"Sziasztok! Remélem mindenkinek tetszett az előző! Tudom nem lett valami igazságos az előző fejezet, de minden történetbe kell valami szomorú rész! Hát most itt volt az a szomorú rész.. Biztos, hogy lesz még benne szomorú rész, amiért előre bocsánatot kérek! :D♥ Nem tudom előre, hogy
milyen lesz EZ a fejezet szóval nem tudok nektek előre mondani semmit! :D
De azért remélem, hogy tetszeni fog mindenkinek a fejezet!
Na, jó! Nem 'jártatom' a számat! :D
Jó olvasást és komizzatok!
Puszi: Vivii"
 |
| *o* |
Ideges, szomorú és csalódott vagyok. Miért kellett ez? Miért? Nem volt ma valami jó kedvem, de ez..még jobban elrontotta a kedvemet. Elmondhatatlan az amit most érzek. Amit ott láttam az nekem egyszerűen hihetetlen volt. Nem hittem a szememnek. Nagyon szar volt ezt látni. Nem gondoltam volna, hogy Lindsey ilyenre képes. Na meg Zayn. Szegény Nesszi. Borzalmasak mind a ketten. Ez tényleg hihetetlen. A látvány miatt csak idegesen káromkodni tudtam majd elrohanni. Sírva. Gondolom nem megszokott, ha egy srácot sírni látnak. De hát én ilyen vagyok. Beültem a kocsimba majd eljöttem otthonról. Fogalmam sem volt, hogy hova megyek. Csak mentem egyenesen. Gondolkoztam azon, hogy elmegyek egy kocsmába, de aztán eszembe jutott az amit Nesszi mondott. "Az ital nem segít semmin!". Így hát nem mentem sehova leinni magam. Mentem a nővéremhez, Gemmához. Remélem otthon van. Utaztam pár órát, majd amikor megláttam a házat és leparkoltam a ház elé nagyot sóhajtottam. Örültem hogy ide értem. Tényleg. Kiszálltam a kocsiból majd a házhoz sétáltam. Megálltam az ajtó előtt, megtöröltem gyorsan szemeimet aztán csengettem. Az ajtó perceken belül nyitódott. Nővérem ijedt arcával találtam szembe magam.
- Harry! Te sírtál? Mi történt? -kérdezte ijedten miközben behúzott a házba.
- Majd elmesélem, csak menjünk be a nappaliba. -mondtam.
- Jó, rendben. Akkor gyere siess! Kérsz teát? -nézett rám.
- Igen, kérek! Köszi! -mondtam.
- Rendben! Megcsinálom a teát, te addig menj ülj le a nappaliba aztán megbeszélünk mindent. -mondta.
- Oké. -mondtam majd bementem a nappaliba és leültem a kanapéra és vártam Gemmát.
- Na, itt is vagyok. -jött kb. 10 perc múlva, bögrékkel a kezében.
- Uh, köszi! -vettem ki a kezéből az egyik bögrét.
- Nincs mit. Na mesélj! Mi baj van? -ült le mellém.
- Olyat láttam amit nem kellett volna. -néztem magam elé.
- De mit? -Gemma.
- Háát, Lindseyt és Zaynt együtt az ágyban. -mondtam ki.
- Most ugye nem az..ugye nem? -hitetlenkedett Gemma.
- Pedig de. -bólintottam.
- És Zayn barátnője tudja? -kérdezte.
- Nesszi? Igen tudja. Ő is látta. -mondtam.
- És hogy láttátok? -faggatott.
- Az úgy volt, hogy én meg a Nesszi elmentünk plázázni. Aztán haza jöttünk, én pedig segítettem felvinni a sok cuccot Nesszinek! Kinyitottuk a szoba ajtaját és hát ott voltak. -meséltem.
- Már mint akkor a Nesszi szobájában volt ez a dolog? -Gemma.
- Nem Zaynében, csak Nesszi átköltözött. -mondtam.
- Oh, értem. -bólintott.
- Figyu, Gemma...-én.
- Hm..? -nézett rám.
- Nem maradhatnák itt? -kérdeztem.
- Most hülyéskedsz? Persze hogy maradhatsz itt. -mondta.
