62. Fejezet

"Sziasztok! Marhára sajnálom, hogy ennyit késtem! De ehhez sok ideig nem volt ihletem és úgy meg nem akartam írni nektek fejezetet, hogy nincs ihletem, mert tuti, hogy abból szar fejezet lett volna. :/ Minden esetre köszönöm, hogy ilyen türelmesen vártatok! :) Örök hála! Az eddig kapott megjegyzéseknek is nagyon nagyon örültem. Köszönöm azoknak akik írtak. Remélem nem baj, ha esetleg az előző fejezethez kommentelőknek írnák itt! :) Tényleg remélem hogy nem baj! :)

Directionergirl.†♥: A smiley-kkal és szívecskékkel kapcsolatban igazad van. Engem is idegesít, de már megszoktam, hogy minden írás után oda irkálok valami ilyesmit. Persze itt a blogomban fogok rajta változtatni, de ha esetleg becsúszik pár azt nézd/nézzétek el nekem. :) 

Henikee: Örülök, hogy tetszik, amit írok! Itt van a várva-várt fejezet! ;)

Henrietta Jakab: Annyira örülök, hogy rátaláltál a blogomra, de tényleg! *o* Amikor megláttam a megjegyzésedet a fejezet alatt nagyon megörültem neki. :) Örülök neki, hogy neked is tetszik, amit írok! :)

 1DodoPayne: Neked meg már nem is kéne írnom! :DD Imádlak, nővérkém!:D♥ Nagyon örülök, hogy minden fejezet elolvasod és komizol és hogy nyaggatsz, hogy írjak már! :D Tessék! Most írtam! :D Most már nem leszel egy kis ideig Vivi hiányos! :D

Még egyszer NAGYON köszönöm nektek, hogy komiztatok! Szeretlek titeket!♥ 

Remélem tetszeni fog nektek a fejezet és nem fogok nektek csalódást okozni. :) 

Jó olvasást a fejezethez és kommizatok! :) 

Ne felejtsetek feliratkozni! ;)

Puszi: Vivii"

Belépve a házba leraktam az összes szatyrot és szaladtam a konyhába.

A többiek pedig utánam, miközben a nevemet kiáltották. 

- Mi van? -fordultam a konyha ajtaja felé, ahol Abbyék álltak. Arcuk ijedt volt. Mi van ezekkel?

- Mit akarsz csinálni? -kérdezte Louis.

- Inni szeretnék, mert szomjas vagyok. -mondtam.

- Ja, oké. -mondta majd mind a hárman mentek a dolgukra.

- Mi volt ez az ijedség? -kérdezte tőlem Niall.

- Fogalmam sincs. Biztos azt hitték, hogy Lindsey-t akarom leszúrni vagy valami. -mondtam majd ittam egy kortyot narancs levet.

- De miért voltál olyan ideges a telefonban? -érdeklődött.

- Lindsey miatt. -mondtam egyhangúan és grimaszolva.

- Miért? Mit csinált? -Niall.

- Összeakart ugrasztani Abbyvel. -mondtam. 

- Na, nem mondod? -lepődött meg.

- Pedig, de. És még szerencséje van, hogy vagyok olyan normális és okos, hogy nem szedtem most le egyből a fejét. -mondtam kikelve magamból.

- Jó, nyugi. -simított végig karomon.

- Addig csinálja, amíg ki nem kelek magamból. És te is nagyon jól tudod, hogy milyen vagyok olyankor. -néztem rá.

- Persze, hogy tudom. Nekem ne magyarázd. -nevetett.

- Na, jól van. Én felviszem a vásárolt cuccaimat aztán visszajövök. Amúgy Eleanorék hol vannak? -kérdeztem.

- Fogalmam sincs. Szerint a teraszon. Vagy kint a kertben. -mondta.

- Oké, köszi. -mondtam majd kijöttem a konyhából. 

