61. Fejezet

"Sziasztook! Meghoztam az új fejezetet! Remélem tetszett az előző! Megmondom őszintén, hogy az előző fejezetet hosszabbra terveztem! Vagy is EZ a fejezet lett volna az előző fejezetben! De nem tudtam tovább írni, mert a laptopom, amin szoktam írni a fejezeteket valamiért szar lett! :/ 

Ezért úgy döntöttem, hogy a 61. fejezetet erre "használom fel". :D

Na, mindegy! Szóval remélem tetszeni fog nektek ez a fejezet is! 

Jó olvasást és komizzatok! ;))♥♥

Puszi: Vivii"

Megkerestük a megfelelő ruhát majd felöltöztünk és elkészülődtünk.

Ahhoz képest, hogy marha sokáig gondolkodtunk, a végén már hamar rátaláltunk a ruháinkra. :D

Abby:

Én: (Magassarkú helyett egy fehér torna cipővel képzeljétek el az összeállítást! :) Szerk. Megj.)

És ahogy lehet látni szerintem a ruha kiválasztása lehetett volna akár 5-10 perc. :D Ehelyett több mint fél óra volt. :D Ezek is csak mi lehetünk. 

Hajamat copfba fogtam, majd magamra kaptam a táskám és lementem a földszintre. 

- Na, te kész is vagy? -nézett rám meglepődve Louis.

- Tudod, mennyi ideig tartott, amíg kiválasztottam ezt a szerelést? -vontam kérdőre.

- Őm, gondolom 10 perc. -válaszolta.

- A f*szt. Fél órán keresztül. -mondtam idegesen. Nem tudom miért voltan ideges. :D 

- Fél órán keresztül?! -nézett rám csodálkozva majd a végén nevetni kezdett.

- Ne nevess! Jól hallottad. -én.

- Ezt nem hiszem el. -rázta a fejét Louis.

- Ne mond azt, hogy nem hiszed el Én is ennyi ideig szoktam gondolkodni, hogy mit vegyek fel. -nézett Eleanor, Louisra majd kacsintott egyet. 

- Hehe..Meg vagy. -mutattam rá. 

- Na, mindegy. Abby hol van? -kérdezte Louis.

- Nem sokára lejön, csak keres valamit. -mondtam.

- Oh, értem. Rendben. -bólintott.

- Zayne? -kérdeztem.

- Kint ül már a kocsiban. -válaszolt Louis.

- Ja, oké! ABBY IGYEKEZZ! -kiáltottam el magam.

- Nem találom a telómat! -kiáltott le.

- Itt van lent, édes! -kiáltott fel Abbynek, Niall.

- Ja, oké. -szaladt le lépcsőn.

- Am, most veszem észre. Milyen kis csinik vagytok. -mért végig minket Niall.

- Oh, köszönjük. -mondtuk Abbyvel.

- Na, akkor indulás. -mondta Abby.

- Sziasztok! -köszöntünk el. Louis lemerevedve állt a nappaliban és csak nézett.

- Louis jössz? -nézett rá Abby.

- Őm, megyek, de Lindsey nem megy? -nézett Lindseyre majd ránk.

- NEM! -szólaltunk meg egyszerre Lindseyvel, olyan mély, rekedt, feszült és ideges hangon. A többiek minket figyeltek.

- Okéékaaa. Akkor viszont helló. Majd jövünk. -mondta Louis. Majd el is hagytuk a házat. 

A ház előtt már várt minket a kocsi, amiben Zayn már türelmetlenül ült. Odasétáltunk majd beszálltunk a kocsiba. Én és Abby hátra, Louis pedig a kormány mögé csücsült. 

- Na, hová csajok? -kérdezte Louis.

- A plázába. Hova más hova? -Abby.

- Oksika! Akkor irány a pláza. -mondta majd gázt adott a kocsinak. 

Útközben nagy volt a csend. Ami elég szokatlan most így. Mivel itt van Abby és Louis is, akik elég sokat beszélnek. Mert én és Zayn nem vagyunk valami beszédes emberek. :) Kénytelen voltam megtörni a csendet.

- És ti hová mentek? -kérdeztem a srácoktól.

- Őm, valahová. -mondta Louis.

- Oh, szóval titok? -mosolyogtam.

- Igen. -fordult hátra Zayn.

- Értem. Akkor nem kérdezek semmit. -mondtam.

- És mikor jöjjünk értetek? -kérdezte Louis.

- Hát, nem tudom. 5-kor. Nem? -néztem Abbyre bizonytalanul.

- Igen, igen! -bólogatott hevesen Abby.

- Oké, és hol? -Zayn.

- Mondjuk a szökőkútnál? -én.

- Rendben. -bólintott Zayn.

- Na, itt is vagyunk. -lassult le Louis a kocsival. 

- Köszi, hogy elhoztatok. -mondta Abby majd kiszállt.

- Majd találkozunk. Sziasztok. -köszöntek.

- Csucsi! -köszöntem majd megcsókoltam Zaynt.

- Milyen köszönés ez? -nevetett Zayn.

- Majd elmesélem. -nevettem.

- Akkor majd mesélj. Puszika! -intett majd el is hajtottak.

Abby rám nézett.

- Most mi van? -én.

- De most tényleg! Mi ez a köszönés? -röhögött Abby.

- Ja, a Csucsi? A Disney-n láttam valamelyik sorozatban, hogy úgy köszönnek. -nevettem.

- Jesszusom, Nesszi! -nevetett.

- Hát, de most na. -én.

- Mindegy. Menjünk vásárolni. -mondta majd elindult a pláza felé. 

- Hé, várj meg! -szaladtam utána. 

Beléptünk a plázába és meglepetés fogadott.

