65. Fejezet

"Sziasztok! Remélem mindenkinek tetszett az előző! Tudom nem lett valami igazságos az előző fejezet, de minden történetbe kell valami szomorú rész! Hát most itt volt az a szomorú rész.. Biztos, hogy lesz még benne szomorú rész, amiért előre bocsánatot kérek! :D♥ Nem tudom előre, hogy

milyen lesz EZ a fejezet szóval nem tudok nektek előre mondani semmit! :D 

De azért remélem, hogy tetszeni fog mindenkinek a fejezet! 

Na, jó! Nem 'jártatom' a számat! :D 

Jó olvasást és komizzatok! 

Puszi: Vivii"

*o*

Ideges, szomorú és csalódott vagyok. Miért kellett ez? Miért? Nem volt ma valami jó kedvem, de ez..még jobban elrontotta a kedvemet. Elmondhatatlan az amit most érzek. Amit ott láttam az nekem egyszerűen hihetetlen volt. Nem hittem a szememnek. Nagyon szar volt ezt látni. Nem gondoltam volna, hogy Lindsey ilyenre képes. Na meg Zayn. Szegény Nesszi. Borzalmasak mind a ketten. Ez tényleg hihetetlen. A látvány miatt csak idegesen káromkodni tudtam majd elrohanni. Sírva. Gondolom nem megszokott, ha egy srácot sírni látnak. De hát én ilyen vagyok. Beültem a kocsimba majd eljöttem otthonról. Fogalmam sem volt, hogy hova megyek. Csak mentem egyenesen. Gondolkoztam azon, hogy elmegyek egy kocsmába, de aztán eszembe jutott az amit Nesszi mondott. "Az ital nem segít semmin!". Így hát nem mentem sehova leinni magam. Mentem a nővéremhez, Gemmához. Remélem otthon van. Utaztam pár órát, majd amikor megláttam a házat és leparkoltam a ház elé nagyot sóhajtottam. Örültem hogy ide értem. Tényleg. Kiszálltam a kocsiból majd a házhoz sétáltam. Megálltam az ajtó előtt, megtöröltem gyorsan szemeimet aztán csengettem. Az ajtó perceken belül nyitódott. Nővérem ijedt arcával találtam szembe magam. 

- Harry! Te sírtál? Mi történt? -kérdezte ijedten miközben behúzott a házba.

- Majd elmesélem, csak menjünk be a nappaliba. -mondtam. 

- Jó, rendben. Akkor gyere siess! Kérsz teát? -nézett rám.

- Igen, kérek! Köszi! -mondtam.

- Rendben! Megcsinálom a teát, te addig menj ülj le a nappaliba aztán megbeszélünk mindent. -mondta.

- Oké. -mondtam majd bementem a nappaliba és leültem a kanapéra és vártam Gemmát.

- Na, itt is vagyok. -jött kb. 10 perc múlva, bögrékkel a kezében.

- Uh, köszi! -vettem ki a kezéből az egyik bögrét.

- Nincs mit. Na mesélj! Mi baj van? -ült le mellém.

- Olyat láttam amit nem kellett volna. -néztem magam elé.

- De mit? -Gemma.

- Háát, Lindseyt és Zaynt együtt az ágyban. -mondtam ki.

- Most ugye nem az..ugye nem? -hitetlenkedett Gemma.

- Pedig de. -bólintottam.

- És Zayn barátnője tudja? -kérdezte.

- Nesszi? Igen tudja. Ő is látta. -mondtam.

- És hogy láttátok? -faggatott.

- Az úgy volt, hogy én meg a Nesszi elmentünk plázázni. Aztán haza jöttünk, én pedig segítettem felvinni a sok cuccot Nesszinek! Kinyitottuk a szoba ajtaját és hát ott voltak. -meséltem.

- Már mint akkor a Nesszi szobájában volt ez a dolog? -Gemma.

- Nem Zaynében, csak Nesszi átköltözött. -mondtam.

- Oh, értem. -bólintott.

- Figyu, Gemma...-én.

- Hm..? -nézett rám.

- Nem maradhatnák itt? -kérdeztem.

- Most hülyéskedsz? Persze hogy maradhatsz itt. -mondta.

- Oh, oké. -mondtam.

- Figyelj! Én előre tudtam, hogy ez a Lindsey ilyen..khm..izé. Nem érdemel meg téged és te sem ilyen lányt érdemelsz! -Gemma.

- Ajh, nem tudom mit csináljak. -nyavalyogtam.

- Tedd azt amit tenned kell. -mondta.

- Hát, jó. -mondtam.

- Figyi! Menj fürödj le, aztán pihenj és holnap még beszélünk erről. Rendben? -nézett rám.

- Aham. -bólintottam.

- Na, akkor menj. Tudod, hogy mi hol van. -Gemma.

- Ja. -mondtam majd felmentem, lezuhanyoztam, felvettem az itteni cuccaim közül egy melegítő alsót és lementem vacsizni. Megvacsoráztam majd elköszöntem Gemmától és mentem is fel az én szobámba. Befeküdtem az ágyba és csak bámultam magam elé. Gondolkoztam. Mindenen. Most mit tegyek? Beszéljek Lindseyvel? De minek? Semmi értelme. Viszont valahogy haza kell mennem. Ajh, nem tudom mi legyen. Szakítanom kéne vele. Nem lenne jó, ha kibékülnénk. Rossz döntés lenne. Vagy még sem?! Nem, nem, nem. Ez tényleg rossz ötlet lenne. Uh, nem tudom mi legyen. Én szeretem. Vagy szerettem? Na, király. Már ezt sem tudom. Szuper! Na, ezen még gondolkodom. Vajon Nesszivel mi lehet? Otthon van és sír a szobájában? Nem hiszem. Biztos Logannél van. Szegény. Őt sajnálom ebben az egészben a legjobban. Most gondolom mindenki őt hívogatja, hogy hol a francban van. Én is kíváncsi vagyok, hogy milyen lelki állapotban van most. De nem akarom én sem zaklatni. Habár gondolom ugyan olyan lelki állapotban van mint én, csak ő sír is. Nem mintha én nem sírtam volna. Már aludni szerettem volna, de mielőtt elaludtam volna, magamhoz vettem a telefont és küldtem egy SMS-t Nesszinek, hogy "Szeretlek!♥". Ezzel azt jelezve, hogy itt vagyok vele és szeretem. Elküldtem az SMS-t, majd raktam volna is le a telefont, de megrezzent a kezemben. Megnéztem a képernyőjét, ahol pedig Nesszi üzenete jött elő, amiben ez állt: "Veled vagyok én is!♥ Szeretlek! Majd beszélünk! Kitartást Harry! Jó éjt!♥".

