78. Fejezet

Sziasztok! Meghoztam az új fejezetet. Remélem mindenkinek tetszeni fog. :) A következő fejezetet nem tudom mikor fogom hozni, de megpróbálom minél előbb. :) Na, de inkább nem beszélek.. 

Jó olvasást mindenkinek! Ne felejtsetek el komizni! :)

Puszi!

Vivien.Xx

Az ajtóban álltam tátott szájjal még mindig a törölközőmbe tekerve. Nem hazudok. Meglepődtem. Nagyon meglepődtem. De tényleg..hogy került ő ide? 

- Hát te meg mit keresel itt? -léptem be a szobámba. 

- Mi az nem is örülsz nekem? -nevetett.

- De! Persze, hogy örülök neked, csak..

- Csak mi? -kérdezte.

- Meglepődtem. Na. -nevettem.

- Hát azt vettem észre. -röhögött.

- Ne nevessél. -dobtam meg egy dísz párnával.

- Hé! Na, jó. Én le megyek. Öltözz fel aztán lent beszélünk. -mondta majd lement.

Magamra csuktam az ajtót majd felöltöztem. Magamra kaptam egy farmer rövidnadrágot és egy rózsaszín felsőt. Kifésültem a hajam, gyorsan kivasaltam, az alap sminket magamra kentem, majd mikor készen voltam mindennel - szokásomhoz hívően - csináltam egy képet magamról, amit feltettem Twitter-re és Instagram-ra ugyan azzal a szöveggel. 

A mai nap más lesz, mint a többi. Szép napot mindenkinek!

A képet kitettem majd szaladtam is le a konyhába, ahol már nagyban ment a beszélgetés. 

- Szóval Danielle! Mit is keresel itt? -nevettem.

- Háááát gondoltam megleplek. -nevetett.

- VÁRJ! Akkor Logan azért ment el olyan sietősen itthonról. Te pedig Anyu azért küldtél el a boltba, hogy Danielle betudjon jönni. Fuuuuh... -néztem rájuk, mire ők nevetni kezdtek.

- Gyere menjünk ki a kertbe. -álltam fel az asztaltól majd kimentünk Danievel a kertbe.

- Na, mesélj! Kivel mi újság otthon? -érdeklődtem.

- Hát, mindenkinek nagyon-nagyon hiányzol. Szeretnénk már otthon látni. -mesélte.

- Zayn? -kérdeztem alig hallhatóan.

- Most hazudjak? -nézett rám.

- Kérlek ne. -ráztam a fejem.

- Liam kitudta küldeni a szobádból.. Igen, ott alszik. Tiszta betegesen viselkedik. Még sosem láttam sírni. Most naponta rájönnek a rohamok és olyankor szét szed mindent.. Elég durván néz ki olyankor. Hál istennek nem iszik. Liamék nem engedték. Mit ne mondjak eléggé ki van. A lányok közül is max. velem beszél. A többiekkel semmit. Úgy tudom, hogy azt beszéltétek meg Zaynnel, hogyha hazaértél megbeszélitek ezt az egészet. -mesélte Danielle.

- Atya ég! -számhoz kaptam kezem a hallottakon és szó szerint bekönnyeztem.

- Hát igen. Szerintem ezt nagyon gyorsan beszéljétek meg. -mondta.

- Tudom. -sóhajtottam. 

- Amúgy..meddig leszel? -váltottam témát.

- Ameddig te. -mosolygott.

- Akkor együtt megyünk haza? -ujjongtam. 

- Igeeeen! -kiáltotta.

- Éljen! -tapsikoltam.

- Van mára valami programod? -érdeklődött.

- Nem nincsen. Kéne csinálni valamit.. -gondolkodtam el.

- Nekem van egy ötletem. -nézett rám mosolyogva.

- Na, mesélj. -kíváncsiskodtam.

- Megváltoztatjuk a régi Nessie-t. -mondta.

- Oké! Úgy is szerettem volna egy új haj színt meg tetkót csináltatni. -mondta.

- Akkor? Elmegyünk? -kérdezte Danielle.

- Aha. Irány a tetkós. -mondtam.