- Úr isten! Mennyien vannak itt. Mi van itt? -kérdezte csodálkozva Abby.

- Hát, a karácsony az biztos, hogy nincs. -ráztam a fejem.

- Na, nem mondod? -nézett rám Abby.

- Mindegy. A lényeg, hogy vásárolni jöttünk. -nevettem.

- Igaz, igaz. -mondta.

- És mi legyen az első bolt? -néztem szőke hajú barátnőmre.

- Nem is tudom. -mondta.

- Tudod mit? Menjünk végig minden bolton. -mosolyogtam.

- OKÉ! -mondta boldogan.

Az egész plázát bejártuk. Mindenhol voltunk. Pihenés képpen letelepedtünk az egyik kávézóban. Kértünk egy-egy kávét. PLUSZ! Én kértem egy csokis sütit. 

- Am..beszélt velem Niall. -szólalt meg Abby. Én nem szóltam semmit csak Abbyt néztem.

- Te tényleg azt hitted, hogy már nem vagy barátnőm? -nézett rám Abby.

- Igen. -mondtam.

- De miért? -kérdezte.

- Azért mert, amióta Daniellel és Eleanorral összebarátkoztam, ti Lindseyvel le sem szartatok. -mondtam.

- Ez nem igaz. -mondta Abby.

- Jó, mind egy hagyjuk az egészet. -mondtam.

- Tudod, nekem te soha nem voltál a barátnőm. Te a testvérem voltál, vagy és leszel. Ennyi. Te vagy a második tesóm. Az hogy meg Lindsey hogyan van veled, az már rá tartozik. -mondta.

- Jelen pillanatban Lindseyt magasról leszarom. -mondtam.

- Hát, azt gondoltam. -mosolygott.

- De én egy valamit nem értettem valamelyik nap. -mondtam.

- Mit is? -kérdezte.

- Azt amikor hirtelen neked is meg Lindseynek is sürgős dolga akadt. Közben meg csajos napot tartottatok..NÉLKÜLEM! -magyaráztam.

- Az nap haragudtam rád. -mondta majd lehajtotta a fejét.

- Tessék? Miért? -kérdeztem csodálkozva.

- Lindsey mondta, hogy miket mondtál rólam, neki és megharagudtam rád. -mondta.

- Miket mondott Lindsey? -érdeklődtem tovább. Kezdtem ideges lenni.

- Hát, hogy két színű vagyok, meg ezek. -Abby.

- És te szerinted majd ÉN pont NEKI foglak kibeszélni, ha egyáltalán kibeszélnélek? -néztem kérdően Abbyre.

- Háát..-vakarta meg tarkóját.

- Na? -én.

- Nem. -sóhajtott.

- Na, nekem ebből lett elegem. -mondtam ideges. 

Mi az, hogy összeakar ugrasztani Abbyvel?! Hogy jön Ő, PONT Ő ehhez?! És van pofája értitek? Ez a legszebb az egészben, hogy van pofája ilyet csinálni. Hogy nem sül le a bőr a képéről ilyenkor? Pff..

- Ne csinálj semmit. Légyszíves. -Abby.

- Mi az, hogy ne csináljak semmit?! Veled akart összeugrasztani! VELED! ÉRTED? VELED! -én.

- De akkor sem. -Abby.

- Nem érdekel. Elegem van már belőle. -mondtam ideges. Magamhoz vettem a telefont és keresni kezdtem Lindsey telefon számát. Ja, igen, de nekem már nincs is meg a száma. Akkor jöhet Niall.

Kikerestem Niall telefon számát majd felhívtam. Uh, felvette.

- Szia, Nesszi! Történt valami? -köszönt Niall.

- Add oda Lindseyt. -mondtam.

- Minek? -Niall.

- Csak add oda! -én.

- Minek? -kérdezte újból.

- NIALL! ADD ODA LINDSEYT! MOST! -ordítottam a telefonba.

- O-oké. A-adom! -mondta Niall ijedt hanggal.

- Háló, tessék? -szólt bele Lindsey.

- HOGY LEHETSZ TE ENNYIRE SZEMÉT? HM..? VÁLASZOLJ MÁR ERRE! MERT KÍVÁNCSI VAGYOK! HOGY HOGY VAN NEKED POFÁD AHHOZ, HOGY ÖSSZEUGRASSZ ENGEM ABBYVEL? HM..?? -ordítottam a telefonba.

- Kussolj már, b*zd meg! Megsüketülök! Amúgy is. Nem csináltam semmit. -mondta majd a végén felnevetett.

- TE KÖCSÖG! -ordítottam Lindseynek majd kinyomtam a telefont.

- Ez most muszáj volt? -kérdezte Abby.

- Igen, Abby. Muszáj volt. Most már nyugodtabb is vagyok. -mondtam.

- Rendben. Ha neked ez jó. -vont vállat Abby.

*Fél órával később*

Már 5 óra van. Abbyvel már a szökőkútnál ültünk és a srácokat vártuk. Egyszer megjelent a két srác. 

- Sziasztok! -köszöntük.

- Sziasztok. -intett Louis miközben nyomogatta a telóját.

- Sziasztok. -köszönt nekünk majd odajött hozzám, magához húzott és majd nem megcsókolt.

- Zayn, nem otthon vagyunk. Ha nem a plázában. -mosolyogtam rá.

- Nem érdekel. -vont vállat ez után pedig hosszasan és szenvedélyesen megcsókolt. 

Én szó szerint a fellegekben éreztem magam. Olyan érzésem volt, hogy azt szavakba nem tudom önteni. Valami eszméletlen. 

- Innentől kezdve nem érdekel senki és semmi. -mondta mosolyogva Zayn miután megszakadt a csodás pillanat. 