Mosolyogva olvastam el az üzenetet, majd leraktam a telefont és próbáltam elaludni. Megmondom őszintén féltem a holnaptól. Na. Majd csak lesz valami...

Lent ültünk a konyhában és beszélgettünk. Egyszer csak egy ordítást hallottunk meg, ami Harry szájából jött. Aztán azt hallottuk, hogy rohan le valaki a lépcsőn majd az ajtó csapódik, kicsivel később pedig a kocsi ajtaja. Itt meg mi lehet? 

- Megnézem mi van fent! -mondta Louis majd felállt és kiment a konyhából.

- Mi lehetett ott fent? -kérdezte Eleanor.

- Fogalmam sincs. -mondtam fejemet rázva.

Egy újabb kiáltást hallottunk meg, akinek a tulajdonosa nem volt más, mint Nesszi. Megijedtem. Nesszit láttuk, ahogy elrohan a konyha előtt és kiszalad az ajtón. 

- Jó! Most már kib*szottul kíváncsi vagyok, hogy mi van oda fent! -állt fel idegesen Niall.

- EZT NEM HISZEM EL! -ordított fent Louis.

- Jó én felmegyek! -mondta Niall és már szaladt is.

- Várj megyünk mi is. -mondtuk majd szaladtunk fel.

Pillanatok alatt az emeleten voltunk. Louishoz rohantunk és benéztünk a szobába, ahol Lindsey és Zayn volt..Már felöltözve. Az ágyra néztem, ami nem volt valami fényes látvány. Majd nem elhánytam magam a következtetésem után. Fúj. Ez köcsög húzás volt. 

- MOST EZ KOMOLY?! ZAYN?! TÉNYLEG? TE MAGADNÁL VAGY? -néztem Zaynre. Sírni kezdtem. És azért kezdtem sírni, mert eszembe jutott Nesszi, hogy most milyen szomorú lehet és stb.. Lindsey meg még mosolygott. Na az ideg bennem volt. 

- TE MEG B*ZDMEG NE MOSOLYOGJ, MERT KIVEREM A FOGAIDAT. JOBB LENNE, HA LEÁLLNÁL, MERT EZ EGY ÍGY NEM LESZ JÓ! -ordítottam Lindseyre majd fogtam magam és inkább lejöttem az emeletről. Magamhoz vettem a telefont és hívogatni kezdtem Nesszit. Istenem. Remélem jól van..

Ez komoly amit én most itt láttam? Kajak komoly volt? Mert én nem hiszek a szememnek. Az ideg belém jött. És nem is a kisebb ideg. Nem. Ez most az a nagyon nagy ideg, amikor szívesen leütök bárkit. Jobb ha Zayn vigyázz az arcára.

- ZAYN! EZ TÉNYLEG AZ? EZ KELLETT NEKED? KELLETT? HOGY CSINÁLHATTÁL ILYET? HOGY? CSALÓDTAM BENNEDD B*SZKI! EZ EGYSZERŰEN HIHETETLEN! BORZALMAS KOMOLYAN MONDOM. TUDOD LEGSZÍVESEBBEN MOST LEÜTNÉLEK, DE NEM AKAROM BEMOCSKOLNI A KEZEM! -ordítottam. 

Mondanom sem kell, hogy milyen ideges voltam. Nem hiszem el, hogy ezt csinálta Nesszivel. A legjobb barátommal. Megmondtam neki, hogy ha bármit is tesz, ami Nesszinek rossz - gondolok ilyesmi esetre - neki vége..

- Niall! Nem én kezdtem...-magyarázkodott.

- Leszarom, hogy kikezdte. Lefeküdtetek? LE! Ennyit erről! Na, jó. Én mentem. Csá! -intettem mindenkinek, majd lementem Abbyhez. Szegény már ő is sírt. Ajh, istenem. Remélem, hogy Nesszi és Harry is jól vannak..

Mit is mondjak? Nem is tudok mondani erre már semmit. Nem lehet elmondani. Nagyon sajnáltam Nesszit is és Harryt is. Csalódtam Zaynben. Nem gondoltam volna ezt róla. Lindseytől ez nem meglepő..simán kinéztem belőle, hogy képes ilyenre. Szóval..Mikre nem képes ez a csaj. Nem nagyon voltam kíváncsi arra, hogy mi történt. Nem hiszem azt, hogy Zayn kezdte ezt az egészet. De ha már..esetleg nem ő kezdte, legalább észbe kaphatott volna, hogy "HOPPÁ! Nekem van barátnőm és ezt nem szabadna!". Na, mindegy. Csalódtam Zaynben. De ahogy észreveszem nem csak én vagyok így vele. Zaynre néztem majd megráztam a fejem és lementem Niallékhez. Abby és Niall a telefonon lógtak. 

- Mit csináltok? -kérdeztem.

- Nesszit próbáljuk elérni. Harryt nem hívjuk mert tuti, hogy épp iszik. Szóval..-mondta Niall.

- Oh, értem. Segítek én is. Hát ha nekem felveszi. -mondtam.

- Rendben! -mondta Niall.

Leültem Niallékhez, magamhoz vettem a telefont és én próbáltam elérni Nesszit..

Nincs ehhez hozzá fűzni valóm. Csalódtam Zaynben. Lindseyt meg pont leszarom. Nem nagyon bírtam - persze ennek nem adtam hangot soha - így hát gondoltam hogy képes ilyenekre. Szegény Nesszi és Harry. Úgy sajnálom őket. Egyikre sem néztem rá. Sem Zaynre, sem pedig Lindseyre. Hangosan hümmögtem egyet miközben fejemet ráztam. Aztán lementem a földszintre. Mindenki telefonálgatott. Én is besegítettem egy kicsikét..két telefonról. Nesszi! Vedd fel! 

Harry ideges eltűnése után már nagyon kíváncsi voltam, hogy mi lehet oda fent. Kimentem a konyhából. A lépcsőn haladva belefutottam Nesszibe, aki rám kiabált, hogy hagyjam békén majd szaladt tovább. Egyre kíváncsibb lettem. Ezért már rohantam. Megálltam Nessziék szobájánál, mert valahogy éreztem, hogy ott lesz valami. Megálltam az ajtónál és egyszerűen nem hittem el amit láttam. Ideges lettem.