Mondtam anyunak, hogy elmentünk tetkót csináltatni azt mondta, hogy nem örül neki, de ez az én bőröm azt csinálok vele, amit akarok. Imádom az anyukámat. Beültünk a kocsiba majd elindultunk az egyik legjobb tetováló szalonhoz. 

- Nem megyünk be először egy kávézóba? -kérdezte Danielle.

- Mehetünk. -mondtam majd letértem az útról és a kávézó felé vettem az irányt.

Kiszálltunk a kocsiból, majd bementünk a kávézóba. Kértünk két kávét és leültünk.

- Na, meg van milyen tetkót szeretnél? -kérdezte Danielle.

- Ki mondta, hogy egyről van szó? -nevettem.

- Mi? Hát nem lesz kicsit durva, hogy ez lesz az első varrásod és már is többet szeretnél? Mi van ha még az elsőt sem fogod kibírni. Nem azért.. csak figyelmeztetlek. -mondta.

- Majd meglátjuk. Már kitaláltam miket szeretnék. -mondtam. 

- Rendben. -bólintott.

Megittuk a kávét és egyenesen a tetováló szalonhoz mentünk. Megmondom őszintén abszolút nem féltem. Persze az alap izgulás meg volt, de amúgy semmi. Ha fájni fog?! Had fájjon. Ez ilyen. 

- Sziasztok! -léptünk be a szalonba.

- Helló, csajok! -jött oda hozzánk egy srác. 

- Helló, Nessie vagyok! Ő pedig a barátnőm Danielle. Angolul beszél csak. -nevettem.

- Szia! Ádám vagyok! Semmi gond én is beszélek angolul, ha nektek úgy kényelmesebb, akkor beszélhetünk úgy is. -mondta.

- A barátnőm megköszönné. -nevettem.

Ádám Danielle felé fordult innentől kezdve pedig már angolul kommunikáltunk mindannyian.

- Szia, Danielle! Adam vagyok! -köszönt neki kedvesen.

- Szia, örvendek! -mosolygott Danielle.

- Kinek lesz a tetkó? -érdeklődött Ádám.

- Hát, nekem lesz. -mondtam.

- Első tetkó lesz? -kérdezte.

- Igen, de egyáltalán nem félek. -mondtam.

- Na, ilyet sem hallottam még. -nevetett.

- Hát, most már hallottál. -nevettem.

- És meg van már, hogy milyet szeretnél? -Ádám.

- Igen. -mondtam majd megmutattam, hogy milyeneket szeretnék. 

Ádám hármat vállalt el. Azt mondta, hogy ezek nekik bejönnek és megcsinálja. Szóval leültem arra a helyre ahol varrni szoktak és megvártam, míg Ádám megrajzolja a sablont, amit majd rátesz a bőrömre. 

- Na itt is vagyok a sablonokkal. Ha fáj, akkor sírj, káromkodj, tőlem lehordhatsz mindennek, csak NE MOZOGJ! -mondta.

- Rendben. -nevetettem.

A sablonok rám kerültek majd elkezdődött a varrást. Nem hazudok, fájt. Nagyon fájt. Nem kiabáltam, nem káromkodtam csak bevörösödtem. Még sírni sem sírtam. Anyukám büszke lesz rám. A három tetkó 2 órán keresztül varrta. 

- Na, készen vagyunk! -tette le a tűt. 

- Végre. Már zsibbadok. -nevettem.

- Mutiiii! -kíváncsiskodott Danielle.

- Ott a tükör. Nézzétek meg. -mondta Ádám.

Oda mentem a tükörhöz majd megnéztem mindegyiket.

- Úr isten Ádám! Ezek nagyon jók lettek! Nagyon ügyes vagy. Köszönöm. -mosolyogtam.

- Nincs mit. Én köszönöm. -nevetett.

- Mennyi lesz? -kérdeztem. 

- Nem kell fizetni. -mondta.

- De hát.. -kezdtem bele.

- Először is.. Ez az én szalonom. A tetkókat pedig azért nem kell, mert ajándék volt. -mondta nevetve.

- Hát, nagyon köszönöm. -mondtam.

- Nagyon szívesen. -mondta.

- Had fotózzam le légyszíves. -kérlelt Danielle.

- Na. Fotózz. -nevettem.

Danielle megcsinálta a képeket, felöltöztem aztán el is jöttünk. 

- Na, menjünk a fodrászhoz. -mondtam.