- Ha te is így vagy akkor én is. -mosolyogtam. 

- Őm, Nesszi? -nézett rám Louis.

- Mondjad, bátyó. -néztem rá.

- Eljönnél velem venni valamit Eleanornak? -kérdezte.

- Persze. -mondtam boldogan.

- Akkor mi addig eszünk valamit, oké? -nézett rám Abby.

- Rendben! Hol lesztek? -kérdeztem.

- BurgerKing. -Abby.

- Oké! Akkor ott várjatok meg. -mondtam.

- Rendben! Sziasztok! -intettek.

- Csucsi! -köszöntem én is majd elindultunk ajándékot venni. 

- Hm..csucsi..-gondolkodott el Louis majd felém fordult.

- Disney-n volt egy sorozatba. -adtam meg a választ, hogy még kérdezni se tudjon. 

- Rendben. -nevetett.

- És milyen alkalomból veszünk ajándékot Elnek? -kérdeztem.

- Igazából nincsen semmi, csak egy randiról van szó. -mondta.

- Értem. És mit szeretnél neki venni? -én.

- Valami szépet! -Louis.

- Akkor irány az ékszer bolt. -mondtam majd megfogtam Louis kezét és húztam magammal.

Sok gondolkodás után, kitaláltuk, hogy Louis csináltasson egy karkötőt, amin az áll, hogy: Elounor Forever&Ever.

- A kis Directioner. -nézett rám nevetve.

- Hát, most na! Mit vártál tőlem? -kérdeztem nevetve.

- Hát, megmondom őszintén semmit. -mondta.

Louis kifizette az összeget majd el is jöttünk. A karkötő 7kor lesz kész. Csoda, hogy pár órán belül megcsinálják. Máskor 1 vagy akár 2 napot is kell várni egy ilyenre.

- Na, akkor irány a BurgerKing! -mondta Louis.

- Ne! Légyszi még had menjek ide be! Könyörgöm! -néztem rá.

- Minek akarsz te a Claire's-be menni? -kérdezte Louis.

- Kell új karkötő. -mondtam.

- De minek? -Louis.

- Ajh, Louis. Mert kell! -mondtam.

- Oké, oké! -mondta. 

Bementünk a Claire's-be és esküszöm 5 perc alatt kiválasztottam a karkötőt és meg is vettem.

- Ez aztán gyors volt. -mondta Louis.

- Kivételes alkalom volt. Ezt jegyezd meg. -nevettem.

Kijöttünk a boltból majd elsétáltunk a BurgerKinghez. Abbyék már a padon ülve vártak ránk.

- Hol voltatok ennyi ideid? -kérdezte Zayn.

- Az ékszer boltba, meg a Claire's-be. -mondta Louis.

- Minek voltatok a Claire's-be? -értetlenkedett Zayn.

- Karkötő miatt. -néztem Zayn.

- Áh, értem. -bólintott Zayn.

- Mehetünk haza? -kérdezte Abby.

- Aha. -mondták a srácok.

Kimentünk a parkolóba, oda sétáltunk a kocsihoz majd beültünk és haza indultunk.

- Már alig várom, hogy haza érjek. -mondtam gúnyolódva.

- Miért? -fordult hátra Zayn.

- Mert....-kezdtem el mesélni az egészet. Abby is besegített a mesélésbe mivel ő róla is szó volt. 

- És ha haza megyünk, ugye nem fogsz csinálni semmit. -Zayn.

- Nem, ne aggódj. Azért olyan nem vagyok. -ráztam a fejem.

- Rendben. -mondta.

Hamar haza értünk. Belépve a házba leraktam az összes szatyrot és szaladtam a konyhába. (...)

60. Fejezet

"Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy ilyen sokáig nem voltam. Ne haragudjatok rám. :/ Valahogy sosem jött össze az, hogy hozzam nektek a fejezetet! :/ Nem tudom miért. :( 

Tényleg nagyon sajnálom. 

De most már itt van 60. fejezet. Kicsit fura, hogy már a 60. fejezetet írom nektek. :)

Olyan soknak tűnik. Pedig nem is. :D 

Megmondom őszintén, hogy én kevesebb fejezettel képzeltem el a történetet. :D 

Nem tudom, hogy miért. :D 

Ami óta elkezdtem a blogomat írni a blogom látogatónak száma 3376. *-*

Tudom nem nagy szám, de nekem nagyon sokat jelent. 

Gondolom ebből a 3376-ból nagyon kevesen olvassák. Szerintem több mint a fele, csak úgy kíváncsiskodásból nézett be. (Nem, mint ha az baj lenne. Sőt örülök is neki.)

Na, de minek is pofázok?! Nem? :D Itt van a fejezet, amit már vártatok.

Jó olvasást hozzá és ne felejtsetek el komizni! 

Puszi: Vivii"

 

Kipattantam az ágyból és úgy ahogy voltam leszaladtam a nappaliba.

- Harry, te ezt komolyan gondoltad? Te tényleg képes voltál erre? Komolyan? -nézett Zayn, Harryre.

- Én..-túrt hajába Harry.

- Ne mondj semmit. Nem vagyok rá kíváncsi. Örülj neki, hogy nem vertem be neked. Ne legyen legközelebb ilyen. Jó? -Zayn.

- Rendben. -mondta Harry.

- Mi történik itt? -lépett mögém Louis.

- Semmi. -mondta Zayn és Harry egyszerre.

Louis rám nézett majd én is rá. Gondoltam, hogy tőlem is 'kérdezni' fogja. Válaszként inkább megráztam a fejem és nem szóltam semmit. Lejöttünk a lépcsőn és egyenesen a konyhába mentünk. A konyhába érve láttuk Louissal, hogy Danielle csak úgy sürgött-forgott, Eleanor is nagyon fel volt pörögve. Mi van ma velük? :D Niall reggelizett, Liam pedig kávézott.

