül sincsen. Ahogyan Lis mesélte nem laknak olyan sokan a házban. Miközben én tátott szájjal figyeltem a házat, a lányok próbáltak behúzni a ház belsejébe is. Nagy nehezen, de sikerült nekik. Kinyitottuk az ajtót, majd egy aféle hal szerűségbe "ütköztünk".  Ahogy körbenéztem, tényleg olyan, mintha egy hotelben lennék. Mivel Lis tudta, hogy merre kell menni ezért őt követtük. Megálltunk egy liftnél majd megvártuk míg leér. A lift csengett egyet, ami azt jelezte, hogy leért a földszintre. Az ajtó kinyitódott majd beszálltunk a liftbe, Lis pedig benyomta a 2. emeletet. A lift hamar felrepített minket a másodikra. Kiléptünk majd jobbra fordultunk és sétálni kezdtünk a folyosón. A folyosókat bézs szín borította be. Nagyon tetszett. Szinte minden, ami a házban volt a barna szín árnyalatait vette fel. Imádom. Már csak a lakást kell látnom. 

- Mikor érünk már oda? -kérdeztem Listől idegesen. Tényleg idegesít, hogy már 10 perce csak sétálunk. Ennyi lakás van?!

- Ne haragudj, de minden lakás nagy és...-kezdett magyarázni. 

- Jó, oké. Semmi baj. -mondtam.

- Na, de itt is vagyunk. -állt meg egy krém színű ajtó előtt, amin a 13-as szám állt.

- Éljen! -csillogtak szemeim.

- Na, nézzük meg. -mondta Lis miközben a kulcsot kereste a táskájában.

- Jaj, siess már! -sürgettem.

- Jó-jó! Tessék! Itt a kulcs! Nyissátok ki! -adta a kezembe a kulcsot.

Az ajtó felé fordultam majd beleillesztettem a kulcsot a kulcslyukba és elfordítottam. A zár kattant, így kitudtam nyitni az ajtót. Az ajtó kinyílt előttem én pedig tátott szájjal figyeltem a lakást. Igaz még nem volt berendezve és üres volt a lakás, de nekem nagyon tetszett. Lis mondta, hogy egyedül csak a konyha van berendezve és nézzem meg azt. A lányokkal egyből a konyha felé szaladtunk. Beléptünk a konyhába és a látvány valami hihetetlen volt. Ennyire nagy ez a lakás?! Wow! A konyha kicsi, de egyben nagy volt. Kis otthonos, de modern. A konyha le volt parkettázva. A konyhabútor barna, fehér, néhol krém színben pompázott. A konyha ablakiból egyenesen az utcára lehetett kikukucskálni.

Nagyon helyes kis konyha volt. A konyha mellett volt egy kisebb helység, ami bizonyára az ebédlő lehetett. Nem voltak falak az ebédlő körül. Olyan volt, mintha egybe lenne az ebédlő a nappalival, de azért még is külön. Az ebédlő rész ugyan azokban a színekben pompázott, mint a konyhabútor. Egy asztal és 4 db szék volt elhelyezve a saját kis helyére. Nagyon tetszett mindent. Körbe néztünk a lakás többi részében is. A nappali marha nagy. Úgy ahogy a fürdőszoba is. A fürdőszobán kívül volt még 3 szoba. Igen! HÁROM! Egy kicsike, egy nagy és közepes méretű, ami úgy mond nagy volt, de közben kicsi is. A nagy hálószobában volt egy terasz, ami a Temze partjára nézett. Szép volt. A nappaliban is volt egy terasz, ami szintén a Temzére nézett, de ez a terasz viszont kicsivel nagyobb volt, mint ami a hálószobában van. Még szét néztünk egyszer-kétszer a lakásban majd leültünk az ebédlő asztalhoz, hogy Lis elmondja, hogy a házban mik is vannak. Kiderült, hogy a háznak van egy kis kertje hátul, de ezt most nem nézzük meg. Amint kiderült az is, hogy a házban több mint 12-en laknak. A legtöbb lakó, mind velem egykorú vagy pár évvel idősebbek. A házban a legidősebbek is csak 30-37 közöttiek. Ez jó! Nagyjából ennyit tudtunk meg róla. Van még 1 nap gondolkozási időm, hogy beszeretnék-e költözni vagy nem. Elfogadtam, így tudok gondolkodni 1 napig. Kijöttünk a házból, majd elsétáltunk Danielle kocsijáig. 

