70. Fejezet

Sziasztok megjöttem a következő fejezettel! Remélem elnyeri ez a fejezet a tetszéseteket. Nem tudom milyen lett, de azért remélem, hogy tetszeni fog nektek. Az viszont valószínű, hogy gyenge lesz a fejezet. :/ Bocsánat mindenkitől, de ez a mai szóbeli kifárasztott. Főleg, hogy 2 órán át tartott. :/ Mindegy is. Itt van az új fejezet! ^^ Jó olvasást hozzá! A komikat pedig örömmel várom!:)

Sok puszi mindenkinek!

Vivien.Xx

Arra riadtam fel, hogy a telefonom vészesen csörög. Szememből az álom kipattant és egyből a telefonomért nyúltam majd felvettem. 

- Halo?! -szóltam a telefonba álmosan.

- Hali! Itt Danie!  -köszönt.

- Szia! Mizu? -tettem fel az alap kérdést.

- Nem úgy volt hogy át jössz hozzánk? -kérdezett fel.

- Basszus de. Mennyi az idő? -kérdeztem kétségbe esve.

- Fél 7. És úgy volt hogy 5kor jössz. -mondta majd a végén felnevetett.

- Ajh, baszki. Ne haragudj. Mindjárt elindulok, oké? -mondtam.

- Ne! Maradj! Szólok valamelyik srácnak hogy menjen érted. -mondta kedvesen.

- Oké. Köszi. -köszöntem meg.

- Na, szia Nessi! -köszönt.

- Csaó! -köszöntem Daniellenek majd kinyomtam a telefont.

A telefont letettem az asztalra, majd öltözködni kezdtem. Nem vittem túlzásba. Magamra kaptam egy cicanacit, egy ujjatlan felsőt, egy Vans cipőt, derekamra kötöttem egy inget, hajamat csutiba fogtam aztán kifestettem magam. Betettem a táskámba a szükséges dolgokat majd lementem a konyhába. Jade kint ült. 

- Heloka. -köszöntem Jadenek.

- Szia Nessi. -intett.

- Logan?  -néztem körbe.

- Alszik. Hova-hova ilyenkor?  -nézett rám.

- Hat megígértem Daniellenek, hogy elmegyek hozzájuk 5-kor de bealudtam. Így hát mondtam neki, hogy akkor most oda megyek. Ennyi. -meséltem.

- Egyedül fogsz elmenni? Este?! -vonta fel szemöldökét.

- Nem! Valamelyik srác jön értem. -mondtam.

- Ja értem. És mikor jössz majd haza? -érdeklődött.

- Jó kérdés. Nem tudom.  -ráztam a fejem.

- Oké. Nekem mindegy. Én úgy is fent leszek egész éjjel. -közölte.

- Hogy-hogy? -néztem rá kérdően.

- A barátnőim itt fognak aludni.. -nevetett.

- És Logan?! -én.

- Andynél lesz. -nevetett fel.

- Ja értem. -nevettem.

- Mikor indulsz? -kérdezte.

- Nem tudom. Majd akkor indulok amikor értem jönnek. -mosolyogtam.

- Jaj, igen. -bólintott.

Leültem Jadehez és beszélgettünk tovább. Egyszer csak dudáltak. 

- Na. Itt is vannak értem. Majd jövök. Szia. -én.

Elköszöntem Jadetől majd indultam is kifele. A kocsi nem volt ismerős. Még sosem láttam. Valamelyikük új kocsit vett? Hm.. Lehet.

Odasétáltam a kocsihoz majd kinyitottam az ajtót és beültem. Kényelembe helyeztem magam majd a sofőr felé néztem. 

- Liam! Szia! -öleltem magamhoz jó szorosan. 

- Szia mackó! -ölelt meg ő is. 

- Hogy vagy? -kérdeztem miközben már javában mentünk az úton a srácok felé. 

- Jól vagyok köszi. Bár hiányzol nagyon. -szontyolodott el 

- Te is hiányzol nekem. Nagyon. -könnyeztem be majd gyorsan letöröltem hogy még véletlenül se folyjon végig az arcomon. 