- Jó reggelt. -köszöntek először ők.

- Ha lehet ezt nevezni jónak. Amúgy nektek is jó reggelt. -köszöntem.

- Ja. -mondta El.

- Jó reggelt! -köszönt Louis is.

- Mi jót eszel? -öleltem meg hátulról az én bátyusomat.

- Meleg szendvicset. -mondta teli szájal Niall.

- Akkor lopok belőle, oké? -meg sem várva válaszát fogtam és kivettem egy meleg szendvicset a tányérjáról.

- De..-kezdett bele.

- Már késő. -mondtam nevetve.

- De az volt az utolsó. -mondta szomorúan.

- Jaj, tudod, hogy szeretlek. -mondtam majd jó szorosan megöleltem. 

És valaki megint belém köt így reggelre. 

- Most mássz rá a másik barátnőd barátjára is, aztán ad be úgy Zaynnek, hogy ő mászott rád. -szólalt meg mögöttem Lindsey. Ezek szerint ő itt volt lent, amikor volt a veszekedés. 

- Had öleljem már meg a legjobb barátomat, b*zdmeg. -fordultam hátra.

- Mi ez hang nem? -kérdezett fel.

- Tán esetleg nem tetszik? -vontam fel a szemöldököm.

- Nem, képzeld nekem nem tetszik. -mondta.

- Sajnos nem tudok mit tenni az érdekeben. -vontam vállat majd a konyha pult mögé mentem Eleanorékhoz, hogy megcsináljam a kávémat. A többiek nagy szemekkel figyelték a mi veszekedésünket.

- Muszáj neked más barátjára rá másznod, amikor neked ott van Zayn? Vagy az nem elég? Kell neked Harry, Niall, Liam és Louis is? -Lindsey.

- Te mi a f*szról beszélsz? Ki mondta, hogy rá mászok mások barátjára? Egyáltalán nem másztam rá senkire. -kezdtem kiabálni.

- Ja, persze én is ezt mondanám. -bólogatott.

- Meg egyáltalán..Mi a f*szért kell ebbe belekeverned a többieket? Hm..? -néztem Lindseyre.

- Na, jó hagyjál. -mondta.

- Nem hagylak. Csak beszélgess el a barátoddal. -mondtam.

- Be kussolsz? -nézett rám.

- NEM, NEM KUSSOLOK BE! HA MEG NEM TETSZIK NEKED, AKKOR EL LEHET MENNI INNEN A F*SZBA! -ordítottam rá.

- Mi szart kiabáltok ti itt? -szaladt be a konyhába Abby.

- A drága Lindsey barátnőd belém kötött. -néztem Abbyre.

- És miért? -nézett kérdően Lindseyre.

- Mert rá mászott Niallre. -mondta Lindsey.

- KI? Vanessa? -nézett nagyot Abby.

- Igen, igen. -bólintott Lindsey. 

- Pff..-mondták a többiek.

- A Vanessa nem mászik rá mások barátjára. Főleg nem az én barátomra, aki Niall. Mivel Niall a legjobb haverja. Olyan mintha a bátyja lenne. -magyarázta.

- Te köcsög. -haladt el Niall Lindsey mellett.

- Hm...-Lindsey.

- Miért találsz ki ilyeneket? -kérdezte Abby, Lindseytől.

- Hagyjatok már. -mondta majd fogta magát ki szaladt a konyhából.

- Hát, ez hülye. -mondta Abby majd leült az asztalhoz.

- Itt a kávéd neked is. -raktam Abby elé az ő kávéját is majd leültem mellé.

- Minden oké? -Abby.

- Hát, mondhatjuk úgy is. -mondtam.

- Mit szólnál hozzá, ha ma elmennénk ketten valahová? -kérdezte Abby.

- Az most nem fog menni. -mondta Liam.

- Miért is? -kérdeztük Liamtől.

- Mert fellépésen lesz. Ahová mindenkit viszek magammal. De lehet, hogy egy valakit nem viszek. -mondta Danielle.

- Milyen fellépés? -kíváncsiskodtam.

- Tánc fellépés. Tudod? -nevetett.

- Ja értem. -én.

- És mikor fogunk menni? -kérdezte Abby.

- Olyan este fél7 körül kell elindulnunk. -mondta Danielle.

- Addig eltudunk menni vásárolni. -mondta Abby.

- Igen. -helyeselve bólintottam. 

- Mikor mentek? -kérdezte Louis.

- Szerintem ebéd után már le is lépünk. -mondta Abby.

- Akkor elviszlek titeket, mert nekem is mennem kell be. -mondta Louis.

- Rendben. -mondtam Abyvel.

Megittam a kávémat majd felmentem felöltözni. Beérve a szobámba Zaynt vettem észre. Kint ült a teraszomon. Halkan kimentem hozzá.

- Szia. -köszöntem neki majd óvatosan mellé ültem.

- Szia. -köszönt ő is.

- Minden rendben? -néztem rá.

- Most már igen. -fordult felém.

- Miért eddig nem? -kérdeztem.

- Nem, mert eddig nem voltál itt mellettem. -mosolygot.

- Imádlak. -én.

- Én is téged. -mondta majd megcsókolt.

- Hallottam a veszekedéseteket. -mondta.

- Gondoltam. -én.

- Nagyon ideges voltál, mi? -Zayn.

- Az nem kifejezés. Aki ilyet mond rólam, az nem is a barátnőm. Ő most már csak lakótársam. -mondtam.

- De már nem vagy ideges, ugye? -kérdezgetett tovább.

- Már nem. -mondtam.