- EZT NEM HISZEM EL! -ordítottam idegesen. Nessziért és Harryért ugrok. Amúgy minden barátomra ugrok, de most ilyen helyzetben..Na mindegy. Ez után már a többiek is itt voltak. Természetesen Abby megkezdte az ordítást. Sírva fakadt, majdnem neki esett Lindseynek, de aztán inkább lement. Aztán Niall megkezdte a bátyus stílust, amit én szoktam elővenni a húgaimnál. Zaynnek majdnem behúzott egyet. Eleanor inkább nem szólt semmit. Úgy ahogy Danielle sem. Zaynben csalódtam most nagyott. Lindseyt különös képen leszartam. Hiába volt jó fej, de amióta Nesszivel így bánt és olyanokat csinált, egyre jobban utálni kezdtem. Szóval..Már csak én és Liam voltunk ott. Semmi más hozzáfűzni valóm nem volt..

- Hm..Elhitted. -néztem Zaynre. Egyből tudta mire gondolok.

- Louis..-Zayn.

- Ne, hagyj! Legalább gondoltál volna rá. Undorító vagy. Csalódtam benned. És nem csak én. Mindenki! Remélem tudod! És ne csodálkozz majd akkor, ha Nesszi szakít veled. Mert lenne miértje. -mondtam Zaynnek majd eljöttem onnan, egyenesen le a többiekhez. Ahogy láttam mindenki Nesszit zaklatja. Én nem szerettem volna zaklatni, mert tudom, hogy milyen idegesítő, ha zaklatják az embert..

Nem tudom, hogy erre mit mondjak. Ahogy észre vettem Louis is eléggé kibukott. Habár. Nem csodálom. Nesszi neki olyan volt mintha a húga lett volna. Én is mérges voltam Zaynre, de nem hinném, hogy ő mászott rá Lindseyre. Nem nézem ki belőle. Viszont! Lindseyből simán kinézem. Csalódtam Zaynben. Ezt nem kellett volna. De ez egyáltalán hogy történhetett?! Mindegy. Igazából nem is érdekel. Hagyom az egészet. Zayn az egyik legjobb barátom a srácok közül. Nem tudom mit csináljak. Beszéljek Zaynnel vagy hagyjam és én is dobjam hozzá a csúnya dolgokat?! Majd beszélek vele. 

- Zayn! Tudod mi lesz később. -néztem rá.

- Tudom. Megyek. -mondta.

- Köszönöm. -mondtam majd lementem a többiekhez. 

Mindenki a konyhában ült és telefonált.

- Nesszit zaklatják! -nézett rám Louis.

- Srácok! Ez nem valami jó ötlet. Nem hiszem, hogy Nesszi van olyan lelki állapotban, hogy beszéljen bárkivel is. Inkább hagyjátok. Had nyugodjon le és ha majd ő hív, akkor hívni fog. -mondtam.

- Liamnek igaza van. -rakta le a telefont Abby.

- Igaz. Akkor hagyjuk. -mondta Niall, majd lerakta mindenki a telefont.

- Én megyek lefekszem aludni. Kicsit sok volt ez nekem mára. -mondta Niall. 

- Rendben! Majd megyek én is. -mondta Abby.

- Jó éjt, Srácok! -intett Niall majd ment is aludni.

- Én nagyon kibuktam Zaynre. -mondta Louis.

- Mit mondtál neki? -nézett El Louisra.

- Azt mondtam neki, hogy legalább gondolt volna Nesszire. Meg hogy undorító. És hogy csalódtam benne, de nem csak én, hanem mindenki és hogy ne csodálkozzon akkor, ha Nesszi szakítani akar vele, mert lenne miértje. -sorolta.

- Uh, Louis. -nézett Louisra Eleanor.

- Bocs, hogy ideges vagyok. -kapta fel a vizet Louis majd fogta magát és felment az emeletre.

- Na, jó megyek én is. Jó éjt! -köszönt Eleanor majd rohant Louis után.

- Miért van az, hogy Nesszi csak ilyen srácokat fog ki? -nézett rám és Daniere Abby.

- Am, ezt hogy érted? -kérdezte Danie.

- Úgyhogy minden szakítása kb. ez miatt volt. Ezért van Nesszinél, hogy több esélye egy srácnak már nem lehet. Azaz egy esélye van a srácnak, amikor összejönnek. Ha elszúrja a srác, akkor az utolsó esélyét szúrta el Nesszinél. Szóval nem hiszem, hogy Nesszi kibékül Zaynnel. -magyarázta Abby. 

Most gondolkodom. Beszélnem kell majd Zaynnel. Muszáj lesz! 

- Akkor semmi esélye Zaynnek? -kérdeztem.

- Semmi. -rázta a fejét Abby.

- Oh, akkor ezt jól el szúrta. -mondta Danie.

- Hát igen. -mondtam.

- Na, jó én megyek aludni! Jó éjt nektek! -köszönt Abby majd felment aludni.

Csak én és Danielle maradtunk a konyhába.

- Kéne beszélnem Zaynnel! -néztem Daniere.

- És mit mondanál neki? -kérdezte Danielle.

- Még fogalmam sincs. De azért őt is sajnálom. Mindenki leszúrta szegényt és azért ez neki is szarul eshet. Persze. Erről ő tehet, de azért még is. Érted, nem? -magyaráztam Danienek.

- Igen, értem. Hát beszélj vele. -mondta.

- Hát, oké. -mondtam.

- Ma fogtok beszélgetni? -kérdezte.

- Aha. -bólintottam.

- Oké, akkor én mentem aludni. Szia! -Danie.

- Szia! -nyomtam egy puszit a szájára majd ment is aludni. 

Bementem a nappaliba és vártam, hogy Zayn lejöjjön.

Kis idő múlva le is érkezett. Leült mellém majd neki kezdtem a mondandómnak.

- Zayn! Azt ugye tudod, hogy már semmi esélyes nincs Nesszinél, ugye? -néztem Zaynre.

- Miért ne lenne? -kérdezte értetlenkedve.

- Majd megtudod, ha beszélni fogtok. -mondtam.

- Értem. Oké. -Zayn.

- Miért kellett ez? -kérdeztem tőle.

- Hosszú lenne elmondani.

- Értem. Hát, rendben. -én.

- Te tényleg mellettem állsz? -kérdezte.

- Az egyik legjobb barátom vagy. Melletted vagyok. De attól még, qvára kivagyok rád bukva. És én is csalódtam benned. Elhiszem, hogy nem te kezdted, de akkor is csalódtam benned. Tudod, hogy nekem nyugodt természetem van és nagyon ritka, hogy ha ordítok vagy ilyesmi. Szóval most örülhetsz, hogy visszatudtam tartani. Sajna olyan embert bántottál meg, akit mindannyian szeretünk. Igazából Harry is ott van, mert hát őt is nagyon szeretjük, de gondolom érted..-én.

- Igen, értem. -bólintott.

- Megpróbálsz majd beszélni Nesszivel? -kérdeztem.

- Nem tudom. Még gondolkodnom kell. -mondta.

