10. Fejezet

''Sziasztok! Bocsánat mindenkitől, hogy nem jelentkeztem az új résszel olyan hamar, de most itt vagyok és az új fejezet is itt van. :) Elértünk a tizedik fejezethez is! ÉJJEN'!! :) Remélem az előző fejezet tetszett nektek és ez is tetszeni fog. Kicsit gyenge lett, de igyekeztem vele. Jó olvasást és komizzatok! ;)) :))♥ Puszi: Vivii''


Arra keltem fel, hogy Louis kiált egyet.
Megérkeztünk gyerekek, mindenki keljen fel! – Louis.
Fent vagyok! – kiáltottam.
Én is. – Niall.
Liam! Kelj fel fater! – kiáltott Louis.
Nyugi Louis, fent vagyok. – Liam.
Zayn és Harry keljetek fel! – Louis.
Én már fent vagyok. – Zayn.
Harold, édesem kelj fel! – Louis.
Harry, kelj fel. – bökdöstem a mellettem lévő srácot.
Oké, oké. Fent vagyok. – Harry.
Na, végre. Akkor kiszállás. – Louis.
Mindannyian kiszálltunk a kocsiból, kivettük a fiúk cuccait és futottunk a házhoz. Niall gyorsan elővette a lakáskulcsot majd kinyitotta az ajtót és bementünk. A fiúk lerakták a cuccokat az előszobába és bementek a nappaliba. Én megálltam az előszobába és csak ámultam. Jó nagy házuk van. Az elosztása hasonlít a mi házunkéhoz csak ez nagyobb ház, mint a mienk.
Gyere, ülj le. Érezd magad itthon. – Niall.
Háát..Oké. – bementem a nappaliba és leültem hozzájuk.
Ekkor Liam felállt.
Kérsz valamit inni, enni? – kérdezte Liam.
Őm. Hát inni valót azt kérek. – mondtam.
És mit hozhatok? – Liam.
Ásványvizetek van? – kérdeztem.
Igen van. Azt hozzak? – Liam.
Ühüm. – én.
Oké. Akkor mindjárt jövök. – majd ki ment a konyhába.
Pár perccel később vissza is jött.
Tessék. – adta a kezembe a poharat.
Köszi. – én.
Hé, és nekünk nem hoztál csak magadnak meg Vanesszának?- háborodott fel Harry.
Hát nem szóltatok. – mondta Liam.
Ekkor csönd állt be.
Ajh, na, jó megyek öntök magamnak üdítőt. – majd ekkor Harry felállt és kisétált a konyhába.
Pár perccel később meg is jött. A fiúknak is hozott innivalót.
Tessék hoztam nektek is. – nyomta a kezükbe a poharat.
Na, gyere Vanessza, megmutatom a házat. – Niall.
Rendben. – én.
Felálltunk és először megmutatta a földszintet majd kimentünk a kertbe, utána pedig felmentünk az emeletre. Sok szoba volt itt is. Meg se tudtam számolni :)
Ez itt Louis szobája. – nyitotta ki az ajtót Niall.
A szoba hófehérre volt kifestve, az ágy tele volt répa formájú plüssökkel. :D
Jó kis szoba. – mondtam nevetve.
Inkább ne nevess, mert ha Louis észreveszi, akkor nagyon haragudni fog rád. - mondta Niall.
Ja, jó. – én.
A következő szoba Harryé volt.
A szoba tele volt cicás plüssökkel és dísz párnákkal.
Úr isten. –mondtam. Én teljesen lesápadtam.
Mi az? – kérdezte Niall nevetve.
Már nem azért. nem bántásként mondom, de olyan, mint ha egy lány szobájába léptem volna be.  – mondtam.
Jaaaa, hát igen. – mondta.
De azért cuki.- én.
A harmadik szoba Zayné volt.
Azta. Jó nagy kupi van. – mondtam mosolyogva.
Hát igen. Ebből látszik, hogy ez Zayn szobája. – Niall.
Kiment be a szobámba? – kiabált Zayn, felfelé jövet az emeletre.
Amikor oda ért hozzánk, így szólt.
Mondtam Niall, hogy ne mutasd meg senkinek a szobámat. – Zayn.
Én benn álltam a szoba közepén és csak nevettem.
Min nevetsz annyira? – tette fel a kérdést Zayn.
Hát azon, hogy annyira parázol, hogy megnéztem a szobádat. Nekem nagyon tetszik ez a szoba. – mondtam mosolyogva.
Érdekes egy lány vagy, ugye tudod? – Zayn.
Miért lennék én érdekes? – tettem fel a kérdést.
Hát azért, mert eddig még senki nem mondta nekem, hogy tetszik neki az én szobám. De szabad tudni, hogy miért tetszik? – kérdezte.
Azért tetszik, mert a bátyám szobájára hasonlít. – magyaráztam el neki.
Na, ne már neki is ilyen a szobája? – csodálkozott Niall.
Igen. – mondtam mosolyogva.
Na, gyere, menjünk a következő szobába. – Niall.
Oké. – én.
Nagy nehezen kijöttem Zayn szobájából és mentünk a következő szoba ajtajához.
Benyitottunk és én nem jutottam szóhoz. De aztán megkérdeztem.
Ez kinek a szobája? – én.
Liamé. – Niall.
Ez kiköpött olyan, mint az én szobám. – mondtam csodálkozva.
Komolyan mondom, mint ha az én szobámba léptem volna be (Bézs színü fal, hófehér ágy és éjjeli szekrény, a sok kép a falon és még sorolhatnám).
És most jön a te szobád, ugye? – kérdeztem mosolyogva.
Igen. – Niall.
Kinyitotta az ajtót és olyan volt a szobája, mint ez előtt 8 vagy 9 évvel. Úgy értem, hogy szinte minden egyes bútor ugyanúgy volt  elhelyezve, mint a gyerek kori szobájában. :D
Azta Niall, a te szobád cseppet sem változott. – én.
Niall csak mosolyogott.
Bementünk majd leültem az ágyra és utána hátra dőltem.
Niall is ugyan azt tette, mint én. Kisebb csönd lett majd Niall megtörte a csöndet.