- Jól van. -Zayn.

- Képzeld megyünk Danielle fellépésére. -mondtam boldogan.

- Tényleg? Nekem ezt nem is mondták. -mondta Zayn.

- Nekem is most mondták. -mondtam.

- És mikor megyünk? -Zayn.

- Hát, Danielle azt mondta, hogy olyan fél7 körül fogunk elindulni. -mondtam.

- És mit csinálsz addig? -kérdezte.

- Én megyek vásárolni Abbyvel. Te? -kérdeztem Zayntől.

- Louissal megyek be a városba. -mondta.

- Akkor együtt megyünk be. -mosolyogtam.

- Hogy-hogy? -Zayn.

- Hát, mert Louis azt mondta, hogy bevisz minket. -mondtam.

- Ja, érteeem..!!! Holnap elmegyünk valahová? -kérdezte.

- Aham. -mondtam.

- Oké, akkor már tervezek is. -nevetett.

- És hová megyünk? -kérdeztem.

- Ne kíváncsiskodj már annyit. -mondta.

- Ajh, oké. -mondtam.

- Lemegyek a többiekhez. -mondta majd felállt melőllem.

- Én meg öltözök. -követtem Zayn példáját.

- Akkor majd lent találkozunk. -csókolt meg majd ment is.

Bementem a szobámba és egyenest a szekrényemhez mentem. Mit vegyek fel? Hm.. Mivel most jó idő van, ezért nyáriasan kell öltözni. Nyári ruhákat keresve turkáltam a szekrényemben. De semmi. Hirtelen valaki benyitott.

- Nem tudom mit vegyek fel! -láttam meg Abby kétségbe esett arcát. 

- Én sem tudom. -ráztam a fejem.

- Ajhhh...-dőlt az ágyra.

- Van egy ötletem. -én.

- Mi az? -pattant föl az ágyról.

- Hozd át a cuccaidat és megnézzük milyen ruháid vannak és akkor eldöntjük. -mondtam.

- Oké. -mondta majd átszaladt a szobájába. 2 perc nem telt le, de már vissza is ért a sok ruhával.

Fél órán keresztül gondolkodtunk és variáltunk, hogy mi jó mihez és mi nem jó. :DD 

Eleanor jött is szólni, hogy kész az ebéd. Lementünk enni majd vissza is szaladtunk a ruhákhoz. Megkerestük a megfelelő ruhát majd felöltöztünk és elkészülődtünk. (..)

"Ígérem, hogy a folytatással sietni fogok! :) Puszi nektek: Vivii"

Best Song Ever..!!! Xx. :3

"Sziasztok! Visszajöttem a nyaralásról! :3 Szerencsémre magammal vihettem a laptopomat a nyaralásra szóval írtam teljes gőzerővel! ;) A fejezetet majd pár nap múlva hozom..!!! :) 

 ~

Gondolom már mindenki hallotta a Best Song Ever-t..!!! Én is meghallgattam a haverommal, akinek nagyon tetszett és már a refrénjét énekli! Nekem is tetszik. Imádom! Olyan jó bulis.!!! :3 :D

Meg sem kérdezem, hogy nektek tetszik-e, hisz nincs olyan számuk, ami egy Directionernek ne tetszene. Nem igaz? :) A videóklipp pedig hétfőn (vagy is holnap) fog megjelenni! 

A videóklipp 8 perces lesz..!!! *o* A pontos időt nem tudom, mert mindenhol mást írnak..!!! :/ 

Gondolom mindenki várja már nagyon! :3 :D 

~

Nem régen  volt Eleanornak a 21. születésnapja! Boldog Szülinapot kívánok 

neki így utólag is! :)♥

♥

~ 

Leírtam a lemaradásaimat! :D Remélem mindenki várja a kövi fejezetet! :) 

Szép nyarat továbbra is mindenkinek!

Puszi: Vivii" 

A little break! :): Xx

 

"Sziasztok! Ahogy olvastátok a bejegyzés címét gondolom mindenki egyből tudta, hogy miről lesz szó. Egy kis szünetet fogok majd tartani. Ez a kis szünet 1 hetet tartalmaz, nyaralás miatt.
Ez az 1 hét  jövőhét hétfőtől, vasárnapig  tart.
A fejezeteket nyaralás közben is folyamatosan írni fogom, hogy ha haza értem, akkor egyből tudjak hozni nektek újabb fejezetet..!!! ;)
VISZONT! Ha vihetem magammal az én életeimet, ami egy laptopot és egy pendrive-ot foglal magában, akkor lehetséges, hogy hozni fogok fejezetet/fejezeteket, de ritkán. :/
DE EZ MÉG NEM BIZTOS!
Egyenlőre marad ez a(z) "A little break!", aztán  majd meglátjuk,hogy mi lesz.
Remélem mindenki vidáman és boldogan tölti el a nyári szünetét!
Kellemes nyarat még egyszer mindenkinek!
Puszi: Vivii"





59. Fejezet

"Sziasztok! ^^ Megjöttem az új fejezettel! Remélem tetszeni fog nektek! ;) 

Jó olvasást a fejezethez és komizzatok! ;)

Puszi: Vivii"

Arra riadtunk fel mind a hárman, hogy valaki ordítva jön be a házba...

- VANESSA BRIDGIT JAMES! -jött be ordítva..HARRY?! o.O Jaj, ne! Mi lesz ebből istenem. 

- Jaj, ne. -sóhajtottam.

- Mi van? -kérdezte halkan Liam.

- Mindjárt elkezdni. -mondtam.

- Mit? -kérdezte Niall.

- Ezt..-mutattam Harryre majd elkezdte az a féle monológját.