- Hallom költözöl. -pillantott rám. 

- Hát ja. Nem birok Logan mellett élni. -mondtam.

 - Jó lesz az neked. -mosolygott biztatóan. 

- Remélem. -mondtam sóhajtva. 

- Na itt is vagyunk. -állt meg a kocsival a ház előtt. 

De rég láttam ezt a házat. Mennyi emlék kötődik ehhez a házhoz. Istenem.. Kiszálltam én is a kocsiból majd Liamet követve léptem be egyenesen a házba. Levettem a cipőmet és a kabátomat majd beljebb mentem Liammel együtt. A ház belseje semmit sem változott. Minden úgy van ahogy itt hagytam. Elég fura hisz már kb. 1 teljes hete hogy nem élek velük egy házban és ha én nem vagyok itt sosincs a helyén semmi. Na mindegy. Liam mondta hogy rajta és a lányokon kívül nem tudja senki hogy jövök látogatóba szóval ez egy meglepi. Beléptünk a nappaliba. Egy lelek sem volt bent. Biztos mindenki fent van a szobájában és lustul. Liam elkiáltotta magát hogy hazaért. Mindenki trappolva és dübürögve jött le a lépcsőn. Első sorban Niallt láttam meg a lépcsőről lejönni. Mosolyogva figyeltem hogy hogyan fog reagálni. Észrevett, megállt a lépcső végében, mosolyogni kezdett majd oda rohant hozzám és szorosan megölelt. 

- Istenem Nessi. Nagyon hiányoztál már. -ölelt. 

- Te is nekem. -könnyeztem be. 

- Ne sírj. -törölte a könnyeket az arcomról majd homlokon puszilt.

- HERCEGNŐ! -hallottam meg fentről fogatott bátyusom hangját. 

- GYERE TE MACKÓ! -kiáltottam fel Louisnak nevetve. 

Louis olyan sebességgel szaladt lefele, mint meg soha. Ahogy leért szaladt is felem. Niallt félre lökve kapott fel az ölébe és pörgetett meg. Örülök, hogy ennyire hiányoztam a srácoknak. 

- Jó reggelt emberek. -cammogott lefele a közösség legkisebb tagja. Harry. 

Szegény nem rég kelt fel. Meg komás és nem vett észre. Meglátta, hogy Louis valakit nagyon szorongat és kipattant a szeméből az álom. Rám nézett majd elmosolyodott. 

- Csak nem?! -mosolygott Harry 

- Csak de. -mosolyogtam majd szorosan magamhoz öleltem. 

Jó volt mar látni az én öcsémet is. Mar hiányzott a sok cukkolása meg a perverz beszólásai. Fura nélkülük élni. Na de hol vannak a lányok? 

- VANESSA! -rohantak le a lányok az emeletről ordítva. 

- CSAJOOK! -kiáltottam majd amikor összetalálkoztunk ölelkezve estünk le a földre. 

Vicces volt az biztos. Mindenki itt van csak Zayn nem. Vajon miért? Nem kíváncsi rám? Vagy nincs is itt? Lehet haza utazott.. 

- Ahm..Zayn? -érdeklődtem. 

- Emeleten. -mondták a többiek. 

- Rendben. -bólintottam. 

- Mikor akartok végre beszélni? -Abby. 

- Nem tudom. Én már szeretném tisztázni ezt az ügyet mert nagyon kíváncsi vagyok. -mondtam. 

- Tényleg! Linds? -én. 

- Elköltözött. -Eleanor. 

- Akkor nyugi van már? -kérdeztem. 

- Hát mondhatni. -mondtak a többiek. 

Bent ültünk a nappaliban és beszélgettünk aztán szóba került Zayn is.. 

- Egész nap bent van a szobájában? -kérdeztem halkan. 

- Nem. A te szobádban alszik. -mondta Louis. 

- De miért? -vontam fel szemöldököm. 

- Egyszerű. Mert hiányzol neki és szeret. Ennyi. -mondta Niall miközben a többiek helyeselve bólogattak. 

-Hát jól van. -sóhajtottam. 