- Oh, oké. -mondtam.
- Figyelj! Én előre tudtam, hogy ez a Lindsey ilyen..khm..izé. Nem érdemel meg téged és te sem ilyen lányt érdemelsz! -Gemma.
- Ajh, nem tudom mit csináljak. -nyavalyogtam.
- Tedd azt amit tenned kell. -mondta.
- Hát, jó. -mondtam.
- Figyi! Menj fürödj le, aztán pihenj és holnap még beszélünk erről. Rendben? -nézett rám.
- Aham. -bólintottam.
- Na, akkor menj. Tudod, hogy mi hol van. -Gemma.
- Ja. -mondtam majd felmentem, lezuhanyoztam, felvettem az itteni cuccaim közül egy melegítő alsót és lementem vacsizni. Megvacsoráztam majd elköszöntem Gemmától és mentem is fel az én szobámba. Befeküdtem az ágyba és csak bámultam magam elé. Gondolkoztam. Mindenen. Most mit tegyek? Beszéljek Lindseyvel? De minek? Semmi értelme. Viszont valahogy haza kell mennem. Ajh, nem tudom mi legyen. Szakítanom kéne vele. Nem lenne jó, ha kibékülnénk. Rossz döntés lenne. Vagy még sem?! Nem, nem, nem. Ez tényleg rossz ötlet lenne. Uh, nem tudom mi legyen. Én szeretem. Vagy szerettem? Na, király. Már ezt sem tudom. Szuper! Na, ezen még gondolkodom. Vajon Nesszivel mi lehet? Otthon van és sír a szobájában? Nem hiszem. Biztos Logannél van. Szegény. Őt sajnálom ebben az egészben a legjobban. Most gondolom mindenki őt hívogatja, hogy hol a francban van. Én is kíváncsi vagyok, hogy milyen lelki állapotban van most. De nem akarom én sem zaklatni. Habár gondolom ugyan olyan lelki állapotban van mint én, csak ő sír is. Nem mintha én nem sírtam volna. Már aludni szerettem volna, de mielőtt elaludtam volna, magamhoz vettem a telefont és küldtem egy SMS-t Nesszinek, hogy "Szeretlek!♥". Ezzel azt jelezve, hogy itt vagyok vele és szeretem. Elküldtem az SMS-t, majd raktam volna is le a telefont, de megrezzent a kezemben. Megnéztem a képernyőjét, ahol pedig Nesszi üzenete jött elő, amiben ez állt: "Veled vagyok én is!♥ Szeretlek! Majd beszélünk! Kitartást Harry! Jó éjt!♥".
Mosolyogva olvastam el az üzenetet, majd leraktam a telefont és próbáltam elaludni. Megmondom őszintén féltem a holnaptól. Na. Majd csak lesz valami...
Lent ültünk a konyhában és beszélgettünk. Egyszer csak egy ordítást hallottunk meg, ami Harry szájából jött. Aztán azt hallottuk, hogy rohan le valaki a lépcsőn majd az ajtó csapódik, kicsivel később pedig a kocsi ajtaja. Itt meg mi lehet?
- Megnézem mi van fent! -mondta Louis majd felállt és kiment a konyhából.
- Mi lehetett ott fent? -kérdezte Eleanor.
- Fogalmam sincs. -mondtam fejemet rázva.
Egy újabb kiáltást hallottunk meg, akinek a tulajdonosa nem volt más, mint Nesszi. Megijedtem. Nesszit láttuk, ahogy elrohan a konyha előtt és kiszalad az ajtón.
- Jó! Most már kib*szottul kíváncsi vagyok, hogy mi van oda fent! -állt fel idegesen Niall.
- EZT NEM HISZEM EL! -ordított fent Louis.
- Jó én felmegyek! -mondta Niall és már szaladt is.
- Várj megyünk mi is. -mondtuk majd szaladtunk fel.
Pillanatok alatt az emeleten voltunk. Louishoz rohantunk és benéztünk a szobába, ahol Lindsey és Zayn volt..Már felöltözve. Az ágyra néztem, ami nem volt valami fényes látvány. Majd nem elhánytam magam a következtetésem után. Fúj. Ez köcsög húzás volt.