- Rendben! Lindsey? Hova lett? -kérdeztem.

- Nem tudom. -mondta.

- Hát, oké. Én mentem aludni. -mondtam.

- Oké. Szia! -intett.

- Szia! -köszöntem majd felálltam és felmentem a szobába. Befeküdtem Danielle mellé az ágyba és egyből elnyomott az álom. (...) 

"Így negyed 1 felé csak elértem a végéhez! Szóval, akkor végül is ez a fejezet arról szólt, hogy a srácok mit szóltak a történtekhez. :D Remélem tetszett mindenkinek és nem lett szar. :/ :)♥ Komizzatok! ;)

Sok puszi: Vivii"  

64. Fejezet

"Sziasztok! Meghoztam az új fejezetet! :3 Remélem vártátok már! :) Ebben a fejezetben már lesz egy kisebb idő átugrás. Nem sok. Tényleg csak egy kicsi. :D Nem tudom még előre, hogy a hangulata milyen lesz.. :/ Először még olyan boldog, vidám és vicces lesz..aztán majd lesz valami. Többet nem mondok! Majd az kiderül a fejezetben! ;) Úgyhogy ha kíváncsiak vagytok, akkor 

olvassátok el a fejezetet és megtudjátok...:D 

Nem "jártatom" a számat tovább.

Jó olvasást és komizzatok! ;) 

Puszi: Vivii"

*Hetekkel később*

Augusztus közepét járjuk. A nyárnak lassan vége. Az idők és a percek ugyanúgy múlnak, mint régen. Lindseyvel a kapcsolatom sokkal jobb lett, mint amilyen volt pár héttel ezelőtt. Zaynnel is nagyon jól megvagyunk. Imádjuk egymást. Már egy szobán osztozunk. Végül az ő szobáját választottuk. A többiek ugyanúgy vannak, mint régen. Mindenki békességben él a másik mellett. Aligha vannak veszekedések. De azok sem nagyon. Harryvel beszéltem, már nem szeret ÚGY ahogy..Csak testvérként tekint rám vagy mint egy legjobb barát. Lindsey is nyugodt lett. Így most már minden oké. Múlt héten voltunk a srácokkal egy interjún. Zaynnel elmondtuk, hogy mi is történt/történik köztünk. Persze kérdezgettek is. Elég sokat. Szerencsémre a Directionerek sem utálnak..annyira. Tök aranyosak és kedvesek. Már amelyik. 

Logan kiköltözött Londonba a barátnőjével. Még nem találkoztam a barátnőjével, de már kíváncsi vagyok arra a lányra. Anyu viszont otthon maradt mert megfázott. Szóval így állunk..

Aztán jött egy váratlan hét, amit senki sem kívánt vagy várt volna..Vagy is ez a hét!

Ma reggel kómásan ültem a konyha pultnál egy kávé társaságában. Aztán valaki megzavart..

- Szia! -intett Harry.

- Hali! -intettem én is majd ittam egy kortyot a kávémból.

- Mész ma valahova? -érdeklődött.

- Aha. Loganhez. Te? -én.

- Én csak az egyik haverommal találkozok. -Harry.

- Oké, és te mikor mész? -kérdeztem.

- Hát kb. olyan 2-3 óra körül. Te? 

- Jó, mert én is. -nevettem.

- Akkor elviszlek kocsival Loganhez, aztán megyek tovább, rendben? -nézett rám.

- Rendben, akkor mikor kezdjek készülődni? -én.

- Szerintem fél óra múlva öltözhetsz. Akkor megyek én is öltözni, készülődni. -mondta.

- Oké-oké. Akkor fél óra múlva.

- Igen. -bólintott majd kiment a nappaliba.

Ez alatt a fél óra alatt nem sok mindent csináltam. Egész végig a konyhában járkáltam. Elpakoltam az elmosott edényeket, poharakat, evőeszközöket, mosogattam, összesöpörtem és még ehhez hasonlók. Közben még jöttek a többiek is azokkal az álmos fejekkel. Ilyenkor jókat nevetek. Mert tudom, hogy nekem már nem ilyen az arcom. Reggeliztek aztán mentek be a nappaliba. Ránéztem a konyhában lévő órára, ami jelezte nekem, hogy mennem kell készülődni. 

Kijöttem a konyhából majd egyenesen fel az emeletre mentem.

- Harry! Öltözz! -szólt Harryre miközben végig sétáltam a nappalin.

- Hova mentek Édes? -kérdezte Zayn.

- Én Loganhez megyek, Harry pedig a haverjához, csak elvisz kocsival. Remélem nem baj? -néztem rá.

- Nem, dehogy baj. Nekem oké. Én csak kérdeztem. -mondta.

- Akkor rendben. Fent leszek az emeleten. -mondtam majd felmásztam a lépcsőn. 

Elmentem zuhanyozni, majd felöltöztem. Magamra kaptam egy fekete-fehér csíkos pólót, egy fekete nadrággal és egy fehér tornacipővel. Hajamat kiengedve hagytam. Magamra kentem egy alap festéket aztán szaladtam is le. 

- Na, kész vagyok. -mondtam.

- Jó, mert én is. -jött ki a konyhából Harry.

- Hogy tudsz te ilyen gyorsan felöltözni? -néztem rá csodálkozva.

- Úgy, hogy én nem éneklek zuhanyozás és öltözés közben. -nevetett Harry.

- Szép a hangod Nesszike! -nézett rám Louis.

- Lehallatszott? -kérdeztem.

- Áh, nem. Csak úgy kitaláltuk. -Niall.

- Ah, na mindegy. Most már tök mindegy. Na, akkor mehetünk, mert Logan már vagy 5-ször hívott, hogy már nagyon vár engem. -magyaráztam.

- Oké, rendben. Mehetünk. -mondta.

Elköszöntünk mindenkitől, Zayn szájára még nyomtam egy puszit majd mentünk is. Becsücsültünk a kocsiba majd indultunk is Loganhez. Tényleg nagyon kíváncsi vagyok a barátnőjére. Még egy barátnőjével sem volt ennyi ideig együtt. Szóval ez egy különleges kapcsolat lehet. Vagy Logan megfenyegette a csajt, hogy maradjon vele, különben megöli. Hahaha..jó vicc. Na, mindegy. Odaértünk a házhoz, én kiszálltam majd elköszöntem Harrytől.

- Nesszi! -kiáltott ki a kocsiból.

- Hm..? -fordultam vissza.

- Ne jöjjek érted? -kérdezte.

- Mikor végzel? -kérdeztem vissza.

- 5-kor. -mondta.

- Oké, akkor gyere. -mondtam.

- Rendben! Akkor negyedre itt leszek, ha pedig kések akkor írok vagy hívlak. -mondta.