Szerintem csípnek a fiúk. – Niall.
Tényleg? – kérdeztem.
Hát én legalább is úgy veszem észre. – Niall.
Értem. – én.
Öm. Harry mindig ilyen nyomulós? – kérdeztem.
Őszintén? Igen, mindig. – mondta Niall majd felnevetett.
Gondoltam. – én.
És amúgy Louis mindig ilyen gyerekes?-én.
Ez most kérdés? – Niall.
Igen. – én.
Igen, mindig. – Niall.
Ekkor Harry kiáltott fel.
Niall és Vanessza! Gyertek le kész a vacsi! – Harry.
Harry tud főzni? – én.
Aha. – Niall.
Egy kicsit fura volt, hogy hajnali 1 órakor vacsorázunk, de hát ha ők így szokták.
Lementünk a konyhába és leültünk az asztalhoz. Pechemre Louis és Harry közé kellett ülnöm, mert Niall már elfoglalta a Liam melletti helyet. Leültünk majd enni kezdtünk. Louis és Harry egymást etették rajtam keresztül. Nem tudom, hogy csinálták, de nagyon idegesített. Ezt Niall is észrevette.
Louis, Harry kérlek, ne csináljátok ezt főleg ne rajtam keresztül. Oké? – mondtam még ekkor nyugodtan.
Oké, bocsi. – mondták egyszerre.
Köszönöm. – én.
Eltelt 2 perc és megint bekezdték.
Ekkor már Zayn szólt rájuk.
Srácok ez már engem is idegesít. Könyörgöm, fejezzétek be. – Zayn.
Na, jó gyere, Vanessza cseréljünk helyet. – mondta Niall.
De akkor téged fognak idegesíteni. – én.
Hát nem hiszem, mert Louis oda ül a te helyedre, én pedig Louis helyére ülök. – mondta Niall.
Oké, köszi. – én.
Felálltunk és helyet cseréltünk.
Megvacsoráztunk majd bementünk a nappaliba.
Na, akkor most ki fog elmenni legelőször fürödni? – Liam.
Elmegyek először én. – szólalt meg Niall.
Utána én megyek. – Harry.
Harry után én. – Zayn.
De te miért nem mész a saját fürdő szobádba? – Harry.
Mert. - Zayn
Zayn után akkor én megyek. – Liam.
Én meg megint az utolsó vagyok. – mondta Louis a száját húzva.
Ne húzd a szád, megérdemled, mert állandóan több mint egy óráig zuhanyzol . – Liam.
Akkor jól van. – sértődött meg.
De srácok Vanesszával mi lesz? – Liam.
Neki kellett volna mennie elsőnek, nem? – Harry.
Elvileg igen. – Liam.
Áh, nem baj, majd én megyek Louis után. – mondtam.
Ez az végre nem én vagyok az utolsó. – örvendezett Louis.
Niall felment lezuhanyozni és 5 perccel később már lent is volt.
Na, én már készen is vagyok. – Niall.
Akkor most én húzok fel. – mondta Harry és felment.
Ö is kb. 5 perc alatt kész volt.
Kész vagyok. – futott le Harry a lépcsőn.
Na, Zayn. Húzz felfele. – Liam.
Oké, oké fater megyek már. – Zayn.
Felállt a kanapéról és fel is ment zuhanyozni.
De tényleg, miért nem használja a saját fürdőjét? – kérdeztem értetlenül.
Jó kérdés. – Liam.
És amúgy titeket beenged a fürdőbe, ha mondjuk a közösben vannak? – én.
Nem. – Harry.
Senkit nem engedbe. – Louis.
Na, kész is vagyok. – jött le Zayn a lépcsőn.
Ekkor Liam felállt és elindult zuhanyozni.
Hát ez is sokáig fog tartani. – Niall.
Ezt hogy érted? – én.
Úgy értem, hogy ö is nagyon sokáig zuhanyzik. – Niall.
Hát én akkor soha nem fogok a fürdőhöz jutni. – búslakodtam.
Használd az én fürdőmet. – szólalt meg Zayn.
Ekkor a fiúknak szó szerint leesett az álluk. Meg se bírtak mukkanni.
Biztos nem bánod? – kérdeztem.
Nem dehogy is, menj csak nyugodtan. – Zayn.
Hát, oké. – én.
Gyere, akkor adok neked törölközőt meg keresünk neked valami pizsamát. – Niall.
Csak törülköző kell. Pizsama nem, mert az van a táskámba. – mondtam majd ez után felálltunk és felmentünk az emeletre.
Az emeleten volt egy nagy szekrény, ami tele volt törölközővel. Niall kivett egyet és a kezembe nyomta.
Na, akkor ez meg is van. – Niall.
Igen. Köszi. –mondtam és közben kutattam a táskámban, hogy pólót raktam-e be. De sajna nem. Hát igen. Én minden szart berakok a táskába csak azt nem, ami kéne.
Öm..Niall? –néztem rá.
Igen? –Niall.
Tudsz adni nekem egy polot, mert azt elfelejtettem berakni. –én.
Persze. Na, gyere utánam. – Niall.
Oké. –mondtam.
Én követtem. Bementünk a szobájába és a szekrénye felé vette az irányt.  Megállt előtte és nézte a ruháit.
Figyu! Nem tom mit adjak neked. –turt a hajába Niall.
Vegyél ki valamit. Nekem mindegy. –vontam válat.
Hát jó. –mondta majd elő vett egy szürke trikót, ami persze nagy volt rám.
Oda adta nekem a trikót és törölközőt majd kimentünk a szobából. Ekkor már a folyosón Zayn várt rám.
Oda mentem hozzá és még egyszer megkérdeztem.
Biztos? – én.
Igen, biztos. Na, gyere, megmutatok mindent, hogy hol mit találsz stb…oké?- Zayn.
Oké. – én.
Bementünk a fürdő szobába és megmutatta, hogy hol, mit találok.
Na, akkor most már mindent tudsz? – Zayn.
Igen, köszi, még egyszer. – én.
Zayn kiment a fürdöböl és becsukta az ajtót. Én magamra zártam a fürdőszoba ajtaját, ne hogy valaki rám nyisson és zuhanyozni kezdtem.