- Nem beszélsz vele? -kérdezte Louis. 

- Nem. -mondtam. 

Beszélgetésünket a lépcső felől hallatszó trappolás zavarta meg. Mindenki odakapta fejét. Nem volt kérdés, hogy vajon kilehet az. Zayn. Leért a lépcsőről majd körül nézett. Meglátott, szemei felcsillantak de arcán meg mindig látszódott hogy nemrég kelt fel. 

 - Szia Nessi. -intett majd kiment a konyhába. 

 - Hello Zayn. -köszöntem alig hallhatóan. 

Szerintem még a mellettem ülő Eleanor sem hallotta. Mindannyian engem figyeltek. A többiekre néztem majd vállat vontam és inkább beszélgettünk tovább. Közben jött az hogy xbox-zunk. Neki kezdtünk játszani, majd a srácok rendeltek pizzát. Ettünk majd evés után kitaláltuk, hogy filmezünk egyet úgy, mint régen. Egy akció filmet választottunk. Leültünk mindannyian a nappaliba majd nagyban nézni kezdtük. Már a felénél jártunk, amikor a telefonom megcsörrent. Bocsánatot kértem mindenkitől, felálltam majd kimentem a konyhába és felvettem a telefont. 

- Halló tessék? -szóltam a telóba. 

- Szia itt Gigi. -köszönt a barátnőm. 

- Szia drága! Mondjad! -én. 

- Rossz hírem van. -kezdet bele Gigi. (...)

69. Fejezet

Sziasztok! Meg is hoztam a következő fejezetet! :) A kommenteket köszönöm! Nagyon örültem nekik!♥ Remélem ez a fejezet is tetszeni fog mindenkinek! :) Sok mindent nem tudok elárulni nektek, hogy mi lesz ebben a fejiben. Szóval csak olvassátok! :D 

Jó olvasást a fejezethez! Várom a komikat! ;)♥

Sok puszi mindeninek!♥

Vivien.Xx

A rajzom elemzésében Jade hangja zavart meg. 

-Nesszi! Itt vannak a csajok! -kiáltott le. 

-Megyek! -kiáltottam vissza. 

Bejöttem a teraszról, letettem a rajzot az asztalomra majd magamra kaptam a táskát és már mentem is lefele. Lefelé menet hallottam hogy mindenki a konyhában van így hát odamentem. Beléptem a lányok pedig egyből rám vetődtek. 

- Nesszi! -kiáltották egyszerre miközben szorosan öleltek magukhoz.

 -Sziasztok! -nevettem. 

- Hova mentek? -érdeklődött Logan. 

- Lakást nézni. -mondtam. 

- Miért? Itt nem érzed magad jól? -Logan. 

- Nem. -szögeztem le. 

- De..-Logan. -Ne kérdezd miért. Nem kell megmagyaráznom. -néztem rá. 

- Nesszi... -kezdte. 

- Ne. Hagyjál. -mondtam. 

- Na jó. Menjünk mert idő van. -nézett az órára Abby. 

- Igaz. Hello. -köszöntünk el majd mentünk is. 

Beültünk a kocsiba. A volán mögött Danie, az anyós ülésen Lis ült. Hátul pedig én, Eleanor és Abby. Miközben kocsikáztunk kérdezgettem List hogy milyen is a lakás. Hisz ő tudja hogy milyen helyen van. Ő csak annyit árult el hogy a városban van és hogy szeretni fogom. Juj, már nagyon kíváncsi vagyok. (...) Kis idővel később arra riadtam fel hogy Danielle fékez. Megérkeztünk. Kiszálltunk a kocsiból és az volt az első dolgom hogy körbe néztem az úton. Amikor körbe néztem nagyon megörültem. A házzal szemben volt a Temze partja. A hídtól nem messze állt az a társasház. Inkább látszódott egy hotelnek mint társasháznak. Nekem mar így is tetszik. Pedig még körbe sem néztem. 

- Na, jössz megnézni a lakást? -kérdezte Lis.

- Persze. -bólintottam mosolyogva.

