61. Fejezet

"Sziasztook! Meghoztam az új fejezetet! Remélem tetszett az előző! Megmondom őszintén, hogy az előző fejezetet hosszabbra terveztem! Vagy is EZ a fejezet lett volna az előző fejezetben! De nem tudtam tovább írni, mert a laptopom, amin szoktam írni a fejezeteket valamiért szar lett! :/ 

Ezért úgy döntöttem, hogy a 61. fejezetet erre "használom fel". :D

Na, mindegy! Szóval remélem tetszeni fog nektek ez a fejezet is! 

Jó olvasást és komizzatok! ;))♥♥

Puszi: Vivii"

Megkerestük a megfelelő ruhát majd felöltöztünk és elkészülődtünk.

Ahhoz képest, hogy marha sokáig gondolkodtunk, a végén már hamar rátaláltunk a ruháinkra. :D

Abby:

Én: (Magassarkú helyett egy fehér torna cipővel képzeljétek el az összeállítást! :) Szerk. Megj.)

És ahogy lehet látni szerintem a ruha kiválasztása lehetett volna akár 5-10 perc. :D Ehelyett több mint fél óra volt. :D Ezek is csak mi lehetünk. 

Hajamat copfba fogtam, majd magamra kaptam a táskám és lementem a földszintre. 

- Na, te kész is vagy? -nézett rám meglepődve Louis.

- Tudod, mennyi ideig tartott, amíg kiválasztottam ezt a szerelést? -vontam kérdőre.

- Őm, gondolom 10 perc. -válaszolta.

- A f*szt. Fél órán keresztül. -mondtam idegesen. Nem tudom miért voltan ideges. :D 

- Fél órán keresztül?! -nézett rám csodálkozva majd a végén nevetni kezdett.

- Ne nevess! Jól hallottad. -én.

- Ezt nem hiszem el. -rázta a fejét Louis.

- Ne mond azt, hogy nem hiszed el Én is ennyi ideig szoktam gondolkodni, hogy mit vegyek fel. -nézett Eleanor, Louisra majd kacsintott egyet. 

- Hehe..Meg vagy. -mutattam rá. 

- Na, mindegy. Abby hol van? -kérdezte Louis.

- Nem sokára lejön, csak keres valamit. -mondtam.

- Oh, értem. Rendben. -bólintott.

- Zayne? -kérdeztem.

- Kint ül már a kocsiban. -válaszolt Louis.

- Ja, oké! ABBY IGYEKEZZ! -kiáltottam el magam.

- Nem találom a telómat! -kiáltott le.

- Itt van lent, édes! -kiáltott fel Abbynek, Niall.

- Ja, oké. -szaladt le lépcsőn.

- Am, most veszem észre. Milyen kis csinik vagytok. -mért végig minket Niall.

- Oh, köszönjük. -mondtuk Abbyvel.

- Na, akkor indulás. -mondta Abby.

- Sziasztok! -köszöntünk el. Louis lemerevedve állt a nappaliban és csak nézett.

- Louis jössz? -nézett rá Abby.

- Őm, megyek, de Lindsey nem megy? -nézett Lindseyre majd ránk.

- NEM! -szólaltunk meg egyszerre Lindseyvel, olyan mély, rekedt, feszült és ideges hangon. A többiek minket figyeltek.

- Okéékaaa. Akkor viszont helló. Majd jövünk. -mondta Louis. Majd el is hagytuk a házat. 

A ház előtt már várt minket a kocsi, amiben Zayn már türelmetlenül ült. Odasétáltunk majd beszálltunk a kocsiba. Én és Abby hátra, Louis pedig a kormány mögé csücsült. 

- Na, hová csajok? -kérdezte Louis.

- A plázába. Hova más hova? -Abby.

- Oksika! Akkor irány a pláza. -mondta majd gázt adott a kocsinak. 

Útközben nagy volt a csend. Ami elég szokatlan most így. Mivel itt van Abby és Louis is, akik elég sokat beszélnek. Mert én és Zayn nem vagyunk valami beszédes emberek. :) Kénytelen voltam megtörni a csendet.

- És ti hová mentek? -kérdeztem a srácoktól.

- Őm, valahová. -mondta Louis.

- Oh, szóval titok? -mosolyogtam.

- Igen. -fordult hátra Zayn.

- Értem. Akkor nem kérdezek semmit. -mondtam.

- És mikor jöjjünk értetek? -kérdezte Louis.

- Hát, nem tudom. 5-kor. Nem? -néztem Abbyre bizonytalanul.

- Igen, igen! -bólogatott hevesen Abby.

- Oké, és hol? -Zayn.

- Mondjuk a szökőkútnál? -én.

- Rendben. -bólintott Zayn.

- Na, itt is vagyunk. -lassult le Louis a kocsival. 

- Köszi, hogy elhoztatok. -mondta Abby majd kiszállt.

- Majd találkozunk. Sziasztok. -köszöntek.

- Csucsi! -köszöntem majd megcsókoltam Zaynt.

- Milyen köszönés ez? -nevetett Zayn.