- Rendben! Szia! -intettem majd a házhoz sétáltam és megnyomtam a csengőt.

- VANESSAAAA!!!! -ordított Logan a házban. Még azt is hallani lehetett, ahogy szalad lefele a lépcsőn.

- Hellóka! -rántotta ki az ajtót és húzott magához.

- Szia, Logan! Megfogsz folytani. Logan! Légyszíves! Nem kapok levegőt! -szóltam rá.

- Oh, ne haragudj. Gyere, bemutatom a barátnőmet. -húzott be a nappaliba. 

Beléptem a nappaliba és észrevettem egy barna hajú, vékony, velem egy magas lányt.

Jade Stoner (Logan barátnője)

Loganre néztem, egy olyan "Ő az?" nézéssel. Nézésemre válaszolva aprót bólintott, majd fogtam és lassan oda sétáltam hozzá.

- Őm, Szia! Vanessa James vagyok! Logan húga. -nyújtottam felé kezem mosolyogva.

- Jaj, szia! Jade Stoner! -fogott velem kezet mosolyogva.

- Örvendek! -mosolyogtam tovább.

- Én is. -bólintott.

- Kérsz valamit inni? Vagy enni? -kérdezték.

- Nem köszönöm. Otthon Niall tele etetett és itatott. -nevettem.

- Ja, igen. Azt mondta, hogy etetni fog. -röhögött Logan.

- Hahaha..-boxoltam enyhén a vállába.

- Szóval, Jade. -fordultam felé. Ekkor már a kanapén ültünk. 

- Hm..? -nézett rám kérdően.

- Honnan jöttél? Gondolom nem vagy angol..-én.

- Hát, nem. Francia országban születettem, de igazából Amerikai vagyok. -nevetett.

- Szóval akkor te, tudsz anyanyelvi szinten franciául, ugye? -kérdeztem.

- Igen. -bólintott.

- Jó, mert én is. -nevettem.

- Ez jó. -mosolygott.

- És mennyi idős vagy? -faggattam tovább.

- 20 éves vagyok. -mondta. 

- Te? -Jade.

- Én 19 vagyok. -mondtam.

- És amúgy mi a hobbid? Foglalkozásod? -kérdezgettem.

- Imádok táncolni. Balett-táncos iskolába járok. Ahol inkább balettot és hipp-hopp-ot tanítanak. -magyarázta.

- Azt tök jó. -mondtam.

- Hát, igen. -sóhajtott.

- És amúgy hogy jöttetek össze? -kérdeztem Loganéktől.

- Hát, Magyar országra mentem csere diákként, de akkor én már itt éltem Angliában. És hát nagyon megkedveltük egymást. Aranyos és kedves volt velem. Segített nekem a suliban abban amiben éppen kellett és még ehhez hasonlók. Szóval megkedveltem és akkor egyik nap randira hívott. Én igent mondtam, bla, bla, bla..-magyarázta, Logan pedig csak bólogatott.

- És te? Neked van barátod? -kérdezte Jade.

- Oh, de még milyen! -röhögött Logan.

- Miért ki az? -kérdezte érdeklődve Jade.

- Ismered a One Direction-t? -kérdeztem.

- Angliában ki nem ismeri? -Jade.

- Na, szóval abból a bandából az egyik srác. -mondtam.

- Várj kitalálom, hogy ki az. -Jade.

- Oké! -nevettem.

- Am..Niall? -kérdezett rá.

- Nem! Ő a gyerekkori barátom. -mondtam.

- Akkor Harry. -Jade.

- Nem. -ráztam a fejem.

- Mindegy. A lényeg hogy ő Zayn Malik. -hadarta el az egészet Logan.

- Csak nem?! -fordult felém tátott szájjal Jade.

- De. -röhögtem.

- Úr isten. Ez tök jó! Grat. És mióta? -kérdezte.

- Őszintén szólva mi sem tudjuk pontosan. -nevetettem.

- Ja, az úgy oké. -Jade.

- Miért? Ti tudjátok? -kérdeztem vissza.

- Ő már 1 hónapja. -mondta Logan.

- Mázli, hogy ezt megjegyezted. -néztem nevetve Loganre.

Nagyban beszélgettünk, amikor megzavart minket a lakás csengője. Logan felállt és kiment, én pedig Jadere néztem.

- Vártok még valakit? -kérdeztem.

- Igazából nem. -rázta a fejét.

Kicsivel később Logan betért a régi elme háborodott haverjával, akit igazából nagyon bírok, de néha olyan hülye tud lenni, hogy az még Louis-n is túltesz, pedig Louis sem piti..
- Jaj, szia maci! -köszöntött kiáltva Andy.

Andy Brooks (Logan haverja)

