60. Fejezet

"Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy ilyen sokáig nem voltam. Ne haragudjatok rám. :/ Valahogy sosem jött össze az, hogy hozzam nektek a fejezetet! :/ Nem tudom miért. :( 

Tényleg nagyon sajnálom. 

De most már itt van 60. fejezet. Kicsit fura, hogy már a 60. fejezetet írom nektek. :)

Olyan soknak tűnik. Pedig nem is. :D 

Megmondom őszintén, hogy én kevesebb fejezettel képzeltem el a történetet. :D 

Nem tudom, hogy miért. :D 

Ami óta elkezdtem a blogomat írni a blogom látogatónak száma 3376. *-*

Tudom nem nagy szám, de nekem nagyon sokat jelent. 

Gondolom ebből a 3376-ból nagyon kevesen olvassák. Szerintem több mint a fele, csak úgy kíváncsiskodásból nézett be. (Nem, mint ha az baj lenne. Sőt örülök is neki.)

Na, de minek is pofázok?! Nem? :D Itt van a fejezet, amit már vártatok.

Jó olvasást hozzá és ne felejtsetek el komizni! 

Puszi: Vivii"

 

Kipattantam az ágyból és úgy ahogy voltam leszaladtam a nappaliba.

- Harry, te ezt komolyan gondoltad? Te tényleg képes voltál erre? Komolyan? -nézett Zayn, Harryre.

- Én..-túrt hajába Harry.

- Ne mondj semmit. Nem vagyok rá kíváncsi. Örülj neki, hogy nem vertem be neked. Ne legyen legközelebb ilyen. Jó? -Zayn.

- Rendben. -mondta Harry.

- Mi történik itt? -lépett mögém Louis.

- Semmi. -mondta Zayn és Harry egyszerre.

Louis rám nézett majd én is rá. Gondoltam, hogy tőlem is 'kérdezni' fogja. Válaszként inkább megráztam a fejem és nem szóltam semmit. Lejöttünk a lépcsőn és egyenesen a konyhába mentünk. A konyhába érve láttuk Louissal, hogy Danielle csak úgy sürgött-forgott, Eleanor is nagyon fel volt pörögve. Mi van ma velük? :D Niall reggelizett, Liam pedig kávézott.

- Jó reggelt. -köszöntek először ők.

- Ha lehet ezt nevezni jónak. Amúgy nektek is jó reggelt. -köszöntem.

- Ja. -mondta El.

- Jó reggelt! -köszönt Louis is.

- Mi jót eszel? -öleltem meg hátulról az én bátyusomat.

- Meleg szendvicset. -mondta teli szájal Niall.

- Akkor lopok belőle, oké? -meg sem várva válaszát fogtam és kivettem egy meleg szendvicset a tányérjáról.

- De..-kezdett bele.

- Már késő. -mondtam nevetve.

- De az volt az utolsó. -mondta szomorúan.

- Jaj, tudod, hogy szeretlek. -mondtam majd jó szorosan megöleltem. 

És valaki megint belém köt így reggelre. 

- Most mássz rá a másik barátnőd barátjára is, aztán ad be úgy Zaynnek, hogy ő mászott rád. -szólalt meg mögöttem Lindsey. Ezek szerint ő itt volt lent, amikor volt a veszekedés. 

- Had öleljem már meg a legjobb barátomat, b*zdmeg. -fordultam hátra.

- Mi ez hang nem? -kérdezett fel.

- Tán esetleg nem tetszik? -vontam fel a szemöldököm.

- Nem, képzeld nekem nem tetszik. -mondta.

- Sajnos nem tudok mit tenni az érdekeben. -vontam vállat majd a konyha pult mögé mentem Eleanorékhoz, hogy megcsináljam a kávémat. A többiek nagy szemekkel figyelték a mi veszekedésünket.

- Muszáj neked más barátjára rá másznod, amikor neked ott van Zayn? Vagy az nem elég? Kell neked Harry, Niall, Liam és Louis is? -Lindsey.

- Te mi a f*szról beszélsz? Ki mondta, hogy rá mászok mások barátjára? Egyáltalán nem másztam rá senkire. -kezdtem kiabálni.

- Ja, persze én is ezt mondanám. -bólogatott.

- Meg egyáltalán..Mi a f*szért kell ebbe belekeverned a többieket? Hm..? -néztem Lindseyre.

- Na, jó hagyjál. -mondta.

- Nem hagylak. Csak beszélgess el a barátoddal. -mondtam.

- Be kussolsz? -nézett rám.

- NEM, NEM KUSSOLOK BE! HA MEG NEM TETSZIK NEKED, AKKOR EL LEHET MENNI INNEN A F*SZBA! -ordítottam rá.

- Mi szart kiabáltok ti itt? -szaladt be a konyhába Abby.

- A drága Lindsey barátnőd belém kötött. -néztem Abbyre.

- És miért? -nézett kérdően Lindseyre.

- Mert rá mászott Niallre. -mondta Lindsey.

- KI? Vanessa? -nézett nagyot Abby.

- Igen, igen. -bólintott Lindsey. 

- Pff..-mondták a többiek.