- Majd elmesélem. -nevettem.

- Akkor majd mesélj. Puszika! -intett majd el is hajtottak.

Abby rám nézett.

- Most mi van? -én.

- De most tényleg! Mi ez a köszönés? -röhögött Abby.

- Ja, a Csucsi? A Disney-n láttam valamelyik sorozatban, hogy úgy köszönnek. -nevettem.

- Jesszusom, Nesszi! -nevetett.

- Hát, de most na. -én.

- Mindegy. Menjünk vásárolni. -mondta majd elindult a pláza felé. 

- Hé, várj meg! -szaladtam utána. 

Beléptünk a plázába és meglepetés fogadott.

- Úr isten! Mennyien vannak itt. Mi van itt? -kérdezte csodálkozva Abby.

- Hát, a karácsony az biztos, hogy nincs. -ráztam a fejem.

- Na, nem mondod? -nézett rám Abby.

- Mindegy. A lényeg, hogy vásárolni jöttünk. -nevettem.

- Igaz, igaz. -mondta.

- És mi legyen az első bolt? -néztem szőke hajú barátnőmre.

- Nem is tudom. -mondta.

- Tudod mit? Menjünk végig minden bolton. -mosolyogtam.

- OKÉ! -mondta boldogan.

Az egész plázát bejártuk. Mindenhol voltunk. Pihenés képpen letelepedtünk az egyik kávézóban. Kértünk egy-egy kávét. PLUSZ! Én kértem egy csokis sütit. 

- Am..beszélt velem Niall. -szólalt meg Abby. Én nem szóltam semmit csak Abbyt néztem.

- Te tényleg azt hitted, hogy már nem vagy barátnőm? -nézett rám Abby.

- Igen. -mondtam.

- De miért? -kérdezte.

- Azért mert, amióta Daniellel és Eleanorral összebarátkoztam, ti Lindseyvel le sem szartatok. -mondtam.

- Ez nem igaz. -mondta Abby.

- Jó, mind egy hagyjuk az egészet. -mondtam.

- Tudod, nekem te soha nem voltál a barátnőm. Te a testvérem voltál, vagy és leszel. Ennyi. Te vagy a második tesóm. Az hogy meg Lindsey hogyan van veled, az már rá tartozik. -mondta.

- Jelen pillanatban Lindseyt magasról leszarom. -mondtam.

- Hát, azt gondoltam. -mosolygott.

- De én egy valamit nem értettem valamelyik nap. -mondtam.

- Mit is? -kérdezte.

- Azt amikor hirtelen neked is meg Lindseynek is sürgős dolga akadt. Közben meg csajos napot tartottatok..NÉLKÜLEM! -magyaráztam.

- Az nap haragudtam rád. -mondta majd lehajtotta a fejét.

- Tessék? Miért? -kérdeztem csodálkozva.

- Lindsey mondta, hogy miket mondtál rólam, neki és megharagudtam rád. -mondta.

- Miket mondott Lindsey? -érdeklődtem tovább. Kezdtem ideges lenni.

- Hát, hogy két színű vagyok, meg ezek. -Abby.

- És te szerinted majd ÉN pont NEKI foglak kibeszélni, ha egyáltalán kibeszélnélek? -néztem kérdően Abbyre.

- Háát..-vakarta meg tarkóját.

- Na? -én.

- Nem. -sóhajtott.

- Na, nekem ebből lett elegem. -mondtam ideges. 

Mi az, hogy összeakar ugrasztani Abbyvel?! Hogy jön Ő, PONT Ő ehhez?! És van pofája értitek? Ez a legszebb az egészben, hogy van pofája ilyet csinálni. Hogy nem sül le a bőr a képéről ilyenkor? Pff..

- Ne csinálj semmit. Légyszíves. -Abby.

- Mi az, hogy ne csináljak semmit?! Veled akart összeugrasztani! VELED! ÉRTED? VELED! -én.

- De akkor sem. -Abby.

- Nem érdekel. Elegem van már belőle. -mondtam ideges. Magamhoz vettem a telefont és keresni kezdtem Lindsey telefon számát. Ja, igen, de nekem már nincs is meg a száma. Akkor jöhet Niall.

Kikerestem Niall telefon számát majd felhívtam. Uh, felvette.

- Szia, Nesszi! Történt valami? -köszönt Niall.

- Add oda Lindseyt. -mondtam.

- Minek? -Niall.

- Csak add oda! -én.

- Minek? -kérdezte újból.

- NIALL! ADD ODA LINDSEYT! MOST! -ordítottam a telefonba.

- O-oké. A-adom! -mondta Niall ijedt hanggal.

- Háló, tessék? -szólt bele Lindsey.

- HOGY LEHETSZ TE ENNYIRE SZEMÉT? HM..? VÁLASZOLJ MÁR ERRE! MERT KÍVÁNCSI VAGYOK! HOGY HOGY VAN NEKED POFÁD AHHOZ, HOGY ÖSSZEUGRASSZ ENGEM ABBYVEL? HM..?? -ordítottam a telefonba.