- Milyen hajat akarsz? Remélem nem vágatod le. -nézett rám Danielle.

- Dehogy is. Nem hülyültem meg. -nevetettem.

- Na, azért. -sóhajtott.

- Megérkeztünk. -mondtam.

Kiszálltunk a kocsiból és már szaladtam is a fodrászhoz. 

- Jó napot! -köszöntem.

- Jó napot! -köszönt egy hölgy.

- Igaz, nem jelentkeztem be előre és ezért bocsánatot szeretnék kérni..-kezdtem bele.

- Mond miért jöttél? Most úgy sincsen sok vendégem. -mosolygott.

- Hát csak egy haj festés lenne. -mondtam.

- Rendben. Na csücsülj ide. -mutatott egy székre.

Leültem, majd neki is kezdett a hajamnak. (...)

- Hát ez k*rva jó lett! -nézett rám Danielle.

- Tényleg? -kérdeztem.

- Nézd meg! -mondta.

Belenéztem a tükörbe és igen. K*rvára jó lett! Nagyon tetszik! 

- Ez nagyon jó lett! Köszönöm. -mosolyogtam.

- Nincs mit. -mondta a hölgy.

Fizettem, majd mentünk is egyenesen haza. Még a kocsiban csináltam egy selfie-t az új hajamról, aztán el is indultunk.

- Amúgy olvastam a srácok tweetjeit. -nevetett Danielle.

- Jut eszembe beszélnem kell a srácokkal. -mondtam.

- Főleg Harryvel. -nevetett.

- Juj, tényleg. -mondtam.

- Te tudsz róla, hogy mi az a nagy hír? -kérdeztem.

- Nem. Senki nem tudja. Szerintem csak neked szeretné elmondani. Szóval majd beszélj vele. -mondta.

- Oké. -mondtam.

Otthon Anyu és Logan elég furán néztek rám a hajam miatt. Majd aztán megmutattam a tetkóimat is.. 

- MI A FASZT CSINÁLTÁL TE MAGADDAL? -akadt ki Logan.

- Ne kiabálj már! Kérlek. -mondtam.

- MI AZ HOGY NE KIABÁLJAK? HÜLYE VAGY? -nézett rám.

- LOGAN! -szólt rá Anyu.

- Jól van. Bocsánat. -mondta Logan.

- Jó mindegy. -mondtam.

- Danielle! Te meddig maradsz? -kérdezte Anyu.

- Hát majd Loganékkel megyek vissza Londonba. -mondta Danielle.

- Rendben. -bólintott.

- Nálam alszol vagy az egyik vendég szobában? -kérdeztem Danielletől.

- Nálad alszom és akkor nem kell rendezkedni. -mondta.

- Hát, oké. Akkor gyere csak. -húztam fel a szobámba Daniellet.

Míg ő pakolt a bőröndjéből egy kisebb szekrénybe, addig én csináltam neki helyett az ágyamon. Miért? Mert az ágyam felét plüss macik és dísz párnák foglalják el. 

- Na! Kész is. Most már lesz helyed. -nevettem.

- De mennyi az idő, hogy már te helyezkedsz? -kérdezte nevetve.

- Este 8 óra. -nevettem. 

- Ne csináld. -csodálkozott.

- Pedig de. -bólogattam.

- Gyertek vacsizni! -kiáltott anyu. 

- Megyünk! -kiabáltam le, majd lementünk.

Gyorsan megvacsiztunk, majd felmentünk a szobámba. Míg Danielle angol csatornát keresett a tv-ben, addig én feltettem a képeket Twitter-re és Instagram-ra. 

Köszönöm a tetoválásokat @AdamStattooOfficial-nak. Nagyon jók lettek. Imádom őket.

- A hajadat is tett fel! KÉRLEK! -nézett rám Danielle.
- Jól van azt is felteszem. -nevettem.
- Köszi. -mosolygott.
- Amúgy megtaláltad már az angol adókat? -kérdeztem.
- Nem bmeg. Mindjárt betöröm a tv-t. -mondta idegesen.
- Hé, ez 3 éves tv. Vigyázz rá! -nevettem.

Éljen a világos. Ne feledjétek.. A változás örök.