- Na, gyere. -húzott magával Lis mosolyogva.

Megindultunk a ház felé a lányokkal. Ahogy láttam, nem csak én, hanem a lányok is eléggé izgultak a lakás kinézete miatt. Kicsit megnyugodtam. Egyre közelebb voltunk már a házhoz. Úristen. Nagyon szép. Messziről is látványos volt, de így közelebbről még jobban tetszik. A házat bordó szín fedte be. Fehér, fa keretű ablakai voltak. A ház ajtaja hófehér volt. Pár ablakban előfordult egy-egy virág cserép. Pár teraszt is észre lehetett venni. Szerencse. A ház nem volt lelakva kívülről. Remélem belül sincsen. Ahogyan Lis mesélte nem laknak olyan sokan a házban. Miközben én tátott szájjal figyeltem a házat, a lányok próbáltak behúzni a ház belsejébe is. Nagy nehezen, de sikerült nekik. Kinyitottuk az ajtót, majd egy aféle hal szerűségbe "ütköztünk".  Ahogy körbenéztem, tényleg olyan, mintha egy hotelben lennék. Mivel Lis tudta, hogy merre kell menni ezért őt követtük. Megálltunk egy liftnél majd megvártuk míg leér. A lift csengett egyet, ami azt jelezte, hogy leért a földszintre. Az ajtó kinyitódott majd beszálltunk a liftbe, Lis pedig benyomta a 2. emeletet. A lift hamar felrepített minket a másodikra. Kiléptünk majd jobbra fordultunk és sétálni kezdtünk a folyosón. A folyosókat bézs szín borította be. Nagyon tetszett. Szinte minden, ami a házban volt a barna szín árnyalatait vette fel. Imádom. Már csak a lakást kell látnom. 

- Mikor érünk már oda? -kérdeztem Listől idegesen. Tényleg idegesít, hogy már 10 perce csak sétálunk. Ennyi lakás van?!

- Ne haragudj, de minden lakás nagy és...-kezdett magyarázni. 

- Jó, oké. Semmi baj. -mondtam.

- Na, de itt is vagyunk. -állt meg egy krém színű ajtó előtt, amin a 13-as szám állt.

- Éljen! -csillogtak szemeim.

- Na, nézzük meg. -mondta Lis miközben a kulcsot kereste a táskájában.

- Jaj, siess már! -sürgettem.

- Jó-jó! Tessék! Itt a kulcs! Nyissátok ki! -adta a kezembe a kulcsot.

Az ajtó felé fordultam majd beleillesztettem a kulcsot a kulcslyukba és elfordítottam. A zár kattant, így kitudtam nyitni az ajtót. Az ajtó kinyílt előttem én pedig tátott szájjal figyeltem a lakást. Igaz még nem volt berendezve és üres volt a lakás, de nekem nagyon tetszett. Lis mondta, hogy egyedül csak a konyha van berendezve és nézzem meg azt. A lányokkal egyből a konyha felé szaladtunk. Beléptünk a konyhába és a látvány valami hihetetlen volt. Ennyire nagy ez a lakás?! Wow! A konyha kicsi, de egyben nagy volt. Kis otthonos, de modern. A konyha le volt parkettázva. A konyhabútor barna, fehér, néhol krém színben pompázott. A konyha ablakiból egyenesen az utcára lehetett kikukucskálni.