* Louis szemszöge *
Zayn lejött a nappaliba hozzánk és mi még mindig nem tudtunk szóhoz jutni.
Most miért vágtok ilyen fejet? – értetlenkedett Zayn.
Ez most fura volt. – mondta Harry.
De ez miért olyan fura, hogy megengedtem neki, hogy zuhanyozzon le az én fürdőszobámba? – tovább értetlenkedett.
Hahó! Nekünk nem engeded meg. -magyaráztam el neki.
Ez nem igaz! – vágta rá.
Biztos? – néztem rá.
Na, jó. – ült le mellém.
Ekkor lejött az emeletről Niall.
Ez meg mi volt? – kérdezte Niall, Zayn-t.
Micsoda? – Zayn.
Hát ez, hogy beengedted a fürdődbe. – magyarázta Niall.
Miért baj?- kérdezte majd egyenesen ránk nézett.
Nem Zayn, nem baj. Csak tudod ez nekünk nagyon fura. – mondtam.
Ekkor lejött Liam.
Na, készen vagyok. Mehetsz Louis. Vanessza hol van? – Liam.
Vanessza, Zayn fürdőszobájában van és zuhanyzik. – Niall.
Oh. Tényleg? – Liam.
Igen, tényleg. De le kéne már szakadni erről a témáról. – Zayn.
Na, mindegy. Megyek zuhanyozni. – jelentettem ki.
Felmentem a fürdőbe, és zuhanyozni kezdtem.

