55. Fejezet

"Sziasztok! Megérkeztem az 55. fejezettel! :) Remélem vártátok már! :)) Sajnálom, hogy erre a blogra mindig késve hozom a fejezeteket, de néha nincs ihletem hozzá és olyankor inkább hanyagolom! De szerintem nem csak velem szokott ilyen előfordulni! :/ Habár..nem biztos! :)

Na, mindegy! :) A lényeg, a lényeg, hogy még egyszer szeretnék bocsánatot kérni mindenkitől!

Az újabb fejezethez pedig jó olvasást kívánok mindenkinek! ;)

És ne felejtsetek el komizzni! ;)♥

Sok puszi: Vivii"

I waant..!!! *-* :) Xx

Mindannyian oda kaptuk a fejünket és ijedt arccal néztünk a személyre. Az a személy, aki az előbb szerintem tönkre tette a bejárati ajtót, az ajtó tokjával együtt, beszaladt az előbb szobába gyorsan körül nézett majd körülnézés közben sorra került nála a nappali is. A nappali felé fordította fejét..Mosolyt véltem felfedezni arcán. Aztán rám nézett. Arcára 2 méteres mosoly húzódott. Nagyobb volt az említett mosolya, mint az előző. Én is mosolyogni kezdtem, majd felálttam és felé fordultam. Ő az előszobában állt és nézett engem, míg én a nappaliból figyeltem, a már nagyon régóta hiányzó társamat. Hirtelen szaladni kezdtünk egymáshoz..Boldogan kiáltottuk egy más nevét szaladás közben. Majd amikor összetalálkoztunk szorosan magához húzott és megölelt. Szinte már sírtam örömömben. Szoros ölelése után eltolt magától, szemembe nézett azzal a gyönyörű, csillogó, csoki barna szemével, amitől lányok ezrei olvadoznak (köztük én is), ismét rám mosolygott..Ez után már csak annyit éreztem, hogy a puha és édes ajkai találkoznak az enyémmel és vadul 'játszani' kezdenek egymással..E közben számomra csak Ő és ÉN voltunk! Mintha megszünt volna körülöttünk a világ.

Nagyon hiányzott már. Tény, hogy tegnap találkoztunk, de ha egyszer valaki ENNYIRE szerelmes? Olyan jó, hogy már végre itthon van. Nem kell már többet veszekedni a kórházban az ott dolgozókkal, hogy mi beszeretnénk menni hozzá látogatóba. Istenem. Azaz öröm, ami most bennem van, az..az..most jelenleg elmondhatatlan. Hosszú csókunkat, - a lehet ezt nevezni csóknak.. ;) - egyrészt a levegő hiány miatt, mást részt pedig a srácok torok köszörülése miatt szakítottuk meg. Egymásra néztünk, majd megszólaltam..
- Hiányoztál! -mosolyogtam rá.
- Te is nekem. -mondta mosolyogva, majd megcsókolt. 
- Helló, Zayne! -köszönt neki Louis. Oda jött majd miután én arrébb mentem, Louis megölelte Zaynt.
- Szia, tesó! -köszönt Zayn is, Louisnak. 
- Felvisszük a csomagjaidat a szobádba, oké? -nézett Liam, Zaynre.
- Rendben. -bólintott Zayn majd Harryre nézett.
- Csáó, Hazza! Mizus? -boxolt Harry vállába Zayn. 
- Hali, semmi. -mondta unottan.
Zayn ránk nézett egy olyan "Ezzel meg mi van?" fejjel. Válaszként Louisval vállat vontunk.
- Na, mi lenne, ha ennénk már? -jött le Niall az emeletről.
- Igen, már én is éhen halok! -mondta Zayn.
- Hogy-hogy? -nézett Louis kérdően Zaynre.
- Hát, éppen valami ehető, amit a kórházban adnak. -mondta Zayn. Miközben én igazat adva bólogattam.
- Érdekes nekem ízlett. -mondta Niall.
- Ajjh! -mondtuk majd mindenki sóhajtva ránézett Niallre.
- Most meg mi van? -kérdezte értetlenkedve.
- Niall, neked mi nem ízlik? -kérdeztem tőle.
- Ez jó kérdés. -mondta.
- Na, jó. Inkább együnk! -tereltem a témát majd toltam mindenkit a konyhába.

Asztalteríték

 

A konyhában már főzés és takarítás után, gyorsan megterítettem. Ennyire még soha nem figyeltem semmire. :) Nem volt annyira zsúfolt az asztalterítékem -úgy mond- összeállítása. Inkább egyszerűbb volt, de még is valahogy szép. :) Leült mindenki ahová szeretett volna, míg én minden ételt kiraktam az asztalra.
- Édes, ezt mind te főzted? -nézett rám Zayn.
- Igen, de volt nekem segítőm is. -néztem mosolyogva Liamre.
- Csak nem főztél te is? -nézett kérdően Liamre.
- Nem, csak a menü összeállításában segítettem. Na, meg ha úgy vesszük akkor bevallom. Én is besegítettem a főzésbe. -mosolygott Liam.
- Áh, értem. -Zayn.

Menü

Visszaültem a többiekhez majd mindannyian enni kezdtünk. Szinte minden kaja csirkés volt, mivel Zayn kedvenc kajája a csirke. :) Volt a Magyarországról híres tyúkhúsleves, ami nagyon ízlett mindenkinek, aztán maradtam továbbra is a csirkénél és jött a  rántott csirkemell, sült krumplival, aztán a  gyros tál és a cézás saláta. A kajálás végét pedig a marha csokis csoki tortámmal zártuk. 
A tortát már mindenki a nappaliban ette, miközben beszélgettünk.. Minden téma volt. Mi volt a kórházban, és még egyéb témák. Aztán este mindenki elment zuhanyozni. Vacsira csináltam melegszendvicseket, gofrit, palacsintát és bundás kenyeret. Főztem teát is és a specialitásomat is elkészítettem. Tudjátok? Az a 'híres' forrócsoki! ;) :)) Nem tudom mi van ma velem. Kedvet kaptam a főzéshez. :D Ismét mindenki az asztalhoz ült, de már nem a konyhában, hanem kint a teraszon. Szerintem a nagy hangunktól, ahogy nevetgéltünk meg ordítoztunk, lehet, hogy már feljelentettek minket csendháborítás miatt. Akkor azok már nem is mi lennénk. Mivel mindenki fáradt volt már, ezért mindenki elköszönt mindenkitől majd nyugovóra tért mindenki. A ház csendes lett és sötétség borította az egészet....Felmentem a szobámba, bebújtam az ágyamba és el is aludtam. Éjszaka arra keltem fel, hogy valaki csönget. Felkeltem, megnéztem a telón az időt és nem csodálkoztam. Ki a szar lehet ez, aki hajnali 3 kor csönget?!