- SZERETLEK! Hol vagy Vanessa? -ordította. Muszáj volt valahogy elhallgattatni, mert ha nem, akkor holnap már az újságba lesz az, hogy a One Direction-t feljelentették csendháborításért. 

- Itt vagyok, itt vagyok! Csak ne ordíts! -szaladtam Harryhez majd rászóltam.

- Rendben. -suttogta.

- És most indulj felfele! -kiáltottam rá miközben a lépcsőre mutattam.

- De én nem szeretnék! Veled szeretnék lenni! -mondta. Kicsit sem volt piás..Áh, nem. Áradt belőle a pia szag és dülöngél
össze-vissza.
- Nem érdekelsz Harry! Takarodj felfele! MOST! -ordítottam rá. Szerintem holnapra elmegy a hangom. 
- De..-kezdett bele Harry.
- Nincs, de! INDULJ! -mondtam.
- NEM! ITT MARADOK! -ordította.
- Hagyjad, Nessza! Majd felmegy. -mondta a kanapén ülve Niall.
- Nem hagyom Niall! Nem hagyom. -néztem Niallre. Idegességemben megfeszültek az izmaim és beszélni alig bírtam. 
- Majd felviszem. -mondta Liam.
- NEM FOGSZ FELVINNI! -ordított Harry, Liamre.
- Na, jó nekem ebből elegem van. -mondtam majd megragadtam Harry csuklóját és szó szerint felhúztam az emeletre egyenesen a szobájába. 
- Most szépen feküdj le és aludj! -szóltam rá. Kicsit sem voltam ingerült..ááh..nem de hogy is.
- Nem alszol velem? -lépett közelebb hozzám. 
- Nem! -mondtam.
- Biztos? -lépett még egyet.
- Én most megyek! Könyörgöm feküdj le és aludj! Szia! -hadartam el majd mentem VOLNA ki az ajtón..Istenem..Miért büntetsz engem?!  Harry megragadta a csuklómat, visszarántott egyenesen magához és aztán a másik kezével megfogta az állam és csókolni kezdett. Hiába ellenkezdet csak rosszabb lett. Államat szorosabban fogta. Nagyon fájt már..Szinte már sírtam. De eszembe jutott valami. A lábammal sípcsonton rúgtam. Harry elengedett és a lábát kezdte fájlalni. Én fogtam magam és ahogy csak tudtam futottam lefele. Ahogy leértem mindeni engem nézett. Úgy értem Liam és Niall. 
- Aludjunk. -néztem rájuk majd befeküdtem a két bátyusom közé és próbáltam elaludni. De ezek után? Ki az, aki ezek után eltud aludni?! Ti eltudnátok? Szerintem. Az egyik legjobb barátom, ilyet tett velem?! Hát, ez..ez hihetetlen. Egyszerűen nem tudom felfogni. Én most megijedtem Harrytől..Mi lesz még ezek után..istenem..! Tudtam, hogy rossz vége lesz ennek az egésznek. Hm..most már mindegy. De mi lesz, ha ezt elmondom Zaynnek? Nem szeretem Harryt bajba sodorni. Nem szeretném, hogy bántsa. És, hogyan fogom egyáltalán elmondani Zaynnek? Nem merem..Én félek..! Na, jó..Elég! Most már alszok..Kicsit forgolódtam még aztán elaludtam..

*Másnap reggel*

Másnap reggel arra keltem fel, hogy a konyhában csörömpölnek és hangosan beszélgetnek. Ezek szerint már mindenki fent van és reggeliznek. Nélkülem. Na, ennyit erről. Szerintem Niall megette az én részemet is. Mindegy. Majd eszek mást. Felmentem a szobámba átöltözni. Hoztam a szokásos formámat. Semmi szoknya vagy ilyesmi. Rövidnadrág, trikó, sportcipő! Ennyi. 

Én:

  

Felöltöztem majd lementem a konyhába a többiekhez. Beléptem a konyhába és még mindig evett mindenki. Ennyi reggelit csináltak. Ebből látszik, hogy Eleanor csinálta a reggelit. :) Már tapasztalatból tudom. :) 

- Jó reggelt mindenkinek! -sétáltam az asztalhoz.

- Jobbat! -jött a köszönés a többiektől. 

- Szia, édes! Vigyáztam a reggelidre. -köszönt mosolyogva majd rá mutatott az egyik tányérra, ami tele volt mindenféle ennivalóval.

- Szia! Édes vagy. Köszönöm! -nyomtam egy puszit Zayn szájára majd leültem mellé és enni kezdtem. Míg mindenki evett - most már velem együtt - beszélgettünk. Hirtelen jött egy kérdés.

- Királylány! Mi történt az álladdal? -nézett rám Louis.

- Az állammal? -kérdeztem vissza kikerekedett szemekkel miközben az államat fogtam. Próbáltam úgy csinálni, mint ha nem tudnám miről van szó. Harry pedig egyből lesápadt. Huh..

- Igen, királylány! Az álladdal. -mondta bólogatva.

- Mutasd! -fordított maga felé Zayn. Szinte alig ért hozzá, de már fájt.

- Szhhh..Áh, Zayn! Ne! Ez fáj. -sziszegtem majd rá szóltam.

- Jó, jó! Oké, békén hagylak! -mondta. 

- Köszönöm. -mondtam majd visszafordultam tányérom felé és tovább ettem.

Evés után a lányokkal leszedtük az asztalt, a fiúk pedig átvonultak a nappaliba. A lányok bementek a fiúkhoz a nappaliba, én pedig gyorsan elmosogattam majd én bementem a nappaliba és lehuppantam a kanapéra. 

- Srácok? -nézett Danielle a fiúkra.

- Hm..-kapták Daniellere a fejüket.

- Nem mentek el bevásárolni? -kérdezte Danielle.

