78. Fejezet

Sziasztok! Meghoztam az új fejezetet. Remélem mindenkinek tetszeni fog. :) A következő fejezetet nem tudom mikor fogom hozni, de megpróbálom minél előbb. :) Na, de inkább nem beszélek.. 

Jó olvasást mindenkinek! Ne felejtsetek el komizni! :)

Puszi!

Vivien.Xx

Az ajtóban álltam tátott szájjal még mindig a törölközőmbe tekerve. Nem hazudok. Meglepődtem. Nagyon meglepődtem. De tényleg..hogy került ő ide? 

- Hát te meg mit keresel itt? -léptem be a szobámba. 

- Mi az nem is örülsz nekem? -nevetett.

- De! Persze, hogy örülök neked, csak..

- Csak mi? -kérdezte.

- Meglepődtem. Na. -nevettem.

- Hát azt vettem észre. -röhögött.

- Ne nevessél. -dobtam meg egy dísz párnával.

- Hé! Na, jó. Én le megyek. Öltözz fel aztán lent beszélünk. -mondta majd lement.

Magamra csuktam az ajtót majd felöltöztem. Magamra kaptam egy farmer rövidnadrágot és egy rózsaszín felsőt. Kifésültem a hajam, gyorsan kivasaltam, az alap sminket magamra kentem, majd mikor készen voltam mindennel - szokásomhoz hívően - csináltam egy képet magamról, amit feltettem Twitter-re és Instagram-ra ugyan azzal a szöveggel. 

A mai nap más lesz, mint a többi. Szép napot mindenkinek!

A képet kitettem majd szaladtam is le a konyhába, ahol már nagyban ment a beszélgetés. 

- Szóval Danielle! Mit is keresel itt? -nevettem.

- Háááát gondoltam megleplek. -nevetett.

- VÁRJ! Akkor Logan azért ment el olyan sietősen itthonról. Te pedig Anyu azért küldtél el a boltba, hogy Danielle betudjon jönni. Fuuuuh... -néztem rájuk, mire ők nevetni kezdtek.

- Gyere menjünk ki a kertbe. -álltam fel az asztaltól majd kimentünk Danievel a kertbe.

- Na, mesélj! Kivel mi újság otthon? -érdeklődtem.

- Hát, mindenkinek nagyon-nagyon hiányzol. Szeretnénk már otthon látni. -mesélte.

- Zayn? -kérdeztem alig hallhatóan.

- Most hazudjak? -nézett rám.

- Kérlek ne. -ráztam a fejem.

- Liam kitudta küldeni a szobádból.. Igen, ott alszik. Tiszta betegesen viselkedik. Még sosem láttam sírni. Most naponta rájönnek a rohamok és olyankor szét szed mindent.. Elég durván néz ki olyankor. Hál istennek nem iszik. Liamék nem engedték. Mit ne mondjak eléggé ki van. A lányok közül is max. velem beszél. A többiekkel semmit. Úgy tudom, hogy azt beszéltétek meg Zaynnel, hogyha hazaértél megbeszélitek ezt az egészet. -mesélte Danielle.

- Atya ég! -számhoz kaptam kezem a hallottakon és szó szerint bekönnyeztem.

- Hát igen. Szerintem ezt nagyon gyorsan beszéljétek meg. -mondta.

- Tudom. -sóhajtottam. 

- Amúgy..meddig leszel? -váltottam témát.

- Ameddig te. -mosolygott.

- Akkor együtt megyünk haza? -ujjongtam. 

- Igeeeen! -kiáltotta.

- Éljen! -tapsikoltam.

- Van mára valami programod? -érdeklődött.

- Nem nincsen. Kéne csinálni valamit.. -gondolkodtam el.

- Nekem van egy ötletem. -nézett rám mosolyogva.

- Na, mesélj. -kíváncsiskodtam.

- Megváltoztatjuk a régi Nessie-t. -mondta.

- Oké! Úgy is szerettem volna egy új haj színt meg tetkót csináltatni. -mondta.

- Akkor? Elmegyünk? -kérdezte Danielle.

- Aha. Irány a tetkós. -mondtam.

Mondtam anyunak, hogy elmentünk tetkót csináltatni azt mondta, hogy nem örül neki, de ez az én bőröm azt csinálok vele, amit akarok. Imádom az anyukámat. Beültünk a kocsiba majd elindultunk az egyik legjobb tetováló szalonhoz. 

- Nem megyünk be először egy kávézóba? -kérdezte Danielle.

- Mehetünk. -mondtam majd letértem az útról és a kávézó felé vettem az irányt.

Kiszálltunk a kocsiból, majd bementünk a kávézóba. Kértünk két kávét és leültünk.

- Na, meg van milyen tetkót szeretnél? -kérdezte Danielle.

- Ki mondta, hogy egyről van szó? -nevettem.

- Mi? Hát nem lesz kicsit durva, hogy ez lesz az első varrásod és már is többet szeretnél? Mi van ha még az elsőt sem fogod kibírni. Nem azért.. csak figyelmeztetlek. -mondta.

- Majd meglátjuk. Már kitaláltam miket szeretnék. -mondtam. 

- Rendben. -bólintott.

Megittuk a kávét és egyenesen a tetováló szalonhoz mentünk. Megmondom őszintén abszolút nem féltem. Persze az alap izgulás meg volt, de amúgy semmi. Ha fájni fog?! Had fájjon. Ez ilyen. 

- Sziasztok! -léptünk be a szalonba.

- Helló, csajok! -jött oda hozzánk egy srác. 

- Helló, Nessie vagyok! Ő pedig a barátnőm Danielle. Angolul beszél csak. -nevettem.

- Szia! Ádám vagyok! Semmi gond én is beszélek angolul, ha nektek úgy kényelmesebb, akkor beszélhetünk úgy is. -mondta.

- A barátnőm megköszönné. -nevettem.

Ádám Danielle felé fordult innentől kezdve pedig már angolul kommunikáltunk mindannyian.

- Szia, Danielle! Adam vagyok! -köszönt neki kedvesen.

- Szia, örvendek! -mosolygott Danielle.

- Kinek lesz a tetkó? -érdeklődött Ádám.

- Hát, nekem lesz. -mondtam.

- Első tetkó lesz? -kérdezte.

- Igen, de egyáltalán nem félek. -mondtam.

- Na, ilyet sem hallottam még. -nevetett.

- Hát, most már hallottál. -nevettem.

- És meg van már, hogy milyet szeretnél? -Ádám.

- Igen. -mondtam majd megmutattam, hogy milyeneket szeretnék. 

Ádám hármat vállalt el. Azt mondta, hogy ezek nekik bejönnek és megcsinálja. Szóval leültem arra a helyre ahol varrni szoktak és megvártam, míg Ádám megrajzolja a sablont, amit majd rátesz a bőrömre. 

