74. Fejezet

Sziasztok! Megjöttem a 74. fejezettel. Ebben a fejezetben újabb szereplővel fogtok találkozni. Azt még nem árulom el, hogy ki az. Majd kiderül, ha elolvassátok! ;) :D Többet nem is mondok. 

Jó olvasást az új fejezethez és ne felejtsetek el komizni! :)♥

Sok puszi! 

Vivien.Xx

Az első utunk természetesen Anyához vezetett a kórházba. De az előtt bementünk egy szupermarketbe gyümölcsöt venni. Vettünk almát, szőlőt, banánt, barackot és narancsot majd mentünk tovább. Vagy is a kórházban. (…)

- Szia, Anyu! –léptünk be Logannel a kórterembe.

- Sziasztok! –mosolygott ránk Anyu.

- Hogy vagy? –kérdeztem Anyut.

- Jól vagyok köszi. Legszívesebben már mennék haza. –mondta.

- Gondoltam. –mondtam nevetve.

- Mit hoztatok? –nézett a szatyorra anyu.

- Gyümit. –mondtam.

- Oh, az most jól jön. Köszönöm. –mondta.

- Mondott valamit az orvos? –érdeklődött Logan.

- Azt mondta, hogy minden rendben. Nincsen semmi bajom. Viszont még a fejem mindig fáj. –mesélte.

- És ezért kell bent maradnod egész héten? –kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Látod! –sóhajtott.

- Ha, ki jössz, megyünk vásárolni! –mondtam.

- Ahogy mondod. –bólogatott nevetve.

- Na, jó. Én nem fogok veletek menni. –mondta Logan.

- Nem is kell. –mondtam.

- Meséljetek! Történt valami? –érdeklődött anyu.

- Velem semmi. Jade puszil. Ennyi. –mesélt Logan.

- Kedves. Én is őt! És veled? –Anyu.

- Hát, ma reggel beszéltem Niallékkel. Ben ma átjött hozzánk. Mindannyian puszilnak téged. Ja, és rólam szól az egész internet, hogy vajon miért jöttem haza és miért járkálok a kórházba. –meséltem.

- Én is puszilom őket. A nettel meg törődj. –Anyu.

- Hát nem is. –ráztam a fejem.

- Zayn hogy van? –érdeklődött félénken.

- Nem jól. –ráztam a fejem.

- Na, történt valami? –kérdezte ijedten.

- Nem, csak maga alatt van. Niallék mondták, hogy a szobámban van egész nap, nem mozdul ki onnan, enni sem eszik, nem szól senkihez és semmihez, nem megy sehova. –meséltem.

- Istenem! –sóhajtott.

- Magának csinálta. Sajnálom. Nagyon sajnálom. Tényleg. De ezt magának csinálta. –mondtam.

- Mit csináltok ma? –váltott témát Anyu.

- Én megyek haverokhoz. –mondta Logan.

- Én megyek tesókat látogatni. –mondtam.

- Oké, Vani! Puszilok mindenkit. –Anyu.

- Átadom. –mosolyogtam.

- És estére mi a program? –Anyu.

- Hát buli nem lesz. Az tuti! –nevetett Logan.

- Na, akkor mi lesz? –lepődött meg Anyu.

- Én szerintem át hívom a haverokat meccset nézni. –Logan.

- Én Bennél alszom és Skype party-t tartunk Niallékkel. –meséltem.

- Csak óvatosan! –mondta Anyu.

- Rendben. –bólintottam.

Anyunál elég sok ideig voltunk. Kb. 11 óra óta itt vagyunk és már 3 óra van. Jól átbeszéltünk mindent, aztán elköszöntünk tőle majd Logannel elmentünk a haverjaihoz, ott átvettem a kocsit majd mentem vele egyenesen az unokatesónkhoz, Biához. Olyan jó, hogy végre magyarul tudok beszélni. Hisz ugye kint csak az angolt használtam. Még akkor is, amikor Abbyékkel vagy épp Loganékkel beszéltem. Viszont most nem kell az angolt használnom. Beszélhetek magyarul. Na, szóval elkocsikáztam Biához, akit még útközben felhívtam, hogy megyek hozzá. Nagyon örült nekem. Üres kézzel nem szeretek menni vendégségbe, ezért vettem valamit útközben. (…) Már Biáék háza előtt állok 10 perce. Egyfolytában kopogtatok és csöngetek, de hát semmi. Aztán csak nyílik az ajtó. Éljen! Bia mosolygós arcával találtam szembe magam.