- A Vanessa nem mászik rá mások barátjára. Főleg nem az én barátomra, aki Niall. Mivel Niall a legjobb haverja. Olyan mintha a bátyja lenne. -magyarázta.

- Te köcsög. -haladt el Niall Lindsey mellett.

- Hm...-Lindsey.

- Miért találsz ki ilyeneket? -kérdezte Abby, Lindseytől.

- Hagyjatok már. -mondta majd fogta magát ki szaladt a konyhából.

- Hát, ez hülye. -mondta Abby majd leült az asztalhoz.

- Itt a kávéd neked is. -raktam Abby elé az ő kávéját is majd leültem mellé.

- Minden oké? -Abby.

- Hát, mondhatjuk úgy is. -mondtam.

- Mit szólnál hozzá, ha ma elmennénk ketten valahová? -kérdezte Abby.

- Az most nem fog menni. -mondta Liam.

- Miért is? -kérdeztük Liamtől.

- Mert fellépésen lesz. Ahová mindenkit viszek magammal. De lehet, hogy egy valakit nem viszek. -mondta Danielle.

- Milyen fellépés? -kíváncsiskodtam.

- Tánc fellépés. Tudod? -nevetett.

- Ja értem. -én.

- És mikor fogunk menni? -kérdezte Abby.

- Olyan este fél7 körül kell elindulnunk. -mondta Danielle.

- Addig eltudunk menni vásárolni. -mondta Abby.

- Igen. -helyeselve bólintottam. 

- Mikor mentek? -kérdezte Louis.

- Szerintem ebéd után már le is lépünk. -mondta Abby.

- Akkor elviszlek titeket, mert nekem is mennem kell be. -mondta Louis.

- Rendben. -mondtam Abyvel.

Megittam a kávémat majd felmentem felöltözni. Beérve a szobámba Zaynt vettem észre. Kint ült a teraszomon. Halkan kimentem hozzá.

- Szia. -köszöntem neki majd óvatosan mellé ültem.

- Szia. -köszönt ő is.

- Minden rendben? -néztem rá.

- Most már igen. -fordult felém.

- Miért eddig nem? -kérdeztem.

- Nem, mert eddig nem voltál itt mellettem. -mosolygot.

- Imádlak. -én.

- Én is téged. -mondta majd megcsókolt.

- Hallottam a veszekedéseteket. -mondta.

- Gondoltam. -én.

- Nagyon ideges voltál, mi? -Zayn.

- Az nem kifejezés. Aki ilyet mond rólam, az nem is a barátnőm. Ő most már csak lakótársam. -mondtam.

- De már nem vagy ideges, ugye? -kérdezgetett tovább.

- Már nem. -mondtam.

- Jól van. -Zayn.

- Képzeld megyünk Danielle fellépésére. -mondtam boldogan.

- Tényleg? Nekem ezt nem is mondták. -mondta Zayn.

- Nekem is most mondták. -mondtam.

- És mikor megyünk? -Zayn.

- Hát, Danielle azt mondta, hogy olyan fél7 körül fogunk elindulni. -mondtam.

- És mit csinálsz addig? -kérdezte.

- Én megyek vásárolni Abbyvel. Te? -kérdeztem Zayntől.

- Louissal megyek be a városba. -mondta.

- Akkor együtt megyünk be. -mosolyogtam.

- Hogy-hogy? -Zayn.

- Hát, mert Louis azt mondta, hogy bevisz minket. -mondtam.

- Ja, érteeem..!!! Holnap elmegyünk valahová? -kérdezte.

- Aham. -mondtam.

- Oké, akkor már tervezek is. -nevetett.

- És hová megyünk? -kérdeztem.

- Ne kíváncsiskodj már annyit. -mondta.

- Ajh, oké. -mondtam.

- Lemegyek a többiekhez. -mondta majd felállt melőllem.

- Én meg öltözök. -követtem Zayn példáját.

- Akkor majd lent találkozunk. -csókolt meg majd ment is.

Bementem a szobámba és egyenest a szekrényemhez mentem. Mit vegyek fel? Hm.. Mivel most jó idő van, ezért nyáriasan kell öltözni. Nyári ruhákat keresve turkáltam a szekrényemben. De semmi. Hirtelen valaki benyitott.

- Nem tudom mit vegyek fel! -láttam meg Abby kétségbe esett arcát. 

- Én sem tudom. -ráztam a fejem.

- Ajhhh...-dőlt az ágyra.

- Van egy ötletem. -én.

- Mi az? -pattant föl az ágyról.

- Hozd át a cuccaidat és megnézzük milyen ruháid vannak és akkor eldöntjük. -mondtam.

- Oké. -mondta majd átszaladt a szobájába. 2 perc nem telt le, de már vissza is ért a sok ruhával.

Fél órán keresztül gondolkodtunk és variáltunk, hogy mi jó mihez és mi nem jó. :DD 

Eleanor jött is szólni, hogy kész az ebéd. Lementünk enni majd vissza is szaladtunk a ruhákhoz. Megkerestük a megfelelő ruhát majd felöltöztünk és elkészülődtünk. (..)

"Ígérem, hogy a folytatással sietni fogok! :) Puszi nektek: Vivii"