50. Fejezet

"Sziasztok! Tudom, hogy nagyon sokáig nem voltam, de most visszatértem! ;) :) 

Nem tudom milyen lett ez a fejezett..nem vagyok valami jókedvemben szóval.. :/ 

De azért megpróbáltam nem lehangolt fejezetet írni! ;) 

A véleményeiteket írjátok le mindenféleképpen..!!! 

Jöhet hideg, meleg! BÁRMI! ;) 

Jó olvasást és Kommizatok..!!!

Puszi: Vivii"

Helló Május! ^^ Már vártunk! ;) Xx

 

- Mi történt? -kérdeztem Vanessától. 

- Áh, semmi. -mondta majd hirtelen felpattant és felment a szobájába. Utána már csak az ajtó becsapását hallottuk.

A nappaliban síri csend volt. Mindenki egymásra nézett kérdően. 

- Ez meg mi olt? -kérdezte Louis meglepődve.

- Nem tudom,  de nagyon vörös lett a feje. -mondta Harry.

- Szerintem én megyek és beszélek vele. -mondtam majd felálltam, de hirtelen visszarántott valaki a kanapéra. 

- Most még ne menj. Várj egy kicsit. -nézett rám Abby.

- Jó, rendben. -mondtam. 

- De még is mi lehetett, hogy ennyire ki van bukva? -érdeklődött El.

- Erre én is kíváncsi lennék. -mondta Danielle.

Vártam még 10 percet aztán felmentem Vanessához..

          

Annyira elegem van már mindenkiből! Mi az hogy egy munka fontosabb az ember gyerekénél?! Én ezt nem értem. Az oké, hogy muszáj dolgozni, mert a pénz kell, de akkor is a gyerekem csak fontosabb..Nem? Főleg most miután kijött a kórházból! Jaj, inkább nem is idegesítem magam! Semmi értelme. Nyugi, Vanessa! Maradj higgadt Vanessa! Nem lesz semmi baj, majd minden megoldódik...

Miközben ezeket hajtogattam magamnak, arra riadtam fel, hogy valaki kopog az ajtómon. 

- Hagyjál békén! -kiabáltam. 

- Niall vagyok. Légyszi engedj be! -mondta kedvesen. 

- Jó te bejöhetsz. -mondtam.

- Oké. -mondta majd kinyitotta az ajtót és bejött. 

- Miért jöttél? -kérdeztem miközben felültem az ágyamon.

- Hát csak azért, mert kíváncsi vagyok, hogy minden oké-e. -mondta majd mellém ült az ágyra.

- Gondolhattam volna.. -mondtam.

- Na, de tényleg! Mi történt? Hm..? -kérdezte. 

- Anyu hívott engem, hogy miért nem tud eljönni..Én meg ideges lettem rá. Aztán ahogy hallottad veszekedtem vele és ennyi! És marhára mérges vagyok rá! -mondtam már szinte ordítva.

- Jó nyugi. Azért nem kell ordítani, rendben? -Niall.

- Jó, bocsi csak..csak..most ideges vagyok. -mondtam majd sóhajtottam egyet. 

- Jó nyugi. Ne idegeskedj majd minden rendben lesz. Csak ne idegeskedj, oké? -nézett rám mosolyogva.

- Jól van. Nem fogok idegeskedni. -mondtam. 

- Na, jól van. Gyere ide! -tárta szét karjait.

- Megyek bátyus. -mondtam majd megöleltem. Úgy ahogy csak tudtam. Jó szorosan. :) 

- Na, de most már elég, mert még a szuszt is kinyomod belőlem. -nevetett.

- Vagy a kaját. -nevettem.

- Végülis. Jaj, olyan végre látni azt az arcodat amikor nevetsz. -mondta.

- Hallod? Mi lett veletek azóta, amióta kórházba kerültem? -kérdeztem meglepődve.

- Miért? -kérdezett vissza.

- Mert olyan érzelgősek vagytok meg olyan..olyan furák. -mondtam zavartan. 

- Hát, ami óta történt az a dolgo mindenki sokkal érzékenyebb lett. Ne kérdezd hogy hogyan, mert nem tudom. -rázta a fejét. 

