Sziasztok! Megérkeztem a következő fejezettel! Remélem tetszeni fog nektek! Nem akarok sok mindent írni! Igazából nincs is mit! Vagy...DE! VAN! Az van, hogy ugye holnaptól nincsen suli (nekem legalább is!) így hát holnaptól már írom is a 74. fejezetet! Úgy terveztem, hogy ha kész lesz 74. akkor az már szombaton fel is kerül, de sajnos nem leszek itthon úgyhogy csúszni fog a fejezet. Viszont azt nem tudom megmondani, hogy mikor teszem fel. Na, szóval ennyi. :D
Jó olvasást 73. fejezethez! Ne felejtsetek el kommentelni! ;)♥
Sok puszi mindenkinek!
Vivien.Xx
Másnap reggel, arra keltem
fel, hogy a telefon rezgett. Annyira nem volt kedvem megmozdulni, hogy az
valami hihetetlen. Fél órával később erőt szettem és felültem az ágyon. Nyújtózkodtam
egy jót, majd a telefonom felé fordultam és elvettem az asztalomról. Ahogy
láttam elég sok értesítésem volt. Még mielőtt megnéztem őket, kikeltem az
ágyból és átöltöztem. Megfogtam a telefont majd lementem a konyhába. Logan
sehol. Biztos alszik még. Megcsináltam a kávét majd kimentem a kertbe. Leültem
a hintaágyra majd neki kezdtem az értesítések olvasásának. Láttam, hogy van egy
SMS is, így az volt az első. Megnyitottam majd olvasni kezdtem.
SMS-ben:
„Szia! Semmi baj! Várjuk a hívásod. Puszi! Niall.Xx”
Az SMS után pedig jöttek az
értesítések. Facebook, Twitter, Instagram. Twitteren jöttek olyanok, hogy
láttak engem a repülőtéren, meg hogy Vanessa Magyarországon van, stb… És marha
sok kép rólam. Jesszusom. Válaszoltam pár tweet-re és bekövettem pár embert
itt-ott aztán letettem a telefont és kávéztam.
- Jó reggelt Szépség!
–kiáltott valaki. Hát, ez nem Logan volt. Körbe néztem, majd megláttam az egyik
haveromat.
Amikor hazaköltöztünk
Írországból, akkor találkoztam vele. Aztán kiderült, hogy a szomszédom. Azóta
is nagyon jó barátok vagyunk. Abby-t ismeri. Biztos fogja kérdezni. Viszont
most meg fog rám haragudni az biztos.
Mivel hogy nem tudta, hogy Abby és Én kimentünk Angliába.
- Istenem, Ben! Szia!
–szaladtam oda hozzá.
- Mizus veled? –ölelt
magához.
- Nem hiszem, hogy ezt egy
napig el tudnám neked mondani. –nevettem.
- Aludj nálunk és akkor
elmesélsz mindent. –mondta.
- Rendben. Nem jössz be? –én.
- De, persze. –bólintott majd
bejött velem a házba.
- Gondolom, kérsz kávét.
–fordultam felé mikor már a konyhában voltunk.
- Ja. –bólintott
- Amúgy, hogy-hogy ilyen
korán járkálsz? –kérdeztem miközben a kávét készítettem.
- Igazából hozzád jöttem
csak. Hallottam, hogy mi történt anyuddal és gondoltam átjövök hozzád korábban,
mivel hogy majd mész be hozzá. –magyarázta.
- És hát ugye hazajöttél.
–nézett rám.
- Ajh, nézd! Ne haragudj,
hogy nem szóltunk neked, de tök hamar jött az egész és semmire nem volt időnk.
–magyarázkodtam.
- Értem én. –bólintott.
- Amúgy honnan tudtad,
hogy…-kezdtem volna a kérdést, de félbe szakított.
- Hogy hazajöttél tegnap?
Internet. Te sztár-barátnő. –nevetett.
- Már nem vagyok az.
–sóhajtottam.
- Mi? Hogyan? –kérdezte
csodálkozva.
- Majd este elmesélem.
–mondtam majd oda adtam neki a kávét.
- Rendben. –bólintott.
- Jó reggelt emberek! –lépett
be Logan.
-
Helló. –köszöntünk.
- Csá, haver. Mizus?
–pacsizott le Bennel.
- Semmi érdekes. –vont
vállat.
- Na, biztos van valami.
–Logan.
- Srácok én most magatokra
hagylak titeket, mert nekem most telefonálnom kell. –én.
- Niall? –nézett rám Logan.
- Aha. –bólintottam majd
kimentem a nappaliba.
Magamhoz vettem a telefont
majd felhívtam Niallt. És felvette.
- Szia, süti! Hogy vagy?
–köszönt Niall.
- NESSY! BMEG NIALL! ADD ODA
AZT A KIKÚRT TELEFONT! MOST! –ordított Abby Niallnek.
- NEM! –jelentette ki.
- Szia, Niall! –nevettem.
- Áj, ez asszony. Szólj rá,
mert kapni fog. –mondta Niall.
- Jó majd beszélek ezzel az
asszonnyal. –nevettem.
- Na, mesélj! Mi történt?
–érdeklődött Niall.
- Hát, semmi komoly baja
nincsen. Csak elájult. 1 hétig lesz bent a kórházban. Fogalmam sincs miért, amikor
csak egy ájulás volt. Na, mindegy. –meséltem.
- Jobbulást neki! Akkor egy
hétig Magyarországon leszel? –kérdezte Niall.
- Igen. Vigyek neked valamit?
–nevettem.
- Hogy tudja. –röhögött.
- Ismerlek már. Na, mond mit
szeretnél? –kérdeztem.
- Csokit azt kérek.