- Na itt is vagyok a sablonokkal. Ha fáj, akkor sírj, káromkodj, tőlem lehordhatsz mindennek, csak NE MOZOGJ! -mondta.

- Rendben. -nevetettem.

A sablonok rám kerültek majd elkezdődött a varrást. Nem hazudok, fájt. Nagyon fájt. Nem kiabáltam, nem káromkodtam csak bevörösödtem. Még sírni sem sírtam. Anyukám büszke lesz rám. A három tetkó 2 órán keresztül varrta. 

- Na, készen vagyunk! -tette le a tűt. 

- Végre. Már zsibbadok. -nevettem.

- Mutiiii! -kíváncsiskodott Danielle.

- Ott a tükör. Nézzétek meg. -mondta Ádám.

Oda mentem a tükörhöz majd megnéztem mindegyiket.

- Úr isten Ádám! Ezek nagyon jók lettek! Nagyon ügyes vagy. Köszönöm. -mosolyogtam.

- Nincs mit. Én köszönöm. -nevetett.

- Mennyi lesz? -kérdeztem. 

- Nem kell fizetni. -mondta.

- De hát.. -kezdtem bele.

- Először is.. Ez az én szalonom. A tetkókat pedig azért nem kell, mert ajándék volt. -mondta nevetve.

- Hát, nagyon köszönöm. -mondtam.

- Nagyon szívesen. -mondta.

- Had fotózzam le légyszíves. -kérlelt Danielle.

- Na. Fotózz. -nevettem.

Danielle megcsinálta a képeket, felöltöztem aztán el is jöttünk. 

- Na, menjünk a fodrászhoz. -mondtam.

- Milyen hajat akarsz? Remélem nem vágatod le. -nézett rám Danielle.

- Dehogy is. Nem hülyültem meg. -nevetettem.

- Na, azért. -sóhajtott.

- Megérkeztünk. -mondtam.

Kiszálltunk a kocsiból és már szaladtam is a fodrászhoz. 

- Jó napot! -köszöntem.

- Jó napot! -köszönt egy hölgy.

- Igaz, nem jelentkeztem be előre és ezért bocsánatot szeretnék kérni..-kezdtem bele.

- Mond miért jöttél? Most úgy sincsen sok vendégem. -mosolygott.

- Hát csak egy haj festés lenne. -mondtam.

- Rendben. Na csücsülj ide. -mutatott egy székre.

Leültem, majd neki is kezdett a hajamnak. (...)

- Hát ez k*rva jó lett! -nézett rám Danielle.

- Tényleg? -kérdeztem.

- Nézd meg! -mondta.

Belenéztem a tükörbe és igen. K*rvára jó lett! Nagyon tetszik! 

- Ez nagyon jó lett! Köszönöm. -mosolyogtam.

- Nincs mit. -mondta a hölgy.

Fizettem, majd mentünk is egyenesen haza. Még a kocsiban csináltam egy selfie-t az új hajamról, aztán el is indultunk.

- Amúgy olvastam a srácok tweetjeit. -nevetett Danielle.

- Jut eszembe beszélnem kell a srácokkal. -mondtam.

- Főleg Harryvel. -nevetett.

- Juj, tényleg. -mondtam.

- Te tudsz róla, hogy mi az a nagy hír? -kérdeztem.

- Nem. Senki nem tudja. Szerintem csak neked szeretné elmondani. Szóval majd beszélj vele. -mondta.

- Oké. -mondtam.

Otthon Anyu és Logan elég furán néztek rám a hajam miatt. Majd aztán megmutattam a tetkóimat is.. 

- MI A FASZT CSINÁLTÁL TE MAGADDAL? -akadt ki Logan.

- Ne kiabálj már! Kérlek. -mondtam.

- MI AZ HOGY NE KIABÁLJAK? HÜLYE VAGY? -nézett rám.

- LOGAN! -szólt rá Anyu.

- Jól van. Bocsánat. -mondta Logan.

- Jó mindegy. -mondtam.

- Danielle! Te meddig maradsz? -kérdezte Anyu.

- Hát majd Loganékkel megyek vissza Londonba. -mondta Danielle.

- Rendben. -bólintott.

- Nálam alszol vagy az egyik vendég szobában? -kérdeztem Danielletől.

- Nálad alszom és akkor nem kell rendezkedni. -mondta.

- Hát, oké. Akkor gyere csak. -húztam fel a szobámba Daniellet.

Míg ő pakolt a bőröndjéből egy kisebb szekrénybe, addig én csináltam neki helyett az ágyamon. Miért? Mert az ágyam felét plüss macik és dísz párnák foglalják el. 

- Na! Kész is. Most már lesz helyed. -nevettem.

- De mennyi az idő, hogy már te helyezkedsz? -kérdezte nevetve.

- Este 8 óra. -nevettem. 

- Ne csináld. -csodálkozott.

- Pedig de. -bólogattam.

- Gyertek vacsizni! -kiáltott anyu. 

- Megyünk! -kiabáltam le, majd lementünk.

Gyorsan megvacsiztunk, majd felmentünk a szobámba. Míg Danielle angol csatornát keresett a tv-ben, addig én feltettem a képeket Twitter-re és Instagram-ra. 

Köszönöm a tetoválásokat @AdamStattooOfficial-nak. Nagyon jók lettek. Imádom őket.

- A hajadat is tett fel! KÉRLEK! -nézett rám Danielle.
- Jól van azt is felteszem. -nevettem.
- Köszi. -mosolygott.
- Amúgy megtaláltad már az angol adókat? -kérdeztem.
- Nem bmeg. Mindjárt betöröm a tv-t. -mondta idegesen.
- Hé, ez 3 éves tv. Vigyázz rá! -nevettem.

Éljen a világos. Ne feledjétek.. A változás örök.