- MOST EZ KOMOLY?! ZAYN?! TÉNYLEG? TE MAGADNÁL VAGY? -néztem Zaynre. Sírni kezdtem. És azért kezdtem sírni, mert eszembe jutott Nesszi, hogy most milyen szomorú lehet és stb.. Lindsey meg még mosolygott. Na az ideg bennem volt.
- TE MEG B*ZDMEG NE MOSOLYOGJ, MERT KIVEREM A FOGAIDAT. JOBB LENNE, HA LEÁLLNÁL, MERT EZ EGY ÍGY NEM LESZ JÓ! -ordítottam Lindseyre majd fogtam magam és inkább lejöttem az emeletről. Magamhoz vettem a telefont és hívogatni kezdtem Nesszit. Istenem. Remélem jól van..
Ez komoly amit én most itt láttam? Kajak komoly volt? Mert én nem hiszek a szememnek. Az ideg belém jött. És nem is a kisebb ideg. Nem. Ez most az a nagyon nagy ideg, amikor szívesen leütök bárkit. Jobb ha Zayn vigyázz az arcára.
- ZAYN! EZ TÉNYLEG AZ? EZ KELLETT NEKED? KELLETT? HOGY CSINÁLHATTÁL ILYET? HOGY? CSALÓDTAM BENNEDD B*SZKI! EZ EGYSZERŰEN HIHETETLEN! BORZALMAS KOMOLYAN MONDOM. TUDOD LEGSZÍVESEBBEN MOST LEÜTNÉLEK, DE NEM AKAROM BEMOCSKOLNI A KEZEM! -ordítottam.
Mondanom sem kell, hogy milyen ideges voltam. Nem hiszem el, hogy ezt csinálta Nesszivel. A legjobb barátommal. Megmondtam neki, hogy ha bármit is tesz, ami Nesszinek rossz - gondolok ilyesmi esetre - neki vége..
- Niall! Nem én kezdtem...-magyarázkodott.
- Leszarom, hogy kikezdte. Lefeküdtetek? LE! Ennyit erről! Na, jó. Én mentem. Csá! -intettem mindenkinek, majd lementem Abbyhez. Szegény már ő is sírt. Ajh, istenem. Remélem, hogy Nesszi és Harry is jól vannak..
Mit is mondjak? Nem is tudok mondani erre már semmit. Nem lehet elmondani. Nagyon sajnáltam Nesszit is és Harryt is. Csalódtam Zaynben. Nem gondoltam volna ezt róla. Lindseytől ez nem meglepő..simán kinéztem belőle, hogy képes ilyenre. Szóval..Mikre nem képes ez a csaj. Nem nagyon voltam kíváncsi arra, hogy mi történt. Nem hiszem azt, hogy Zayn kezdte ezt az egészet. De ha már..esetleg nem ő kezdte, legalább észbe kaphatott volna, hogy "HOPPÁ! Nekem van barátnőm és ezt nem szabadna!". Na, mindegy. Csalódtam Zaynben. De ahogy észreveszem nem csak én vagyok így vele. Zaynre néztem majd megráztam a fejem és lementem Niallékhez. Abby és Niall a telefonon lógtak.
- Mit csináltok? -kérdeztem.
- Nesszit próbáljuk elérni. Harryt nem hívjuk mert tuti, hogy épp iszik. Szóval..-mondta Niall.
- Oh, értem. Segítek én is. Hát ha nekem felveszi. -mondtam.
- Rendben! -mondta Niall.
Leültem Niallékhez, magamhoz vettem a telefont és én próbáltam elérni Nesszit..
Nincs ehhez hozzá fűzni valóm. Csalódtam Zaynben. Lindseyt meg pont leszarom. Nem nagyon bírtam - persze ennek nem adtam hangot soha - így hát gondoltam hogy képes ilyenekre. Szegény Nesszi és Harry. Úgy sajnálom őket. Egyikre sem néztem rá. Sem Zaynre, sem pedig Lindseyre. Hangosan hümmögtem egyet miközben fejemet ráztam. Aztán lementem a földszintre. Mindenki telefonálgatott. Én is besegítettem egy kicsikét..két telefonról. Nesszi! Vedd fel!