Mindenféleképpen. –nevetett.
- Azt alapból vittem volna. –mondtam.
- Balaton szeletet hozz!
Kérlek! –szólalt meg a vonal másik végéből Abby.
- Mond meg Abbynek, hogy azt
is viszek. –mondtam Niallnek.
- Rendben. Mit csinálsz ma? –kérdezte.
- Hát nem sokára megyek
anyuhoz a kórházba. Veszek pár dolgot itthonra, elmegyek pár rokonhoz meg talán
barátokhoz. –meséltem.
- Oh, az jó! Este otthon
leszel? Akkor tudunk skypeolni. –Niall.
- Nem leszek itthon. DE! Ott
is tudunk skypeolni. –mondtam.
- Rendben. –Niall.
- ÉS?! Ti? –érdeklődtem.
- Mi szerintem elmegyünk a
plázába vagy mozizunk egyet. –mondta.
- Az jó! Többiek hogy vannak?
–kérdeztem.
- Jól vagyunk. Viszont…-kezdett
bele.
- Viszont mi?! Niall! –kezdtem
egyre jobban aggódni és már ideges is lettem.
- Várj kimegyek a kertbe. –mondta
majd 5 perc múlva visszatért.
- Na, akkor mesélj! –utasítottam.
- Szóval…-Niall.
- Zaynnel van valami? Hm…? –kérdeztem
rá.
- Igen. –sóhajtott.
- Még mindig a szobámban él,
mi? –én.
- Igen. –és megint sóhajtott.
- Mit csinált magával? –én.
- Még semmit! Viszont elég
nagy baj van vele. –közölte velem Niall.
- Miért? Mi van? –kérdeztem.
- Ki sem jön a szobádból. Nem
szól senkihez sem. Még Liamhez sem, pedig ő a legjobb haverja. Enni sem eszik,
alig iszik valamit és ha ki is jön a szobádból úgy járkál a házban, mint a
holdkórosok. Én aggódom érte Nessie. Hiába azt tette veled, amit. De qva rossz
így látni. Tényleg. –mesélte.
- Istenem. Add oda Zaynt! –szóltam
Niallnek.
- Nem tudom odaadni. –mondta.
- Miért? –én.
- Mert nem beszél senkivel
sem. –Niall.
- Még velem sem? –kérdeztem.
- Most hülyéskedsz velem
Nessie? –kérdezte Niall.
- Jó, mindegy. Nekem most
mennem kell. Majd este beszélünk. Puszilok és szeretek mindenkit. –én.
- Rendben. Majd este.
Anyudnak jobbulást. Puszika! Mi is téged! Szia! –elköszönt majd letette.
Kinyomtam a telefont majd
bementem a házba. Loganék még mindig a konyhában ültek.
- Na, mizu Londonban? –érdeklődött
Logan.
- Semmi. –sóhajtottam.
- Történt valami? –kérdezte
Logan.
- Semmi. Csak…-kezdtem.
- Csak?! –Logan.
- Zayn..-sóhajtottam.
- Mi történt vele? –kérdezte
ijedten Logan.
- Semmi, csak kb. fel
sem ismerik a viselkedése miatt. –mondtam.
- Értem…Figyelj Nessie!
Ha visszamentünk beszéljetek! Rendben? –Logan.
- Rendben. –bólintottam.
Mintha nem ez lett volna megbeszélve.
- Hát, gyerekek én
megyek haza! –áll fel az asztaltól Ben.
- Miért? –kérdezte tőle
Logan.
- Mert a húgod máma
nálunk alszik és neki muszáj minden szart megcsinálni. –mondta nevetve.
- Nem is mondtátok. –Logan.
- De vicces vagy! –néztem
Benre.
- Ugye?! –nevetett.
- Ja, nagyon. –mondtam.
- Emberek, akkor én
most egyedül leszek itthon? –esett kétségbe Logan.
- Átküldöm a bátyámat,
ha szeretnéd! –Ben.
- Na! Szólj csak neki. –nevetett
Logan.
- Rendben. Haza megyek,
szólok neki és majd felhívlak. Rendben? –nézett Ben Loganre.
- Rendben. –bólintott Logan.
- Te pedig majd gyere. –nézett
rám.
- Oksika. –nevetettem.
- Na, sziasztok. –intett
majd el is ment
- Ebből amúgy nem fog a
sajtó szart kavarni? –gondolt Benre.
- Nem tudom. Remélem
nem. –mondtam.
- Na, jó! Készülődjünk,
mert menni kell anyuhoz. –mondta Logan majd felment az emeletre készülődni.
Követtem példáját és mentem én is egyenesen a szobámba.
Felvettem egy vékony harisnyát, ráhúztam egy farmer rövidnadrágot, felülre pedig egy fekete, mintás rövid ujjú pólót vette fel. A lábamra felhúztam a fekete színű Vans cipőmet majd gyorsan megcsináltam a hajamat és a sminkemet is. Ahogy készen lettem, szóltam Logannek, hogy megvárom a kocsiban. Igen, kivételesen most hamarabb kész lettem. CSODA! Beültem a kocsiba és hát unatkozni kezdtem. Ezért voltam olyan kedves, hogy csináltam magamról egy képet, amit fel is tettem Instagramra, ami megosztotta a Twitteren és Facebookon is.
![]() | |||||||
@nessiejames93 És most látogassunk meg mindenki! :)♥ xx. |
"Helló mindenkinek! Csak azért írok, hogy bocsánatot kérjek, így utólag is a betűtípusok változása miatt. Próbáltam megcsinálni, de nem ment. Mostanában nekem mindig szarakszik a blogger. :/ Remélem nem baj.. :/ Még egyszer bocsánat mindenkitől! :)♥"