Nagyon helyes kis konyha volt. A konyha mellett volt egy kisebb helység, ami bizonyára az ebédlő lehetett. Nem voltak falak az ebédlő körül. Olyan volt, mintha egybe lenne az ebédlő a nappalival, de azért még is külön. Az ebédlő rész ugyan azokban a színekben pompázott, mint a konyhabútor. Egy asztal és 4 db szék volt elhelyezve a saját kis helyére. Nagyon tetszett mindent. Körbe néztünk a lakás többi részében is. A nappali marha nagy. Úgy ahogy a fürdőszoba is. A fürdőszobán kívül volt még 3 szoba. Igen! HÁROM! Egy kicsike, egy nagy és közepes méretű, ami úgy mond nagy volt, de közben kicsi is. A nagy hálószobában volt egy terasz, ami a Temze partjára nézett. Szép volt. A nappaliban is volt egy terasz, ami szintén a Temzére nézett, de ez a terasz viszont kicsivel nagyobb volt, mint ami a hálószobában van. Még szét néztünk egyszer-kétszer a lakásban majd leültünk az ebédlő asztalhoz, hogy Lis elmondja, hogy a házban mik is vannak. Kiderült, hogy a háznak van egy kis kertje hátul, de ezt most nem nézzük meg. Amint kiderült az is, hogy a házban több mint 12-en laknak. A legtöbb lakó, mind velem egykorú vagy pár évvel idősebbek. A házban a legidősebbek is csak 30-37 közöttiek. Ez jó! Nagyjából ennyit tudtunk meg róla. Van még 1 nap gondolkozási időm, hogy beszeretnék-e költözni vagy nem. Elfogadtam, így tudok gondolkodni 1 napig. Kijöttünk a házból, majd elsétáltunk Danielle kocsijáig. 

- Na, menjetek. Majd beszélünk. -köszönt el Lis.

- Hová mész? Nem jössz velünk? -kérdezte Abby, List.

- Nem. Most még van pár elintézni valóm. De majd lehet beugrom hozzátok. -mondta Lis.

- Rendben! Várunk! -mondta Abby mosolyogva.

- Na, sziasztok! -ölelt meg minket Lis.

- Szia! -köszöntünk el tőle majd ment  is.

Mi beültünk a kocsiba és el is indultunk hozzám. Vagy is Loganékhez. Útközben a lakásról áradoztunk egymásnak. Abby egész végig csöndben volt. Nagy nehezen megszólalt. 

- Miért nem költözöl inkább vissza? Szerintem ennek örülne mindenki. Jó persze. Tudom, hogy miért, de azért még is. Érted? -magyarázta.

- Értem, amit mondasz Abby, de nem nagyon szeretném azt, hogy minden nap legyen valami. Érted? -néztem Abbyre.

- Értem. -sóhajtott.

- Na, itt is vagyunk. -állt meg a kocsival Danielle.

- Jaj, de jó! Köszi! -mondtam unalmasan.

- Gondolj arra, hogy itt van melletted Jade! -simogatta meg a hátam Eleanor.

- Hidd el! Én csak arra tudok gondolni, amikor itt vagyok. -néztem rá.

- Nyugi! -mosolygott.

- Rendben. -bólintottam.

Adtam mindenkinek a kocsiban egy ölelést meg egy-egy puszit, aztán kiszálltam a kocsiból és elköszöntem. Már majd nem az ajtó előtt álltam, amikor is Danielle utánam kiabált.

- Nesszi! Nem jössz át hozzánk később? -kérdezte.

- Hát, nem is tudom. Megbeszélésem lesz, de oké. Át mehetek egy kis időre. -mondtam.

- Rendben. Akkor majd gyere. -dobott egy puszit majd el is hajtott a lányokkal.

Benyitottam a házba majd beljebb mentem. Elkiáltottam egy "megjöttem"-et, de senki nem szólt vissza úgy, ahogy az szokott lenni. Elmentek itthonról? De hát akkor szóltak volna. Akkor lehet alszanak és nem hallották, ahogy haza jöttem?! De Jade minden zajra felkel.. Jó, ezt nem értem. Majd jönnek vagy lesz valami. Felmentem a szobámba, hogy átöltözzek egy itthoni, kényelmes ruhába. Magamra kaptam a szokásos melegítő alsómat a fehér pólómmal majd le mentem a konyhába enni. Szerencsére Jade főzött így tudtam enni. A mai menü rántott sajt volt, rizzsel és áfonya lekvárral. Imádom! Szedtem magam enni majd leültem az asztalhoz és tömni kezdtem a búrám. Jadeék még sehol. Gondolkodtam, hogy felhívom őket, de hisz minek?! Tudnak magukra vigyázni. Megettem a kaját, majd a tányért betettem a mosogatóba és felmentem a szobámba pihizni. Ledobtam magam az ágyra, bekapcsoltam a tv-t és nézni kezdtem. Fogalmam sem volt, hogy épp mit adnak a tv-ben csak úgy bámultam magam elé. Addig-addig bámultam egy pontot, amíg le nem csukódott a szemem. (...)