- Miért nem teszed az MTV-re? Az amúgy is angol. -nevettem.
- Bazdmeg. Tényleg. -csapott a homlokára.
- Okos vagy. -nevettem.
- Na, jól van én elmentem zuhanyozni. Te meg beszélj Harryvel. -mondta Danielle majd elment zuhanyozni. 
Bekapcsoltam a laptopom, bejelentkeztem Skypeon és felhívtam Harryt. Pillanatokon belül felvette.
- MI FASZT CSINÁLTÁL MAGADDAL? -kérdezte.
- Neked is szia Harry! -köszöntem.
- Szia! De mesélj. Mi ez? -kérdezte.
- Hát gondoltam változtatok a hajszínemen és mivel már régóta szeretnék tetkót, így hát csináltattam hármat. -mondtam.
- Gratulálok. Amúgy jól áll ez a haj szín. -dicsért.
- Jaj, köszönöm. Na, de mesélj már! Mi az a nagy hír? -kérdeztem mosolyogva.
- Háááát van barátnőm. -mondtam félénken. 
- NA NE MÁÁÁR! -sikítoztam.
- De. De kérlek, ne mond el senkinek. -mondta.
- Jól van nem mondom. De hogy hívják? -érdeklődtem.
- Maggie. -mondta mosolyogva.
- És mióta vagytok együtt? -kérdeztem.
- 3 hete. -mondta. 
- Várj! Én akkor még otthon voltam! MIÉRT NEM SZÓLTÁL RÓLA? -kérdeztem felháborodva.
- Mert, akkor még csak kialakulóban volt a dolog és nem akartam előre elmondani semmit. -mondta.
- Ez egy jó döntés volt. És hogy ismerkedtetek meg? -kíváncsiskodtam.
- A plázában keresett valamit én meg megmutattam neki. Aztán meghívtam kávézni blablabla.. -mesélte.
- Azt hittem, hogy cukibb lesz. -mondtam csalódottan.
- Hallod.. -nevetett.
- Kérdezek valamit. Te tudtál arról, hogy Danielle ide utazik hozzám? -kérdeztem.
- Persze, hogy tudtam róla. Mindenki tudott róla. -mondta.
- Ez király. -mondtam.
- Amúgy készülj fel, mert Liamtől fejmosást fogsz kapni a tetoválások miatt. -röhögött.
- Jaaaa.. Pont ő? -kérdeztem nevetve.
- Látod. -nevetett.
- Majd én is kioktatom. -vontam vállat.
- Hajrá! Viszont nekem mennem kell, mert randim lesz és hamarabb oda kell érnem. -kacsintott.
- Rendben. Üdvözlöm Maggie-t. Mond meg neki, hogy már nagyon várom, hogy találkozhassak vele. Te pedig majd mesélj, hogy milyen volt a randi. -mondtam.
- Rendben. Na, puszikaaa! -köszönt el majd Harry arca el is tűnt.
A skype ismét jelzett. Ekkor már Danielle is bent csücsült mellettem a szobámba. A srácok hívtak.
- Készülj. -nézett rám Danielle.
- Liam? Felkészültem. -néztem Daniellere.
- Jól van na. Tudod milyen.. -nevetett.
- HALLOTTAM! -kiabált Liam.
- Mi a fasz.. Te felvetted? -nézett rám Danielle.
- ÉN NEM! -mondtam ijedten.
- PEDIG DE! -kiabált Danielle.
- Oké. Most már mindegy. -röhögött Liam.
- Ah, hagyjuk. -legyintettem.
- VANESSA JAMES! -ült le Liam mellé Louis.
- Most jön az, hogy mi a faszt csináltam magammal.. -forgattam szemeim.
- Mi van?! Neeeem! A hajad kurva jó lett, a tetkókat meg nagyon imádom. Tök jól néz ki mindegyik. -mondta Louis.
- EZT SEM HALLOTTAM MÉG SENKITŐL. IMÁDLAK LOUIS! -kiabáltam.
- Én viszont nem örülök  a tetkóknak. -mondta Abby.
- Miért? -kérdeztem.
- Mert én nem voltam ott. -mondta Abby.
- Jaj, ne csináld már. Lesz még tetkóm. -kacsintottam.
- Éljen. -tapsikolt Abby.
Nagyon sokáig beszélgettünk a srácokkal. Niall szépen elmondta, hogy mi a véleménye a változásokról, míg Louis arról beszélt milyen szar idő volt ma nálunk. Eleanor arról motyogott, hogy mostanában szar a kávé a Starbucks-ban, Abby a haját magyarázta, hogy neki is el kell mennie a fodrászhoz, Liam és Danielle arról dumáltak, hogy mennyire hiányoznak egymásnak, Én pedig csak néztem és hallgattam őket. Elgondolkodtam. Igen, ők a barátaim. Bolond mindegyik, de én így imádom őket. Ahogy észrevettem egyre többen kezdtek ásítani. Kapva az alkalmat közbeszóltam. 
- Mivel már mindenki olyan álmos el kéne mennünk aludni. -mondtam.
- Igen, igaza van Nessienek. -ásított Louis.
- Na, majd még beszélünk srácok. Jó éjt! -köszöntünk el.
- Nektek is! -köszöntek majd leléptek.
Kikapcsoltam a laptopot, letettem az íróasztalomra, majd bebújtam az ágyba. Danielle még telefonozott, de mivel én már elég fáradt voltam úgy döntöttem, hogy alszom. Elköszöntem Danielletől, oldalra fordultam majd lehunytam szemeim. Igen, ez tényleg egy jó nap volt.

77. Fejezet

Sziasztok! Megérkeztem az újabb fejezettel. Igen, elég hamar! De nem lesz így mindig. Most is csak azért jött ilyen hamar a fejezet, mert egész héten itthon vagyok megfázás miatt.. Ősziszünetben nem hiszem, hogy jelentkeztni fogok új fejezettel, mert őszi szünet után az első tanítási napon angol témazárót írunk, ami elég kemény lesz, főleg azért mert a haladó csoportban vagyok és ott minden nehezebb.. MINDEGY. Visszatérve a fejezethez.. Annyit mondok róla, hogy rövid lett. Amiért bocsánatot kérek. Hosszabbra terveztem, de így jött ki.. Bocsánat. Ne aggódjon senki. A következő fejezet nem sokára jön. c: Az már hosszabb lesz.

Remélem azért tetszeni fog mindenkinek!

Jó olvasást mindenkinek és ne felejtsetek el komizni! ;)

Puszika!

Vivien.Xx

Utálom az esőt. Főleg akkor, amikor alapból is rossz kedvem van. Na, igen. Ez a nap is ilyen volt. Utálom. Reggel 7-kor arra keltem fel, hogy villámlik. Utána már nem tudtam visszaaludni. Kiültem a teraszomra a telefonommal meg egy pokróccal és körbe néztem a neten.

Elsőnek jött a Facebook. "Pár" Directioner bejelölt ismerősnek. Pár szimpatikusabb Directionert visszaigazoltam, írtam Krisztiánnak, mert még este írt nekem. Elolvastam a Directionerek leveleit is. Volt köztük utálkozó és kedves is. Mindenki szurkol, hogy újra együtt legyünk.. Csak várjanak.

Felléptem Twitter-re is, ahol szintén ezek a dolgok fogadtak. A srácok és a lányok is tweetteltek nekem valamit. Na, nézzük őket.

Niall: "@vanessajames Már nagyon hiányzol! Rég beszéltünk. Várlak haza! Puszikállak Sütike!"

Louis: "@vanessajames Mikor jössz már haza? Hiányzol a bátyádnak..Siess haza, mert ha nem akkor a bátyád megy érted. Szeretlek Hercegnő! Csók a homlokodra."