- Hát szia! –köszöntem Biának mosolyogva.

- Vani! Sziaaaa! –ugrott a nyakam.

- Hogy vagy? –kérdeztem miközben beléptem a házba.

- Semmi érdekes. Ugyan úgy járok táncra, meg fodrászkodni. –mesélte.

- Az jó! Majd megcsinálhatnád a hajam. NEM MOST! MAJD! –mondtam a végét kihangsúlyozva.

- Értem. Oké. És te? –kérdezte miközben már a kávékat csinálta.

- Semmi érdekes. Magán tanulok lettem. Aztán ennyi. –mondtam.

- Abbyék? Lis? –érdeklődött.

- Abbynek van egy barátja, Lisék meg megvannak. –mondtam.

- Barátja?! –lepődött meg.

- Te még nem hallottál róluk?! Kb. az egész net róluk szólt. –nevettem.

- Miért kivel jött össze? –Bia.

- A One Direction egyik tagjával. Tudod, van az a szőke, aki kint Ír országban a legjobb barátom volt. Szóval őt hívják Niall Horannek. –meséltem.

- Oh, értem. –bólintott.

- És neked van barátod? –kérdezte.

Gyerekek! Bia mióta nem netezhetett?!

- Te nem netezel? Vagy mi van veled? –kérdeztem.

- Büntiben vagyok. Ne kérdezd. Elég hosszú. –nevetett.

- Engedély nélkül buliztál? –nevetettem.

- Hát, ja. Elég keményen. –mondta.

- Hát azt gondoltam. –én.

- Na, de akkor mesélj már, mert le vagyok maradva. –mondta.

- Mi is volt a kérdésed? –én.

- Hogy neked van-e barátod. –Bia.

- Most már nincsen. –mondtam.

- Mi az, hogy már? –kérdezte ijedten.

- Szakítottam vele. –mondtam miközben a földet bámultam.

- Kivel jártál? –kérdezte.

- Zayn Malik. –mondtam.

- Na, jó! Ne. Ezt ne. Ő olyan jól néz ki. Tök helyes. –áradozott.

- Érdekes. Niall-t nem ismered, de Zaynről már hallottál. Hm…-én.

- Niall-t is ismerem. –mondta.

- Jól van. Hagylak. –nevettem.

- Miért szakítottál vele? –érdeklődött.

- Elég hosszú történet, de a lényege annyi, hogy mással bújt ágyba. –mondtam.

- Uhh, ez nem volt szép tőle. –Bia.

- Nekem mondod?! Hallod, köpni-nyelni nem tudtam. –meséltem.

- Elhiszem. –bólintott.

- Na, mindegy. Beszéljünk másról! Hogy megy a fodrászkodás? –váltottam témát.

- Jól köszi. Majd, ha akarsz változtatni a hajadon, akkor majd gyere hozzám. –nevetett.

- Rendben. Majd fogok menni. –nevettem.

- Logan? –kérdezte.

- Haverjánál van. –mondtam.

- Mizus vele? –Bia.

- Ő is kiköltözött Londonba, a barátnőjével. Aztán ennyi. –meséltem.

- Van barátnője?! Logannek?! –lepődött meg.

- Ugye?! Először én sem hittem el. –nevettem.

- Hogy hívják? Jó fej? Jól kijöttök? –érdeklődött.

- Jadenek hívják. Qva jó fej. Igen, szerencsére jók kijövünk. –mondtam.

- Na, ennek örülök. –mosolygott.

- Neked van barátod? –mosolyogtam.

- Nincsen. –szomorodott el.

- Ne szomorkodj már! Majd lesz! –bíztattam.