* Vanessza szemszöge*
Amikor készen lettem, gyorsan felvettem a szürke trikót meg a rövid sortomat, amit beraktam a táskába. Amúgy nem is lett volna nálam a pizsama alsóm. Csak azért raktam be, mert megbeszéltük Lissel, hogy a koncert után át megyünk hozzájuk. Na, mindegy is. Kijöttem a szobából és a nappali felé vettem az irányt.
Kész is vagyok. Még egyszer, köszi Zayn. – mondtam majd leültem a fiúkhoz.
Nagyon szívesen. – Zayn.
Ja, Vanessza a kérdezz, felelek-et nem úszod meg. – Louis.
Oh, tényleg? – kérdeztem.
Aha. – Louis.
Hát rendben. Akkor mi a kérdés? – kérdeztem a fiúktól.
Ekkor megszólalt Harry.
Van barátod? – Harry.
Gondoltam, hogy ez a kérdés is szerepelni fog.
Én is ezt akartam kérdezni. – Niall.
Nincs barátom. – feleltem.
Az meg hogy?- lepődtek meg a fiúk.
Hát így. – nevettem el magam.
És már volt barátod? – Louis.
Igen, volt. – én.
És én az egyik ismertem is. – mondta büszkén Niall.
Igen, Niall. – én.
Hogy érti, hogy az egyik? Volt már több barátod is? – Harry.
Igen, volt. De akit Niall mond az volt az első barátom. – én.
És, hogy hívták? – Louis.
Jakenek. – én.
És én hoztam őket össze. – büszkélkedett Niall.
Oh, gratulálok Niall. – Louis.
Ja, csak elég rosszul. – én.
Mesélj róla. – Louis.
Hát oké, szóval, Jake az osztály társunk volt általánosban, ráadásul Niall legjobb haverja volt. És Niall azt szerette volna, ha mi ketten összejövünk Jake-el. Bla,bla,bla.– meséltem.
És ez mikor is volt? – Liam.
Asszem 7. osztályban volt. – néztem Niallre.
Igen, igen. 7.ben volt. – Niall.
És meddig tartott? – Louis.
4 hétig. – én.
Összesen hány kapcsolatod volt? – Harry.
Hát…3. – én.
és melyik meddig tartott? –Hary.
ez most mi?! jó hogy nem kérdezik meg azt, hogy melyikkel feküdtem már le. Pff… :D
Az elő 4 hétig, a második 2 hónapig, a harmadik pedig fél évig tartott. – soroltam.
Azta. És mi lett velük? – Niall.
Hát a te kis Jake haverod másik csajjal kavart 7. évvégén így szakítottam vele, a második engem dobott, mert nem tudott velem foglalkozni a tanulás mellett, a harmadikkal meg én szakítottam, mert ö is egy másik csajjal kavart, mint Jake. – meséltem.
Úh, egyszer beverem a képét ennek a Jakenek. – Niall.
Kövi kérdés? – tereltem a témát.
A barátnőid hány évesek? – Harry.
Mind a kettő 17 éves. – én.
És ők is Magyarországon születtek, mint te? – Louis.
Igen. – én.
Hogy hívják őket? – Niall.
Abby és Lindsey. – én.
Szép nevek. – Niall.
Van még kérdés? – én.
Igen, nekem lenne még egy. – Liam.
Na, mondjad. – én.
A bátyád hány éves? – Liam.
21 éves. – én.
Velem egy idős? – Louis.
Igen. – én.
Remélem több kérdés nincs.- mondtam mosolyogva.
Hát már nincs, mert kifáradtunk. – Louis.
Akkor jó. – én.
Ránéztem a nappaliban lévő órára és hajnali 3 órát mutatott.
Úr isten, 3 óra van? – kérdeztem a fiúktól meglepődve.
Aha. – Harry.
Hát én megyek is aludni. Jó éjt mindenkinek. – Niall.
Felállt majd egy szoros öleléssel elköszönt a fiúktól majd oda jött hozzám megölelt és egy puszit nyomott a homlokomra és felment a szobájába. Aztán Harry is elköszönt tőlünk. Nagy csönd lett, de aztán Louis megtörte.
Vanessza, te szereted a répát? – Louis.
Erre mindannyian neveti kezdtünk csak Louis nem.
Louis, hogy tudsz ilyet kérdezni? – Zayn.
Most mi van? Én csak kíváncsi vagyok. Szóval, akkor szereted vagy nem? – Louis.
Megmondom őszintén nem vagyok nagyon oda érte. -mondtam. De ez nem igaz. Én szeretem répát, csak én plüssben. :D Szóval, én amolyan ''gyűjtő'' vagyok. :) De a répát én megnem enném.
Oké. – mosolygott Louis.
És a ToyStory-t szereted?- Liam.
Na, ez meg a másik. – Zayn.
Igen, szeretem. Az az egyik kedvenc mese filmem. – meséltem nekik nevetve.
És az összes részét láttad?- Liam.
Igen. Már kívüröl fújom az egészet. – mondtam nevetve.
Ennek nagyon örülök. – Liam.
Ugye, te nem vagy tükör mániás. Ugye nem? – kérdezte reménykedve Louis.
Hát… - én.
Hát ezt nem hiszem el. Ö is tükör mániás. – mondta Louis.
Tényleg? – kapta fel a fejét Zayn.
Hát, ja. De csak egy kicsit vagyok az. – mondtam mosolyogva.
Hát ez remek. – Liam.
Na, én megyek aludni. Jó éjt emberek. – köszönt el Zayn és fel is ment.
Öm, Vanessza te hol alszol? – Louis.
Hát itt a nappaliban. – én.
Nem szeretnél az egyik vendégszobában aludni? –Louis.
Nem, nem. ez nekem pont megfelel.
Hát, Rendben. – Louis.
Hozok neked pokrócot és párnát. Oké? – Liam.
Rendben, köszi. – én.
Liam felment az emeletre én pedig Louissal maradtam lent.
Amikor láttam a szobádat, megláttam az ágyadon a sok plüss répát. – mondtam mosolyogva.
Ja, gondoltam. – mondta.
Nekem is vannak plüss répáim. – mondtam neki suttogva.
Úr isten tényleg? – kiáltott föl.
Kb. ekkor úgy viselkedett, mint ha ö is lány lenne és valami pletykát mondtam volna el neki.
Igen, tényleg, de halkabban. – mondtam.
Ja, jó. – Louis.
Szívesen adok neked párat, ha szeretnéd, mert én úgy látom, hogy gyűjtöd őket. – mondtam neki mosolyogva.
Tényleg? – csillant fel a szeme.
Igen, ha esetleg át jöttök hozzánk, akkor megmutatom az én gyűjteményemet és akkor adok belőle amelyik tetszik neked. Oké? – én.
Oké. – örvendezett.
Na, meg is hoztam a pokrócot és párnát. Remélem ez jó lesz. – Liam.
Igen, jó lesz köszi. – köszöntem meg.
Na, mi megyünk is aludni. – Louis, Liam.
Oké, jó éjt fiúk. – én.
Jó éjt Vanessza. – elköszöntek majd leoltották a nappaliban lévő lámpát és felmentek aludni.
Nagy volt a vihar alig bírtam aludni. Ránéztem a telefonomra és 04:30- at mutatott. Magam mellé raktam a telefont és lecsuktam a szemem. Ekkor rezegni kezdett a telefonom. SMS-em jött. Megnyitottam a borítékot ábrázoló ikont és elkezdtem olvasni az SMS-t.