Liam: "@vanessajames Nessie maci. Beszélnünk kell. Semmi para sincsen, de már rég beszéltünk. hiányzik a hülye hangod. Majd hívj fel. Puszika!"

Harry: "@vanessajames Híreim vannak. Nagyon jó híreim vannak. Szóval este Skypeolnunk kell."

Eleanor: "@vanessajames Babaaa! El kéne menni már kávézgatni, nem? :D Hiányzol nekünk nagyon."

Danielle: "@vanessajames Nem sokára meglepetést kapsz! ;) Szeretlek, te shopping királynő!"

Abby: "@vanessajames PLETYKA! MUSZÁJ PLETYIZNI! Ha ráérsz, hívj fel! Imádlak!<3"

Elolvastam mindegyiket és Danielle meg Harry tweetje fogodt meg a legjobban. Vajon mik azok a jó hírek? És mi az a meglepetés? Egyre kíváncsibb vagyok. Fel kell majd hívnom Louist. Ő biztos tudja.

Körbe néztem még egy kicsit a Twitteren, aztán léptem fel az Instagram-ra is. Megnéztem a srácok új képeit és videóit, aztán eltettem a telefonomat és csak bámultam magam elé. Nem gondolkodtam, csak bambultam. Egészen 10 óráig. Már elültem a fenekemet SZÓ SZERINT. Ezért inkább felkeltem és lementem a konyhába reggelizni. Anyu és Logan már lent voltak a konyhában.

- Jó reggelt! -léptem be a konyhába.

- Jobbat! -intett Logan, majd le is lépett.

- Ez hova ment? -néztem Logan után majd Anyura.

- Nem tudom. -vonta meg a vállát.

Csináltam magamnak szendvicset és kakaót, majd leültem reggelizni. Megreggeliztem aztán visszamentem a szobámba és átöltöztem. Miközben öltöztem, anyám felkiabált, hogy menjek el a közértbe, mert valami fűszer nincs és így nem tud főzni.. Úgyhogy felvettem egy vastagabb, fekete cicanadrágot, egy fekete csizmát, egy bőrdzsekit, a dzseki alá felvettem egy vastag pulcsit, a fejemre pedig húztam egy sapkát. Anyu odaadta a pénzt, aztán mentem is. 10 perc alatt megjártam az utat, közben pedig 5-ször csapott fel a víz a járdára és talált el engem a kocsiknak köszönhetően.. Tiszta sár voltam.. Nem elég, hogy szar kedvem van, esik az eső, most még koszos is vagyok. FUJ.

- Itt van a szaros fűszered. -dobtam le az asztalra a zacskót.

- Atya isten. Mi történt veled szívem? -fordult felém anyu.

- A k*rva kocsik felcsapták rám a saras vizet..-mondtam idegesen.

- Úristen. Menj zuhanyozz le. -küldött fel.

- Megyek is. -mondtam.

Be sem mentem a szobámba. Egyenesen a fürdőbe mentem. Lezuhanyoztam, magamra tekertem a törölközömet, majd átmentem a szobámba.  Benyitottam és egy nem várt személy ült az ágyamon. Hát ő meg mit keres itt??? (...)

76. Fejezet

Sziasztok! Úristen..annyira sajnálom, hogy ilyen sokáig nem blogoltam semmit, de tényleg. Nyári szünetben alig voltam itthon, vagy ha itthon is voltam akkor is mindig lefoglalt valami. Ráadásul belekezdtem egy újabb felelősséggel teli dologba. Fanprofilt csináltam. Semmi One Direction. Sem Zayn, Liam, Niall, Louis vagy Harry. Más srácról van. Mindegy. Ez most nem lényeges. Nem ide tartozik. Nagyon sok mindent nem írtam és ahhh tényleg annyira sajnálom, hogy nem írtam semmit és még tájékoztatást sem írtam ki a következő résszel kapcsolatban.. Remélem, hogy mindenkinek nagyon jól telt a nyári szünete és hogy a suli is jó mindenkinek. Nekem nem valami fényes.. Utálom az egészet, de ez van. Ezt kell szeretni. :) Visszatérve az új részhez.. Nem tudom milyen lett. Nagyon sokáig dolgoztam rajta. (Egyszer már kiakartam tenni a blogra, de törlődött az egész rész és újból kellett írnom.) Remélem tetszeni fog mindenkinek! :)♥

Jó olvasást és ne felejtsetek el komizni! :) 