Sziasztok! Remélem tetszett a fejezet! :) A rövid fejezetért pedig nagyon bocsi, de már az én szemem is kezd lecsukódni és már nem bírtam többet írni. Szóval ne haragudjatok rám! :/ :)♥ Várom a komikat! A kövi fejezetet nem tudom mikor hozom, de próbálok vele igyekezni! Ígérem! :)

Sok puszi nektek még egyszer!♥

Vivien.Xx 

Midnight Memories and Harry's Birthday! *-*♥

2014.01.31 

(Midnight Memories videóklipp premier!)

GYEREKEK! EZ A VIDEÓKLIPP KIKÚRT JÓ LETT! *o* Megmondom mindenkinek őszintén, hogy nekem ez a kedvenc videóklippem! Közeli ismerőseim, a barátaim és a családom tudják, hogy imádok minden olyat, ami Angol zászlós vagy ami Angliához, esetleg Londonhoz fűződik! Szóval számomra ez a videóklipp tökéletes, hisz minden benne van, amit imádok. *-*♥ London (Anglia) és a srácok! :3♥ Egyszerűen imádom! Tegnap estiműszakot tartottam a rekord döntés miatt, mert én sajna egész nap nem voltam itthon. :( De azért 5-kor megnéztem a klippet az unokaöcsémmel, akiből természetesen BoyDirectioner-t faragtam! De ez mellékes. Az unokaöcsémnek is nagyon tetszett a klipp. Tök fel volt pörögve utána. :D Ma megmutattam anyumnak is a klippet. Anyu így nyilatkozott: -"Tök jó lett a klipp. Bírom, hogy szinte minden klippjükben így hülyülnek!". Szeretlek Anyu!:)♥ :D Adok egy linket is, aki esetleg nem látta. (Habár ezt kétlem..!!!:D) Link: Midnight Memories    Plusz berakom a videót is! :D

Nektek, hogy tetszik? Várom a véleményeket komiba! :D ;)

2014.02.01

(Harry's Birthday!♥)

Hihetetlen, hogy ez a gyerek is a 20-ok világába csöppent. :'( ♥ Olyan fura. Régebben amikor megkérdezték tőlem, hogy melyik srác hány éves, mindig úgy kezdtem, hogy tizen(valamennyi). Most meg - meg majd az eltelendő 10 évben - huszon(valamennyit) kell mondanom. És ez olyan hihetetlen. Láttuk ahogy Harry felnő, ahogy a kis gyerekből egy fiatal, kiegyensúlyozott férfi lesz. Ő egy olyan férfi, aki még mindig olyan, mint egy kis pici fiú. Többet már nem tudok írni. Az egyik szemem sír, a másik nevet. Boldog Születésnapot Harry! :)♥ Szeretünk téged! :')

Szerkesztettem 2 képet, Harry szülinapja alkalmából! :) Meg is mutatom nektek!

 

    Nektek, hogy tetszik? Kíváncsi vagyok a véleményeitekre! Szóval légyszi írjátok le komiban, hogy milyenek lettek! :) Köszönöm!♥

Következő fejezet, ha minden igaz jövőhét végén fogom feltenni! Nem bizti!:)

Sok puszi nektek!♥

Vivien.Xx

68. Fejezet

Sziasztok! Meg is hoztam az új fejezetet! :) Megmondom őszintén tökre örülök, hogy volt ihletem és tudtam kreálni egy fejezetet. :D Mivel most egész héten itthon punnyadtam influenza miatt, így könnyen ment a kreálás! :D Remélem tetszeni fog mindenkinek! :) Jó olvasást mindenkinek! Várom a komikat! ;)
Puszi nektek!♥

Vivien.Xx

Uí.: A képek elcsúszásáért ne haragudjatok, de sajnos csak így tudtam bele tenni őket! :/

Másnap reggel a telefon keltett 8-kor, hisz 9-re meg lett beszélve a lakás nézés. Kikeltem az ágyból, belebújtam a papucsomba, majd lementem a konyhába és abban reménykedtem, hogy nem találkozok a bátyámmal. Beléptem a Konyhába és szerencsére csak Jade volt bent. Köszöntem Jadenek, majd csináltam magamnak egy bögre kávét és leültem az asztalhoz. Jade épp a reggelit csinálta. Finomak voltak az illatok. Biztos jól fogok lakni.