- Jaj, szia Andy! -köszöntem neki.
- Mi van? Nem is örülsz nekem? -kérdezett fel.
- Hülyeséget ne kérdezz tőlem. Még jó, hogy hiányoztál. -öleltem magamhoz.
- Na, azért. -mondta nevetve.
- Hogy-hogy itt vagy? -szólalt meg Logan.
- Ja, hát Londonba költöztem egy tánc suli miatt. -magyarázta.
- Te tudsz táncolni? -kérdeztem tőle meglepődve.
- Áh, nem! Csak viccelek. -nézett rám Andy.
- Jól van na. Én erről nem tudtam. -mondtam.
- És mikor mész jelentkezni? -kérdeztem.
- Jövőhéten. -mondta.
- És most hol laksz? -kérdezte Logan.
- Bent 2 utcával feljebb. -nevetett.
- Akkor te megint rajtam fogsz lógni. -röhögött Logan.
- Nem hiszem. -rázta a fejét.
- Miért? -Logan.
- A tánc suli miatt. -nevetett.
- Amúgy én is szeretnék jelentkezni tánc suliba. -mondtam.
- Tényleg? -Logan.
- Aha. Szeretek, van is kedvem hozzá, plusz még időm is van rá szóval..-én.
-  Hát, ha te szeretnél, akkor jöhetsz velem jelentkezni. -javasolta Andy.
- Majd meglátom. -mondtam.
- Rendben. És amúgy mizus veled Vanessa? -kérdezte tőlem Andy.
- Áh, semmi. Imádok élni. -mondtam röhögve.
- Na, és miért? -Andy.
- Nekem a leghelyesebb, a legaranyosabb és a legcukibb barátom az egész világon. -mondtam mosolyogva.
- Uh, b*szki csillog a szeme! Figyeled?! -nevetett Logan.
- Hogy hívják? -kérdezte nevetve.
- Zaynnek. -mondtam.
- Most csak kamuzol és kitaláltad, mert hogy te rajongó vagy vagy komolyan mondod? -Andy.
- Komolyan mondom. -mosolyogtam.
- Na, ne b*ssz! Kajak az a Zayn?! Zayn Malik? -pattant fel a kanapéról.
- Igen! Igen ő! -nevettem.
- Hova tetted magad kicsi lány?! -nevetett.
- Kuss. -néztem rá.
- De most tényleg, hogy találkoztál vele? -Andy.
- Hát azt ugye tudtad, hogy Niall a legjobb haverom, nem? -én.
- Igen-igen. -bólintott.
- És Abbyék elvittek engem egy 1D-s koncertre és ott találkoztam velük. Utána összejártunk a srácokkal, mindig volt valami közös programunk a srácokkal. Aztán a srácok meg mi összeköltöztünk egy nagy házba. Aztán..-meséltem neki az egészet a koncerttől kezdve a végéig. Andy figyelmesen hallgatta a mesémet majd a végén csak annyit mondott, hogy..:
- Szerencsés.
- Hát, igen. -sóhajtottam.
- Akkor most van három új barátnőd. Abby és Niall járnak. Harry jár az egyik új barátnőddel azzal a Lindseyvel, aki félig magyar, félig amerikai. A maradék két barátnőd közül az egyik Louisval jár, aki csinos és kedves, a másik pedig Liammel jár, aki qva jó táncos és olyan a stílusa, mint neked. ÉS akkor vagy te, aki összejött Zayn Malikkal és nagyon szeretitek egymást. Hm..Vanessa! Ez nekem túl sok. Ezeket mind fel kell dolgoznom. -Andy.
- Csak nyugodtan. -nevetettem.
- És amúgy neked van barátnőd? Mert én már rég beszéltem veled és nem tudok már rólad annyi mindent, mint anno. -én.
- Igen van. -bólintott mosolyogva.
- Hogy hívják? -kérdeztem.
- Sandra. -válaszolt.
- Majd bemutatod nekem? -én.
- Aha. Mondjuk majd jövőhéten, amikor megyünk a tánc suliba jelentkezni. Na? -nevetett.
- Nekem oké. -mondtam.
- És hol találkoztatok? -kérdezte Jade.
- Tavaly nyáron Ír országban. -nevetett.
- Akkor már 1 évesek vagytok? -én.
- Aham. -bólintott.
- Az tök jó. És nem szoktatok veszekedni? -érdeklődtem.
- Szoktunk, de nem olyan nagyon. Ilyen kis viták, de utána mindig kibékülünk. -mondta.
- Oh, értem. Megmutatod nekem? -kérdeztem.
- Am, persze. -mondta majd elővette a telefonját majd megkeresett egy képet felém nyújtotta telefonját.

Sandra és Andy

Tök aranyosak. Aranyosnak látszik a lány. Biztos aranyos és kedves, de tuti, hogy nagy szájú. Még néztem pár percig a képet majd visszaadtam a telefont Andynek.
- Cukik vagytok! Gratulálok. -mosolyogva néztem Andyre.
- Köszönjük. -mosolygott.
Negyed 6-ig nem sok mindent csináltunk. Tv-t néztünk, beszélgettünk, hülyéskedtünk, ettünk, ittunk, stb.. Jade-vel nagyon jól kijövök. Tök aranyos lány. Nem tudom, hogy bírja a bátyámat, de le kalappal előtte. Olyasmi stílusa van, mint Eleanornak. Majd holnap bemutatom Jadet Eleanornak. Hát ja egymásra találnak. Jó volt Andyvel is találkozni. Már rég láttam. Logannel akkor lettek nagyon jó barátok, amikor kiköltöztünk Ír országba. Ugyanúgy lettek barátok, mint én és Niall. Csak ők nem vesztek össze, ha nem Andyék elköltöztek Amerikába. De ahogy mesélte most, visszaköltöztek Ír országba a szüleivel. De most már ő is London szívében él. Örülök neki. Ő is olyan, mintha a bátyám lenne. Emlékszem rá, amikor anyuéknak el kellett menni Logannel valahová, akkor mindig Andy jött át hozzám, hogy ne legyek egyedül. Na, meg persze Niall. 
Jött egy SMS-em. Harry írt nekem, hogy nem sokára itt lesz, így hát neki kezdtem öltözni.
- Már is mész? -kérdezte szomorúan Logan.
- Aha. Megbeszéltem Harryvel, hogy jön értem és akkor együtt megyünk haza. -mondtam.
- Ja, értem. -mondta.
- Jó volt itt lenni. Örülök, hogy megismertelek! -néztem mosolyogva Jadere.
- Én is. -ölelt meg.
- Téged meg isten hozott Londonban! Örülök, hogy ide költöztél. Jó volt látni. -nevettem.
- Téged is mackó! -nevetett.
- Szia, Logan! -öleltem magamhoz bátyámat.
- Még úgy is találkozunk, te hülye. -nevetett.
- Jól van! Kuss! Nem melletted lakok! -mondtam.
- Ez igaz. -bólintott.
Beszélgetésünket a duda szó zavarta meg.
- Na, nekem mennem kell! Majd még beszélünk. Téged Andy pedig majd hívlak! -mondtam. 
Elköszöntem majd kijöttem a házból és egyenesen a kocsihoz sétáltam.
- Na, helló! -szálltam be a kocsiba.
- Szia! Mizu? -kérdezte.
- Semmi. Találkoztam Logan barátnőjével, meg itt volt Logan egyik haverja. -meséltem.
- És milyen? Aranyos? -kérdezte.
- Aha. Tök kedves. Jól kijövök vele. Hasonlít Eleanorra. Már mint nem a kinézete, ha nem a stílusa. -mondtam.
- Értem. Am, menjünk haza egyből vagy menjünk el valahova? -kérdezte.
- Nekem mindegy. Nincs kedvem haza menni szóval mehetünk plázázni. -nevettem.
- Oké, akkor most elviszem a második nővéremet plázázni. -nevetett.
- Na, akkor irány a pláza! -nevettem.
Harry elindult a megszokott plázánkhoz. Amikor Harryvel megyek vásárolni, mindig ebbe a plázába jövünk. Szóval ez mi a törzs helyünk, vagy mi az.. A pláza kicsit messze volt Loganéktől, de mivel nem volt dugó az úton ezért hamarabb odaértünk. Harry leparkolt majd bementünk a plázába.
Körbe jártunk minden boltot. Minden butikba benéztünk. Harrynek vettünk pár pólót és nadrágot, nekem pedig csak pólókat, de azért a napi karkötő sem maradhatott ki. Vásárló és nézelődő utunk közben elmentünk enni is, hisz az ember plázázás közben megéhezik. Így hát bementünk a mekibe. Rendeltünk kaját majd a legeldugottabb helyre mentünk enni. Habár az sem volt olyan eldugott, hisz pár rajongó megtalált minket. Csináltunk velük képeket. Habár Harrynek nem nagyon volt kedve fotózkodni, de azért nagy nehezen a Directionerek kedvéért megtudtam győzni. Örültem neki, hogy a rajongók kedvelnek engem és nem utálnak annyira. Mert például Abby-t nagyon sokan bántották interneten. Ez miatt persze Niall szólt a Directionereknek, hogy elhiszi, hogy szokatlan nekik ez a dolog, de fogadják el, hogy neki van barátnője, akit nagyon szeret és nem szereti, ha bántják a szeretteit. Persze én is neki kezdtem a védésnek. Én is írtam a Directionereknek, hogy ne bántsák Abby-t, mert nem szép dolog olyan embert bántani, akit nem ismernek. És ha Niall boldog, akkor ők is legyenek boldogak. Hisz én is Directioner vagyok - igen még mindig - és még akkoriban még amikor Magyar országon éltem és voltak ilyen cikkek, hogy "Ki kivel jár" és társai, én sem voltam nagy örömömben, mert a kedvencemről volt szó. De ha jobban belegondoltam, rá jöttem, hogy ennek semmi értelme, hisz tudom hogy a kedvencem boldog egy új valaki mellett. És ha ő is boldog akkor én is. A kiírásaink után szerencsére már senki sem bántotta Abby-t. Volt egy-kettő, de azokra inkább senki sem reagált... Na, mindegy. Szóval örülök, hogy velem nincs ilyen "gond".
Fotózkodás után még megettük a maradék kajánkat, de persze a kajálás legelején nem maradhatott ki az a híres "Most épp a mekiben EZT esszük!" kép. Harry fotózott még, amikor még a kaja épp volt majd miután már megettük az egészet még bent maradtunk egy kicsit a mekiben, így Harry feltudta tölteni a képet Twittere.