- Miért nem teszed az MTV-re? Az amúgy is angol. -nevettem.
- Bazdmeg. Tényleg. -csapott a homlokára.
- Okos vagy. -nevettem.
- Na, jól van én elmentem zuhanyozni. Te meg beszélj Harryvel. -mondta Danielle majd elment zuhanyozni. 
Bekapcsoltam a laptopom, bejelentkeztem Skypeon és felhívtam Harryt. Pillanatokon belül felvette.
- MI FASZT CSINÁLTÁL MAGADDAL? -kérdezte.
- Neked is szia Harry! -köszöntem.
- Szia! De mesélj. Mi ez? -kérdezte.
- Hát gondoltam változtatok a hajszínemen és mivel már régóta szeretnék tetkót, így hát csináltattam hármat. -mondtam.
- Gratulálok. Amúgy jól áll ez a haj szín. -dicsért.
- Jaj, köszönöm. Na, de mesélj már! Mi az a nagy hír? -kérdeztem mosolyogva.
- Háááát van barátnőm. -mondtam félénken. 
- NA NE MÁÁÁR! -sikítoztam.
- De. De kérlek, ne mond el senkinek. -mondta.
- Jól van nem mondom. De hogy hívják? -érdeklődtem.
- Maggie. -mondta mosolyogva.
- És mióta vagytok együtt? -kérdeztem.
- 3 hete. -mondta. 
- Várj! Én akkor még otthon voltam! MIÉRT NEM SZÓLTÁL RÓLA? -kérdeztem felháborodva.
- Mert, akkor még csak kialakulóban volt a dolog és nem akartam előre elmondani semmit. -mondta.
- Ez egy jó döntés volt. És hogy ismerkedtetek meg? -kíváncsiskodtam.
- A plázában keresett valamit én meg megmutattam neki. Aztán meghívtam kávézni blablabla.. -mesélte.
- Azt hittem, hogy cukibb lesz. -mondtam csalódottan.
- Hallod.. -nevetett.
- Kérdezek valamit. Te tudtál arról, hogy Danielle ide utazik hozzám? -kérdeztem.
- Persze, hogy tudtam róla. Mindenki tudott róla. -mondta.
- Ez király. -mondtam.
- Amúgy készülj fel, mert Liamtől fejmosást fogsz kapni a tetoválások miatt. -röhögött.
- Jaaaa.. Pont ő? -kérdeztem nevetve.
- Látod. -nevetett.
- Majd én is kioktatom. -vontam vállat.
- Hajrá! Viszont nekem mennem kell, mert randim lesz és hamarabb oda kell érnem. -kacsintott.
- Rendben. Üdvözlöm Maggie-t. Mond meg neki, hogy már nagyon várom, hogy találkozhassak vele. Te pedig majd mesélj, hogy milyen volt a randi. -mondtam.
- Rendben. Na, puszikaaa! -köszönt el majd Harry arca el is tűnt.
A skype ismét jelzett. Ekkor már Danielle is bent csücsült mellettem a szobámba. A srácok hívtak.
- Készülj. -nézett rám Danielle.
- Liam? Felkészültem. -néztem Daniellere.
- Jól van na. Tudod milyen.. -nevetett.
- HALLOTTAM! -kiabált Liam.
- Mi a fasz.. Te felvetted? -nézett rám Danielle.
- ÉN NEM! -mondtam ijedten.
- PEDIG DE! -kiabált Danielle.
- Oké. Most már mindegy. -röhögött Liam.
- Ah, hagyjuk. -legyintettem.
- VANESSA JAMES! -ült le Liam mellé Louis.
- Most jön az, hogy mi a faszt csináltam magammal.. -forgattam szemeim.
- Mi van?! Neeeem! A hajad kurva jó lett, a tetkókat meg nagyon imádom. Tök jól néz ki mindegyik. -mondta Louis.
- EZT SEM HALLOTTAM MÉG SENKITŐL. IMÁDLAK LOUIS! -kiabáltam.
- Én viszont nem örülök  a tetkóknak. -mondta Abby.
- Miért? -kérdeztem.
- Mert én nem voltam ott. -mondta Abby.
- Jaj, ne csináld már. Lesz még tetkóm. -kacsintottam.
- Éljen. -tapsikolt Abby.
Nagyon sokáig beszélgettünk a srácokkal. Niall szépen elmondta, hogy mi a véleménye a változásokról, míg Louis arról beszélt milyen szar idő volt ma nálunk. Eleanor arról motyogott, hogy mostanában szar a kávé a Starbucks-ban, Abby a haját magyarázta, hogy neki is el kell mennie a fodrászhoz, Liam és Danielle arról dumáltak, hogy mennyire hiányoznak egymásnak, Én pedig csak néztem és hallgattam őket. Elgondolkodtam. Igen, ők a barátaim. Bolond mindegyik, de én így imádom őket. Ahogy észrevettem egyre többen kezdtek ásítani. Kapva az alkalmat közbeszóltam. 
- Mivel már mindenki olyan álmos el kéne mennünk aludni. -mondtam.
- Igen, igaza van Nessienek. -ásított Louis.
- Na, majd még beszélünk srácok. Jó éjt! -köszöntünk el.
- Nektek is! -köszöntek majd leléptek.
Kikapcsoltam a laptopot, letettem az íróasztalomra, majd bebújtam az ágyba. Danielle még telefonozott, de mivel én már elég fáradt voltam úgy döntöttem, hogy alszom. Elköszöntem Danielletől, oldalra fordultam majd lehunytam szemeim. Igen, ez tényleg egy jó nap volt.

