58. Fejezet

"Sziasztok! Új fejezet! ^^ Remélem örültök neki! :) Jó olvasást a fejezethez és komizzatok! ;)

Puszi: Vivii!

 

Leültünk az étteremben és vártuk, hogy jöjjön egy pincér. 5 perc telt le, de még mindig semmi. Komolyan elakarják velem még egyszer ezt játszani? Nem ajánlom nekik. (..) Letelt  15 perc. Semmi. Ilyen nincsen. 

- Egy rohadt pincér nem tud ide jönni? -kérdezte felháborodva Zayn.

- Elnézést, hogy késlekedésért. -rohant hozzánk egy elég helyes pincér fiú. 

- Jó estét! -köszönt.

- Magának is! Kérnék szépen egy ásványvizet! -mondta Harry majd utána mindenki rendelt italt.kivéve engemet. Nem tudtam eldönteni, hogy mit kérjek. A pincér srác felém fordult. 

- Magának mit adhatok szépséges kisasszony? -mosolygott. Szemöldököm hirtelen felszaladt. 

- Khm..khm..tabuu! -köszörülte meg a torkát Zayn majd a végén a tabu szónál az 'u' betűt hosszan monda ki.

- Maradok a colánál. -mondtam mosolyogva. A pincér leírta majd ment is. 

- A pincér gyerekkel van valami. -súgta nekem Zayn.

- Nem mondod? -néztem rá.

- Legközelebb helyre hozom. -mondta.

- Semmi értelme...Te barlang lakó. -mondtam a majd a végén felnevettem.

- De kis vicces vagy. -mondta majd közel hajolt hozzám.

- Ugye? -suttogtam.

- Aham. -aprót bólintott.

- Szeretlek. -mondta halkan.

- Én is, Zayne. -mondtam majd megcsókoltam. 

- Olyan jó titeket együtt látni. -mondta mosolyogva Eleanor.

A pincér meg is hozta az italokat. Amíg a pincér srác forgott körülöttünk, addig Zayn folyamatosan figyelte a pincér srácot. Párperccel később rendeltünk ételt is. Az is megjött. Mindenki megette a vacsiját, aztán még beszélgettünk egy kicsit. 

- Nem megyünk el bulizni vacsi után? -kérdezte Louis.

- Én benne vagyok! -mondta Abby majd a többiek is bólogattak.

- Nessza? -kérdezte Louis.

- Nekem most nincs hangulatom bulizni. -mondtam.

- Értem. És képes lennél egyedül lenni abban a nagy házban éjjel? -kérdezte Louis.

- Miét ne? -én.

- Én inkább haza megyek veled. Nem megyek én sem bulizni. -mondta Zayn és rám nézett.

- Nem! Menj csak! -néztem Zaynre.

- Biztos? -kérdezte.

- Persze! Megleszek én! -mondtam mosolyogva.

- Hát, rendben! -mondta. 

Kifizettük a számlát majd beültünk a kocsiba a srácok haza dobtak.

- Biztos, hogy itthon maradsz? -kérdezte Zayn újból.

- Jaj, Zayn! Igen. -mondtam.

- Ha van valami, akkor hívj fel! -nézett rám Liam.

- Rendben! Sziasztok! -intettem majd kinyitottam a bejárati ajtót. Szó szerint az otthon melege csapott meg. Az egész házban a sötétség uralkodott. Beléptem az előszobába, becsuktam az ajtót majd felkapcsoltam a lámpát az előszobába. Levettem a magassarkúmat majd bementem a konyhába. Ott is felkapcsoltam a villanyt. Táskámat leraktam a konyha asztalra majd felmentem lezuhanyozni és átöltözni. A legkényelmesebb ruhát választottam. 

Én:

 Ez az én pizsim. ;) Felvettem a cicanadrágot és a pólót majd lementem a nappaliba. Lehuppantam a kanapéra és bekapcsoltam a velem szemben lévő tv-t majd kapcsolgatni kezdtem.