- Kussolj már, b*zd meg! Megsüketülök! Amúgy is. Nem csináltam semmit. -mondta majd a végén felnevetett.

- TE KÖCSÖG! -ordítottam Lindseynek majd kinyomtam a telefont.

- Ez most muszáj volt? -kérdezte Abby.

- Igen, Abby. Muszáj volt. Most már nyugodtabb is vagyok. -mondtam.

- Rendben. Ha neked ez jó. -vont vállat Abby.

*Fél órával később*

Már 5 óra van. Abbyvel már a szökőkútnál ültünk és a srácokat vártuk. Egyszer megjelent a két srác. 

- Sziasztok! -köszöntük.

- Sziasztok. -intett Louis miközben nyomogatta a telóját.

- Sziasztok. -köszönt nekünk majd odajött hozzám, magához húzott és majd nem megcsókolt.

- Zayn, nem otthon vagyunk. Ha nem a plázában. -mosolyogtam rá.

- Nem érdekel. -vont vállat ez után pedig hosszasan és szenvedélyesen megcsókolt. 

Én szó szerint a fellegekben éreztem magam. Olyan érzésem volt, hogy azt szavakba nem tudom önteni. Valami eszméletlen. 

- Innentől kezdve nem érdekel senki és semmi. -mondta mosolyogva Zayn miután megszakadt a csodás pillanat. 

- Ha te is így vagy akkor én is. -mosolyogtam. 

- Őm, Nesszi? -nézett rám Louis.

- Mondjad, bátyó. -néztem rá.

- Eljönnél velem venni valamit Eleanornak? -kérdezte.

- Persze. -mondtam boldogan.

- Akkor mi addig eszünk valamit, oké? -nézett rám Abby.

- Rendben! Hol lesztek? -kérdeztem.

- BurgerKing. -Abby.

- Oké! Akkor ott várjatok meg. -mondtam.

- Rendben! Sziasztok! -intettek.

- Csucsi! -köszöntem én is majd elindultunk ajándékot venni. 

- Hm..csucsi..-gondolkodott el Louis majd felém fordult.

- Disney-n volt egy sorozatba. -adtam meg a választ, hogy még kérdezni se tudjon. 

- Rendben. -nevetett.

- És milyen alkalomból veszünk ajándékot Elnek? -kérdeztem.

- Igazából nincsen semmi, csak egy randiról van szó. -mondta.

- Értem. És mit szeretnél neki venni? -én.

- Valami szépet! -Louis.

- Akkor irány az ékszer bolt. -mondtam majd megfogtam Louis kezét és húztam magammal.

Sok gondolkodás után, kitaláltuk, hogy Louis csináltasson egy karkötőt, amin az áll, hogy: Elounor Forever&Ever.

- A kis Directioner. -nézett rám nevetve.

- Hát, most na! Mit vártál tőlem? -kérdeztem nevetve.

- Hát, megmondom őszintén semmit. -mondta.

Louis kifizette az összeget majd el is jöttünk. A karkötő 7kor lesz kész. Csoda, hogy pár órán belül megcsinálják. Máskor 1 vagy akár 2 napot is kell várni egy ilyenre.

- Na, akkor irány a BurgerKing! -mondta Louis.

- Ne! Légyszi még had menjek ide be! Könyörgöm! -néztem rá.

- Minek akarsz te a Claire's-be menni? -kérdezte Louis.

- Kell új karkötő. -mondtam.

- De minek? -Louis.

- Ajh, Louis. Mert kell! -mondtam.

- Oké, oké! -mondta. 

Bementünk a Claire's-be és esküszöm 5 perc alatt kiválasztottam a karkötőt és meg is vettem.

- Ez aztán gyors volt. -mondta Louis.

- Kivételes alkalom volt. Ezt jegyezd meg. -nevettem.

Kijöttünk a boltból majd elsétáltunk a BurgerKinghez. Abbyék már a padon ülve vártak ránk.

- Hol voltatok ennyi ideid? -kérdezte Zayn.

- Az ékszer boltba, meg a Claire's-be. -mondta Louis.

- Minek voltatok a Claire's-be? -értetlenkedett Zayn.

- Karkötő miatt. -néztem Zayn.

- Áh, értem. -bólintott Zayn.

- Mehetünk haza? -kérdezte Abby.

- Aha. -mondták a srácok.

Kimentünk a parkolóba, oda sétáltunk a kocsihoz majd beültünk és haza indultunk.

- Már alig várom, hogy haza érjek. -mondtam gúnyolódva.

- Miért? -fordult hátra Zayn.

- Mert....-kezdtem el mesélni az egészet. Abby is besegített a mesélésbe mivel ő róla is szó volt. 

- És ha haza megyünk, ugye nem fogsz csinálni semmit. -Zayn.

- Nem, ne aggódj. Azért olyan nem vagyok. -ráztam a fejem.

- Rendben. -mondta.

Hamar haza értünk. Belépve a házba leraktam az összes szatyrot és szaladtam a konyhába. (...)