 Egy jó plázázás keretében eléggé megéheztünk! :D @VanessaJames

Aztán én is raktam fel egy képet, amin egy kedves és jó fej Directionerrel vagyok! Tényleg jó fej csaj. Jó barátnőmre lenne. 

 Egy kedves és nagyon jó fej Directionerrel! Szia! Örülök, hogy találkoztam veled! :)♥ xx.

Feltöltöttem a képet majd még ültünk egy kis ideig aztán erőt vettünk magunkon és neki indultunk a következő vásárló körünknek. Még voltunk egy cukrászdában, egy csoki boltban és egy drogériában. A sok parfümtől, ha nem fél óráig semmi szagot és illatot nem éreztem az olyan biztos, ahogy én azt mondom nektek. Nem nagyon szeretek parfümök közé menni, mert tudom, hogy a végén mindig ez lesz. De Harry addig idegesített, hogy neki új parfümöt kell vennie és kell neki a segítség, még a végén bele nem mentem. 

Megvettük a parfümöt aztán mentünk haza, mert már 8 óra volt. Aha, nem volt nagyon sokat távol. Áh, de hogy is. Haza felé még bementünk a srácoknak pizzát venni vacsira, mert tuti, hogy még nem ettek. Haza értünk. Harry megállt a ház előtt majd fogtuk a cuccainkat és a pizzákat majd besétáltunk a házba. 

- Sziasztok! -mentünk be a nappaliba.

- Sziasztok! -köszöntek.

- Hoztunk pizzát. Gondoltam még úgy sem vacsiztatok. -mosolyogtam.

- Imádlak Nesszi! -kapta ki a kezemből a dobozokat Louis és vitte ki a konyhába. A többiek meg szaladtak ki konyhába Louis után. 

- Tudtam én, hogy nem vacsiztatok még. -nevetettem.

- Hát, nem. Hol voltatok ennyi ideig? -kérdezte Niall.

- Hát elmentünk plázázni. -nevettem.

- És minket kihagytatok? -kérdezte Eleanor.

- Ne haragudj, de most igen. Ez olyan nővérke-öcsi plázázás volt. -öleltem meg Eleanort.

- Jól van. Nem haragszom. -mosolygott.

- ÉS amúgy mi volt Logannél? -érdeklődött Niall.

- Találkoztam a barátnőjével. -ültem le az asztalhoz.

- Mesélj! -mondták mindannyian.

- Jadenek hívják. Nagyon aranyos és kedves. Jó fej csaj. Nincs vele semmi bajom. Le a kalappal előtte, hogy a bátyámmal tud élni, de tényleg. A régebbi barátnői csak úgy szaladtak tőle. Na, mindegy. Szóval én nagyon bírom. És képzeljétek a stílusa hasonlít Eleanoréra. -mondtam.

- Na, ne! -Eleanor.

- Pedig de. -nevettem.

- Már most a barátnőm. Majd mutasd be nekem. -nevetett El.

- Rendben! Jaj, Niall! Nem is fogsz rá jönni, hogy kivel találkoztam. -én.

- Nem hiszem! Szóval ki az? -kérdezte.

- Andyvel! -mondtam.

- Azzal az Andyvel? -kérdezett rá Abby és Niall egyszerre majd egymásra néztek.

- Te is ismered? -kérdezte Niall Abbytől.

- Aha, és te is? -kérdezett vissza Abby.

- Igen. -bólintott.

- Na, mindegy szóval...Azzal az Andyvel? -fordult felém Abby.

- Aha. Képzeljétek van már barátnője és ide költözött Londonba. -mondtam.

- Na, ne. Ez tök jó. Majd valamelyik nap felhívom. Rég beszéltem vele. -nevetett.

- Csak ne hogy megint éneklés legyen belőle a végén. -nevettem.

- Én megfogattam, hogy többet nem fogok vele úgy beszélni. Marha szar hangja van. -nevetett Niall.

- Ne is mond. Amikor karaoke party-t tartott Logan mindig ő énekelt. És amikor a szájához ért a mikrofon majd elkezdett énekelni, akkor volt az a pillanat, amikor meghalt a party. -röhögtem.

- Hát, ja. -nevetett.

- És a barátnőjével találkoztál? -kérdezte Abby.

- Nem még nem. Csak képen láttam. Majd jövőhéten találkozok vele. -mondtam.

- És hogy néz ki? -Niall.

- Szőke, kék szemű. Sandrának hívják. A kép alapján aranyosnak és kedvesnek találtam. -mondtam.

- Ennek örülök. -mondta Abby.

- Am..srácok! Lindsey-t nem láttátok? -kérdezte Harry.

- Nem. Már fél órája nem kötözködött senkivel. -mondta Louis.

- ÉS Zaynt? -kérdeztem.

- Biztos alszik. -mondták.