- Hogy aludtál? -ült le mellém Jade.

- Szarul. -válaszoltam.

- Gondolom. -bólintott.

- Na, mindegy. Logant nem láttad ma? -érdeklődtem.

- Még nem. Éjjel sem jött haza. -mondta Jade.

- Vajon hol lehet? -gondolkodtam el.

- Én is ezen gondolkodom már tegnap óta. -Jade.

- Lehet Andynél van. -kaptam fel a fejem.

- Oda akarsz menni? -kérdezte.

- Dehogy is. Nem hülyültem meg. Azok után, amiket mondott még én menjek utána? Hát azt várhatja! -keltem ki magamból.

- Igazad van. Hiába a barátom, de ez tényleg nem volt szép. Nagyon bunkó húzás volt tőle. Főleg úgy, hogy még nem is volt részeg. Legszívesebben megpofoznám. Lehet az lesz, ha hazaér. -állt ki mellettem Jade.

- Megmondom őszintén, nem gondoltam volna, hogy Logan barátnőjét ennyire szeretni fogom. -néztem rá.

- Én is. -ölelt meg.

Egyszer csak csapódott az ajtó. Én Jadere néztem, aki már a mosogató fölött állt és mosta a tányérokat. Jade hátra nézett egyenesen rám, egy amolyan "Ne foglalkozz vele!" fejjel, majd visszafordult és tovább mosogatott. Ahogy észrevettem elég idegesen..

Én csak ültem és vártam, hogy bejöjjön a bátyám a konyhába. Pillanatokon belül be is lépett. Köszönt, aztán rám nézett, majd gyorsan más irányba fordította fejét. Odament Jadehez, hogy megcsókolja köszönés képpen, de Jadetől csók helyett, pofont kapott. Nem tudtam szóhoz jutni. Kezemet a szám elé kaptam. Eléggé megvoltam lepődve. Pedig számíthattam rá, hogy ez lesz. Hisz Jade még mondta is. Láttátok volna Logan arcát. Azt a meglepődött, megijedt, szomorú arcot. Nevetni szerettem volna rajta, de nem ment. Talán azért, mert nem vagyok gerinctelen, mint egyesek. Gondolok Loganre.

- Hát ez meg mi volt? -kérdezte Jadetől.

- Hogy mi volt?! Még te kérdezed, hogy ez mi volt?! PONT TE?! -emelte fel a hangját Jade.

- Mi bajod van Jade? -Logan.

- Mi bajom van?! Az van, hogy qvára kivagyok rád bukva, azért, mert így beszélsz a húgoddal. AZ EGY SZEM HÚGODDAL! Hát te normális vagy?! Ráadásul nem is voltál részeg. Nem szégyelled magad?! A pofámról leégne a bőr, ha a te helyedben lennék. Nem mertem volna hazajönni. -osztotta ki Jade Logant.

Én már ehhez nem tudtam mit hozzászólni. Annyira igaza van Jadenek. És látom, ahogy Logan tagadja ezt az egészet..Pff..Legalább mondaná azt, hogy igen ezeket mondtam és kész! De nem. Nekünk tagadni kell. Borzalmas. Ahogy láttam, hogy veszekednek..MIATTAM, én sírni kezdtem. Szemeimbe könnyek gyűltek, majd kicsordultak és folyni kezdtek az arcomon. Felálltam az asztaltól, erre mind a ketten rám néztek.