- Na, most mit nézzünk Vanessa? -kérdeztem saját magamtól. Nagy nehezen, de találtam magamnak egy olyan adót, ami elviselhető volt. Valamilyen vetélkedős izé volt. Tv-zés közben kicsit megéheztem ezért kimentem a konyhába és csináltam magamnak két darab szendvicset majd visszamentem a nappaliba és tovább néztem a tv-t. Az egész nappaliban sötét volt. Csak a tv világított. Nagy figyelemmel és beleéléssel néztem a vetélgetőt. Hirtelen felugrottam a menny dörgés miatt. Mindig is féltem a vihartól. Nem tudom miért. Tudom, hogy nem bánt, de akkor is..olyan..olyan félelmetes. Kicsit megnyugodtam majd néztem tovább a tv-t. Aztán hirtelen arra ugrottam meg, hogy villámlott. Az egész nappalit bevilágított a villám fénye.

Egyre jobban kezdtem félni. Felálltam, felkapcsoltam a nappaliban a lámpát majd szaladtam bezárni minden ablakot, ami a házban volt. Épp az utolsó ablakot zártam be a konyhában majd indultam kifele, amikor hirtelen elment az áram. A nappaliban kikapcsolt magától a tv és a lámpa is kihalt. Na, ez király! Félek a sötétben és félek a vihartól. Az előszobában lévő szekrényben kezdtem kutatni, hát ha van zseblámpa. De nem volt! Hát, igen..Minden hülyeség van a házban csak épp az nincs, ami kéne. PECH! Na, mindegy. Bementem a konyhába és elvettem az asztalról a telefont. Épp hívni akartam Liamet vagy valakit, hogy jöjjön haza, amikor valaki hirtelen kinyitotta a bejárati ajtót. Jesszus! Nem zártam be! A konyha egyik falához rohantam és a falhoz lapultam. Mind ezt halkan tettem meg. Figyeltem, hogy ki az. Lehet, hogy betörtek. Jaj, ne! Sokáig gondolkoztam majd eljutottam odáig, hogy igen, ez egy betörő. Fogtam egy kést..igen, egy kést. Ez akadt a kezem. Szóval fogtam a kést majd halkan lépkedtem aprókat előre. Kihajoltam a konyhából és azt láttam, hogy a betörő bent van a nappaliban és valami világított a kezében. Halkan kiléptem a konyhából majd nagy bátorságot vettem magamra és mögé osontam. Épp ráordítottam volna, amikor hirtelen felém fordult és a világos dolgot, ami egy telefon vakuját jelentette, rám irányította. 

- Nesssza! Mit csinálsz?! Hülye vagy?! -kiáltott rám.

- Niall! -mondtam majd a kést leraktam az asztalra és szorosan magamhoz öleltem. Most már nem félek.

- Miért volt kés a kezedben? -kérdezte.

- Azt hittem betörő vagy! És hát félrtem. És ez akadt a kezembe, amikor kijöttem. -meséltem.

- Értem. De ne félj. Nincs semmi baj. -nyugtatott.

- Amúgy te mit keresel itthon? Nem buliznod kéne? -kérdeztem.

- A bulin azt beszélték, hogy nagy vihar van kint. Én meg egyből gondoltam, hogy félni fogsz, ezért haza jöttem hozzád. -mesélte Niall.

- Értem. Köszi, hogy haza jöttél hozzám. -öleltem meg.

- Na, gyere üljünk le. -mondtam majd leültünk a nappaliba. Eszembe jutott, hogy kéne valamivel világítani.

- Mindjárt jövök. -mondtam.

- De sötét van. Hogy mész? -kérdezte Niall.

- Majd megoldom. -mondtam majd tapogatózva mentem ki a konyhába és kerestem meg a gyertyákat. Nagy nehezen, de sikerült megtalálni. Visszamentem majd leraktam az asztalra az összes gyertyát, amit kihoztam a konyhából.

- Mit hoztál ki gyertyát? -kérdezte.

- Igen. -mondtam.

- És mivel gyújtod meg őket? -Niall.

- Gyújtóval. -én.

- Honnan van neked gyújtod? Cigizel? -kérdezte. Hangján hallatszott, hogy aggódik. 

- Nem, csak elvettem Zayntől a gyújtott. -nevettem.