- Na, menjetek. Majd beszélünk. -köszönt el Lis.

- Hová mész? Nem jössz velünk? -kérdezte Abby, List.

- Nem. Most még van pár elintézni valóm. De majd lehet beugrom hozzátok. -mondta Lis.

- Rendben! Várunk! -mondta Abby mosolyogva.

- Na, sziasztok! -ölelt meg minket Lis.

- Szia! -köszöntünk el tőle majd ment  is.

Mi beültünk a kocsiba és el is indultunk hozzám. Vagy is Loganékhez. Útközben a lakásról áradoztunk egymásnak. Abby egész végig csöndben volt. Nagy nehezen megszólalt. 

- Miért nem költözöl inkább vissza? Szerintem ennek örülne mindenki. Jó persze. Tudom, hogy miért, de azért még is. Érted? -magyarázta.

- Értem, amit mondasz Abby, de nem nagyon szeretném azt, hogy minden nap legyen valami. Érted? -néztem Abbyre.

- Értem. -sóhajtott.

- Na, itt is vagyunk. -állt meg a kocsival Danielle.

- Jaj, de jó! Köszi! -mondtam unalmasan.

- Gondolj arra, hogy itt van melletted Jade! -simogatta meg a hátam Eleanor.

- Hidd el! Én csak arra tudok gondolni, amikor itt vagyok. -néztem rá.

- Nyugi! -mosolygott.

- Rendben. -bólintottam.

Adtam mindenkinek a kocsiban egy ölelést meg egy-egy puszit, aztán kiszálltam a kocsiból és elköszöntem. Már majd nem az ajtó előtt álltam, amikor is Danielle utánam kiabált.

- Nesszi! Nem jössz át hozzánk később? -kérdezte.

- Hát, nem is tudom. Megbeszélésem lesz, de oké. Át mehetek egy kis időre. -mondtam.

- Rendben. Akkor majd gyere. -dobott egy puszit majd el is hajtott a lányokkal.

Benyitottam a házba majd beljebb mentem. Elkiáltottam egy "megjöttem"-et, de senki nem szólt vissza úgy, ahogy az szokott lenni. Elmentek itthonról? De hát akkor szóltak volna. Akkor lehet alszanak és nem hallották, ahogy haza jöttem?! De Jade minden zajra felkel.. Jó, ezt nem értem. Majd jönnek vagy lesz valami. Felmentem a szobámba, hogy átöltözzek egy itthoni, kényelmes ruhába. Magamra kaptam a szokásos melegítő alsómat a fehér pólómmal majd le mentem a konyhába enni. Szerencsére Jade főzött így tudtam enni. A mai menü rántott sajt volt, rizzsel és áfonya lekvárral. Imádom! Szedtem magam enni majd leültem az asztalhoz és tömni kezdtem a búrám. Jadeék még sehol. Gondolkodtam, hogy felhívom őket, de hisz minek?! Tudnak magukra vigyázni. Megettem a kaját, majd a tányért betettem a mosogatóba és felmentem a szobámba pihizni. Ledobtam magam az ágyra, bekapcsoltam a tv-t és nézni kezdtem. Fogalmam sem volt, hogy épp mit adnak a tv-ben csak úgy bámultam magam elé. Addig-addig bámultam egy pontot, amíg le nem csukódott a szemem. (...)

Sziasztok! Remélem tetszett a fejezet! :) A rövid fejezetért pedig nagyon bocsi, de már az én szemem is kezd lecsukódni és már nem bírtam többet írni. Szóval ne haragudjatok rám! :/ :)♥ Várom a komikat! A kövi fejezetet nem tudom mikor hozom, de próbálok vele igyekezni! Ígérem! :)

Sok puszi nektek még egyszer!♥

Vivien.Xx