Vivien.Xx

Másnap reggel kávé illatra keltem. Mar csak én voltam a szobában. Tuti hogy mar nincs 9 óra. Kikeltem az agyból és úgy ahogy voltam lesétáltam a konyhába. 
- Jó reggelt! -mormogtam. 
- Neked is, Gumimaci! -köszönt Ben. 
- Gumimaci?! -néztünk rá mindannyian. 
- Most miért ne?! -vonta meg a vállát. 
- Mindegy. Ki mikor kelt? -ültem le az asztalhoz. 
- Előtted 3 perccel jöttem le. 
- Én 8kor keltem. -mondta Dinah. 
- Én 9kor. -Ben.. 
- Mennyi az idő?! -kérdeztem. 
- Fél 1. -mondta Ben. 
- Jesszus. Nekem haza kell mennem. Vagy is a bátyám haverjaihoz. -javítottam ki magam. 
- Merre laknak? -Dinah. 
- Hát a másik kert városban. -mondtam. 
- A túloldalt? -kérdezte Patrick. 
- Aha. -bólintottam. 
- Elviszlek. -mondta
- Őhm..nem kell köszi. -mondtam. 
- NEM utasítasz vissza. Én is ott lakom szóval...-Patrick. 
- Jó legyen. Legalább nem szúr le a bátyám. -nevettem. 
- Jó akkor öltözzünk és menjünk. -mondta Patrick. 
- Először felöltözök én. - mondtam. 
Felálltam majd kisétáltam a konyhából..de még meglapultam a konyha mellett mert meghallottam valamit.. 
- Én azt mondom szállj le róla. -mondta Dinah Patricknak. 
- Nem értelek. Csak elviszem a bátyához. -értetlenkedett. 
- Jaj ne csináld már haver. Ne hazudj. Bejön neked. -Ben. 
- És ha igen? -kérdezte Patrick. 
- Akkor felejtsd el! Mert ha nem sikerül téged kinyírnak. És nem egy ember. Hanem legalább 9. -mondta Ben. 
- 10. Mert én is benne vagyok. - szólalt meg Dinah. 
- Jó. Oké. Nem csinálok semmit. -mondta Patrick.
Kitágult szemekkel hallgattam a beszélgetést majd inkább gyorsan felszaladtam a szobába hogy átöltözzek. A váltó cuccom egy farmer rövidnadrágból, egy mintás nyári pulcsiból és egy fekete Vans cipőből állt. Kölcsön vettem Dinah fésűjét, kifésültem a hajam majd visszamentem a szobába hogy összepakoljam a cuccaimat. Gyorsan összepakoltam majd lementem a konyhába.
- Na, kész vagyok! Patrick menj öltözni. -néztem rá. 
- Én már kész vagyok. -nevetett. 
- Jaj, most vettem észre. -nevettem fel. 
- Na, akkor induljunk. -mondta Patrick. 
- Rendben. Szia Beni macikaaa! -öleltem meg majd nyomtam egy cuppanós puszikát az arcocskájára.
- Szia Gumimacika! -ölelt meg.
- Sziaaa Dinah baba! -öleltem magamhoz jó szorosan. 
- Szia drágám! -köszönt el. 
- Na, majd beszélünk. Sziasztok! -elköszöntünk majd beültünk a kocsiba és elindultunk a másik kert városba ami innen 30 percre van.. Útközben megszólalt a telóm. 
- Halika! Nah hol vagy? -kérdezte Logan. 
- Kocsiban felétek tartva. -mondtam. 
- Oké, tudnál hozni üdítőket? -kérdezte. 
- Az attól függ hogy a haverod visszafizeti-e..-mondtam a telefonba.
 - Igen. Csak vegyél valamit és siess. -mondta. 
- Okééé! Na puszika! -köszöntem majd letettem..
- Bátyád volt? -nézett rám egy pillanatra Patrick majd vissza az útra. 
- Igen. Azt mondta, hogy menjünk el még a boltba üdítőket venni. -mondtam.
- Oké. Akkor elmegyünk a Tescóba. Az jó lesz? -kérdezte.
- Nekem mindegy. -nevettem.
- Akkor irány a Tesco. -mondta majd sávot váltott. 
(...) Az üdítőket lesem már fél órája. Logan nem mondta, hogy miket vegyek és így nem tudom mit vegyek. Igen. Jelenleg ez a legnagyobb problémám. JELENLEG! 
- Nessie! Nem lenne egyszerűbb, ha mondjuk levennél a polcról két üveg colát? -állt mellém a kosárral Patrick. 
- Nem. -mondtam.
- Mert? -húzta össze szemöldökét.
- Mert nem biztos, hogy az jó lesz. -néztem rá.
- Akkor az a legegyszerűbb, ha felhívod a bátyádat. -Patrick.
- Basszus tényleg! -és már vettem is elő a telefont.
- HOL VAGY MÁR? -bele sem szóltam a telefonba, de ő már felkérdez.
- Először is kuss, mert most én beszélek! Milyen üdítőt vegyek? -kérdeztem.
- Vegyél 2 vagy 3 üveg cólát és kész. -mondta.
- Oh, Logan. Bazdmeg! -mondtam majd letettem.
- Mit mondott? -kérdezte nevetve Patrick.
- Amit te. -mondtam, majd levettem 3 üveg cólát a polcról és betetettem kosárba. 
Kifizettem majd mentünk is Logan haverjához. A Tescótól 15 percre laknak. Yes! 
- Köszi, hogy eldobtál. -néztem Patrickra kedvesen.
- Nincs mit. -mondta.
- Majd még biztos találkozunk. -mondtam.
- Ez egyértelmű. -nevetett.
- Na, most már tényleg megyek, mert még megölnek. Na, szia! -nevettem.
- Szia! -intett majd elhajtott, én pedig kopogás és csöngetés nélkül bementem a házba.
- Szép napot emberek! Meghoztam az üdítőket! -köszöntem mindenkinek.
- VANESSA! -ugrottak rám a srácok kiabálva.
- Oké. Fiúk. Én is örülök nektek. De ez már sok. Kérlek ne. Megfogok halni. -nevettem.
Nagy nehezen leszálltak rólam, leültem közéjük és el kellett mesélnem, hogy mi minden történt velem azóta, amióta kimentem. El kellett mesélnem a Zaynnel való kapcsolatomat, aminek ez lett a vége...
- Meg kell ölni. -mondta komoly arccal Logan egyik haverja.
- Nem kell megölni. Már kapott eleget. -mondtam.
- Akkor nem szóltam. -nevetett.
- Az a Lindsey mekkora qva lehet. -rázta fejét Krisztián, Logan egyik legjobb barátja.
- Hát.. most erre mit mondjak? -néztem rá nevetve.
- Semmit. -mondta nevetve.
- Nevetséges az egész. Annyi az idegesítő ebben az egészben, hogy az egész média velünk van tele meg azzal a Lindseyvel. -mondtam.
- Szard le őket Vanikám. -mondta Krisztián.
- Mást már nem is tudok tenni. Annyi örömöm van benne, hogy a srácok rajongói mellettem állnak ki. Mármint a legtöbben Zaynre haragudnak. -meséltem.
- Na, ez már komoly. -nevettek a srácok. 
- Kéne mennünk. -nézett rám Logan. 
- Jaaaj, ne már. Olyan jól lelkizünk most. -mondta Logannek Krisztián majd a végén elnevette magát.
- Jól van. Te inkább a lelkizzél az anyukádnak. Nekünk most tényleg menni kell. -mondta Logan.
- Igaza van. -nevettem Logannek.
- Jól van. -mondta Krisztián.
Elköszöntünk a srácoktól majd beültünk a kocsiba és haza mentünk. Otthon egész nap csak punnyadtunk. Bent ültünk a nappaliban és filmet néztünk. Közben párszor valamelyikük bealudt, stb.. Este nem volt kedvem vacsorát csinálni, így hát Logan pizzát rendelt. Közben beszéltünk anyuval. Őt holnap már ki is engedik. Beszéltem a srácokkal is. Aztán eldöntöttem Logannel hogy 3 nap múlva visszautazunk Londonba. Itthon már úgy sem tudunk sok mindent csinálni.. 
Este 10 órakor elköszöntem Logantől és felmentem aludni. Lefeküdtem és csak a plafont bámultam. Azon gondolkodtam, hogy mi lesz amikor visszamegyek Londonba.. Mi lesz? Mi lesz Zaynnel? Mi lesz velem? Mi lesz velünk? Annyit gondolkoztam már ezen az egészen. Mindig azt a választ adom magamnak, hogy majd akkor kiderül, ha megbeszéltük Zaynnel. De most az egyszer más választ adtam magamnak. Jelenleg ezt a választ tartom a legjobbnak. Csak a válaszom kitartson addig, amíg vissza nem érek hozzá. A válaszomat nem osztom meg senkinek. Ez a válasz most csak az enyém és senki másé. (...) 