- Ja, értem. -nevetett Niall is.

Megkerestem a gyújtót majd meggyújtottam a gyertyákat. Visszaültem Niall mellé és csendben ültünk egymás mellett. Fura, hogy gyerek korunk óta barátok vagyunk és most meg alig beszélgetünk. Régen be nem állt a szánk, ha épp CSAK MI KETTEN beszélgettünk. Kínos volt a csend, ezért muszáj volt nekem megtörni a csendet.

- És hogy vagytok Abbyvel? -kérdeztem. Igazából nem a csend megtörése miatt kérdeztem ezt. Tényleg kíváncsi voltam. 

- Megvagyunk, köszi. Szerencsére semmi baj sincs a kapcsolatunkkal. -mondta mosolyogva.

- Nagyon szereted, ugye? -néztem rá mosolyogva.

- Ez nem kérdés. -mondta.

- Annyira jó, hogy a két legjobb barátom együtt van. -mondtam boldogan. Tényleg nagyon örültem nekik.

- És ti? -érdeklődött Niall.

- Tessék? -kérdeztem vissza. Nem nagyon figyeltem. Máson járt az agyam.

- Ti, hogy vagytok Zaynnel? -kérdezte.

- Jól, köszi! Viccesen és boldogan. -mondtam majd a végén elnevettem magam.

- Ti pont egymáshoz illetek. A viselkedésetek és a stílusotok is ugyan az. És a stílust úgy értem, hogy legyen az zenei, öltözködési és sorolhatnám. -magyarázta.

- Hát, igen. -mondtam sóhajtva.

- Vigyázz vele! -nézett rám.

- Miért? -néztem Niallre.

- Mert vigyázz vele! Bármikor elléphet tőled, úgyhogy észre sem veszed. És nem szeretném azt nézni, ahogy te sírsz, ő pedig éli vidáman az életét. Ugye érted? És ezt most nem azért mondom, hogy elbizonyítsalak. Csak tudod..Én féltelek. Hiába nem vagyunk vér szerinti tesók, te nekem akkor is a húgom vagy. Tudod, te is nagyon jól! -mondta majd a végén szorosan magához ölelt.

- Rendben. Vigyázok vele. Köszönöm, hogy rád mindig számíthatok. -mondtam miközben én is szorosan öleltem.

- Nincs mit köszönnöd. Szeretlek, te kis hülye. -mondta majd elnevette magát.

- Én is, Nialler. -mondtam majd eltoltam magamtól és nyomtam egy puszit az arcára.

- Na, és most mit csináljunk? -kérdezte Niall.

- Nem tudom. -mondtam fejet rázva.

- Én álmos vagyok. -mondta Niall.

- Én meg éhes. -mondtam.

- Akkor együnk. -csapta össze tenyereit.

- Majd én eszek, te meg elmész aludni. -mondtam Niallnek.

- NEM! Eszek veled! -mondta nevetve.

- Oké, oké! Akkor gyere. Együnk valamit. -mondtam. 

Bementünk a konyhába csináltam szendvicseket a teló vakujának segítségével majd visszamentünk a nappaliba és beszélgetés közben benyomtuk. Egész éjszaka beszélgettünk. Észre sem vettem, hogy vihar van oda kint. Niallel a kanapén aludtunk el. Arra ébredtünk fel, hogy Liam rohant be a házba.

- Mi történt? -kérdeztem aggódott fejjel.

- Én ezt..ezt..már nem bírom. -mondta.

- Mit Liam? Mit? -kérdezte Niall, Liamtől.

- Többet nem vigyázok rájuk. Hagyjanak békén. Igyák le magukat a sárga földig. Utoljára mondom! LESZAROM! -mondta idegesen.

- Már megint szanaszét itták magukat. -kérdezte szemét forgatva Niall.

- Igen. -mondta Liam majd lehuppant mellénk a kanapéra. Csináltam neki is szendvicset. Még beszélgettünk aztán ismét elaludtunk a kanapén, de már hárman. Arra riadtunk fel mind a hárman, hogy valaki ordítva jön be a házba...

"Sziasztok! Remélem tetszett a fejezet! A komikat várom! ;)♥"