Harry ideges eltűnése után már nagyon kíváncsi voltam, hogy mi lehet oda fent. Kimentem a konyhából. A lépcsőn haladva belefutottam Nesszibe, aki rám kiabált, hogy hagyjam békén majd szaladt tovább. Egyre kíváncsibb lettem. Ezért már rohantam. Megálltam Nessziék szobájánál, mert valahogy éreztem, hogy ott lesz valami. Megálltam az ajtónál és egyszerűen nem hittem el amit láttam. Ideges lettem.
- EZT NEM HISZEM EL! -ordítottam idegesen. Nessziért és Harryért ugrok. Amúgy minden barátomra ugrok, de most ilyen helyzetben..Na mindegy. Ez után már a többiek is itt voltak. Természetesen Abby megkezdte az ordítást. Sírva fakadt, majdnem neki esett Lindseynek, de aztán inkább lement. Aztán Niall megkezdte a bátyus stílust, amit én szoktam elővenni a húgaimnál. Zaynnek majdnem behúzott egyet. Eleanor inkább nem szólt semmit. Úgy ahogy Danielle sem. Zaynben csalódtam most nagyott. Lindseyt különös képen leszartam. Hiába volt jó fej, de amióta Nesszivel így bánt és olyanokat csinált, egyre jobban utálni kezdtem. Szóval..Már csak én és Liam voltunk ott. Semmi más hozzáfűzni valóm nem volt..
- Hm..Elhitted. -néztem Zaynre. Egyből tudta mire gondolok.
- Louis..-Zayn.
- Ne, hagyj! Legalább gondoltál volna rá. Undorító vagy. Csalódtam benned. És nem csak én. Mindenki! Remélem tudod! És ne csodálkozz majd akkor, ha Nesszi szakít veled. Mert lenne miértje. -mondtam Zaynnek majd eljöttem onnan, egyenesen le a többiekhez. Ahogy láttam mindenki Nesszit zaklatja. Én nem szerettem volna zaklatni, mert tudom, hogy milyen idegesítő, ha zaklatják az embert..
Nem tudom, hogy erre mit mondjak. Ahogy észre vettem Louis is eléggé kibukott. Habár. Nem csodálom. Nesszi neki olyan volt mintha a húga lett volna. Én is mérges voltam Zaynre, de nem hinném, hogy ő mászott rá Lindseyre. Nem nézem ki belőle. Viszont! Lindseyből simán kinézem. Csalódtam Zaynben. Ezt nem kellett volna. De ez egyáltalán hogy történhetett?! Mindegy. Igazából nem is érdekel. Hagyom az egészet. Zayn az egyik legjobb barátom a srácok közül. Nem tudom mit csináljak. Beszéljek Zaynnel vagy hagyjam és én is dobjam hozzá a csúnya dolgokat?! Majd beszélek vele.
- Zayn! Tudod mi lesz később. -néztem rá.
- Tudom. Megyek. -mondta.
- Köszönöm. -mondtam majd lementem a többiekhez.
Mindenki a konyhában ült és telefonált.
- Nesszit zaklatják! -nézett rám Louis.
- Srácok! Ez nem valami jó ötlet. Nem hiszem, hogy Nesszi van olyan lelki állapotban, hogy beszéljen bárkivel is. Inkább hagyjátok. Had nyugodjon le és ha majd ő hív, akkor hívni fog. -mondtam.
- Liamnek igaza van. -rakta le a telefont Abby.
- Igaz. Akkor hagyjuk. -mondta Niall, majd lerakta mindenki a telefont.
- Én megyek lefekszem aludni. Kicsit sok volt ez nekem mára. -mondta Niall.
- Rendben! Majd megyek én is. -mondta Abby.
- Jó éjt, Srácok! -intett Niall majd ment is aludni.
- Én nagyon kibuktam Zaynre. -mondta Louis.
- Mit mondtál neki? -nézett El Louisra.
- Azt mondtam neki, hogy legalább gondolt volna Nesszire. Meg hogy undorító. És hogy csalódtam benne, de nem csak én, hanem mindenki és hogy ne csodálkozzon akkor, ha Nesszi szakítani akar vele, mert lenne miértje. -sorolta.