75. Fejezet

Sziasztok! Elnézést, hogy ilyen sok késéssel hoztam az új fejezetet, csak hát a ballagásomra kellett készülni meg ezek. Szóval kicsit szétszórt voltam. De most már minden le van tudva és nyugi van! Itt a nyár, nincs suli, nincs tanulás! Yaaay! Szóval..megérkezett a 75. fejezet. Jelenleg nem tudok mit mondani róla, hogy mi várható e fejezetben. Max csak annyit, hogy lesznek benne új szereplők. :D 

Jó olvasást hozzá és ne felejtsetek el komizni! :)♥

Sok puszi nektek!

Vivien.Xx

Uí.: Aki most ballagott, annak nagyon gratulálok és sok sikert kívánok! :)♥ Kellemes nyarat kívánok mindenkinek! :)♥

Kivettem a táskámból a telefonomat és felvettem.

- Háló, tessék?! - vettem fel sóhajtva. 

- Ben vagyok! - szólt a telefonba.

- Neked is szia! - köszöntem.

- Ja, igen...Csá. - köszönt.

- Miért hívtál? - kérdeztem.

- Ja, csak azért, mert van egy kis dolog...-Ben.

- Mi az? - érdeklődtem.

- Szóval az van, hogy a barátnőm és az öccse jön este hozzám.. -kezdte Ben.

- Akkor az esti programunk lefújva. Jó semmi baj! Majd máskor! -mondtam.

- Hülye vagy?! Neeeem. Erről szó sincs. Úgy lesz ahogy megbeszéltük. Csak annyi lenne a kérdésem, hogy zavarnának-e téged? -kérdezte Ben.

- És te hülye vagy?! Amúgy is megszeretném ismerni a barátnődet. -mondtam.

- Jól van. Ők nem sokára ide érnek. Te mikor jössz? -érdeklődött.

- Hááát, nem tudom. 10-15 perc múlva. -néztem az órára.

- Rendben. Akkor majd várlak. Siess! -Ben.

- Oké. Puszi! Szia! -köszöntem majd letettem.

A táskát és a telefont ledobtam a kanapéra, majd felszaladtam a szobámba. Kivettem a szekrényemből egy nagyobb táskát és beletettem a pizsimet, meg a váltó ruhámat, a fogkefémet, stb.. Elmentem még gyorsan zuhanyozni. Zuhanyzás után magamra kaptam egy piros melegítő alsót és egy fehér felsőt. A nagy táskámba beledobtam lent a nappaliban a telefonomat, a telefon töltőt, fülest, pénztárcát, blablabla.. Mi előtt még elindultam nem maradhatott ki a szokásos fotó készítése sem. A fotót elkészítettem, felkaptam a cipőmet, majd a táskát is és egyenesen Ben házához sétáltam. Sétálás közben a fotómat persze feltettem a megszokott portálokra is, hogy legyen valami élet jel szerűség rólam. 

@nessiejames93 @benoffical Vigyázz Ben! Jön a te hülye barátod! :)♥

(...) Ben házánál állok már 15 perce és még mindig nem nyitotta ki az ajtót. Hm.. Ezt a gyereket megverem. Már kb. úgy ütöm az ajtót, hogy csoda, hogy még eddig nem tört be. Megmondom őszintén gondoltam arra is, hogy berúgom az ajtót. (...) Az ajtó egyszer csak kinyílt. Jé! Csoda történt!

- Szia, Nessie! -köszönt mosolyogva.

- Na, velem te ne kedveskedjél! -léptem be köszönés nélkül a házba. Ben becsukta az ajtót majd felém fordult.

- Mi bajod van? -nézet rám értetlenül.

- Hogy mi bajom van?! Hallod itt dörömbölök az ajtón már 20 perce és ki sem nyitod. -mondtam mérgesen.

- Jaj, ne haragudj. Zuhanyoztam. -mondta.

- Most már semmi baj, mert bent vagyok a házba. Barátnődék? -néztem körbe.

- Még nem értek ide. -mondta.

- Hol laknak? -néztem rá.

- Bent a városban. -Ben.

- Oh, értem. -bólintottam.

- Addig eljössz velem kaját meg üdítőt venni? -kérdezte.