- Ahhoz el is kéne menni itthonról. –sóhajtott.

- Hát, most várnod kell. –nevettem.

- 1 hónapig nem mehetek sehova. –mondta.

- Jesszusom, Bia! Mi a f*szt csináltál? –én.

- Inkább nem mesélem el, mert még te is rá tennél 1 hónapot. –Bia.

- Olyan durva?! –kerekedtek ki a szemeim.

- Hát, ja. –Bia.

- Na, jó! Mesélj valamit! Mit csinálsz este? –kérdeztem.

- Csokit fogok enni és tv-zek. Ennyi. Te? –Bia.

- Ne egyél sokat, mert megölöd magad. Én Bennél alszom. –mondtam.

- Na, tényleg! Azzal mi van? –Bia.

- Semmi érdekes. Neki is van barátnője. Jól meg vannak aztán ennyi. –meséltem.

- Na, ez jó! –mosolygott.

- Igen! Végre ő is talált valakit. –én.

- Amúgy vettem neked valamit még múltkor. –mondta Bia majd felállt és elment.

- Mit? –kíváncsiskodtam.

- Ezt. –adta a kezembe a szatyrokat mikor már leért.

- Hát ezek mik? –néztem a szatyorra majd rá.

- Ez egy ruha összeállítás. Gondoltam, hogy hazafogsz jönni valamikor. Ezért vettem meg neked. –mesélte.

- Jaj, nagyon köszönöm. –öleltem magamhoz.

- Nagyon szívesen. –mosolygott.

- Tudod mit?! Most szépen át veszem a ruhát és elmegyünk sétálni. –modtam.

- De büntetésben vagyok. –emlékeztetett.

- Én azt tudom, de tudod, hogy velem mindig elengedtek minden hova. –én.

- Igazad van, de azért kérdezd meg Anyut, mert most már ezek után félek tőle. –mondta.

- Rendben. –bólintottam majd egyből hívtam az örző-védő anyukát. És láss csodát! Megengedte.

- Oké. Öltözzünk, mert megyünk sétálni. –mosolyogtam.

- Okéé! –mondta Bia boldogan majd felszaladt a szobájába.

Én magamhoz vettem a szatyrokat majd bementem a fürdőszobába átöltözni. Ami után kész lettem, kimentem a konyhába és megvártam, amíg Bia is lejön. Nagy nehezen, de sikerült éppen és egészségesen lejutnia. Még mielőtt elindultunk volna csináltam egy képet, amit nyomattam is fel Twitterre és Instagramra.

@nessiejames93 Újra együtt a bolond páros. Érzem, hogy jó lesz a séta. Köszönöm az ajándékot @biaoffical ! Imádlak! Szép napot kívánok mindenkinek, innen, Budapestről! Sok puszi emberek! Xx.

Feltettem a képet, majd indultunk is. Séta közben betértünk egy cukrászdába, ettünk ott egy-egy szelet süteményt, majd sétáltunk tovább. A nagy séta közben elnyaltunk egy-egy fagyit is. Majd a sétánk végét egy jó és finom kávéval zártuk a kedvenc kávézónkban.

- Most akkor benne leszek a kinti tini-híradókban, meg az újságokban és fent leszek veled a facebookon, twitteren meg instagramon, tumblr-n ??? –kérdezte.

- Igen, Bia. –bólintottam.

- Nem fognak engem zaklatni, ugye? –Bia.

- Ne aggódj, nem fognak. –mosolyogtam rá.

- Akkor jó. -sóhajtott.

- Menjünk haza vagy még szeretnél menni valahova? -kérdeztem Biától.

- Menjünk haza. -mondta.

- Rendben. -mondtam majd felálltunk és egyenest Biáékhoz sétáltunk. Elköszöntem tőle, majd mentem is tovább. Nagyiék, unokaöcsiék, nagybácsik, nagynénik, unokanővérek, stb... 

Kb. 7 óra lehetett, amikor be estem a házunkba. A telefonom pedig ismét megzavarta a nyugalmamat. (...)