- Akor már nem kérdezek semmit. -nevettem.

- Nem jössz le hozzánk? -kérdezte.

- De mindjárt lemegyek. -mondtam.

- Rendben. Akkor én lementem. -mondta majd felállt és kiment. 

Egy kicsit egyedül szerettem volna lenni és kikapcsolódni. És ilyenkor eljön azaz idő, hogy rajzoljak! Elővettem a rajzoláshoz a cuccaimat majd kiültem a teraszomra és rajzolni kezdtem..Semmi elképzelésem nem volt. Csak úgy rajzoltam. Csak úgy jött. Ahogy vége lettem a rajzolással lefényképeztem. Érdekes amikor rajzolok utána a rajzomat mindig lefényképezem. Ez nálam már megszokott. 

Rajzom: 

 Ahogy kész lettem vele, lementem a többiekhez a nappaliba, de nem volt ott senki. Aztán meghallottam, hogy beszélgetnek kint a kertben. Így én kimentem a kertbe. Ahogy kiléptem mindenki rám szegezte tekintetét. 

- Jaj, hát elő jött az én kis hercegnőm! -nevetett Louis.

- Mióta lett ő a te királynőd? -kérdezte Danielle.

- Amióta a húgom. -nézett Daniellere, Louis. 

- Ja, oké. -mondta Dani. 

- Mit csináltok? -kérdeztem miközben leültem a hintaágyra. 

- Épp arról beszélgettünk, hogy elmehetnénk este vacsizni az egyik étterembe. -mondta Niall.

- Hát, nem is te lennél. -nevettem.

- Na, de most tényleg. -mondta komoly fejjel Niall. 

- Oké, benne vagyok. -mondtam.

- Fogadjunk csak azért jössz te is, mert tudod, hogy addigra éhes leszel, jól mondom?? -kérdezte Harry.

- B*szki, igen. Jól mondod. -mondtam csodálkozva.

- Jaj, Vanessa ismerlek máár. -mondta nevetve.

- Jó kaják terén ki nem ismer? -kérdeztem.

- Őm..- szólalt meg Lindsey.

- Na, te ne szólalj meg, mert veled jártam el kajálni mindig. -mutattam rá.

- Jó, oké. -mondta.

- És kb. mikor megyünk vacsizni? -kérdeztem. 

- Mondjuk 7kor. -mondta Liam.

- Oké. -mondtam.

- Gyerekek nagyon elment az idő. -mondta Eleanor.

- Miért? -kérdeztük egyszerre Eltől.

- 4 óra van. Értitek? 4 ÓRA! -mondta hitetlenkedve. 

- Nem mondod komolyan? -kérdeztem meglepődve.

- Pedig de. -mondta.

- De hát nem rég jöttem. -mondtam.

- Ezt most úgy mondtad, mint ha neked nemsokára menned kéne.  -mondta Liam.

- Jól van na. -mondtam.

Sokáig beszélgettünk aztán eljött a fél 7. Mindenki készülődni kezdett. Elmentem zuhanyozni majd felvettem valami kényelmes és elegáns ruhát. 

Én:

 Ahogy készen lettem leszaladtam a többiekhez. 

- Na, kész vagyok. -mondtam.

- Te látom most is maradtál a nadrágnál. -mért végig Niall.

- Igen. Nem szeretem a szoknyát, tudod? -néztem rá.

- Igen, tudom, hogy nem szereted. -nevetett.

- Na, mehetünk. -jöttek le a többiek is.

Mindannyian beültünk a kocsiba majd elmentünk az egyik étterembe. Szó szerint stoppolnunk kellett asztalt, mert a srácok nem foglaltak. Komolyan mondom, mint ha nem ők lennének, de tényleg. Lestoppoltunk egy asztalt és leültünk. Majd várni kezdtük a pincért...Néha ezért nem szeretek éttermekbe járkálni..!!! -.-"

"Őm Bocsi mindenkitől, hogy ilyen rövid lett..!!! :/ Remélem nem baj! :) Ha tetszett akkor komizz és iratkozz fel! ;)♥"