77. Fejezet

Sziasztok! Megérkeztem az újabb fejezettel. Igen, elég hamar! De nem lesz így mindig. Most is csak azért jött ilyen hamar a fejezet, mert egész héten itthon vagyok megfázás miatt.. Ősziszünetben nem hiszem, hogy jelentkeztni fogok új fejezettel, mert őszi szünet után az első tanítási napon angol témazárót írunk, ami elég kemény lesz, főleg azért mert a haladó csoportban vagyok és ott minden nehezebb.. MINDEGY. Visszatérve a fejezethez.. Annyit mondok róla, hogy rövid lett. Amiért bocsánatot kérek. Hosszabbra terveztem, de így jött ki.. Bocsánat. Ne aggódjon senki. A következő fejezet nem sokára jön. c: Az már hosszabb lesz.

Remélem azért tetszeni fog mindenkinek!

Jó olvasást mindenkinek és ne felejtsetek el komizni! ;)

Puszika!

Vivien.Xx

Utálom az esőt. Főleg akkor, amikor alapból is rossz kedvem van. Na, igen. Ez a nap is ilyen volt. Utálom. Reggel 7-kor arra keltem fel, hogy villámlik. Utána már nem tudtam visszaaludni. Kiültem a teraszomra a telefonommal meg egy pokróccal és körbe néztem a neten.

Elsőnek jött a Facebook. "Pár" Directioner bejelölt ismerősnek. Pár szimpatikusabb Directionert visszaigazoltam, írtam Krisztiánnak, mert még este írt nekem. Elolvastam a Directionerek leveleit is. Volt köztük utálkozó és kedves is. Mindenki szurkol, hogy újra együtt legyünk.. Csak várjanak.

Felléptem Twitter-re is, ahol szintén ezek a dolgok fogadtak. A srácok és a lányok is tweetteltek nekem valamit. Na, nézzük őket.

Niall: "@vanessajames Már nagyon hiányzol! Rég beszéltünk. Várlak haza! Puszikállak Sütike!"

Louis: "@vanessajames Mikor jössz már haza? Hiányzol a bátyádnak..Siess haza, mert ha nem akkor a bátyád megy érted. Szeretlek Hercegnő! Csók a homlokodra."

Liam: "@vanessajames Nessie maci. Beszélnünk kell. Semmi para sincsen, de már rég beszéltünk. hiányzik a hülye hangod. Majd hívj fel. Puszika!"

Harry: "@vanessajames Híreim vannak. Nagyon jó híreim vannak. Szóval este Skypeolnunk kell."

Eleanor: "@vanessajames Babaaa! El kéne menni már kávézgatni, nem? :D Hiányzol nekünk nagyon."

Danielle: "@vanessajames Nem sokára meglepetést kapsz! ;) Szeretlek, te shopping királynő!"