Az előszobában lévő ledobott szatyrokat magamhoz vettem majd felvittem a szobámba. Kipakoltam majd mindegyiket oda helyeztem, ahol a helyük van. A nagy pakolásomat az ajtó kopogtatása zavarta meg.
- Ki az? -fordultam az ajtó felé.
- Én vagyok. -nevetett.
- Gyere be én. -nevettem.
Az ajtó nyitódott majd Eleanor alakja jelent meg. 
- Mizus? -ült le az ágyra.
- Áh, semmi. Kicsit fáradt vagyok. Veled mizu? -kérdeztem.
- Semmi. Én is fáradt vagyok egy kicsit. Hallod ezzel a Lindseyvel mi történt? -kérdezte.
- Fogalmam sincs. Amióta volt ez a Harry-s dolog teljesen máshogy viselkedik. -mondtam.
- De miért? -értetlenkedett.
- Mert azt hiszi, hogy elveszem a barátját. -mondtam szemeimet forgatva.
- Jaj, istenem. -nevetett fel.
- Én is ezt mondtam. -bólintottam.
- Am, te nem költöztél át Zaynhez? -nézett rám furán.
- Őh, nem?! -én.
- Én azt hittem, hogy igen. -Eleanor.
- Majd később. -mosolyogtam rá.
- Oh, értem. -bólintott.
- Na, jó nem zavarlak! Pakolj csak. -állt fel majd az ajtóhoz indult. Megállt az ajtóban majd felém fordult.
- Ha készen vagy, gyere le hozzánk a kertbe. -mondta majd elment.
Még a maradék ruhát és cipőt elpakoltam majd gyorsan átöltöztem kényelmesebb ruhába.

 Hajamat copfba fogtam, felkaptam a lábamra egy mamuszt és lement a többiekhez a kertbe.
- Na, itt is vagyok. -mondtam.
- Abby? -néztem körül.
- Lizáéknál van. Valamiben kell neki segíteni. -mondta Niall.
- Ja, értem. -bólintottam majd leültem Danielle és Louis közé. 
- Kéne valamit csinálni, mert unatkozok. -mondta Louis.
- XBOX-unk. -adta az ötletet Danielle.
- OKÉ! -kiáltott fel Louis.
Mindenki felállt majd indultak be a nappaliba, de Louisék megálltak. 
- Nesszi, Niall? Ti nem akartok? -kérdezték.
- Nem, most nem. De lehet majd később beszállunk. -mondtam, Niall pedig helyeselve bólogatott.
- Rendben. -mondták majd bementek, de egy valaki visszajött. 
- Minden oké Nesszi? -hajolt le hozzám Zayn.
- Persze. -csókoltam meg.
- Biztos? Mert te általában mindig játszol ezen. -kérdezte.
- Biztos jól vagyok. Majd kicsit később játszok veletek. -néztem rá.
- Megígéred? -nézett a szemembe.
- Meg. -bólintottam mosolyogva.
- Rendben akkor majd bent találkozunk. -mosolygott majd nyomott egy puszit a számra és bement.
- Olyan jó titeket ilyen boldognak látni. -mosolygott rám Niall.
- Hm..köszi. -mosolyogtam.
- Megmondom őszintén nem gondoltam volna, hogy ti összefogtok jönni. Meg azt sem gondoltam, hogy találkozni fogunk. -mondta.
- Én meg azt nem gondoltam, hogy kibékülünk. -néztem rá.
- Én azt úgy megbántam Nesszi. Elhiszed? -Niall.
- Elhiszem. Na, de csináljunk valamit. -kezdtem el terelni a témát.
- Játszunk a laptopon. -adta az ötletet Niall.
- Rendben+ -mondtam majd magamhoz vettem a laptopot, Niall mellé ültem és valami online internetes játékon kezdtünk el játszani. 
- Most öltöztessünk! -mondta Niall.
- Rendben. -nevettem.
A szimpatikusabb öltöztetős játékokat megcsináltuk majd jött Niall kedvence.
- AAAAAAHHH? NESSZI! FŐZZÜNK! -szorongatta a kezemet.
- Oké-oké. Főzzünk csak erezd el a kezem. - néztem rá.
Na és neki kezdtünk főzni. Sütöttünk sütit, palacsintát, húsokat és sok mindent. Főzésünket Zayn zavarta meg.
- Hé, nem jöttök táncolni? Just Dance-t játszunk! Az a kedvencetek! -Zayn.
- Most, nem! -mondtuk miközben nagyban a laptopot figyeltük.
- Mit néztek azon annyira? -érdeklődött Zayn majd odasétált mellénk és belenézett.
- Hát, ez mi? -nézett rám nevetve.
- Süti! Ez egy virtuális süti! -mondtam komoly arccal.
- És ilyeneket csináltok már fél órája? -röhögött.
- Aha. -bólintottunk.
- Na, jó! Süssétek a virtuális sütijeiteket, én meg bemegyek. -mondta nevetve.
- Oké-oké, Szia! -köszöntünk.
- De azért ma még bejöttök? -kérdezte.
- Persze. Bemegyünk. -mondtuk.
- Hát, rendben. Helló. -intett majd bement.
Még pár ideig sütiztünk aztán bementünk a többiekhez táncolni. 
- Na, végre itt a két testvér. -nevetett Louis.
- Ne nevess!  -nézett rá Niall
- Ki táncol most? -kérdeztem.
- Én és Harry. -mondta Danielle.
- Oké, akkor a győztessel táncolok. -mondtam.
- Biztos, hogy majd letudsz engem győzni? -kérdezte nevetve Danielle.
- Majd meglátjuk. -mondtam.
- Hé, és mi van ha én nyerem meg? -szólt közbe Harry.
- Te? Kétlem. -mondta legyintve Danielle.
- Milyen kedves! -mondta Harry.
- Oh, köszönöm. -nevetett.
- Na, jó táncoljatok már! -sürgette Harryéket Eleanor.
Harry és Danielle a tv elé álltak, kiválasztották a zenét majd táncolni kezdtek. És aki megnyerte az nem volt más, mint Danielle. Ki gondolta volna?! Nehéz őt legyőzni ebben, hisz ő egy táncos. Neki ezek semmik. Felálltam majd Danielle mellé álltam.
- Na, mehet? -nézett rám.
- Mehet. Felkészültem. -mondtam.
- Oké, akkor válasszunk egy zenét. -mondta majd keresgélni kezdtünk.
- Oh-oh! MEG VAN! LEGYEN AZ! KÉRLEK! AZ! -mutogatott Louis a tv-re.
- Melyik? -fordultunk Louis felé.
- AZ! -ment a tv-hez és mutatott rá a számra.
- Nem is te lennél! -nevettünk.
- Ne már! Légyszi! -kérlelt minket.
- Jól van! -egyeztünk bele.
- Na, akkor hajrá! -mondta majd visszaült a helyére.