- Jade! Hagyd! Kérlek! Látod, ő úgy is tagadja. -mondtam könnyes szemekkel. Vállat vontam, majd felszaladtam a szobámba és elsírtam magam. Minden ideg, ami engem evett már napok óta az most, itt kijött. Kiadtam magamból. Megmondom őszintén jól esett. A szobámban járkálva sírtam. Közben idegesen beszéltem magamban hangosan. Mikor már kezdtem lenyugodni, eldöntöttem, hogy elmegyek lezuhanyozni. Magamhoz vettem azokat a ruhadarabokat, amibe menni fogok lakást nézni, majd besétáltam a fürdőszobába, hogy lezuhanyozzak. Gyorsan magamra kaptam a ruhákat. 

Vanessa összeállítása a mai programhoz.

Vanessa haja.

Vanessa sminke.

Íme a rajz.

A cipőmet még nem vettem fel, azt majd csak akkor, ha már Abbyék itt lesznek. Viszont a hajamat és a sminkemet muszáj volt megcsinálni, mert az nekem nem megy olyan könnyen. Mikor már mindennel kész lettem, fogtam magam és kimentem a szobám teraszára, majd leültem egy kis fotelba. Egyáltalán nem volt kedvem lemenni Loganékhez. Nem akartam látni a bátyámat. Nagyon reménykedtem benne, hogy a lakás jó és tetszeni fog nekem, mert én itt nem fogok lakni. Ennyi! Miközben azon agyaltam, hogy vajon milyen lesz a lakás, neki kezdtem rajzolni. Fogalmam sem volt, hogy mit rajzolok. Csak úgy jött. A végén egy csodaszép tollat sikerült rajzolnom. Letettem a ceruzát, a rajzot pedig a kezembe fogtam, majd kicsit messzebbre tettem a kezemet, hogy lássam a rajzot is. Ezt a tollat sajnálni lehet. Nézzetek hülyének! Én sajnálom.. Egyedül száll a semmibe. Magányos, mintha csak ő élne az egész világon. Fél, hogy ez így lesz vele addig, amíg meg nem hal. (Ja, amíg meg nem hal! Egy toll, ami meg hal..Hm..érdekes lehet. Mindegy! Ez csak egy hasonlítás..) Kétségbe esett, mert nem tudja mikor száll le valahova és tér észhez, hogy nincs egyedül, mert rajta kívül van ezer..SŐT! Még több millió toll is. Egyedül van a semmiben. Nincs mellette senki sem, akivel boldog lehet. Nincs egy kitűzött útja. Csak száll. Egyszer billent előre, majd hátra, aztán jobbra s balra. Nem tudja mit tegyen. Mi a helyes. Dönteni sem tud. Hogyan is tudna, ha teljesen elveszett. Olyan mintha sírna, azért mert egyedül van. Mintha valójában tudná, hogy rajta kívül van még más toll is nem csak ő, de viszont ő még is inkább egyedül lenne, amíg észhez nem tér. Látni, ahogy esik szét. Egyre kisebb és kisebb tollakra. Mintha csak az élete hullana le róla részekben. És kezd zuhanni a földre. A sötétségbe. Érdekes és fura. Hm.. Emlékeztet valakire. Kire is? Ja, igen. A toll tulajdonosára. Rám. Magamra. Mintha csak magamat rajzoltam volna le. Csak most épp egy tárgy formájában. Ilyen sem volt még. (...)

Remélem tetszett mindenkinek a fejezet! Várom a komikat/véleményeket! :) E fejezetben volt egy kis változás! Annyi volt, hogy Nessziék nem ebben a fejezetben mennek megnézni a lakást, ha nem majd a köviben. Elvileg ebben a fejezetben történt volna ez meg. Bocsi mindenkitől! De már kitaláltam a kövi fejezet tartalmát, úgyhogy aggodalomra semmi ok, a kövi fejezet hamar jönni fog! Maximum 1 hét! :D De csak azért mert sok a tanulni való a 8. osztály miatt.. :( Megértéseteket köszönöm! :) A helyesírási hibákért pedig utólag is bocsánatot szeretnék kérni! (ha esetleg elő fordulna benne pár!)

Puszi mindenkinek!♥

Vivien.Xx