- Mehetünk.  -mondtam.
- Az én kocsimmal megyünk. -mondta.
- Nekem csak jó. -nevettem.
Kijöttünk a házból majd egyenesen Ben kocsijához sétáltunk. Beültünk majd egyenesen a Tescoba mentünk. Szerencsére nem voltak így hamar végeztünk. Vettünk üdítőket, édességeket, chipseket, meg minden féle egészségtelen kajákat. Hazafelé még bementünk egy későn záró kávézóba ahol kértünk 2 db jegeskávét elvitelre. Amire hazaértünk a jegeskávét kivégeztük. Bementünk a házba, kipakoltuk a konyhába az üdítőket a nasikat pedig felvittük Ben szobájába. 
- Van laptopod ugye? -kérdeztem Bentől.
- Persze. Ez milyen hülye kérdés volt már?! -nevetett.
- Jó hát most na. -nevettem.
- Miért kérdezed? -fordultam felém kíváncsian.
- Csak azért, mert hogy a kinti barátaim majd szeretnének látni engem és hogy megkaphatnám majd addig a laptopodat? -meséltem.
- Persze. Most kell vagy majd később? -Ben.
- Később. -mondtam.
- Mikor jönnek a barátnődék? -kérdeztem kíváncsian.
- Nem tudom. De már itt kéne lenniük. -mondta az órára nézve.
- Valaki kopogott. Vagy is dörömbölt. -mondtam Bennek. 
- Jaj, biztos megjöttek. Ki nyitod nekik az ajtót, én addig ki veszem a paplanokat meg a párnákat. -Ben.
- Aham. -mondtam majd lesiettem az ajtóhoz és már nyitottam is. Hát 2 ember helyett csak egy volt itt, az is fiú volt.
- Szia! -köszöntem neki furcsán. Jó hát nem ismerem. Azt sem tudom ki ő.
- Őhm, helló. Ben-t keresem. Patrick vagyok. -nézett mögém.
- Őhm, szia! Várj! Egy pillanat. -mutattam majd kiabáltam Bennek hogy valami Patrick nevű gyerek van itt. Hát kiderült, hogy Ben barátnőjének az öccse. Na szép! 
- Jaj, ne haragudj. Gyere! -álltam arrébb, hogy betudjon jönni a házba. 
- Semmi baj. -nevetett.
- Vanessa James vagyok! -nyújtottam kezem.
- Patrick Miller. -fogott velem kezet.
- BEN! LEJÖSSZ MÁR VÉGRE? -kiáltottam fel.
- Megyek már! -kiáltott majd szaladt is lefele. 
- Szia, öcsi! -pacsiztak le.
- Csá! -köszönt neki Patrick.
- Kérsz valami üdítőt? -kérdeztem Patricktól.
- Hát, ja kérek. Colátok van? -kérdezte.
- Ben, vettünk mi Colát? -néztem rá nevetve.
- Hát, nem tudom. -nevetett.
- Jó, akkor inkább vizet kérek. Az csak van. -röhögött Patrcik.
- Az van! Azt vettem! -fordultam a hűtő felé. Kivettem a vizet és egy poharat majd öntöttem Patricknak vizet.
- Tessék! -nyújtottam neki a poharat.
- Köszi! Amúgy Ben! Köszi, hogy elmondod nekem, hogy ki ez a szép szemű lány...-nézett Benre.
- Jaj, tényleg. Patrick ő itt az egyik legjobb barátnőm. Szó szerint. -nevetett.
- Óh, nem is tudtam, hogy neked van legjobb barátnőd. -nevetett.
- Ne nevess! -szólt rá Ben.
- Mennyi idős vagy te? -néztem rá. 
- 19 vagyok. Te? -Patrick.
- 18. -mondtam.
- James.. Magyar vagy? -kérdezte.
- Félig. Te? -én.
- Hát nagyon kicsit. -mondta.
- Őhm, mit kérdezzek?! Van barátnőd? -nevettem.
- Jelenleg nincsen. Neked barátod? -mosolygott.
- Őhm..Nincs. -mondtam.
- Bizonytalan válasz volt. -nézett rám hunyorítva.
- Na, figyelj! Gondolom sokat lógsz a neten. Jól mondom? -néztem rá.
- Persze. -bólintott.
- Nem ismersz meg, mi? -én.
- Kéne? -nézett rám.
- Hát nem tudom. Általában felismernek. -mondtam zavartan.
- Itt a laptop. Mutasd meg neki, hogy ki is vagy te. -nevetett Ben.
Elvettem Ben kezéből a laptopot majd keresni kezdtem. Kerestem egy cikket rólunk aztán Patrick felé fordítottam a laptopot. Elolvasta a cikket majd ránézett a képre. Ez után rám, majd vissza a képre. Ezt ismételgette legalább 5-ször. Lecsukta a laptopot majd rám nézett.
- Ezt most nem mondod komolyan! Ugye nem?! Kajak te vagy ennek a csávónak a barátnője? Hallod qva szerencsés a srác. Baszki! Úh, bazdmeg erre nem számítottam. Azt hittem valami nethíresség vagy. Vagy nem tudom. -Patrick.
- Nem inkább Nessie a szerencsés?! -nézett Patrickra Ben nevetve.
- Szerintem nem. Oké, hogy Zayn Malikról van szó meg ezek, de azért ha nekem egy ilyen lány lenne a barátnőm..-mondta Patrick.
- Bárcsak Ő is ezt mondaná. -mondtam halkan. Patrick Benre nézett.
- Szakítottak. -mondta Patricknak.
- Oh, sajnálom.. -nézett rám.
- Nem kell. -ráztam a fejem.
- Te, Grace hol van? -nézett kérdően Ben Patrickra.
- Grace otthon maradt. Azt mondta, hogy nagyon sajnálja. Amúgy szarul érzi magát azért nem jött! -mesélte Patrick.
- Értem, akkor majd felhívom. -mondta Ben.
- Nem vagytok éhesek? -kérdeztem. 
- Szerintem rendeljünk pizzát. -nevetett Ben.
- Oké. -mondtam majd vettem is elő a telefont. Pont hívtam volna a pizzázót, erre valaki csöngetett.
- Kinyitom én! -mondtam majd a telefonnal a kezemben mentem ajtót nyitni. Kinyitottam és láss csodát! 
- Dinah! Úr isten! De rég láttalak! -ugrottam nyakába.
- Nessie basszus! De megváltoztál. -mért végig. 
Egy kis beszámoló Dinahról... Ben unokahúga. Ő is itt nőtt fel. Minden napját itt töltötte. Már mint Bennél. Aztán egyszer Ben átjött hozzánk vele azóta jó barátnők vagyunk. Dinah velem egyidős. Semmit nem vesz komolyan. Habár van olyan időszaka amikor még nálam is komolyabb. Akkor valami baj van nála. Agyilag egy szinten van velem, szóval könnyen megértjük egymást még úgy is, hogy nem beszélünk. 
- Te inkább meg se szólalj! Mi lett a hajaddal?! -kérdeztem ijedten. 
- Barna lett. -nevetett.
- És a te régi stílusoddal? Azt annyira bírtam. -Dinah.
- Tudod, az emberek változnak. -mondtam.
- Na, de ennyire? -kérdezte.
- Látod. -nevettem.
- Hol az én bátyám? -nevettem.
- DINAAAH! -szaladt ki hozzánk Ben.
- BEEN! SZIAA! -ölelték meg egymást.
- Látom hoztál pizzát. -vettem észre a pizzás dobozokat.
- Aham. -nevetett.
- Pont most akartunk pizzát rendelni. -nevetett Ben.
- Én gyorsabb voltam. -nevetett.
- Gyere bemutatlak valakinek! -húzta be az ajtón Ben Dinaht.
- Patrick, Ő itt Dinah az unokahúgom. Dinah, Ő itt Patrick a barátnőm öccse. -Ben.
- Szia, Dinah Carter. 
- Hello, Patrick Miller. -ráztak kezet.