A zenét kiválasztottuk, ami nem volt más, mint a jól ismert Gangnam Style. Borzalmas. Már hányingert kapok attól a számtól, annyiszor hallottam már, de még is van benne valami olyasmi, amitől vicces és érdekes. Csak én vagyok így vele? Na, mindegy. A játék elindult. Mi beálltunk a helyünkre és vártuk, hogy Louis által kiválasztott, jól ismert zene elinduljon. A zene elindult, mi pedig táncolni kezdtünk. Jókat nevettünk táncolás közben, de még így sem álltunk le. Mind a ketten élveztük. A srácok is jókat nevettek a tánc mozdulatokon. Liam felvette Danielle telójával, mert hogy Danie felszeretné rakni a Keek-re. Hát, oké! Szóval táncolásunk közben, volt aki videózott és volt aki fotózott. A játék leállt. A játék végén, mind a ketten földre estünk és lihegtünk, mint a kifáradt kutyák. Na, most akkor ki is nyert?
- Döntetlen! Emberek! -mondta a tv-t nézve Abby.
- Akkor még egy menet? -kérdezte Eleanor.
- Jó legyen még egy. De akkor legyen úgy, hogy külön-külön táncolunk. Nem? -néztem Daniere.
- Rendben. -mondta.
- Na, akkor te kezded, Danie. -mondtam nevetve.
- Na, köszi. -állt fel nevetve.
- Hajrá! -kiáltottam el magam.
Danielle választott majd elindította a játékot. Mindenki nagy figyelemmel nézte, ahogy elkezd táncolni. Én is szeretnék így táncolni. Habár régebben én is jártam táncolni. Imádtam. A nap 24 órájában csak táncolnék. Danielle az egyik kedvenc számomat választotta, amire legszívesebben én is táncoltam volna. De úgy láttam, hogy ez nekem túl nehéz lenne. A pont számok alapján, szinte lehetetlen lett volna legyőzni, ezért is inkább már elleneztem azt, hogy én kiálljak táncolni. 
- Nem, srácok! Danie verhetetlen! Nem tudnám legyőzni. -mondtam.
- Nem az a lényeg, hogy legyőzöd-e vagy nem, hanem az, hogy élvezd a táncolást. Már mint érted? -magyarázta Eleanor.
- Értem. -sóhajtottam. 
- Na, akkor mutasd, hogy táncolsz! Úgy sem láttunk még egyedül táncolni. -mondta Danie.
- Oké. -mondtam majd felálltam. A tv elé álltam kiválasztottam egy számot majd izgulva vártam, hogy elkezdődjön. Ilyenek előtt mindig izgulok. Fogalmam sincs hogy miért. Most meg főleg nem értem, hisz a barátaim előtt táncolok, nem pedig idegen előtt. Na, mindegy is. Csak nyugi Nesszi. 