Abby: "@vanessajames PLETYKA! MUSZÁJ PLETYIZNI! Ha ráérsz, hívj fel! Imádlak!<3"

Elolvastam mindegyiket és Danielle meg Harry tweetje fogodt meg a legjobban. Vajon mik azok a jó hírek? És mi az a meglepetés? Egyre kíváncsibb vagyok. Fel kell majd hívnom Louist. Ő biztos tudja.

Körbe néztem még egy kicsit a Twitteren, aztán léptem fel az Instagram-ra is. Megnéztem a srácok új képeit és videóit, aztán eltettem a telefonomat és csak bámultam magam elé. Nem gondolkodtam, csak bambultam. Egészen 10 óráig. Már elültem a fenekemet SZÓ SZERINT. Ezért inkább felkeltem és lementem a konyhába reggelizni. Anyu és Logan már lent voltak a konyhában.

- Jó reggelt! -léptem be a konyhába.

- Jobbat! -intett Logan, majd le is lépett.

- Ez hova ment? -néztem Logan után majd Anyura.

- Nem tudom. -vonta meg a vállát.

Csináltam magamnak szendvicset és kakaót, majd leültem reggelizni. Megreggeliztem aztán visszamentem a szobámba és átöltöztem. Miközben öltöztem, anyám felkiabált, hogy menjek el a közértbe, mert valami fűszer nincs és így nem tud főzni.. Úgyhogy felvettem egy vastagabb, fekete cicanadrágot, egy fekete csizmát, egy bőrdzsekit, a dzseki alá felvettem egy vastag pulcsit, a fejemre pedig húztam egy sapkát. Anyu odaadta a pénzt, aztán mentem is. 10 perc alatt megjártam az utat, közben pedig 5-ször csapott fel a víz a járdára és talált el engem a kocsiknak köszönhetően.. Tiszta sár voltam.. Nem elég, hogy szar kedvem van, esik az eső, most még koszos is vagyok. FUJ.

- Itt van a szaros fűszered. -dobtam le az asztalra a zacskót.

- Atya isten. Mi történt veled szívem? -fordult felém anyu.

- A k*rva kocsik felcsapták rám a saras vizet..-mondtam idegesen.

- Úristen. Menj zuhanyozz le. -küldött fel.

- Megyek is. -mondtam.

Be sem mentem a szobámba. Egyenesen a fürdőbe mentem. Lezuhanyoztam, magamra tekertem a törölközömet, majd átmentem a szobámba.  Benyitottam és egy nem várt személy ült az ágyamon. Hát ő meg mit keres itt??? (...)

76. Fejezet

Sziasztok! Úristen..annyira sajnálom, hogy ilyen sokáig nem blogoltam semmit, de tényleg. Nyári szünetben alig voltam itthon, vagy ha itthon is voltam akkor is mindig lefoglalt valami. Ráadásul belekezdtem egy újabb felelősséggel teli dologba. Fanprofilt csináltam. Semmi One Direction. Sem Zayn, Liam, Niall, Louis vagy Harry. Más srácról van. Mindegy. Ez most nem lényeges. Nem ide tartozik. Nagyon sok mindent nem írtam és ahhh tényleg annyira sajnálom, hogy nem írtam semmit és még tájékoztatást sem írtam ki a következő résszel kapcsolatban.. Remélem, hogy mindenkinek nagyon jól telt a nyári szünete és hogy a suli is jó mindenkinek. Nekem nem valami fényes.. Utálom az egészet, de ez van. Ezt kell szeretni. :) Visszatérve az új részhez.. Nem tudom milyen lett. Nagyon sokáig dolgoztam rajta. (Egyszer már kiakartam tenni a blogra, de törlődött az egész rész és újból kellett írnom.) Remélem tetszeni fog mindenkinek! :)♥

Jó olvasást és ne felejtsetek el komizni! :) 