- Én megyek! -tette fel a kezét Harry.

- Megyek én is! -mondta Zayn.

- Még valaki? -kérdezte Danielle.

- Én nem megyek. -jelentette ki Niall.

- Én sem. -mondta Liam.

- Dettó! -Louis.

- Oké, akkor Zayn, Harry! Irány a bevásárló központ. -mondta Danielle. 

Zayn és Harry megkapták a bevásárló listát majd el is indultak. 

- Nekem el kell szaladnom valahová! Sietek! -hadarta el Lindsey.

- Elkísérlek. -mondta Abby. Fogták magukat és el is mentek. Érdekes..

- Hm..-hümmögtem majd megráztam a fejem. Kis idő múlva felálltam és felmentem a szobámba. Elővettem a laptopomat és felnéztem facebookra aztán pedig twitterre. Érdekes. Twitteren Lindsey kiírta, hogy csajos napot tart a legjobb barátnőjével. Engem most komolyan kihagynak mindenből?! Ez fájt! Mint ha hátba szúrtak volna. Ezt nem hiszem el. Most leginkább Abbyre haragszom. Áh, hagyom a szarban az egészet. De legalább, ha már nem akarták, hogy én vagy Danielle vagy Eleanor ne menjünk, akkor lett volna olyan okos, hogy nem írja ki Twitterre vagy éppen facebookra, nem? Okos mondhatom. Arra eszméltem fel, hogy kopogtatnak. 

- Ki az? -kérdeztem az ajtóra nézve.

- Louis bátyád, Niall bátyád, Liam bátyád, Danielle nővéred és Eleanor nővéred. -sorolta Louis.

- Gyertek! -mondtam nevetve. 

Louis benyitott majd jött befele mindenki. 

- Mi jót csinálsz te itt egyedül? -kérdezte Louis majd leült mellém az ágyra.

-  Semmit. Jelenleg ideges vagyok. -mondtam. 

- Miért is? -kérdezte Niall.

- A barátnődről meg Lindseyről van szó. -mondtam. 

- Majd később megbeszéljük. -mondta Niall.

- Rendben. -bólintottam.

- Elmeséled nekünk, hogy mi ez az álladon? -nézett rám komoly fejjel és kedves hangon Louis.

- Nem tudom. -ráztam a fejem. 

- Nem tudod vagy csak nem szeretnéd elmondani nekünk? -nézett rám Danielle. Itt csönd be maradtam és lehajtottam a fejem. Tudtam, hogy muszáj lesz nekik elmondanom.

- Nem szeretné elmondani! -mondta Eleanor.

- Miért annyira gázos? Valaki bántott Nessza? Megölöm, aki ezt csinálta veled! -idegeskedett Louis. De ahogy láttam Liam és Niall is ezt akarta kérdezni/mondani, mint Louis. Ők is idegesek voltak. 

- Nem hiszem, hogy megölnéd az egyik legjobb haverodat. -néztem rá.

- Várj! Legjobb haver?! HARRY! -ordította a végén Louis.

- Mi a sz*rt csinált veled? -kérdezte idegesen Niall.

- Tegnap, amikor felráncigáltam a hullarészeg Harryt a szobájába, próbáltam kijönni, de ő magához rántott egyik kezével lefogta a karjaimat a másik kezével pedig megfogta az állam és..és..-kezdtem mesélni el-elcsukló hangon. Már a lényegnél voltam amikor is elkezdtem sírni. Eszembe jutott az, amikor megszorította az államat és hogy akkor sírni tudtam volna.

- És, ÉS? Nesszi! Mi volt? -Louis.

- És elkezdett erőszakosan csókolni. Én próbáltam ellökni magamtól és ellenkezdtem ahogy csak tudtam, de minél jobban ellenkezdtem annál jobban szorította az államat. Sírni tudtam volna annyira fájt. Biztos ezért lilult be az állam. -meséltem tovább majd a végén letöröltem könnyeimet az arcomról és a többiekre néztem. Daniellenek és Eleanornak ki voltak kerekedve a szemei, Liamnek és Niallnek az álla szó szerint leesett, Louis pedig csak bámult maga elé.

- És hogyan szabadultál ki? -tért magához Eleanor.

- Sípcsonton rúgtam és kiszaladtam a szobából. -mondtam.

- Akkor neki ezért volt belilulva a lába. -mondta Danielle.

- Nem hiszem el, hogy ilyet csinált veled! Ez egyszerűen hihetetlen. -mondta Louis.

- Én is így gondoltam. -mondtam.

- Ha még egyszer történik ilyen, amit nagyon remélek, hogy nem fog..egyből szólj nekem! -nézett rám Louis. 

- És, ha te nem vagy itt? -kérdeztem.

- Akkor szólsz Liamnek, Niallnek vagy a lányoknak! -mondta. Erre az említettek Louis mondatát helyeselve bólinotottak.

- Rendben. -bólintottam én is.

- És ha erre rákérdez Zayn is? Mert beszéltem Zaynnel és azt mondta, hogy őt nagyon érdekli, hogy mi is történt az álladdal. -Danielle.

- Nem tudom. -ráztam a fejem.

- Pedig muszáj lesz elmondanod neki. -mondta Eleanor.

- Tudom. De nem merem elmondani. Félek, hogy Harrynek baja esik. -mondtam.

- Ha megmondod Zaynnek, hogy ne bántsa Harryt, akkor csak egy nagy fejmosást kap Zayntől és mondjuk pár nap/hét/hónap haragudást és "Nem szólok hozzád!"-ot! Hidd el! -Niall.

- Hát, oké! De csak akkor mondom el neki, ha rákérdez. Addig nem mondom el. -mondtam.