Ez a tánc sem valami könnyű. Főleg nem akkor, ha izgulsz. Ha nem izgul az ember akkor biztos, hogy könnyű. Eltáncoltam majd ledobtam magamat a kanapéra.
- Hallod, nem is tudtam, hogy ilyen jól táncolsz. Gratulálok! Te tanultál táncot, hogy így táncolsz? -Danielle.
- Először is köszi. Másodszor pedig, igen. Jártam táncolni. -mondtam.
- Meddig? -Danielle.
- 2 vagy 3 évig. -válaszoltam.
- És miért hagytad abba? -kérdezte.
- Kezdtem úgy érezni, hogy a tanulmányi eredményeimet szarba vettem a tánc miatt és hát, akkor eldöntöttem, hogy akkor inkább koncentrálok a tanulásra aztán jöhet a hobbim. -magyaráztam.
- Értem. Ez amúgy egy bölcs döntés volt. -mondta.
- Köszönöm. -én.
- Majd beszélhetnénk négy szemközt? -kérdezte Danie.
- Persze. -bólintottam.
- Rendben. -mosolygott.
- Akkor most ki is nyert? -kérdezte Niall.
- Senki. Döntetlen. -mondtuk Danievel.
- Oké. Akkor most mit csináljunk? -kérdezte Liam.
- Nem tudom. -mondtuk mindannyian.
- Nem megyünk el egy pizzázóba vacsizni? -kérdezte Niall.
- Már este van? -kerekedtek ki Louis szemei.
- Igen. -bólintott Niall.
- Te is éhes vagy? -mosolyogtam rá.
- Aha. -bólintott mosolyogva Niall.
- Na, jó. Ezt ne játsszátok el. -nevetett El.
- Egyetek virtuális pizzát. -röhögve nézett ránk Zayn.
- De vicces vagy. -vágtam hozzá a párnát.
- Hé, tudod, hogy szeretlek. -nézett rám.
- Én is. -ugrottam rá.
- Auh! -jajdult fel.
- Mi történt? -kérdeztem ijedten.
- Híztál? -kérdezte nevetve.
- Szemét vagy. -mondtam Zaynnek.
- Én pedig még mindig szeretlek. -Zayn.
- Nem is tudom, hogy erre mit mondjak. -gondolkoztam el.
- Ez fájt. -Zayn.
- Jaj, hülye. Én is szeretlek. -csókoltam meg.
- Na, jó menjünk enni, mert nem szeretnék virtuális kajákat enni. -mondta Niall.
- Rendben! Akkor mindenki öltözzön fel. Vacsi után még megyünk sétálni. -mondta Liam.
Mindenki felállt majd mentünk készülődni. Felmentem a szobámba és felöltöztem valami kényelmes ruhába. Felvettem egy fekete nadrágot, egy fehér pulcsival, a pulcsi alá pedig egy krém színű trikót. Cipőnek maradt a régi fehér, magas szárú tornacipőm. 
Felöltöztem, megcsináltam a hajam, kisminkeltem magam majd amikor már késznek éreztem magamat, lement a nappaliba. Ahogy láttam még senki nem volt kész. Leültem a nappaliba és vártam a többieket. Mindenki rohangált a házba, saját cuccait keresve. Csak azt lehetett hallani mindenkitől, hogy: "Nem látta valaki a pólómat?", Vagy: "Hé, srácok! Nem láttátok a cipőmet?" és még ehhez hasonló kérdések. Aztán mindenki lejött. Csak egy valaki nem. Lindsey és Harry. Felálltam és felakartam menni hozzájuk. De Harryvel találkoztam a lépcsőn. 
- Lindsey nem jön? -kérdeztem Harrytől.
- Nem akar jönni. -mondta.
- Beszélek vele. Rendben? -én.
- Jó ötletnek tartod ezt? -kérdezte Niall.
- Igen. Elegem van már ebből az egészből. Meg nem szeretnék úgy élni ebben a házban, hogy haza jövök és egyből belekötünk a másikba. Ugye értitek? -néztem a többiekre.
- Igen-igen. -bólintott mindenki.
- Na, szóval én felmegyek, beszélek vele. Niall ugye megtudsz várni? -néztem rá.
- Most kivételt teszek. -mondta.
- Köszönöm. -mondtam.
Tudom, most hülyének tartotok, hogy én megyek fel hozzá beszélni erről a dologról, de én így nem szeretnék élni. Már nem is érdekel az, hogy nem kért bocsánatot. Csak értse meg, hogy én nem akarok semmit Harrytől. Ennyi! 
Felmentem az emeletre majd egyenesen a szobájához sétáltam és bekopogtam. (...)