70. Fejezet

Sziasztok megjöttem a következő fejezettel! Remélem elnyeri ez a fejezet a tetszéseteket. Nem tudom milyen lett, de azért remélem, hogy tetszeni fog nektek. Az viszont valószínű, hogy gyenge lesz a fejezet. :/ Bocsánat mindenkitől, de ez a mai szóbeli kifárasztott. Főleg, hogy 2 órán át tartott. :/ Mindegy is. Itt van az új fejezet! ^^ Jó olvasást hozzá! A komikat pedig örömmel várom!:)

Sok puszi mindenkinek!

Vivien.Xx

Arra riadtam fel, hogy a telefonom vészesen csörög. Szememből az álom kipattant és egyből a telefonomért nyúltam majd felvettem. 

- Halo?! -szóltam a telefonba álmosan.

- Hali! Itt Danie!  -köszönt.

- Szia! Mizu? -tettem fel az alap kérdést.

- Nem úgy volt hogy át jössz hozzánk? -kérdezett fel.

- Basszus de. Mennyi az idő? -kérdeztem kétségbe esve.

- Fél 7. És úgy volt hogy 5kor jössz. -mondta majd a végén felnevetett.

- Ajh, baszki. Ne haragudj. Mindjárt elindulok, oké? -mondtam.

- Ne! Maradj! Szólok valamelyik srácnak hogy menjen érted. -mondta kedvesen.

- Oké. Köszi. -köszöntem meg.

- Na, szia Nessi! -köszönt.

- Csaó! -köszöntem Daniellenek majd kinyomtam a telefont.

A telefont letettem az asztalra, majd öltözködni kezdtem. Nem vittem túlzásba. Magamra kaptam egy cicanacit, egy ujjatlan felsőt, egy Vans cipőt, derekamra kötöttem egy inget, hajamat csutiba fogtam aztán kifestettem magam. Betettem a táskámba a szükséges dolgokat majd lementem a konyhába. Jade kint ült. 

- Heloka. -köszöntem Jadenek.

- Szia Nessi. -intett.

- Logan?  -néztem körbe.

- Alszik. Hova-hova ilyenkor?  -nézett rám.

- Hat megígértem Daniellenek, hogy elmegyek hozzájuk 5-kor de bealudtam. Így hát mondtam neki, hogy akkor most oda megyek. Ennyi. -meséltem.

- Egyedül fogsz elmenni? Este?! -vonta fel szemöldökét.

- Nem! Valamelyik srác jön értem. -mondtam.

- Ja értem. És mikor jössz majd haza? -érdeklődött.

- Jó kérdés. Nem tudom.  -ráztam a fejem.

- Oké. Nekem mindegy. Én úgy is fent leszek egész éjjel. -közölte.

- Hogy-hogy? -néztem rá kérdően.

- A barátnőim itt fognak aludni.. -nevetett.

- És Logan?! -én.

- Andynél lesz. -nevetett fel.

- Ja értem. -nevettem.

- Mikor indulsz? -kérdezte.

- Nem tudom. Majd akkor indulok amikor értem jönnek. -mosolyogtam.

- Jaj, igen. -bólintott.

Leültem Jadehez és beszélgettünk tovább. Egyszer csak dudáltak. 

- Na. Itt is vannak értem. Majd jövök. Szia. -én.

Elköszöntem Jadetől majd indultam is kifele. A kocsi nem volt ismerős. Még sosem láttam. Valamelyikük új kocsit vett? Hm.. Lehet.

Odasétáltam a kocsihoz majd kinyitottam az ajtót és beültem. Kényelembe helyeztem magam majd a sofőr felé néztem. 

- Liam! Szia! -öleltem magamhoz jó szorosan. 

- Szia mackó! -ölelt meg ő is. 

- Hogy vagy? -kérdeztem miközben már javában mentünk az úton a srácok felé. 

- Jól vagyok köszi. Bár hiányzol nagyon. -szontyolodott el 

- Te is hiányzol nekem. Nagyon. -könnyeztem be majd gyorsan letöröltem hogy még véletlenül se folyjon végig az arcomon. 

- Hallom költözöl. -pillantott rám. 

- Hát ja. Nem birok Logan mellett élni. -mondtam.

 - Jó lesz az neked. -mosolygott biztatóan. 

- Remélem. -mondtam sóhajtva. 

- Na itt is vagyunk. -állt meg a kocsival a ház előtt. 