- Uh, Louis. -nézett Louisra Eleanor.
- Bocs, hogy ideges vagyok. -kapta fel a vizet Louis majd fogta magát és felment az emeletre.
- Na, jó megyek én is. Jó éjt! -köszönt Eleanor majd rohant Louis után.
- Miért van az, hogy Nesszi csak ilyen srácokat fog ki? -nézett rám és Daniere Abby.
- Am, ezt hogy érted? -kérdezte Danie.
- Úgyhogy minden szakítása kb. ez miatt volt. Ezért van Nesszinél, hogy több esélye egy srácnak már nem lehet. Azaz egy esélye van a srácnak, amikor összejönnek. Ha elszúrja a srác, akkor az utolsó esélyét szúrta el Nesszinél. Szóval nem hiszem, hogy Nesszi kibékül Zaynnel. -magyarázta Abby.
Most gondolkodom. Beszélnem kell majd Zaynnel. Muszáj lesz!
- Akkor semmi esélye Zaynnek? -kérdeztem.
- Semmi. -rázta a fejét Abby.
- Oh, akkor ezt jól el szúrta. -mondta Danie.
- Hát igen. -mondtam.
- Na, jó én megyek aludni! Jó éjt nektek! -köszönt Abby majd felment aludni.
Csak én és Danielle maradtunk a konyhába.
- Kéne beszélnem Zaynnel! -néztem Daniere.
- És mit mondanál neki? -kérdezte Danielle.
- Még fogalmam sincs. De azért őt is sajnálom. Mindenki leszúrta szegényt és azért ez neki is szarul eshet. Persze. Erről ő tehet, de azért még is. Érted, nem? -magyaráztam Danienek.
- Igen, értem. Hát beszélj vele. -mondta.
- Hát, oké. -mondtam.
- Ma fogtok beszélgetni? -kérdezte.
- Aha. -bólintottam.
- Oké, akkor én mentem aludni. Szia! -Danie.
- Szia! -nyomtam egy puszit a szájára majd ment is aludni.
Bementem a nappaliba és vártam, hogy Zayn lejöjjön.
Kis idő múlva le is érkezett. Leült mellém majd neki kezdtem a mondandómnak.
- Zayn! Azt ugye tudod, hogy már semmi esélyes nincs Nesszinél, ugye? -néztem Zaynre.
- Miért ne lenne? -kérdezte értetlenkedve.
- Majd megtudod, ha beszélni fogtok. -mondtam.
- Értem. Oké. -Zayn.
- Miért kellett ez? -kérdeztem tőle.
- Hosszú lenne elmondani.
- Értem. Hát, rendben. -én.
- Te tényleg mellettem állsz? -kérdezte.
- Az egyik legjobb barátom vagy. Melletted vagyok. De attól még, qvára kivagyok rád bukva. És én is csalódtam benned. Elhiszem, hogy nem te kezdted, de akkor is csalódtam benned. Tudod, hogy nekem nyugodt természetem van és nagyon ritka, hogy ha ordítok vagy ilyesmi. Szóval most örülhetsz, hogy visszatudtam tartani. Sajna olyan embert bántottál meg, akit mindannyian szeretünk. Igazából Harry is ott van, mert hát őt is nagyon szeretjük, de gondolom érted..-én.
- Igen, értem. -bólintott.
- Megpróbálsz majd beszélni Nesszivel? -kérdeztem.
- Nem tudom. Még gondolkodnom kell. -mondta.
- Rendben! Lindsey? Hova lett? -kérdeztem.
- Nem tudom. -mondta.
- Hát, oké. Én mentem aludni. -mondtam.
- Oké. Szia! -intett.
- Szia! -köszöntem majd felálltam és felmentem a szobába. Befeküdtem Danielle mellé az ágyba és egyből elnyomott az álom. (...)
"Így negyed 1 felé csak elértem a végéhez! Szóval, akkor végül is ez a fejezet arról szólt, hogy a srácok mit szóltak a történtekhez. :D Remélem tetszett mindenkinek és nem lett szar. :/ :)♥ Komizzatok! ;)
Sok puszi: Vivii"