- Hát, oké! Felviszem a cuccaimat, amiket vettem. Am..Harry segítesz? -néztem Harryre.

- Persze. Gyere menjünk. -mondta. 

Kimentünk a cuccokért majd felmentünk az emeletre. A folyosó végéig kellett sétálni, mert Zayn szobája..vagy is a mi szobánk ott van. Amíg végig sétáltam éreztem valamit. Valamit, ami nagyon zavart. Féltem. Féltem valamitől. Féltem az ajtónktól. Féltem attól, hogy ha kinyitom az ajtót lesz valami. Fejemet megrázva próbáltam kirázni ezt az érzést, ami uralkodott rajtam. Aztán amikor Harry kinyitotta a szobánk ajtaját egy pillanat alatt visszatért az érzésem. Nem kellett volna ezt látnom. Sem nekem, sem Harrynek. Mert ebben mind a ketten érintettek voltunk. Fájt. Nagyon fájt. Nagyon fájt azt látni, hogy az egyik barátnőm épp a szerelmemmel van együtt az ágyban. Harry szóhoz sem jutott. De nem csak ő volt így vele. Én is így voltam. Szemeimből könnyek kezdtek folyni. Csak folytak és folytak. A két csalódásom, név szerint Lindsey és Zayn csak figyeltek. Ők sem tudtak mit szólni. Zayn ijedve nézett minket, míg Lindsey gúnyosan mosolygó arca figyelt rám. Harry csak bámult maga elé majd megszólalt.

- QVA ÉLETBE! B*SSZÁTOK MEG! -ordította el magát. Sírni kezdett ő is, hisz Lindseyt nagyon szerette. Még akkor is, amikor én is képben voltam. Sírt és sírt. Rám nézett majd leszaladt a földszintre majd onnan ki a kocsihoz. A kocsi ajtaja hangosan becsapódott majd elment.

Végig néztem könnyes szemekkel a csalódásokon majd megszólaltam..

- Ennyit erről! Ég veletek! -mondtam majd leszaladtam a lépcsőn. A lépcsőn belebotlottan valakibe.

- Mi van Nesszi? Mi történt? -kérdezte Louis.

- KÉRLEK! HAGYJ BÉKÉN! -kiáltottam rá majd szaladtam tovább. Magamhoz kaptam táskám és a kocsi kulcsom majd kiszaladtam a kocsimhoz. Beültem és egyenesen Loganékhez mentem. 

Már Loganék ajtaja előtt állok. Az eső esik, én sírok. Az életem romokban hever. Ennyit erről, hogy nekem tisztességes barátom van. Ajtó nyitódott.

- Vanessa?! -nézett rám rémülten Logan.

- Szeretlek! -öleltem magamhoz bátyámat és csak sírtam.

- Mi történt Nesszi? -kérdezte.

- Z-Zayn é-és L-Lindsey...-szipogtam.

- Ne, mond hogy nem. -tolt el magától és nézett a szemembe.

- De. -mondtam halkan.

- Jaj, istenem. ölelt magához szorosan Logan.

- Itt maradhatok? -kérdeztem.

- Ez nem kérdés. -mondta.

- Köszönöm. -mondtam.

- Ne köszönd, mert neked nem kell. Gyere öltözz át, adok Jade ruhái közül egy nadrágot, meg adok neked a pólóim közül egyet. -húzott fel az emelete.

- Tessék! Ez a tiéd! Itt van egy törölköző is. Menj törölközz meg, öltözz át aztán menj pihend ki magad. -mondta.

Ahogy Logan mondta, tettem a dolgomat. Átöltöztem majd Logan megmutatta a vendég szobát, ahol aludhatok. Befeküdtem az ágyba, elköszöntem Logantől és próbáltam elaludni. De sehogy sem ment. Niallék egy folytában hívogattak, SMS-eket küldtek. Nem akartam most beszélni senkivel. Harry is jelentkezett nálam egy SMS-sel. Amiben az állt, hogy "Szeretlek!♥". Tudtam, hogy miért írja, így hát én is visszaírtam neki. Harry-s üzenet utána telefonomat lenémítottam majd félre raktam. Egész éjszaka gondolkodtam. Miért érdemlem ezt? Hol rontottam el? Mi rosszat tettem, hogy ezt kapom? Miért? Miért kell mindig engem sebezni? Istenem. Én ezt nem bírom. Az életem romokban hever. Bíztam valakiben. Valakiben, akit teljes szívemből szeretek. Szerettem. Ő volt az életem. Már bánom az egészet. Csalódtam az egyik barátnőmben. A barátnőmben. Ez hihetetlen.. 

Nekem ebből elegem van. Befejeztem. Én nem vagyok olyan, hogy adok még egy esélyt. Elszúrta? Elszúrta. Engem már nem kap vissza. Akkor engem egy pillanatra elfelejtett. Elfelejtett, hogy létezek. És ezt nem szabadott volna. Sajna nem. Meg volt az esélye. Te elrontotta. Sajnálom. Én ezt befejeztem. Nekem többé már nem a barátom. Felejtsen el. 

Viszont, ha ennek véget vetek, mi lesz velem? Meg leszek vajon nélküle? Bírni fogom én ezt? Muszáj kezdenem valamit...(...) 

"Remélem tetszett mindenkinek a fejezet és hogy hosszúnak találjátok. Igazából rövidre szerettem volna írni a fejezetet és a kövi fejezetbe írtam volna a szomorúbb részét, de gondoltam írok nektek egy hosszú fejezetet! ;) Nagyon, de tényleg nagyon-nagyon remélem, hogy tetszik nektek, mert bevallom nektek, kicsit izgulok, hogy milyennek találjátok majd EZT a fejezetet, hisz ebben a fejezetben sosem voltam biztos, hogy jó. Ez a fejezet nekem 3 napig íródott a fejembe minden esti elalvás előtt. :D Mint ahogy minden fejezet ebben a blogban. Szóval a következő fejezet is csak akkor jön, ha lesz ihletem és elalvás előtt tudok kreálni.. :D Ha tetszett a fejezet akkor komizzatok pls! Ennél a fejezetnél most NAGYON FONTOS lenne számomra a visszajelzés. :/ :)) 

A kövi fejezetből nem tudok még mit elárulni, de azt tudom a következő utáni fejezetben idő ugrás lesz. Vagy ha nem is abban akkor majd az az utániban. :D Na jó nem fárasztalak titeket!  :D 

Köszönöm, hogy elolvastátok a fejezetet! Még egyszer megkérlek titeket, hogy komizzatok minél többen, mert MOST nekem ez ITT, ennél a fejezetnél nagyon FONTOS! :) 

Sok puszi nektek: Vivii"