Vivien.Xx

Másnap reggel kávé illatra keltem. Mar csak én voltam a szobában. Tuti hogy mar nincs 9 óra. Kikeltem az agyból és úgy ahogy voltam lesétáltam a konyhába. 
- Jó reggelt! -mormogtam. 
- Neked is, Gumimaci! -köszönt Ben. 
- Gumimaci?! -néztünk rá mindannyian. 
- Most miért ne?! -vonta meg a vállát. 
- Mindegy. Ki mikor kelt? -ültem le az asztalhoz. 
- Előtted 3 perccel jöttem le. 
- Én 8kor keltem. -mondta Dinah. 
- Én 9kor. -Ben.. 
- Mennyi az idő?! -kérdeztem. 
- Fél 1. -mondta Ben. 
- Jesszus. Nekem haza kell mennem. Vagy is a bátyám haverjaihoz. -javítottam ki magam. 
- Merre laknak? -Dinah. 
- Hát a másik kert városban. -mondtam. 
- A túloldalt? -kérdezte Patrick. 
- Aha. -bólintottam. 
- Elviszlek. -mondta
- Őhm..nem kell köszi. -mondtam. 
- NEM utasítasz vissza. Én is ott lakom szóval...-Patrick. 
- Jó legyen. Legalább nem szúr le a bátyám. -nevettem. 
- Jó akkor öltözzünk és menjünk. -mondta Patrick. 
- Először felöltözök én. - mondtam. 
Felálltam majd kisétáltam a konyhából..de még meglapultam a konyha mellett mert meghallottam valamit.. 
- Én azt mondom szállj le róla. -mondta Dinah Patricknak. 
- Nem értelek. Csak elviszem a bátyához. -értetlenkedett. 
- Jaj ne csináld már haver. Ne hazudj. Bejön neked. -Ben. 
- És ha igen? -kérdezte Patrick. 
- Akkor felejtsd el! Mert ha nem sikerül téged kinyírnak. És nem egy ember. Hanem legalább 9. -mondta Ben. 
- 10. Mert én is benne vagyok. - szólalt meg Dinah. 
- Jó. Oké. Nem csinálok semmit. -mondta Patrick.
Kitágult szemekkel hallgattam a beszélgetést majd inkább gyorsan felszaladtam a szobába hogy átöltözzek. A váltó cuccom egy farmer rövidnadrágból, egy mintás nyári pulcsiból és egy fekete Vans cipőből állt. Kölcsön vettem Dinah fésűjét, kifésültem a hajam majd visszamentem a szobába hogy összepakoljam a cuccaimat. Gyorsan összepakoltam majd lementem a konyhába.
- Na, kész vagyok! Patrick menj öltözni. -néztem rá. 
- Én már kész vagyok. -nevetett. 
- Jaj, most vettem észre. -nevettem fel. 
- Na, akkor induljunk. -mondta Patrick. 
- Rendben. Szia Beni macikaaa! -öleltem meg majd nyomtam egy cuppanós puszikát az arcocskájára.
- Szia Gumimacika! -ölelt meg.
- Sziaaa Dinah baba! -öleltem magamhoz jó szorosan. 
- Szia drágám! -köszönt el. 
- Na, majd beszélünk. Sziasztok! -elköszöntünk majd beültünk a kocsiba és elindultunk a másik kert városba ami innen 30 percre van.. Útközben megszólalt a telóm. 
- Halika! Nah hol vagy? -kérdezte Logan. 
- Kocsiban felétek tartva. -mondtam. 
- Oké, tudnál hozni üdítőket? -kérdezte. 
- Az attól függ hogy a haverod visszafizeti-e..-mondtam a telefonba.
 - Igen. Csak vegyél valamit és siess. -mondta. 
- Okééé! Na puszika! -köszöntem majd letettem..
- Bátyád volt? -nézett rám egy pillanatra Patrick majd vissza az útra. 
- Igen. Azt mondta, hogy menjünk el még a boltba üdítőket venni. -mondtam.
- Oké. Akkor elmegyünk a Tescóba. Az jó lesz? -kérdezte.
- Nekem mindegy. -nevettem.
- Akkor irány a Tesco. -mondta majd sávot váltott. 
(...) Az üdítőket lesem már fél órája. Logan nem mondta, hogy miket vegyek és így nem tudom mit vegyek. Igen. Jelenleg ez a legnagyobb problémám. JELENLEG! 
- Nessie! Nem lenne egyszerűbb, ha mondjuk levennél a polcról két üveg colát? -állt mellém a kosárral Patrick. 
- Nem. -mondtam.
- Mert? -húzta össze szemöldökét.