- Rendben van. -mondták.

- Am..És mi van ezzel a Abbys, Lindsey is sztorival? -nézett rám Niall. 

- Hát, őm.. -kezdtem bele.

- Srácok? Niallel szeretnék beszélni négyszemközt. -néztem rájuk.

- Rendben! Már megyünk is. -mondta Louis majd felálltak és kimentek.

- Szóval? -nézett rám Niall. 

- Az van, hogy olyan mintha Abby és Lindsey már nem is lennének a barátnőim. -néztem Niallre.

- Miért is? -Niall.

- Azért mert..-mondtam volna tovább, ha be nem nyitnak. Eleanor és Danielle voltak. Ide szaladtak hozzám majd mind a ketten megöleltek és csak annyit mondtak, hogy rájuk számíthatok. És már szaladtak is ki. 

- Ezért. -mutattam az ajtóra. Ezzel Daniellere és Eleanorra célozva.

- Még mindig nem értem. -rázta a fejét Niall.

- Az hogy nézd meg! Daniellere és Eleanorra mindig számíthatok! Most is visszajöttek! Mindig leülnek és meghallgatnak. Még, akkor is, ha épp nincs kedvük semmihez. Abbyék meg le sem szarnak. És ne haragudj pont neked mondom el...-néztem Niallre.

- De hogy haragszom. Nézd, attól függetlenül, hogy Abby barátnőm...az hogy most leoltod nekem az a te dolgot. -mondta. Na, ő Niall. Mindig így volt az összes barátnőjével. Ha volt valami bajom a barátnőjével, tőle lehordhattam bárminek, őt akkor sem zavarta, mert tudta, hogy én nem őt akarom ezzel megbánta csak úgy elmondtam a véleményemet. De ha más mondja akkor ott bajok lesznek..

- Ilyet hallod Lindsey is lent a nappaliban hiretelen felpattan majd bejelenti, hogy neki mennie kell, mert neki valami izéje van. Aztán Abby meg rá, hogy elkísérlek. Pff..Aztán meg úgy eltűnnek, mint a kámfor. -mondtam felháborodva.

- Biztos valami fontos dolga volt. -mondta Niall.

- Ja, igen! Csajos nap! Az nekem is fontos szokott lenni. -mondtam.

- Honnan tudod, hogy csajos napra mentek? -kérdezte Niall.

- Innen. -mondtam majd megmutattam az a tweetet, amit Lindsey írt és bejelölte benne Abbyt is.

- Úh, ez azért nem volt szép. De mekkora hülye ez a Lindsey. -Niall.

- Ezt mondom én is. Ha már annyira nem akarja, hogy én, Danielle vagy Eleanor ne menjünk, akkor legalább ne írta volna ki. -mondtam.

- Hát, igen! Nem lehet, hogy nem bírja Elt és Danit? -kérdezte Niall.

- Nem tudom. Ezen gondolkoztam én is. -mondtam.

- Tudod mit? Majd beszélek Abbyvel. Rendben? -nézett rám Niall. 

- Rendben. -mondtam. 

- Olyan jó, hogy itt vagy. -mondta majd megölelt.

- Ha, tudnád mennyit szenvedtem azóta. -mondtam.

- Tényleg sajnálom, amit akkor mondtam. -tolt el magától és rám nézett.

- Az már a múlt. Már kibékültünk! Ennyi! Nem? -néztem rá mosolyogva.

- De. -mondta mosolyogva. Megöleltük egymást majd lementünk a többiekhez a nappaliba tv-zni. Zaynék is hazaértek, utána már Abby és Lindsey is hazajött. Hamar eltelt az idő. Zayn rá sem kérdezett az állam lilulásának okára. EDDIG! Este mindenki megvacsorázott, néztük még egy kicsit a tv-t majd mindenki ment aludni. Zayn bekéredzkedett az ágyamba, mert ő velem szeretne aludni. Nem is ő lenne. :D Elköszöntünk egymástól Zaynnel majd aludni próbáltunk. Zayn is és Én is mocorogtunk össze-vissza. Végül egymással szemben találtuk magunkat. Csönd volt. Már semelyikőnk sem mocorgott. Zayn hirtelen megszólalt. 

- El mondod nekem, mi történt az álladdal? -kérdezte majd végig simított a karomon.

- El mondom. -mondtam majd nyeltem egy nagyot.

- Nesszi! Te nagyot nyeltél! Mi történt? -kérdezte Zayn. Aggódottságot véltem felfedezni a hangjában.

- Az történt, hogy....-és elmeséltem neki az egészet. Részletesen. Mindent. Töviről-hegyire. És, hogy mi volt Zayn reakciója? Hát ez..

- ÁH, ÉN MEGÖLÖM! HOGY KÉPZELTE EZT? VELED? ILYET? EZÉRT NAGYON KAPNI FOOOG! MEGÖLÖÖÖÖM! -ordított.

- Zayn! Ne ordíts légyszives. -mondtam halkan.

- Huhh, rendben! Csak most ki kellett ordítanom magamból. -sóhajtott.

- Rendben köszönöm. És lenne egy kérésem. -mondtam.

- Mi az? -kérdezte.

- Légyszives Zayn, ne bántsd Harryt, rendben? -néztem rá.

- De, Nesszi..-kezdett bele.

- Zayn! -szóltam rá. 

- Légyszives, ne. -mondtam már kicsit nyugodt hangnemben.

- Rendben! Akkor csak leoltom! Rendben? -nézett rám.

- Rendben! -mondtam.

- Na, jó éjt! -köszönt majd megcsókolt. 

- Neked is, édes! -köszöntem majd egymást átölelve aludtunk el.

Reggel ordibálásra keltem fel. Ez már csak is Zayn lehet...