- Na, akkor most együnk. -mondtam. 
Előszedtem a tányérokat majd leültünk enni. Jól kikérdeztem Dinaht. Megtudtam, hogy volt egy fél évig tartó kapcsolata, de hát szakított a sráccal. Így került haza Amerikából. Na, erre jöttem én.
- Kapcsolatról jut eszembe! Nessie! Te hogy állsz? Hallottam kivel vagy együtt. -mosolygott Dinah.
- Úgy látszik még senki nem tudja mi a helyzet. -nézett rám Ben.
- Mi van.. Történt valami?! -nézett rám ijedten Dinah.
- Igen. -sóhajtottam.
- Nessie én...-Dinah.
- Nem kell. -mondtam.
- Őhm, Dinah?! Itt alszol? -kérdezte Ben.
- Igen. Ha nem baj, akkor maradok 2 hétig. -mondta.
- De hogy. Csak nyugodtan. -Ben.
- Anyudék? -érdeklődtem.
- Nem tudom. Összevesztem velük. Ezért leszek itt Bennél 2 hétig. Azt mondták anyámék hogy ne menjek vissza, ha már én kiköltöztem Amerikába. Szóval.. -mesélte.
- Nem értem a szüleidet. -ráztam a fejem.
- Nem vagy egyedül! -mondta Dinah.
- Patrick? Te is maradsz? Mond hogy igen, mert én nem hiszem, hogy bírni fogok 2 lánnyal. -Ben.
- Maradok nyugi. -nevetett.
- Menjünk már fel filmet nézni. -mondta Dinah.
- Irány Ben szobája! -kiáltottam el magam majd Dinahval együtt szaladtam felfele.
- Az ágy a mienk! -kiabált utánunk Ben.
- Jól van! -Dinah.
- BEN A LAPTOPOT HOZD FEL NEKEM! KÖSZI! -kiabáltam le.
- Ne kiabálj már. -jöttek be a szobába.
- Jaj, bocsi! Nem tudtam, hogy már fent vagytok az emeleten. -mondtam.
- Na, nézzünk meg egy filmet aztán nem tudom mi legyen. -mondta tervet Ben.
- Ez aztán terv! -röhögött Dinah.
- Jó, hát kuss! -Ben.
- NA, mit nézzünk? -kérdeztem.
- Nézzünk vígjátékot. -mondta Patrick.
- OKÉ! -mondtam.
Kiválasztottunk közösen egy jó vígjátékot. Végig nevettük kb. az egészet. A film után beszélgettünk. Mindenki mondott valami újat magáról. Patrick mesélt magáról, Dinah beszámolót tartott Amerikáról, míg nekem Angliáról, a srácokról és a kapcsolatomról kellett beszámolót tartanom. Én beszéltem a legtöbbet. Patrick nagyon jó fej srác. Szeret hülyülni, de azért komoly. Tök kedves és közvetlen. Biztos a nővére is ilyen kedves. Még csak képről láttam. Kép alapján is kedvesnek látszik. Nagyon szép. Szerintem. Kicsit fura, hogy nem hasonlítanak egymásra.. Már mint Patrick és Grace. Habár az is lehet, hogy a belső tulajdonságuk hasonlít. (...)
- Mikor beszélsz a barátaiddal? Tök kíváncsi vagyok. -nevetett Ben.
- Most. -mondtam.
- Tudtok angolul? -néztem Patrickra és Dinahra.
- De hogy is. Azt sem tudom, hogy mi az a Yes. -Patrick.
- Én sem tudom. -rázta a fejét Dinah.
- Haha.. Akkor most váltsatok át angolra. -mondtam.
Bekapcsoltam a laptopot, bejelentkeztem Skypeon és már hívtam is a srácokat. 
- EMBEREK! NESSI SKYPEON! -kiabált Niall.
- Szia, Niall! -nevettem.
- Szia, Süti! Mizu otthon? -érdeklődött.
- Semmi. Anyu jobban van. Már alig várja, hogy kijöjjön. És Londonban mi újság? -kérdeztem.
- Semmi érdekes. Fotózásokon voltunk aztán ennyi. -mondta.
- Többiek? -érdeklődtem.
- Mindenki oké. Csak az nem, aki a szobádat birtokolja még mindig. -mondta.
- Most Zaynről beszél? -kérdezte halkan Dinah, mire én csak bólintottam.
- Mesélj már kikkel vagy te most! -nevetett.
- Ő itt Ben. Gyerekkori haverom. Abby ismeri! Ő itt Dinah, Ben unokahúga. Ő pedig Patrick, Ben barátnőjének az öccse. -mutattam be mindenkit.
- Oh, hát akkor srácok.. Helló nektek! Niall Horan vagyok, Nessie legjobb barátja. -röhögött.
- Helló Niall! -köszöntek Benék.
- Nem szólnál esetleg a többieknek? -kérdeztem.
- Már szóltam, de senki nem jött. Na várj.. Lehet lent vannak a nappaliban és XBOX-oznak. -nevetett. Niall eltűnt egy pillanatra majd kicsit később csak annyit hallottam, hogy a lányok a nevemet kiabálják, míg Louis azt kiabálja, hogy "Hercegnő".
- Na, itt is van mindenki! -ült vissza a helyére Niall, míg a többiek körül ülték.
- Szia, Nessie! És úr isten! BAZD MEEEEG! DINAAAH! MI A FASZ?! HÁT TE?! JAJ ISTENEM! BEEEN! CSÁÓ! HIÁNYOZTOK! -kiabálta Abby.
- ABBY! SZIAAAAAAA! -sikongatott mellettem Dinah.
- Oké lányok. Most már elég lesz. -mondtam.
- Olyan jó látni titeket. -mondtam mosolyogva.
- Hiányzol nekünk, ugye tudod? -mondta Eleanor.
- Ti is nekem! -mondtam.
- Nem látom a hercegnőmet. Menjetek arrébb! -szólt Louis mindenkire.
A többiek arrébb mentek és most már csak Louis látszódott.
- Szia, Hercegnő! Mizu? -mosolygott.
- Semmi. Veled mizu? -én.
- Semmi. Hiányzol! Mikor jössz vissza? -Louis.
- 1 hét múlva. -mondtam.
- Megyek érted a reptérre. Csak most szólok! -jelentette ki.
- Hát, ezt a srácokkal beszéld meg. -nevetettem.
- Szia, Nessie! -intett Liam.
- Csáó! -köszöntem.
Nagyban beszélgettünk egyszer csak nagy lett a csönd. Miért?! Mert Zayn elhaladt a srácok mögött majd 5 perc múlva jött visszafelé. Ekkor már beszélgettünk tovább. Ismét beállt a csönd. 
- Nessie.. -szólalt meg Zayn.
- Mond. -sóhajtottam.
- Megbeszéltük. Nem felejtetted el. Remélem. -mondta.
- Meg. Ne aggódj nem felejtettem el. -ráztam a fejem.
- Vigyázz magadra! -mondta majd el sétált.
- Ez most mi volt? -kérdezte tőlem Dinah.
- Ezt én is tudni akarom. -szólalt meg Niall.
- Semmi, semmi. -ráztam a fejem.
- Hát, ha te mondod. -Niall.
Olyan jót beszélgettünk így 11-en. A srácok megkedvelték Bent is és Patrickot is. Na, meg Dinaht is. A lányok úgy szintén. Szóval jól elbeszélgettünk. Nálunk már kb. hajnali 4 óra lehetett. Mindenki hulla volt, szóval kénytelenek voltunk elköszönni a többiektől. A laptopot kikapcsoltam, majd gyorsan elment mindenki egymást után zuhanyozni. Persze megint én voltam utolsó. Bebújtam gyorsan a pizsimbe majd bebújtam az ágyba. Ben és Patrick a kihúzhatós kanapén aludtak, én és Dinah pedig az ágyon. A srácok hamarabb bealudtak, úgyhogy Dinahval mi még beszélgettünk fél 5-ig. Aztán már feladtunk, úgyhogy mind a ketten kidőltünk. (...)

~ Új szereplők ~

Patrick Miller

Grace Miller

Dinah Carter