- Mert nem biztos, hogy az jó lesz. -néztem rá.
- Akkor az a legegyszerűbb, ha felhívod a bátyádat. -Patrick.
- Basszus tényleg! -és már vettem is elő a telefont.
- HOL VAGY MÁR? -bele sem szóltam a telefonba, de ő már felkérdez.
- Először is kuss, mert most én beszélek! Milyen üdítőt vegyek? -kérdeztem.
- Vegyél 2 vagy 3 üveg cólát és kész. -mondta.
- Oh, Logan. Bazdmeg! -mondtam majd letettem.
- Mit mondott? -kérdezte nevetve Patrick.
- Amit te. -mondtam, majd levettem 3 üveg cólát a polcról és betetettem kosárba. 
Kifizettem majd mentünk is Logan haverjához. A Tescótól 15 percre laknak. Yes! 
- Köszi, hogy eldobtál. -néztem Patrickra kedvesen.
- Nincs mit. -mondta.
- Majd még biztos találkozunk. -mondtam.
- Ez egyértelmű. -nevetett.
- Na, most már tényleg megyek, mert még megölnek. Na, szia! -nevettem.
- Szia! -intett majd elhajtott, én pedig kopogás és csöngetés nélkül bementem a házba.
- Szép napot emberek! Meghoztam az üdítőket! -köszöntem mindenkinek.
- VANESSA! -ugrottak rám a srácok kiabálva.
- Oké. Fiúk. Én is örülök nektek. De ez már sok. Kérlek ne. Megfogok halni. -nevettem.
Nagy nehezen leszálltak rólam, leültem közéjük és el kellett mesélnem, hogy mi minden történt velem azóta, amióta kimentem. El kellett mesélnem a Zaynnel való kapcsolatomat, aminek ez lett a vége...
- Meg kell ölni. -mondta komoly arccal Logan egyik haverja.
- Nem kell megölni. Már kapott eleget. -mondtam.
- Akkor nem szóltam. -nevetett.
- Az a Lindsey mekkora qva lehet. -rázta fejét Krisztián, Logan egyik legjobb barátja.
- Hát.. most erre mit mondjak? -néztem rá nevetve.
- Semmit. -mondta nevetve.
- Nevetséges az egész. Annyi az idegesítő ebben az egészben, hogy az egész média velünk van tele meg azzal a Lindseyvel. -mondtam.
- Szard le őket Vanikám. -mondta Krisztián.
- Mást már nem is tudok tenni. Annyi örömöm van benne, hogy a srácok rajongói mellettem állnak ki. Mármint a legtöbben Zaynre haragudnak. -meséltem.
- Na, ez már komoly. -nevettek a srácok. 
- Kéne mennünk. -nézett rám Logan. 
- Jaaaj, ne már. Olyan jól lelkizünk most. -mondta Logannek Krisztián majd a végén elnevette magát.
- Jól van. Te inkább a lelkizzél az anyukádnak. Nekünk most tényleg menni kell. -mondta Logan.
- Igaza van. -nevettem Logannek.
- Jól van. -mondta Krisztián.
Elköszöntünk a srácoktól majd beültünk a kocsiba és haza mentünk. Otthon egész nap csak punnyadtunk. Bent ültünk a nappaliban és filmet néztünk. Közben párszor valamelyikük bealudt, stb.. Este nem volt kedvem vacsorát csinálni, így hát Logan pizzát rendelt. Közben beszéltünk anyuval. Őt holnap már ki is engedik. Beszéltem a srácokkal is. Aztán eldöntöttem Logannel hogy 3 nap múlva visszautazunk Londonba. Itthon már úgy sem tudunk sok mindent csinálni.. 
Este 10 órakor elköszöntem Logantől és felmentem aludni. Lefeküdtem és csak a plafont bámultam. Azon gondolkodtam, hogy mi lesz amikor visszamegyek Londonba.. Mi lesz? Mi lesz Zaynnel? Mi lesz velem? Mi lesz velünk? Annyit gondolkoztam már ezen az egészen. Mindig azt a választ adom magamnak, hogy majd akkor kiderül, ha megbeszéltük Zaynnel. De most az egyszer más választ adtam magamnak. Jelenleg ezt a választ tartom a legjobbnak. Csak a válaszom kitartson addig, amíg vissza nem érek hozzá. A válaszomat nem osztom meg senkinek. Ez a válasz most csak az enyém és senki másé. (...)