De rég láttam ezt a házat. Mennyi emlék kötődik ehhez a házhoz. Istenem.. Kiszálltam én is a kocsiból majd Liamet követve léptem be egyenesen a házba. Levettem a cipőmet és a kabátomat majd beljebb mentem Liammel együtt. A ház belseje semmit sem változott. Minden úgy van ahogy itt hagytam. Elég fura hisz már kb. 1 teljes hete hogy nem élek velük egy házban és ha én nem vagyok itt sosincs a helyén semmi. Na mindegy. Liam mondta hogy rajta és a lányokon kívül nem tudja senki hogy jövök látogatóba szóval ez egy meglepi. Beléptünk a nappaliba. Egy lelek sem volt bent. Biztos mindenki fent van a szobájában és lustul. Liam elkiáltotta magát hogy hazaért. Mindenki trappolva és dübürögve jött le a lépcsőn. Első sorban Niallt láttam meg a lépcsőről lejönni. Mosolyogva figyeltem hogy hogyan fog reagálni. Észrevett, megállt a lépcső végében, mosolyogni kezdett majd oda rohant hozzám és szorosan megölelt. 

- Istenem Nessi. Nagyon hiányoztál már. -ölelt. 

- Te is nekem. -könnyeztem be. 

- Ne sírj. -törölte a könnyeket az arcomról majd homlokon puszilt.

- HERCEGNŐ! -hallottam meg fentről fogatott bátyusom hangját. 

- GYERE TE MACKÓ! -kiáltottam fel Louisnak nevetve. 

Louis olyan sebességgel szaladt lefele, mint meg soha. Ahogy leért szaladt is felem. Niallt félre lökve kapott fel az ölébe és pörgetett meg. Örülök, hogy ennyire hiányoztam a srácoknak. 

- Jó reggelt emberek. -cammogott lefele a közösség legkisebb tagja. Harry. 

Szegény nem rég kelt fel. Meg komás és nem vett észre. Meglátta, hogy Louis valakit nagyon szorongat és kipattant a szeméből az álom. Rám nézett majd elmosolyodott. 

- Csak nem?! -mosolygott Harry 

- Csak de. -mosolyogtam majd szorosan magamhoz öleltem. 

Jó volt mar látni az én öcsémet is. Mar hiányzott a sok cukkolása meg a perverz beszólásai. Fura nélkülük élni. Na de hol vannak a lányok? 

- VANESSA! -rohantak le a lányok az emeletről ordítva. 

- CSAJOOK! -kiáltottam majd amikor összetalálkoztunk ölelkezve estünk le a földre. 

Vicces volt az biztos. Mindenki itt van csak Zayn nem. Vajon miért? Nem kíváncsi rám? Vagy nincs is itt? Lehet haza utazott.. 

- Ahm..Zayn? -érdeklődtem. 

- Emeleten. -mondták a többiek. 

- Rendben. -bólintottam. 

- Mikor akartok végre beszélni? -Abby. 

- Nem tudom. Én már szeretném tisztázni ezt az ügyet mert nagyon kíváncsi vagyok. -mondtam. 

- Tényleg! Linds? -én. 

- Elköltözött. -Eleanor. 

- Akkor nyugi van már? -kérdeztem. 

- Hát mondhatni. -mondtak a többiek. 

Bent ültünk a nappaliban és beszélgettünk aztán szóba került Zayn is.. 

- Egész nap bent van a szobájában? -kérdeztem halkan. 

- Nem. A te szobádban alszik. -mondta Louis. 

- De miért? -vontam fel szemöldököm. 

- Egyszerű. Mert hiányzol neki és szeret. Ennyi. -mondta Niall miközben a többiek helyeselve bólogattak. 

-Hát jól van. -sóhajtottam. 

- Nem beszélsz vele? -kérdezte Louis. 

- Nem. -mondtam. 

Beszélgetésünket a lépcső felől hallatszó trappolás zavarta meg. Mindenki odakapta fejét. Nem volt kérdés, hogy vajon kilehet az. Zayn. Leért a lépcsőről majd körül nézett. Meglátott, szemei felcsillantak de arcán meg mindig látszódott hogy nemrég kelt fel. 

 - Szia Nessi. -intett majd kiment a konyhába. 

 - Hello Zayn. -köszöntem alig hallhatóan. 

Szerintem még a mellettem ülő Eleanor sem hallotta. Mindannyian engem figyeltek. A többiekre néztem majd vállat vontam és inkább beszélgettünk tovább. Közben jött az hogy xbox-zunk. Neki kezdtünk játszani, majd a srácok rendeltek pizzát. Ettünk majd evés után kitaláltuk, hogy filmezünk egyet úgy, mint régen. Egy akció filmet választottunk. Leültünk mindannyian a nappaliba majd nagyban nézni kezdtük. Már a felénél jártunk, amikor a telefonom megcsörrent. Bocsánatot kértem mindenkitől, felálltam majd kimentem a konyhába és felvettem a telefont. 

- Halló tessék? -szóltam a telóba. 

- Szia itt Gigi. -köszönt a barátnőm. 

- Szia drága! Mondjad! -én. 

- Rossz hírem van. -kezdet bele Gigi. (...)