Szia,Vanessza!

Hol vagy már ilyen sokáig? Itt izgulunk érted Lindseyvel és Lissel. Lindsey már jobban van, ne aggódj érte. ;) De légyszi, ha meg kapod az SMS-t válaszolj, mert nagyon aggódunk érted. ;)
Puszi: Abby.

Elolvastam az SMS-t és rögtön írni kezdtem a választ rá.

Szia, Abby!
Ne aggódjatok értem, nincs semmi bajom, minden rendben van. Nagyon örülök, hogy Lindsey már sokkal jobban van. Ma Nialléknél alszom. Majd holnap mindent elmesélek. ;)
Puszi: Vanessza.
U.í.: Jó éjt directionerek.! ;)

Elküldtem az SMS-t majd megint magam mellé raktam a telefont. Majdnem elaludtam, amikor a konyhában csörömpölést hallottam. Nagyon megijedtem. Felkeltem a kanapéról, a kezembe vettem a telefont bekapcsoltam a vakut és a konyha ajtaja felé vettem az irányt. Meg álltam a konyha ajtaja előtt és azon gondolkodtam, hogy bemenjek oda vagy ne? Ekkor azt vettem észre, hogy valaki elsuhan mögöttem. Megfordultam, de semmi. Aztán túltettem magamat és beléptem a konyhába és a csörömpölő hang felé vettem az irányt. Közben annyira féltem, hogy szó szerint remegtem, alig bírtam menni. Amikor már majdnem oda értem egyszer csak hátulról megijesztett valaki. (...)